A kék égnek magas ára van, de kinek éri meg?

A kék égnek magas ára van, de kinek éri meg?

Kína új, légszennyezés mérséklésére vonatkozó cselekvési terve

2019.03  | Olvasási idő: 8 perc

2018. június 27-én mutatta be a Kínai Népköztársaság kormánya, az Államtanács a légszennyezés mérséklésére vonatkozó új, 2020-as cselekvési tervét, idén januárban a kínai nyelvű sajtóban pedig már azt olvashattuk, hogy a hatalmas ázsiai országban máris kékebb az ég. De vajon tényleg sikerült-e fél év alatt ilyen látványosan csökkenteni a szén-dioxid, a kén-dioxid és a primer szállópor kibocsátásának mértékét, előrelépve a Xi Jinping elnök által meghirdetett ökológiai civilizáció megteremtése felé? Érdemes bizakodni, azonban már most látszik, hogy tartós eredmények eléréséhez a kijelölt három év igencsak kevés lesz.

A PM₂,₅ szálló por (vagyis a 2,5 mikrométernél kisebb finomszemcsés anyag) nagymértékben van jelen Kína területén a levegőben, és olyan különböző légzőszervi megbetegedéseket okoz, mint pl. az asztma vagy a tüdőrák.

Az elmúlt évtizedben a Kínai Népköztársaság nélkülözhetetlen tényezővé vált a világgazdaságban és a világkereskedelemben. A regionális dominancia megszerzése után mára az ország globális nagyhatalmi pozíciója is vitathatatlanná vált. Habár az utóbbi néhány évben a nagymértékű hitelállomány redukálása érdekében a kormány korlátozásokat vezetett be, ez pedig a GDP-növekmény csökkenéséhez vezetett, az éves kínai GDP-emelkedés még mindig figyelemre méltó – számos európai ország például ennek a növekedési ütemnek csupán a töredékét éri el. Mindemellett árnyoldala is van USA szerepét, az ugyaniskörnyezeti problémák mérséklésére irányuló multilaterális konvenciók létrejöttében prominens szerepet töltött be. Bizakodásra ad okot, hogy a pekingi vezetés vállalja a felelősséget, Xi Jinping elnök célja pedig nem kevesebb, mint hogy országában megteremtse a világ első 生态文明).

Az említett koncepció először, politikai célzattal, a Kínai Kommunista Párt (KNK) 2007-es XVII. kongresszusán jelent meg, azonban a fogalmat pontosan és egységes módon máig nem definiálták. Tulajdonképpen egy olyan széleskörű reformprogramról van szó, mely a környezetvédelem hatékony fejlesztését helyezi a fókuszába. Az ötödik generációs kínai vezetők elsődleges – hivatalosan propagált – célja, hogy a kínai állampolgárok számára egészségesebb és élhetőbb környezetet teremtsenek, de ez persze – közvetett módon – fontos legitimációs tényezőt jelent a Kínai Kommunista Párt számára is.

Az elgondolás nagyszerű, de a reformok implementálása során már az első években számos probléma merült fel, hiszen Kína számára – lévén, hogy egy fejlődő országról van szó – egyes területeken még mindig nehézséget jelent a technológiai innováció és a strukturális alkalmazkodás, vagyis az, hogy milyen módon lehet fenntartani a gazdasági prosperitást úgy, hogy az ország közben elmozduljon a magasabb hozzáadott értékű termelés irányába, és az ipari ágazatokat még inkább diverzifikálni tudja. Ez az egyik lényegi pont ahhoz, hogy megérthessük a kínai vezetők legnagyobb aggályát a kérdéssel kapcsolatban. A környezeti problémák mérséklését ugyanis úgy akarják elérni, hogy az ne befolyásolja negatívan a gazdaság növekedését, márpedig ha az ütemterv által kijelölt célokat szeretnék hosszú távon fenntartani, elkerülhetetlen lesz az ipar átalakítása. Ez pedig rövid távon biztosan számottevően visszaveti a növekedést, s csökkentheti a külföldi működőtőke-áramlást. Ellenben, ha nem alakítják át az ipart, az primer és szekunder módon is a fejlődés gátja lehet. Primer módon azért, mert az ország nyersanyagintenzív gazdasága kifogy a nyersanyagokból, és ezáltal importra fog szorulni. Ez már magában is érzékeny pont, hiszen a nyersanyagszükséglet jelenti az ország számára az egyik legnagyobb gazdasági függőséget, így a függőség csökkentése nemzetbiztonsági kérdés is. Szekunder módon pedig azért, mert az ipar átalakításának elmaradása esetén nem lehet a többi között a városfejlesztéssel, turizmussal vagy vendéglátással kapcsolatos szolgáltatásokat továbbfejleszteni.

