A Kirkuk–Ceyhan kőolajvezeték - Sérülékeny infrastruktúra – törékeny kapcsolat?

A Kirkuk–Ceyhan kőolajvezeték - Sérülékeny infrastruktúra – törékeny kapcsolat?

2017.10  | Olvasási idő: 12 perc

Az Irakot és Törökországot összekötő Kirkuk–Ceyhan kőolajvezeték kérdése gyakran megjelenik a médiában. Az esetek többségében emögött többnyire az infrastruktúra ellen elkövetett szabotázsakciók állnak, amelyek a vezeték kényszerű leállítását eredményezik. Legutóbb azonban egészen más kontextusban került a hírekbe a stratégiailag kiemelt jelentőségű vezeték. Recep Tayyip Erdoğan elnök egy felszólalásában kifejtette, hogy Törökországnak módjában áll lezárni a vezetékbe torkolló kurdisztáni kőolajvezetéket, ezzel is nyomatékosítva, hogy Ankara számára a kurdisztáni függetlenségi népszavazás megtartásának ténye és eredménye egyaránt elfogadhatatlan.

Erdoğan elnök előzetesen számos fórumon – köztük az ENSZ Közgyűlés 72. ülésszakán is – jelezte, hogy Kurdisztánnak vissza kell lépnie a népszavazás megtartásának szándékától, mivel annak a várható eredménye a régió további destabilizálódásához vezethet. Törökország számára elsődleges biztonságpolitikai kihívást jelent a mintegy 14 milliós törökországi kurd kisebbség kérdése, akikre mobilizáló hatással lehet a függetlenedési és önálló állammá válási szándékát kinyilvánító iraki Kurdisztánban zajló események sorozata. Az önálló állammá válás lehetősége Ankara szemszögéből komoly fenyegetés az ország biztonsági helyzetére, területi integritására és ezen keresztül Törökország regionális hatalmi helyzetére nézve. Ez vezetett tehát ahhoz, hogy az iraki szövetségi kormány és Irán mellett Törökország is élesen tiltakozni kezdett a szeptember 25-i népszavazás és annak eredménye ellen, és különböző nyomásgyakorló intézkedések foganatosítását helyezte kilátásba.

A különböző energiaszállító infrastruktúrákat érintő korlátozások a nemzetközi kapcsolatokban az államok külpolitikai eszköztárának fontos részét képezik. Szemléletes példaként szolgál, ha a 2006-os és 2009-es orosz–ukrán gázkrízisre gondolunk, amikor Oroszország leállította az exportját Ukrajna irányába. A jelenlegi kurdisztáni helyzet kapcsán azonban egy fordított helyzetet azonosíthatunk, hiszen éppen az exportcélország Törökország jelentette be a kurdisztáni olaj szállításának potenciális leállítását. Ankara és Erbil kapcsolata az utóbbi hetekben – az egyébként nem kötelező érvényű kurdisztáni függetlenségi népszavazás következtében – töréspontra jutott, pedig a két kormány kifejezetten szoros kapcsolatokat tudhatott magáénak az utóbbi években. Törökország jelentős befektetésekkel járult hozzá a félautonóm terület fejlődéséhez, mintegy 1400 török vállalat tevékenykedik az iraki kurdisztáni régióban, de ami jelen esetben még fontosabb, hogy stratégiai jelentőségű az együttműködésük az energiaügyek területén is.

Az Irak és Törökország közötti olajkapcsolatoknak kezdetben az iraki Kirkuk és a törökországi Ceyhan között megépített kőolajvezeték vált a fő csatornájává, amelynek építéséről még 1973-ban állapodott meg Ankara és Bagdad. A vezeték geopolitikai jelentősége abban rejlik, hogy diverzifikálja az iraki olajkincs exportútvonalait és lehetővé teszi annak szállítását a Földközi-tengeren keresztül, csökkentve azt az olajmennyiséget, amelyet a fojtópontként azonosítható Hormuzi-szoroson keresztül kell szállítani. A vezeték azonban nem válhatott igazi sikertörténetté, teljes szállítási kapacitásában ugyanis a régió válságai következtében nem tudott üzemelni: az Öbölháború éveit követő nemzetközi olajembargó végett évekig üzemen kívül volt, majd 2003-ban, az iraki háború eredményeképpen pedig ismét lezárásra került a vezeték. A politikai okokra visszavezethető döntések mellett egyéb tényezőket is azonosíthatunk, amelyek a kőolajvezeték működőképességére nézve negatív hatással volt. A Törökország délkeleti tartományain keresztülhaladó vezeték működése során rendszeresen, de változó intenzitással ki volt téve a PKK által elkövetett szabotázsakcióknak, amelyek a vezeték ellen irányuló bombatámadások formájában valósultak meg. 2006 és 2015 között a vezetéket törökországi szakaszán legkevesebb mintegy 13 alkalommal érte sikeres bombatámadás, amely sokszor hónapokra a szállítások leállítását eredményezte, ezzel dollármilliós károkat okozva egyfelől az olajkitermelő iraki félnek, másfelől a tranzitdíjaktól eleső, valamint a helyreállítási költségeket viselő Törökországnak is.

