Az Egyesült Államok 2001. szeptember 11-i terrortámadások hatására, nem egészen egy hónappal később háborút indított Afganisztán ellen azzal a kinyilvánított céllal, hogy a terrortámadás felelőseit elfogja és felelősségre vonja, támogatóikat pedig megbüntesse. A háború azonban hamarosan egy költséges és hosszadalmas nemzetépítési kísérletté vált. A hadjáratot megindító Bush-kormányzat nem vette figyelembe a helyi viszonyokat, illetve azt sem, hogy a Talibán hatalmának megtöréséhez nem elég elfoglalni Kabult és Afganisztán más nagyvárosait. Ráadásul az alig másfél évre rámegindított iraki háború elterelte a politikai elit és a sajtó figyelmét Afganisztánról, így a Talibán lehetőséget kapott újraépíteni erejét és hatalmát Pakisztánban.
Az afganisztáni kormányzat eközben egy korrupt és kizsákmányoló gépezetté vált, amely az Egyesült Államokból és más, szövetséges államok által küldött támogatásokból finanszírozta hatalmát, és a nemzetközi katonai erőkre építette az ország stabilitását. 2007-re azonban egyértelművé vált, hogy ez nem lehet megoldás, és a kormányzat helyzete a legenyhébben szólva is instabil. Az Egyesült Államok a csapatlétszám növelésével válaszolt és új stratégiát keresett. A George W. Busht követő Barack Obama kormányzata látszólag támogatta a Pentagon elképzelését, és kinevezte az általuk javasolt Stanley McChrystal tábornokot az afganisztáni erők élére. Azonban amikor a tábornok új megközelítést, egy átfogó felkelésellenes stratégiát javasolt, emellett már nem álltak ki teljes mellszélességgel. Az Obama-kormányzat nem akart belekezdeni és elköteleződni egy olyan nemzetépítési folyamat mellett, amiben már 2001 óta benne volt az amerikai kormányzat – épp csak tudomást venni nem akartak róla. Végül egy rosszul sikerült Rolling Stone portrét követően McChrystalt menesztette az elnök, és a háborúból való kilépési utat kereste.
A kivonulás előtt azonban az Obama-kormányzat mindenképpen stabilizálni akarta az országot – ez azonban lehetetlen vállalkozásnak tűnt. A helyzet pedig csak évről évre romlott. Az afgán katonák felkészültsége nem lett jobb, az ország biztonsági és gazdasági helyzete is folyamatosan romlott, a korrupció pedig egyre nagyobb mértékeket öltött. Barack Obama kormányzata úgy adta át Afganisztánt, ahogy megörökölte: a káosz és összeomlás szélén egyensúlyozva, ahol a látszólagos stabilitást – ami első sorban Kabulra, illetve néhány nagyobb városra volt csak igaz, míg más területeken a törzsi vezetőkkel való kapcsolaton múlott – egyedül a nemzetközi katonai jelenlét biztosította. Donald Trump kormányzata először szintén megpróbált egy létszámemeléssel egybekötött megközelítést az ország stabilizálására, ám ők is kénytelenek voltak rájönni, hogy ez nem járható út anélkül, hogy előre nem belátható időre elköteleződnének az amerikai jelenlét afganisztáni fenntartása mellett.
Ezt követően szakítottak a korábbi megközelítéssel, és Afganisztán stabilitását részben félre rakva, illetve az afgán kormány igényeit teljesen semmibe véve tárgyalásokba kezdtek a Talibánnal. Végül 2020. február 29-én megszületett a dohai egyezmény, ami garantálta az Egyesült Államok számára a kiutat, illetve a Talibán ígéretet tett benne, hogy a terrorista szervezetek nem térhetnek vissza az országba az amerikai csapatok távozását követően sem. A csapatkivonás egészen 2021. januárig a tervezett ütemben zajlott, ekkor azonban az új kormányzat, Obama korábbi alelnöke, Joe Biden vezetésével megpróbált egy új megállapodást tető alá hozni. Bár Biden végignézte – és már akkor ellenezte – a nemzetépítési törekvést Obama alatt, mégis egy nemzetépítési javaslattal állt elő a kormányzata. A tervezet végül nem került hivatalosan is megvitatásra, azonban kiszivárgott, komoly csapást mérve ezzel a Trump által elindított kilépési folyamatra.
Joe Biden és stábja először a korábban a dohai egyezményben lefektetett 2021. május 1-i időpontot a csapatok teljes kivonására kitolta szeptember 11-ig, majd hirtelen a rendelkezésre álló időt lerövidítette, és augusztus elejére szinte a teljes csapatkivonás megtörtént. Addigra azonban a kabuli rezsim, az amerikai csapatok harci tevékenysége és támogatása nélkül összeomlott, Ashraf Ghani elnök elmenekült, az Egyesült Államok pedig kénytelen volt újra csapatok küldeni az országba, hogy evakuálja az országban maradt amerikai civileket, diplomatákat, és az amerikai csapatok afgán segítőit. 2021. augusztus 31-én pedig az utolsó amerikai katonai is távozott az országból – ami utánuk maradt: újabb tálib hatalomátvétel. A kivonulás, illetve az, ahogy azt a médián keresztül a világ végig követhette, óriási csapást mért az Egyesült Államok nemzetközi megítélésére, és jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy Washington globális vezető szerepe egyre inkább megkérdőjeleződött az elmúlt egy évben.