A környezeti problémák közül már a reformok meghirdetésétől fogva a légszennyezés kérdésére helyeződik a legnagyobb hangsúly. Egyrészt azért, mert ebben gyorsan lehet látványos eredményeket elérni, másrészt pedig azért, mivel a kínai állampolgárok is a szörnyű levegőminőséget teszik leginkább felelőssé a lakosságot sújtó igen súlyos egészségügyi ártalmak kialakulásáért. Az elmúlt évtized során valóban kritikus szintet ért el a levegő állapota. Ehhez nagymértékben hozzájárult a fosszilis tüzelőanyagok kiterjedt használata, az országban végbemenő urbanizáció, az intenzív ipari termelés, továbbá a hirtelen kiszélesedő középosztály életvitele. Eddig azonban csak ideiglenes megoldást jelentő módszereket alkalmaztak a légszennyezettség mérséklésére, hiszen vagy a technika (pl. az átalakított forgalomszabályozás) volt rossz, vagy pedig (pl. egyes gyárak működésének szabályozása révén) az alkalmazott módszerek visszavetették a gazdasági fejlődés mértékét, miközben ez utóbbi ellentétes a kormányzat érdekeivel.

Az országos szintű környezetvédelmi tervezés először egyébként az ötéves tervek (wu nian jihua, 五年计划) keretein belül jelent meg, és a mai napig ezek uralják a környezetvédelmi koordinációt Kínában. Ezek mellett a meghatározott időintervallumra vonatkozó konkrét környezetvédelmi cselekvési tervek is fontos helyet foglalnak el a KNK környezetpolitikájában. Az ötéves tervekhez hasonlóan ezeket is kvantitatív alapokra helyezik, így bizonyos célok meg is egyeznek a kettőben. A legutóbbi légszennyezés mérséklésére vonatkozó cselekvési terv (A levegőszennyezés megelőzésére és ellenőrzésére irányuló cselekvési terv) implementálásával sikerült a főváros PM₂,₅-szintjét 89,5 µg/m³-ről 60-ra csökkenteni. Ehhez az kellett, hogy számos széntüzelésű erőművet bezárjanak, illetve a környező területeken élő embereknek télen megtiltsák, hogy szénnel tüzeljenek. Ezek az intézkedések költségesek és drasztikusak voltak, de még így sem sikerült egyetlen kínai városnak sem elérnie az Egészségügyi Világszervezet által ajánlott évi átlagos 10 µg/m³ PM₂,₅-szintet.

shutterstock_390423625.jpg

A súlyos légszennyezés következtében az arcmaszk a kínai állampolgárok mindennapi öltözékének részévé vált.
Forrás: Shutterstock

Az új, hároméves időintervallumot felölelő cselekvési tervet sokan az eredeti – 2013-ban kiadott – légszennyezés csökkentésére vonatkozó cselekvési terv második szakaszának tekintik. Ez szintén konkrét célokat állít fel a kén-dioxid és a nitrogén-oxidok kibocsátásának 2020-ig történő csökkentésére vonatkozóan. Ennek értelmében mindkettőt legalább 15%-kal kell redukálni a 2015-ös referenciaévhez képest. A különösen jó levegőminőségűnek talált napok éves számát minimum 80%-kal kell növelni, a rendkívül szennyezett napok mennyiségét viszont 25%-kal csökkenteni kell 2015-höz viszonyítva. Az előző cselekvési tervhez képest jelentős változás, hogy a Gyöngy-folyó deltája már nem tekinthető kulcsfontosságú területnek, helyette a Fen-Wei-síkság élvez prioritást, illetve hogy az új terv értelmében a kínaiak most már jobban összpontosítanak az az ózon szabályozására is. Ez utóbbi kulcsponti változást jelent, hiszen a korábbi direktívák szerinti PM₂,₅ szállópor-koncentráció radikális csökkentésével megváltozott a légkör összetétele, és ez súlyos ózonszennyezést idézett elő. Az ózon a fotokémiai szmog egyik fő összetevője: akkor keletkezik a felszínközeli légrétegben, amikor intenzív napsütés hatására az illékony szerves vegyületek nitrogén-oxidokkal reagálnak. A kínaiak 2020-ra az illékony szerves vegyületeket 10%-kal szeretnék csökkenteni a referenciaévhez képest.

A pekingi vezetés – nem meglepő módon – most is nagyon bízik az új tervezet sikerességében, azonban az elmúlt évek gyakorlatából látható, hogy a reformok kivitelezése során számos kihívás jelentkezik. Ezeket országszerte, illetőleg helyspecifikusan is igyekeznek innovatív megoldásokkal felszámolni. Az egyik ilyen a Xian városban található, hozzávetőleg száz méter magas levegőtisztító torony, mely méreteit tekintve a világon egyedülállónak számít. A városban nagyfokú ipari termelés zajlik, így a légminőség – különösen télen – gyakran érte el a kritikus szintet. Habár a projekt pontos költségeit nem hozták nyilvánosságra, az alapvető cél az volt, hogy találjanak egy hatásos, de megfizethető módszert a szennyező anyagok légkörből történő mesterséges eltávolítására. A működési elv egyszerűen leírva az alábbi: az építmény aljában egy nagyméretű üvegház található, mely kívülről magába szippantja a szennyezett levegőt. A káros anyagokkal telített levegőt ezután napkollektorok használatával felmelegítik, majd a meleg levegőnek számos szűrőn kell keresztülhaladnia, így a folyamat végén szűrt, tisztított levegő távozik a rendszerből.