Később, 2013-ban megépült a Kirkuk–Ceyhan vezeték azon mellékága, amely a kurdisztáni területeken lévő lelőhelyektől szállít olajat a török-iraki határra, ahol a vezeték főágába becsatlakozva Ceyhan tengeri termináljában teszi lehetővé az iraki és kurdisztáni eredetű olaj tankerekbe töltését és világpiacra szállítását. A közelmúltban épült kurdisztáni vezetéken való szállítások azonban az elmúlt néhány évben az Erbil és Bagdad közötti feszült viszonynak az egyik fő forrásává váltak. A Kurdisztáni Regionális Kormány és a bagdadi kormány között elhúzódó viták alakultak ki a Kurdisztánnak az iraki központi költségvetésből való részesedését illetően. Az így kialakult helyzet ösztönözte Erbilt arra, hogy az akkor újonnan épült kurdisztáni kőolajvezetéket használja kieső jövedelmeinek biztosítására. Ezek a bevételek tehát létkérdéssé váltak Erbil számára, hiszen a vezeték teremtette meg a Bagdadtól független bevételek megszerzésének fő lehetőségét, és ez volt az egyik fő bevételi forrása az Iszlám Állam elleni harc finanszírozásának is, amely különösen nehéz feladat volt a 2014 őszétől rohamosan csökkenő kőolajárak mellett. Éppen ezért kérdéses, hogy az erbili vezetés felé megfogalmazott török üzenet értelmében valóban lezárásra kerül-e a vezeték, hiszen ez Kurdisztán számára súlyos törést jelentene a petrodollárok beáramlásában, ami pedig jelentősen ellehetetlenítené a kurdisztáni közigazgatás működését.

Az eset további összetettségéhez hozzájárul az a tényező is (ami a kurdisztáni népszavazást röviddel megelőzően került be a híradásokba), hogy az orosz Rosznyefty befektetőként kíván megjelenni a kurdisztáni gázüzletben és finanszírozná egy vezeték megépítését Kurdisztán területén, amelyen keresztül Törökország irányába exportálhatnak gázt. Tény, hogy ez az orosz részvétellel történő potenciális beruházás közös török–orosz–kurdisztáni érdeket testesít meg. Ahogy a kőolaj példája is bizonyítja, Kurdisztán számára az energiaexport csatornái garantálják a külföldről érkező bevételeket, míg a közel-keleti energiaügyekben való szélesebb körű szerepvállalás Moszkva regionális pozícióját erősítené. Törökország pedig egyfelől abban érdekelt, hogy diverzifikálja saját energiaimportját, másfelől pedig, hogy regionális energiahub váljon belőle. Az orosz–török kapcsolatoknak eddig is fontos dimenzióját képezték az energiaügyek, a kurdisztáni energiaszektorban történő orosz térnyerés pedig tovább növelheti ennek a kapcsolatnak a relevanciáját, és bevonhatja Kurdisztánt harmadik félként egy erős energiapolitikai együttműködésbe.

A pillanatnyi helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos: az ominózus nyilatkozat értelmében Törökország – nyomásgyakorlás végett – egyfelől kilátásba helyezte a Kirkuk–Ceyhan kőolajvezetékbe becsatlakozó kurdisztáni ág lezárását és Kurdisztán elszigetelését a külvilágtól, másfelől viszont alighanem érdekében állna Oroszországgal közösen a kurdisztáni gázüzlet részesévé válni, kurdisztáni gázt importálni és adott esetben továbbszállítani Európa irányába. A szeptember 25-i függetlenségi népszavazás tehát számos kérdés felmerülését eredményezte, és ezek érintik a régió energiaügyi dinamikáit is. Törökország szempontjából Kurdisztán ma is fontos kőolajforrás – és vélhetően néhány éven belül ez az együttműködés a földgázszektorra is kiterjedhet. Ehhez azonban többek között az is szükséges, hogy az elmúlt hetekben kialakult feszültség ne haladja meg a retorikai szintet és belátható időn belül visszarendeződjenek a korábban kifejezetten szoros kapcsolatok Ankara és Erbil között.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!