Klimatikus változások mint a fegyveres konfliktusok ugródeszkái?

Klimatikus változások mint a fegyveres konfliktusok ugródeszkái?

A klímaváltozás és a szíriai polgárháború

2019.02  | Olvasási idő: 5 perc

Az éghajlatváltozás okozta konfliktusokról szóló kutatói cikksorozat harmadik darabja a szíriai polgárháborút vizsgálja a klímaváltozás következményeként előálló kritikus aszály perspektívájából. 2006 és 2010 között tombolt ugyanis Szíria történetének legsúlyosabb szárazsága, még tovább mélyítve az ország vízhiányát, válsághelyzetbe sodorva mezőgazdaságát, ezáltal pedig komoly migrációs nyomást helyezve a nagyvárosokra. Lehetett-e mindez kiváltó oka a szíriai „arab tavasz” kitörésének? Kirobbanthat-e a klímaváltozás egy véres polgárháborút?

A 2011-ben lezajlott „arab tavasz” eseménysorának szíriai állomása a közel-keleti demokratizációs hullám által útjára indított változások egyik darabjaként vált ismerté. Ekkor ugyanis a korábbi autoriter rezsimeket a hatalomból száműzni kívánó hangulat végigsöpört a régión, elhozva az addig évtizedekig hatalmon lévő teljhatalmú diktátorok uralmának végét. Szíriában azonban az Aszad-rezsim bukásában bízók tüntetései egy máig tartó és több százezer ember halálát követelő polgárháborúba torkolltak. De mégis mi lehetett az a tényező, amely szinte egyik napról a másikra az egész országban, sőt az egész régióban véres felkelésekhez vezetett? Mi adhatta a végső impulzust a tüntetéssorozat eszkalálódásához?

A cikksorozat első részében bemutatott paleoklimatológiai adatok alátámasztják a tényt, miszerint a Szíriában 2006 és 2010 között pusztító és 2007–2008-ban tetőző aszály egy, az egész Közel-Keleten kilencszáz éve nem tapasztalt időjárási jelenség része volt. Szíriában a növényzet által elfoglalt zöldterület ez idő alatt jelentős mértékben megcsappant a csapadékmennyiség csökkenése nyomán előálló szárazság okozta vízhiány következtében. A 256 mm-es éves átlagos csapadékmennyiség 2008-ban 30%-ot zuhant a történelmi jelentőségű, többéves aszály hatására.

jpegPIA20207.width-1600.jpg

Az édesvíz tartalék rohamos csökkenése a Közel-Keleten, illetve Észak-Afrikában
Forrás: NASA

Ahhoz, hogy eljussunk az ország történelmét meghatározó, véres tüntetések kirobbanásáig, illetve a polgárháború kitöréséig, szükség van arra, hogy megvizsgáljuk a feltételezésünk szerint idáig elvezető lehetséges összefüggés-láncolat egyes állomásait. Az első fontos szempontot a 20. század második felében a Közel-Kelet egész térségében bekövetkező, tekintélyes népességrobbanás jelenti. Ez a hirtelen meginduló, nagymértékű demográfiai növekedés Szíriában volt a legszembetűnőbb, itt ugyanis mindössze ötven év leforgása alatt 400%-kal ugrott meg a lakosságszám. A gyors ütemű gyarapodás később fontos összetevőnek bizonyult az aszály hatására tovább erősödő számos jelenség esetében. A kritikus helyzetet pedig csak tovább nehezítette Szíria gazdasági, társadalmi és politikai állapota. Szíria ugyanis egy olyan szegény, mezőgazdaságtól függő nemzet, ahol a vizsgált periódusban a társadalom közel fele élt vidéken.

Szíria két fő vízforrását a felszíni, illetve a felszín alatti vizek jelentik, ezek pedig csak kiszámíthatatlan vízellátást biztosítanak az ország számára. Az előbbiek ugyanis leginkább a szomszédos államokkal megosztott víztömegekből származnak, miután az ország vizeinek több mint 70%-a annak határain túlról érkezik. Az utóbbiak pedig rohamosan csökkenő tartalékot jelentenek, ráadásul felhasználási hatékonyságuk is megkérdőjelezhető. A vízellátás biztonságának helyzetén tovább rontott a kritikus aszály következtében drasztikusan visszaeső csapadékmennyiség is. Ez – együtt az alábbi két tényezővel – már a lakosság körében is érezhető hatással bírt. Eközben a politikai vezetés kétségbe vonható, rövid távú szempontokat szem előtt tartó intézkedésekkel próbált enyhíteni a vízhiány okozta, látványosan romló helyzeten. Ez, vagyis az öntözött mezőgazdasági területek kiterjedésének további növelése azonban csak a maradék víztartalék még gyorsabb felemésztését jelentette, s ezáltal az ország még nehezebben tudott kilépni a kialakult ördögi körből.

