A Conte-kormány külpolitikája

A Conte-kormány külpolitikája

Hogyan látják az olaszok?

2019.06  | Olvasási idő: 7 perc

A Sienai Egyetem kutatócsoportja által végzett februári felmérés célja az volt, hogy megvizsgálja, hogyan értékelik az olaszok a kormány elmúlt egy évben hozott külpolitikai döntéseit. A kutatás keretében több mint ezer személy véleményét vették figyelembe. A májusban közzétett eredmények a választópolgárok elégedettségére, illetve elégedetlenségére mutatnak rá adott kérdésekkel kapcsolatban, legyenek azok az Európai Unióval vagy éppen a migráció kérdéskörével összefüggő döntések. Mennyire népszerű ma az EU az olaszok körében? Hogyan értékelik a schengeni övezet szerepét? Egyetértenek-e a Conte-kormány szigorúbb migrációs politikájával? Hogyan látják Olaszország szerepét a nemzetközi politikában? Cikkünkben ez utóbbi, illetve ezekhez hasonló kérdésekre kerestük a válaszokat.

Olaszországban az elmúlt időszakban a legtöbbet tárgyalt témák között kiemelt helyen szerepeltek a migráció, illetve a gazdaság kérdéskörei. A kormány a választási kampány során jelentős változásokat ígért az olaszoknak az említett kérdések vonatkozásában, hiszen ez utóbbiak jelentették az ország számára a leglényegesebb kihívásokat az elmúlt hónapokban, években. Ma Görögország után Olaszország halmozta fel a legnagyobb államadósságot az EU államai közül, az ország munkanélküliségi rátája pedig kiemelkedően magas, főként a fiatalok körében. A migrációval összefüggésben kiemelendő, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (Office of the United Nations High Commissioner for Refugees, UNHCR) adatai szerint a 2014 és 2018 közötti időszakban összesen 648 117 (2014: 170 100, 2015: 153 842, 2016: 181 436, 2017: 119 369, 2018: 23 370) személy érkezett a dél-olasz partokhoz, ennek kezelése pedig jelentős kihívást jelentett Olaszország számára. Matteo Salvini már a választási kampány ideje alatt hangsúlyozta, hogy célja az érkezők számának csökkentése, illetve a bevándorlásnak a korábbiakhoz képest sokkal szigorúbb módon történő szabályozása. Ami a kérdés szigorítását illeti, mindenképpen érdemes megnézni a számokat: az idei év közepéig mindössze 2144 személy érkezett a dél-olasz partokhoz, míg Spanyolországba 10 465-en, Görögországba pedig 15 670-an jutottak el tengeri úton. Mielőtt bemutatjuk az olasz állampolgárok Európai Unióval és a kormány migrációs politikájával kapcsolatos véleményét, érdemes felhívni a figyelmet a külpolitika formálásának néhány, az elmúlt időszakban tapasztalható „olasz jellegzetességére”.

Mindenekelőtt kiemelendő, hogy az olasz sajtót és híreket napi szinten követő olvasók és nézők nemcsak a belpolitikával kapcsolatos kérdések tekintetében, de a migrációval összefüggő témák kapcsán is Matteo Salvini olasz belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes nyilatkozataival találkozhattak a legtöbbet. Az Európai Unióval az olasz költségvetés kapcsán kialakult feszültség időszakában szintén túlsúlyban voltak a Salvini, illetve a Luigi Di Maio gazdaságfejlesztési, jóléti és munkaügyi miniszter által tett nyilatkozatok. Összehasonlítva az utóbbi politikusok szerepléseinek gyakoriságával, Giovanni Tria gazdasági minisztert vagy – például a migrációval és a Líbiával kapcsolatos hírek tárgyalásakor – Enzo Moavero Milanesi külügyminisztert lehetett a legkevesebb alkalommal látni. Elemzők egy része szerint a két miniszterelnök-helyettes időnként már-már saját kompetenciakörén túllépve olyan kérdések kapcsán is nyilatkozik, illetve igyekszik döntéseket hozni, amelyek esetében nem feltétlenül rendelkezik megfelelő tapasztalattal, szaktudással. Az is lényeges kiemelni, hogy a jelenlegi, sok szempontból „természetellenes” formációnak tekinthető, a Salvini vezette Liga (Lega) és a Di Maio vezette rendszerellenes politikai erő, az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) részvételével kialakított koalíció a tavalyi választásokat követően gyakorlatilag két olyan párt „kényszerházasságaként” született meg, amelyek számos kérdés esetében nem feltétlenül képviselnek azonos politikai álláspontot. A koalíció így természetéből adódóan nem definiálható egységes, minden kérdés esetében szilárd, koherens álláspontot képviselő erőként. Egy ilyen politikai szereplő számára pedig egyértelmű kihívást jelent az egységes, következetes politikai irányvonalak kidolgozása is. Példa erre, hogy bár a kormány összességében eurokritikus politikai erőként definiálható, a kritika mértékét illetően már több alkalommal is megmutatkozott a két fél közötti véleménykülönbség, különösképpen a kabinet létrejöttét követő időszakban.

