A Biden-adminisztráció várható Kína politikája a „hosszabb távirat” tükrében

A Biden-adminisztráció várható Kína politikája a „hosszabb távirat” tükrében

2021.02  | Olvasási idő: 6 perc

A George F. Kennan 1946-os Hosszú táviratának a mintájára a befolyásos amerikai think tank, az Atlantic Council oldalán 2021 februárjában egy „névtelen” szerző A hosszabb távirat címmel adta közre az új amerikai demokrata vezetés hosszú távú Kína-stratégiájával kapcsolatos javaslatait. Jelen blogbejegyzés e „hosszabb távirat” bemutatásával igyekszik felvázolni, milyen változások várhatók az elkövetkezendő négy évben az amerikaiak Kína-politikájában, és mennyiben jelent ez eltérést a Trump-adminisztráció által képviselt és megvalósított irányvonalhoz képest.

George F. Kennan amerikai diplomata 1946 februárjában küldte el Moszkvából azt a szovjet stratégiai gondolkodás és politikai berendezkedés részletes elemzését is tartalmazó és utóbb Hosszú távirat néven ismertté vált jelentését, amely aztán az Egyesült Államok Szovjetunióval szembeni feltartóztatási politikájának egyik sarokkövévé vált. Több mint hét évtizeddel később, 2021. január 28-án a vezető amerikai think tank, az Atlantic Council hasábjain pedig egy magát megnevezni nem kívánó „vezető beosztású kormányzati személy” A hosszabb távirat címen jelentette meg a maga Kínával foglalkozó elemzését (annak idején Kennan távirata is „X” álnéven jelent meg a Foreign Affairs hasábjain). Bár ezt a „hosszabb táviratot” nem a Fehér Ház, vagy az amerikai külügyekért felelős State Department tette közzé, így nem tekinthető a Biden-adminisztráció hivatalos stratégiájának, a témában jártas szakértők egyértelműen az új amerikai kormányzat Kína-politikájának egyik alapvető dokumentumaként kezelik azt.

Egy korábbi elemzésemben már részletesen foglalkoztam azzal, hogy a 2016 és 2020 között hatalmon lévő republikánus elnök, Donald Trump sok szempontból rendhagyó személyisége és elnöksége az Egyesült Államok Kína-politikájára is erőteljesen rányomta a bélyegét. Az ország 2017-ben kiadott Nemzetbiztonsági stratégiája Kínát stratégiai versenytársként azonosította, majd ezt követően az Egyesült Államok vezetése diplomáciai és politikai szinten is egyre keményebb Kína-ellenes irányvonalat kezdett képviselni (ennek jó példája a Kínával szemben indított vám-, illetve technológiai háború is). Elemzésemet akkor azzal a konklúzióval zártam, hogy Biden győzelme esetén a demokratáktól egy céljaiban a Trump által követetthez nagyon hasonló – Kína további globális gazdasági, politikai, katonai és technológiai térnyerésének a feltartóztatására törekvő – s attól csupán az eszközeiben eltérő Kína-politika várható. Akkori prognózisom azonban az volt, hogy diplomáciai és retorikai szinten a korábbinál mérsékeltebb irányvonalra lehet majd számítani. Elnökségének utolsó évében ugyanis Trump apparátusa a hidegháborús retorikához is visszanyúlva Kínát a Szovjetunióhoz hasonló, sőt még annál is komolyabb, nem csupán az Egyesült Államok, de az egész liberális-demokratikus világ számára fenyegetést jelentő erőként állította be. Ezzel pedig az amerikai–kínai diplomáciai kapcsolatok évtizedek óta nem tapasztalt mélypontra kerültek. Az, hogy utolsó hónapjaiban a Trump-adminisztráció ennyire negatív színekben festette le Kínát, szorosan kapcsolódott a 2020-as elnökválasztáshoz, és ezt az is jól példázza, hogy egy nappal annak kezdete előtt, november 2-án a Fehér Ház honlapján egy beszédgyűjteményt tettek közzé President Trump on China. Putting America First címmel. A dokumentum a Trump-adminisztráció vezető tisztségviselőinek Kínával szemben megfogalmazott, kritikus hangvételű beszédeit szedte csokorba. A bevezetőt jegyző Robert C. O’Brien nemzetbiztonsági tanácsadó a kötetet szintén Kennan Hosszú táviratával állította párhuzamba, mégpedig abból a szempontból, hogy véleménye szerint az Egyesült Államok 2020-ban ismét egy globális kihívóval áll szemben – csakúgy, mint 1946-ban. Ezzel a megjegyzéssel pedig a hidegháborús retorika is teljessé vált.

A nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó szakértőket már a kampányidőszakban foglalkoztatta a kérdés, hogy a demokraták győzelme esetén milyen változások várhatók az Egyesült Államok Kína-politikájában. A választást megnyerő demokratapárti jelölt, Joe Biden beiktatására 2021. január 20-án került sor, A hosszabb távirat pedig nem sokkal ezután jelent meg. A közel nyolcvanoldalas írás névtelen szerzőjének kifejezett szándéka, hogy a kínai politikai berendezkedés és stratégiai gondolkodás mélyreható elemzésével egy, a Kennan által készítetthez hasonló, alapvető stratégiai dokumentummal szolgáljon az új demokrata vezetés számára. A cikk alapvetően egyetért a Trump-adminisztráció azon céljával, hogy Kínát fel kell tartóztatni, ám a korábbi kormányzat eszközeit elhibázottnak és átgondolatlannak tartja. A legnagyobb problémát abban látja, hogy az amerikai vezetés nincs eléggé tisztában a kínai belpolitika gyenge pontjaival, pedig azok ismeretében a mostaninál sokkal hatékonyabb eszközökkel operáló Kína-politikát lehetne kialakítani.

Azt már Trump elnökségének utolsó évében megfogalmazták, hogy a fő „ellenséget” nem maga Kína, a kínai emberek, hanem a Kínai Kommunista Párt (KKP) jelenti. A hosszabb távirat ezzel kapcsolatban viszont azt is kiemeli, hogy az amerikai vezetésnek a KKP-val hosszú távon kell még számolnia, az ugyanis a Szovjetunió által elkövetett hibákból tanulva igencsak eredményesen adaptálódik a kihívásokhoz. Ezért – bár a szerző szerint ez nagyon is üdvözlendő volna – nem várható, hogy a közeljövőben a kínai politikai berendezkedés érdemi változáson menne keresztül. A szerző szerint azonban az amerikai–kínai kapcsolatok romlásának legfőbb oka nem is maga a KKP, hanem a pártelnök-államelnök Xi Jinping személye és a hozzá kapcsolódó politikai érdekkör. Az írás egyik fontos újdonsága a Trump adminisztráció Kína-politikájához képest tehát az, hogy a kínai állampárt helyett Xi Jinpinget és közvetlen politikai körét tekinti az Egyesült Államok fő „ellenségének”. Előbbi a dokumentum érvelése szerint személyes ambícióitól fűtve a belpolitikában hatalomkoncentrációra és a személyi kultusz erősítésére, a külpolitikában pedig hatalmi és ideológiai expanzionizmusra törekszik. A szerző azonban ehhez azt is hozzáteszi, hogy a KKP közel sem egységes, Xi támogatottsága nem egyértelmű, és az ebből adódó belpolitikai gyöngeséget az Egyesült Államok vezetésének ki kell használnia. Arra azonban, hogy a gyakorlati stratégia szintjén ez pontosan hogyan is valósítható meg, már nem tér ki. Sőt, más helyen óva int a beavatkozástól, mert az csak a pártpropagandának a kínai nemzeti szuverenitást érő fenyegetésekkel kapcsolatos szólamait igazolná.