Az objektumot egyelőre tesztjelleggel működtetik, azonban a projekt egyik vezető tudósa szerint üzembe helyezése óta a levegő minősége jelentősen javult. A készülék által elért eredményeket a Kínai Tudományos Akadémia Föld- és Környezetintézetének kutatói vizsgálják. Ugyan a torony hatékonyságát csak néhány éve analizálják, de az eddigi eredmények a kutatók szerint biztatóak. Miközben a működtetés kezdete óta kínai források szerint a város nagyjából 10 km²-es területén jelentős javulás tapasztalható, számos nyugati szakértő kételkedik a torony valódi teljesítményében. A különböző légtisztító berendezések kül- és beltéri használata egyébként nem új keletű Kínában, viszont az ilyen jellegű termékek eladásinak száma az elmúlt években rendkívüli gyorsasággal nőtt. Ennek egyik fő oka, hogy a középosztály magasabb életszínvonalon él, így most már egyre több ember engedhet meg magának efféle „luxusterméket”. Érdekesség, hogy míg az országon belül értékesített levegőtisztító eszközök száma 2015-ben 3,52 millió darabot tett ki, 2017-re 9,82 millióra emelkedett.

A pozitív példák mellett azonban azt is fontos megemlíteni, hogy számos olyan csoport van, amelyeknek nem áll érdekében a környezetvédelem hatékony fejlesztése. Ők komoly nyomást helyeznek a KKP vezetőire, akiknek egyébként is egyre nehezebb egységes irányvonalat kialakítaniuk a párton belül kialakult „frakciók” és klikkek versengése és ellentétes érdekei miatt. Sokan bele sem gondolnak, mennyi járulékos vesztese lehet a zöld átalakulásnak. Korábban volt szó arról, hogy a felemelkedő középosztály rohamosan növekvő száma is sok problémát idéz elő. Ebből a legszembetűnőbb talán az általuk egyre nagyobb mértékben használt járművek kipufogógázaiból származó nagyfokú szén-dioxid-kibocsátás, mely a légszennyezés jelentős részét teszi ki. Így ezen a területen egyre gyakrabban jelennek meg új tendenciák a környezetszennyezés visszaszorítása érdekében. A kormány szigorúan szabályozza a forgalomba kerülő gépjárművek típusát és számát, ez pedig ahhoz vezet, hogy a korábban hatalmas felvevőpiacot jelentő Kína egyre kevesebb profitot fog termelni a hagyományosan vezető, ám csupán dízel- és benzinmotoros járművek gyártásával foglalkozó autógyártóknak. A termékek minősége mellett most már a termelési folyamatokra is sokkal szigorúbb szabályok vonatkoznak. Kínában 2013 óta működtetnek – egyelőre országos szinten még csak kísérleti üzemmódban – kibocsátás-kereskedelmi rendszereket, melyek negatívan hathatnak a termelékenységre. Ennek értelmében a kormány előre meghatározza a kibocsátás volumenére vonatkozó, specifikusan kijelölt éves kvótákat. Abban az esetben, ha az éves tényleges kibocsátás meghaladja a megállapított mennyiséget, a gyáraknak meg kell vásárolniuk a különbségnek megfelelő mennyiségű kvótát, ha viszont alatta marad, akkor a maradékot piaci áron mások számára továbbértékesíthetik.

Összefoglalva elmondható, hogy az ötödik generációs vezetők környezetvédelemhez való hozzáállása előremutató, hiszen felismerték és elismerték, hogy a világ egyik vezető gazdasági nagyhatalmaként Kínának feladata és kötelessége példát mutatni az ökoszisztéma védelmére irányuló intézkedésekben. 2018-ban új minisztériumot állítottak fel az Ökológiai Környezet Minisztériuma néven, és ez mérföldkőnek számít a zöld átalakulásban.

Ugyanakkor – habár egyes területeken sikerült részeredményeket elérni – a levegőminőség még mindig nagyon rossz és ez csak egyike a súlyos környezeti kihívásoknak, hiszen a lég-, a víz- és a talajszennyezés mellett az országnak egyre erőteljesebben kell küzdenie a dezertifikáció és a bányászat környezetkárosító hatásai ellen is. Egyes szabályozásokkal, előírt kvóták betartatásával valóban el lehet érni, hogy időszakosan „kékebb legyen az ég”, azonban ameddig a haszonmaximalizációt szem előtt tartó személyek és gazdasági szervezetek nem hajlandóak környezetkímélőbb technikákat és technológiákat alkalmazni, hosszú távú és tartós eredmény nem várható.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!