Érdemes kiemelni azt is, hogy a felek között megszületett kormányszerződésben az Olaszország nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepére vonatkozó elképzelések és külpolitikai irányvonalak majdnem teljesen hiányoznak, leszámítva néhány olyan általános megfogalmazást és célkitűzést, mint például az ország NATO-hoz való lojalitásának szavatolása – olvasható az Istituto Affari Internazionali nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó független, non-profit think tank elemzésében. A szervezet kutatója, Ferdinando Nelli Feroci szerint a külpolitika a legnyilvánvalóbb áldozata a kormánykoalíciót alkotó pártok közötti vetélkedésnek, egyet nem értésnek. A kutató arra hívja fel a figyelmet elemzésében, hogy a kormánynak nem egy, hanem gyakorlatilag párhuzamosan négy különböző, egymásnak sok esetben ellentmondó külpolitikai irányvonala van.

Az első a Matteo Salvini-féle külpolitikai irányvonal. Erre az EU felé megnyilvánuló szüntelen negatív hangvétel jellemző, illetve az Oroszországgal szemben tanúsított mély szimpátia. Ezzel párhuzamosan kiemelt célja a migráció szabályozása, az irreguláris migráció elleni szigorú fellépés és a külső határok lezárása. Ebben a külpolitikai irányvonalban egyértelműen megjelenik a visegrádi csoport (V4) országainak kormányaival vállalt nyílt szimpátia.

A második, Luigi Di Maio-féle vonal, kevésbé kiszámítható, illetve konzekvens, és jellemzően arra törekszik, hogy adott célkitűzések megfogalmazásán keresztül egyfajta „állandó kampányhangulatot” tartson fenn. Ezt az irányvonalat az Unió intézményeivel való napi szintű konfrontáció, a Franciaországgal szemben megfogalmazott kritikák és viták, a külföldi katonai missziók tekintetében pedig egyfajta „szűkszavúság” jellemzi. Ez utóbbira példa az olasz csapatok Afganisztánból való visszavonásával kapcsolatos kommunikáció: a védelmi minisztérium év eleji forrásai arról számoltak be, hogy Olaszország egy éven belül visszavonja csapatait az országból. Az ekkori hírek szerint a védelmi miniszter, Elisabetta Trenta azt követően tett erre utalást, hogy Donald Trump bejelentette az amerikai csapatok számának csökkentésére vonatkozó jövőbeli terveket. A kormány júniusi megalakulását követően többször célzott arra, hogy fontolóra veszi az afganisztáni szerepvállalás csökkentését, az újdonság ezúttal azonban az volt, hogy Trenta a teljes csapatkivonásra tett utalást. A januári források szerint Olaszország tizenkét hónap alatt valósítaná meg a csapatok kivonását, ugyanakkor a hírek arra is felhívták a figyelmet, hogy egyelőre nem született konkrét döntés a kérdést illetően, mindössze a védelmi miniszter afganisztáni helyzettel kapcsolatos „értékeléséről” van szó. A csapatkivonással kapcsolatos kommunikáció tehát meglehetősen zavaros volt.

A harmadik a Conte-féle külpolitika (amelyben időnként megjelenik Giovanni Tria pénzügyminiszter és Enzo Moavero Milanesi külügyminiszter álláspontja is). A miniszterelnök sokszor akrobatamutatványhoz hasonlítható manővereket alkalmazva igyekszik a két fél baklövéseit orvosolni, vagy éppen a politikai ígéreteikkel kapcsolatos kétségeket eloszlatni. Ezzel párhuzamosan egyfajta folyamatosságot és egységességet igyekszik garantálni az ország külpolitikai irányvonalait illetően, anélkül azonban, hogy nyíltan konfrontálódna a két koalíciós partnerrel. Ez utóbbira láthattunk példát a költségvetéssel kapcsolatos tárgyalások esetében, a kormány venezuelai helyzettel kapcsolatos álláspontjának megfogalmazásakor, a Franciaország és Olaszország között az elmúlt időszakban jellemző feszült viszony tekintetében, vagy az Unió által finanszírozott nagysebességű vasútvonallal (TAV) kapcsolatos viták során.

Negyedikként pedig megemlíthető a köztársasági elnök, Sergio Mattarella által képviselt vonal. Erre a józanság és a visszafogottság, a szigorúan az alkotmány keretein belül való gondolkodás jellemző. A köztársasági elnök több alkalommal a morális felelősség kívánalmát előtérbe helyezve igyekezett egyfajta kiszámíthatóságot és kontinuitást garantálni az ország külpolitikai irányvonalait illetően.