Kína belső gyengeségeinek bemutatását követően a szerző azokat az Egyesült Államok számára leginkább fontos nemzetbiztonsági jelentőségű ügyeket is számba veszi, amelyek közül néhány arra is alkalmas, hogy az ország katonai konfliktust vállaljon miatta. Ilyen például, ha nukleáris, vegyi vagy biológiai fegyvert vetnek be az Egyesült Államok vagy szövetségesei ellen, ha Tajvant katonai vagy komolyabb kibertámadás éri, ha megsértik Japán szuverenitását, ha a Dél-Kínai-tengeren bármilyen ellenséges cselekmény történik, illetve ha az országot vagy szövetségeseit katonai támadás éri. Ezek jelentik tehát azt a „vörös vonalat”, melynek megsértése katonai retorziót vonna maga után. Ezeken túl azonban vannak olyan területek is, amelyek inkább a stratégiai versengés köréhez tartoznak (ilyen például az Oroszországgal való kapcsolat normalizálása, az amerikai dollár globális valutatartalék szerepének megőrzése és a kritikus jelentőségű technológiai területeken történő kínai akvizíciós tevékenység megakadályozása), valamint olyan ügyek, amelyek kapcsán a jövőben is szükség lesz a két állam stratégiai együttműködésére (ilyen például a nukleáris fegyverek ellenőrzése, a megújuló energia kérdése vagy a világjárványok feltartóztatása).

A hosszabb távirat által javasolt Kína-stratégiának a Trump-adminisztráció elgondolásaitól eltérő másik eleme az, hogy az Egyesült Államoknak nagyobb figyelmet kell fordítania a szövetségesei érdekeire. Bár Kínát a Trump-kormányzat is erősebb szövetségesi együttműködéssel szerette volna feltartóztatni, a gyakorlatban ez nem valósult meg. Ennek egyik döntő oka az volt, hogy az Egyesült Államok szövetségesei közül a legtöbb országnak Kína jelenti a legfontosabb vagy az egyik legfontosabb kereskedelmi és befektetési partnerét. Az sem növelte azonban ezeknek az államoknak a lelkesedését, hogy Trump protekcionista gazdaságpolitikája miatt az Egyesült Államok nemcsak szövetségesként, de versenytársként is kezelte őket. A hosszabb távirat szerzője éppen ezért Washington szövetségeseit politikailag és gazdaságilag is érdekeltté tenné a Kína elleni összefogásban. Ehhez a protekcionista gazdaságpolitikával szemben a szabadkereskedelmi és befektetési megállapodások előtérbe helyezését javasolja (úgy, ahogy az az Obama-adminisztráció által támogatott, a Trump-adminisztráció által azonban később mellőzött Transz-csendes-óceáni Partnerség esetében is történt), hozzátéve, mindez természetesen csak olyan mértékben mehet végbe, hogy az az amerikai gazdasági érdekeket ne sértse. A szerző a hidegháborús retorika szellemében zárja sorait, egy, az Egyesült Államok és Kína között zajló ideológiai háborút vizionálva.