Figyelembe véve azt, hogy az említett személyek valóban sokszor eltérő, esetenként egymásnak ellentmondó kijelentéseket tesznek egy-egy kérdésben, Feroci megállapítása akár megalapozottnak is tűnhet. Érdemes kiemelni, a közvélemény-kutatás szerint a külpolitika formálását illetően a megkérdezettek 42%-a úgy gondolja, hogy annak elsődleges alakítója Matteo Salvini belügyminiszter. Őt követi Giuseppe Conte kormányfő 25%-kal, majd pedig Sergio Mattarella államfő 16%-kal, végül pedig Moavero Milanesi külügyminiszter 7%-kal. A felmérésben résztvevők körében tehát a legtöbben úgy látják, hogy a külpolitikai kérdések alakításában maga a külügyminiszter játssza a legkevésbé meghatározó szerepet.

conte.jpg

A közvélemény-kutatásban résztvevők 25%-a szerint Giuseppe Conte kormányfő az olasz külpolitika alakításának legmeghatározóbb szereplője
Forrás: Flickr, szerző: European Parliament, licenc: CC BY 2.0

Ami Olaszország nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepét illeti, a megkérdezettek 75%-a szerint az országnak minimális vagy semmilyen befolyása nincs Európában, 79%-uk, vagyis a nagy többség pedig ugyanígy látja az ország globális viszonylatban betöltött szerepét. Az elmúlt időszak leglényegesebb kérdései Olaszországban a költségvetési terv és ezzel összefüggésben az Európai Unióval kialakult feszültség (illetve általában az olasz kormánynak az Unió működésével, szerepével kapcsolatos álláspontja), valamint a migráció témakörei voltak, így lényeges áttekinteni az olaszok utóbbi kérdésekről alkotott véleményét. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a közvélemény-kutatásban résztvevők relatív többsége szkeptikus az európai egység gondolatával kapcsolatban. 38% szerint az európai országok túl különbözőek ahhoz, hogy a sikeres európai egység garantálható legyen, míg 35% látja úgy, hogy a különbségek áthidalhatóak. A brexittel kapcsolatos tapasztalatok tükrében a megkérdezettek 11%-a véli úgy, hogy Olaszország Unióból való kiválása előnyös lenne, 33% szerint ez nem lenne célszerű, 28% úgy látja, hogy bár célszerű lenne, de maga a folyamat túl bonyolult, 28% szerint pedig a kilépés elhibázott döntés lenne. Az olaszok körében a Lega és az Öt Csillag Mozgalom szavazói tekinthetők a leginkább szkeptikusnak az Unióval kapcsolatban, közülük látják ugyanis úgy a legtöbben (18, illetve 16%), hogy az Unióból való kilépés Olaszország esetében is előnyös lehetne. Körükben 42% és 34% azt a véleményt képviseli, hogy bár a kilépés célszerű lenne, de a folyamat túl bonyolult. A közvélemény-kutatásban résztvevőket arról is megkérdezték, véleményük szerint Olaszországnak hogyan kellene cselekednie annak érdekében, hogy hatékonyabban tudja védeni érdekeit Európában. 44%-uk szerint az ország jelenlegi cselekvési szabadságának és szerepének Unión belül való fenntartásával, és az összes többi szereplővel kötendő szövetségektől történő elzárkózással. 22%-uk úgy véli, hogy a dél-európai országokkal lenne ideális koalíciót alkotni Németország befolyásolásának ellensúlyozása céljából, míg 13%-uk szerint éppen Németországgal lenne ideális szorosabban együttműködni. 12%-uk úgy gondolja, hogy az Európai Unió elhagyása révén lenne lehetséges a hatékonyabb érdekérvényesítés, végül a megkérdezettek 8%-a azt tartaná kedvezőnek, ha Olaszország olyan közép-európai, euroszkeptikus országokkal fűzné szorosabbra kapcsolatait, mint például Lengyelország vagy Magyarország.

Az európai parlamenti választások tekintetében és az Európai Parlament új összetételét illetően 36% tartaná ideálisnak, hogy a megalakult új EP az Unió cselekvési jogának további bővítéséért munkálkodjon, míg 64% ért egyet azzal, hogy a tagállamoknak kellene szélesebb hatásköröket adni. A költségvetési terv tekintetében a megkérdezettek 81%-a szerint az olasz kormány részéről helyes volt a döntés, hogy megegyezésre jutott az Unióval a felek közötti elhúzódó konfliktust követően (a költségvetési tervvel kapcsolatban megfogalmazott problémákról itt írtunk), hiszen ezáltal sikerült elkerülni a további feszültségek kialakulását, illetve mérsékelni a pénzpiaci szereplők aggodalmait. 19% viszont úgy látja, hogy a kormány helytelenül cselekedett, és ki kellett volna tartania eredeti állaspontja mellett. Ez utóbbival összefüggésben érdemes azt is kiemelni, hogy a megkérdezettek 42%-a szerint az olasz államadósság növekedése az euró bevezetésének a következménye, míg 34% ez utóbbi álláspontot elutasítja, 24% pedig bizonytalan a kérdés tekintetében. A schengeni térség működése kapcsán a kutatásban résztvevők 71% azt a véleményt képviseli, hogy a jelenlegi rendszer és a személyek szabad mozgása kedvező, míg 29% szerint a személyek szabad mozgása helyett a határellenőrzés bevezetése lenne ideális. A megkérdezettek 62% úgy látja, hogy a migráció tekintetében Olaszországhoz sem az Unió, sem az európai partnerek nem viszonyultak igazságosan, 54% szerint pedig ugyanez igaz a költségvetés esetében is.

A kutatás a migrációval összefüggésben is felmérte az olaszok véleményét, ez utóbbi ugyanis olyan kérdésnek tekinthető, amely napi szinten generál politikai és társadalmi feszültséget az országban. A Conte-kormány a kikötők lezárására vonatkozó politikájával (mely gyakorlatilag a tengeri mentést végző nem kormányzati szervezetek – NGOk – hajóinak tevékenységét hivatott szigorú módon szabályozni) a megkérdezettek 59%-a értett egyet, míg 41% úgy látja, hogy az intézkedés elfogadhatatlan, a tengeri mentés ugyanis olyan kétségbevonhatatlan alapelv, melynek érvényesülése nem csorbítható. Érdemes azonban kiemelni, hogy a Lega és az Öt Csillag Mozgalom szavazói között jóval magasabb – 92, illetve 67% – volt azok aránya, akik a kikötőkkel kapcsolatos szigorítással egyetértenek. A balközép ellenzéki szavazók körében 85% úgy látja, hogy az utóbbi intézkedés elfogadhatatlan. A kutatás arról is megkérdezte az olaszokat, hogy hogyan látják azokat a tengeri mentéssel és szigorított migrációs politikával kapcsolatos kritikákat, amelyeket egyes Uniós szervek, illetve az Egyesült Nemzetek Szervezete fogalmazott meg. A válaszadók 37%-a szerint ezen kritikák hozzájárulnak ahhoz, hogy a kormány jobb megoldásokat dolgozzon ki, 27% úgy látja, hogy az EU és az ENSZ ezzel Olaszország belügyeibe avatkozik bele, így azok elfogadhatatlanok, 36% pedig úgy gondolja, hogy az országnak kizárólag abban az esetben kell ezeket a véleményeket figyelembe vennie, amennyiben azok nincsenek ellentmondásban az olasz nemzeti érdekekkel. A migránsok Unión belüli elosztásával és a kvótarendszerrel a megkérdezettek nagy többsége, 89%-a egyetért, míg 11%-a nem tartja azt kedvező intézkedésnek. A kérdéssel összefüggésben végül a megkérdezetteknek arra kellett választ adniuk, hogy egyetértenek-e azzal a kijelentéssel, miszerint az irreguláris migráció és a terrorizmus között egyértelmű összefüggés mutatható ki. Ezzel 45% értett egyet, 26 százalék pedig elutasította ezt az álláspontot, míg 28% bizonytalan volt a választ illetően.

A jelen cikk a májusban publikált, a jelenlegi olasz kormány külpolitikai döntéseivel kapcsolatos közvélemény-kutatás kérdéseinek egy részét mutatta be, a teljesség igénye nélkül. A szerző legfőképpen az Európai Unió, az olasz költségvetés, és a migráció témaköreire fókuszált. Fontos kiemelni, hogy számos kérdés tekintetében lényeges különbségek láthatóak a Lega és az Öt Csillag Mozgalom szavazóinak véleménye, illetve a jobb- és balközép ellenzéki választók véleménye között, a kutatás azonban nem minden esetben tért ki a válaszokban jelentkező eltérésekre. A bemutatott eredmények tehát a felmérésben részt vevő csoport teljes egészére vonatkoznak, ahol pedig csak egy adott politikai párt vagy csoport szavazóinak véleményére koncentrálnak, ott ezt külön feltüntettük. A Conte-kormány külpolitikájával foglalkozó kutatás további részei az olaszok Donald Trump amerikai elnökkel kapcsolatos véleményére, Oroszország megítélésére, valamint az Olaszország és Franciaország közötti kétoldalú kapcsolatokra koncentrálnak. Az olasz állampolgárok ez utóbbi témákkal kapcsolatos álláspontját egy következő cikkünkben mutatjuk be.

Kapcsolódó tartalom

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!