Bár Kínával szemben megfogalmazott kritikájában központi szerepet kap Xi elnök negatív szerepe, az írás nem tesz konkrét javaslatokat azzal kapcsolatban, hogy a kínai politikus hatását miként lehetne semlegesíteni. Az elemzés ezen újszerű megközelítésének valószínűleg nem is nagyon lesz érdemi jelentősége a Biden-adminisztráció Kína-stratégiájában. A korábbi évek politikájához képest a fő eltérést tehát minden bizonnyal a gazdaságpolitika területe jelenti majd. Elnöksége idején Trump a Kínával szembeni kereskedelmi deficit csökkentését tűzte ki maga elé elsődleges célul, ezen a területen azonban a 2018-tól kibontakozó vámháború révén sem ért el valódi sikereket. Az új, demokrata kormányzat várhatóan nagyobb hangsúlyt fektet majd arra, hogy szabadkereskedelmi és többoldalú megállapodások keretében gazdaságilag is szorosabbra fűzze szövetségesi rendszerét Kína ellenében, hasonlóan ahhoz, ahogy azt a cikk is javasolja. Valószínűsíthető például, hogy az Egyesült Államok újrakezdi a 2017-ben megkezdett tárgyalásokat az Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerséghez való csatlakozásáról. Míg azonban évekkel ezelőtt az Egyesült Államok vezető pozícióban volt a dél-kelet-ázsiai térség gazdasági és kereskedelmi integrációs folyamatairól szóló tárgyalások során, mozgástere a 2018-ban megalakult Átfogó és Előremutató Csendes-óceáni Partnerség és a 2021 őszén aláírt Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség nyomán mára már jelentősen beszűkült. A jövőbeni tárgyalások sikere nagyrészt azon is múlik, hogy az Egyesült Államok továbbra is gazdasági érdekei maximalizálásra törekszik-e, vagy hajlandó engedményeket tenni a politikai kapcsolatok érdekében. Nem várható azonban, hogy az új kormányzat teljes mértékben szakítana a Trump-féle kereskedelempolitikával: Biden már a kampányidőszak kezdetén, majd közvetlenül a megválasztását követően is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre nem tervezi a Kínával szemben bevezetett vámok eltörlését, sem pedig a 2020 januárjában a vámháború lezárásaként aláírt Phase One megegyezés hatályon kívül helyezését.

Katonai téren az várható, hogy az Egyesült Államok a korábbinál konfrontatívabb magatartást tanúsít Kínával szemben, és A hosszabb távirat által említett „vörös vonal” átlépése esetén pedig nem lehet kizárni a fegyveres konfliktus kirobbanásának lehetőségét sem. A nemzetközi politikában elképzelhető, hogy Washington – a cikkben javasoltaknak megfelelően – lépéseket próbál tenni Moszkvához fűződő kapcsolatai normalizálása érdekében azért, hogy ellensúlyozza az elmúlt évtizedben szorosabbá váló kínai–orosz viszonyt. Esetleges ilyen irányú törekvésének a sikere azonban igencsak kétséges. Az amerikai–kínai vetélkedés egyik kiemelt területe emellett a közeljövőben is Európa marad. Az Egyesült Államok várhatóan arra is tesz majd lépéseket, hogy a nemzetközi szervezetekben korábban betöltött vezető szerepét helyreállítsa, miután a Trump-adminisztráció az ezekből való amerikai kivonulással és a nekik juttatott pénzek megvonásával válaszolt Kína befolyásának növekedésére (ahogy az például a Kereskedelmi Világszervezet esetében is történt). Végül a globális összefogást igénylő kérdésekben (így például a klímaváltozás vagy a pandémia ügyében) a Biden-kormányzat várhatóan törekedni fog a Kínával való együttműködésre – e területek köre azonban meglehetősen szűk.

Bár A hosszabb távirat új Kína-startégiáról beszél, több lényeges ponton sem várható, hogy a Biden-adminisztráció politikája érdemi változást hozna a korábbi irányvonalhoz képest. Úgy tűnik, mára kétpárti konszenzus van azzal kapcsolatban, hogy Kína jelenlegi politikai berendezkedésben belátható időn belül nem várható módosulás, hiszen a hosszú éveken keresztül remélt liberális-demokratikus átalakulás annak ellenére is elmaradt, hogy az ország közben betagozódott a világgazdasági rendszerbe és a nemzetközi intézményekbe. Kínára az Egyesült Államok új vezetése is a 2017-ben megfogalmazott módon, az Egyesült Államok vezető szerepére a globális politikai és gazdasági élet gyakorlatilag valamennyi területén fenyegetést jelentő stratégiai versenytársként tekint. A CBS-nek adott interjújában február elején Joe Biden úgy fogalmazott, hogy a két állam között „extrém versengésre” kell számítani. Úgy tűnik tehát, a Trump idején megromló amerikai–kínai kapcsolatokban a Biden-adminisztráció alatt sem számíthatunk jelentős irányváltásra, a globális politika és gazdaság alakulását pedig nagyban befolyásolja majd a két nagyhatalom kiélezett versengése.

 

A nyitókép forrása: AL hutluht/Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!