A következő vizsgálandó faktorként tehát érdemes egy pillantást vetni a mezőgazdaságra. Ahogy említettük, ez az ágazat kiemelt szerepet élvez Szíria gazdasági életében, annak belső, valamint külpiacokon történő felhasználását illetően egyaránt: a mezőgazdaság a belső élelmiszerellátásban, valamint az exportban is fontos szerepet tölt be. A korszerűtlen, gépesítetlen mezőgazdaság a 2007-es, vagyis az aszály tetőzésének idejéből származó adatok szerint az ország bruttó hazai termékének 18%-át adta, valamint a teljes népesség közel 20%-át foglalkoztatta. Az ország szektortól való függését jól érzékelteti az a tény, hogy az akkori adatok tanulsága szerint a társadalom megközelítőleg 50%-a vidéki volt, és ennek következtében javarészt a földművelésből, valamint az állattartásból biztosította saját élelmiszerellátását, illetve megélhetését. Mindebből jól érzékelhető, hogy az ország lakossága és gazdasága mennyire kiszolgáltatott a klíma változásainak. A megtermelt gabona mennyisége a 2006-ban mért több mint 6 millió tonnáról 2008-ra 2 millióra esett vissza a kritikus aszály hatására. 2006 és 2009 között, a szárazság tetőzésének idején a kelet-szíriai térségben több mint egymillió lakost érintett a súlyos mezőgazdasági megrázkódtatás, s ennek következtében megközelítőleg 800 000 ember veszítette el a megélhetését, illetve alapvető élelmiszerellátását. A búzatermelés a nem öntözött területeken 82%-kal esett vissza a korábbi évekhez képest, s ezáltal drasztikusan csökkent az érintett családok lehetősége arra, hogy mindennapi igényeiket ki tudják elégíteni. 2009-ben körülbelül 30 000 család kényszerült otthonának elhagyására az aszály okozta mezőgazdasági válság hatására, 2010-ben pedig ez a szám 50 000-re nőtt. Bizonyos régiókban a lakosság 70%-a a városokba költözött, hogy megélhetést, illetve alternatív munkalehetőséget találjon az aszály és terménykiesés következtében. A drámai termelési nehézségeket pedig még tovább nehezítette a 2008-ban kirobbant világgazdasági válság. Ennek hatására ugyanis a búza ára rendkívüli emelkedésnek indult, ez pedig komoly dilemmát eredményezett az importot illetően, fokozva az éleződő társadalmi feszültségeket.

Commodity_Production_Syria.png

Az ábrán jól látható a nyersanyagtermelés látványos visszaesése a kritikus 2008-as időszakban
Forrás: Wikipedia, szerző: NucRockstar, licenc: CC BY-SA 4.0

Az aszály idején Egyiptomhoz hasonlóan itt is megindult, majd kritikussá vált a városiasodás. Az általuk termelt termények majdnem egészét, valamint az állatállományuk nagyrészét elvesztő kétségbeesett gazdák munka és tőke hiányában és az élhetőbb körülmények reményében lepték el a környező nagyvárosokat. A jelenség feszültségindukáló mivolta pedig több tőről fakad. Az egyik kritikus veszélyforrást a megugrott munkanélküliségi ráta jelentette. Ez a statisztikai adatok alapján két periódusban mutat jelentős emelkedést: 2006 és 2008, valamint 2009 és 2011 között – ez utóbbi idején csaknem megkétszereződött. Mivel ez látható módon egybeesik a történelmi jelentőségű szárazság időszakával, arra lehet következtetni, hogy a munkanélküliség megnövekedésének a hátterében elsősorban a vízhiány okozta mezőgazdasági válságot, illetve a drasztikus terménykiesést kell keresnünk. Emellett ugyancsak fontos, nem elhanyagolható tényezőt jelent a szíriai társadalom heterogenitása is. A lakosság számottevő vallási és etnikai megosztottsága már alapjaiban véve instabil egyensúlyi állapotot, illetve roppant kiélezett helyzetet eredményez az országban. Erre az ingatag talajra nehezedett rá a belső migrációs nyomás, tovább fokozva a heterogenitásból adódó feszültségeket.

6089225897_1632a1d859_o.jpg

A tüntető tömeg, ahogy ellepi az utcákat
Forrás: Flickr, szerző: syriana2011, licenc: CC BY 2.0

Mindez jelentős alapot szolgáltathatott a változó identitások kialakulásához, illetve a lehetőségek és kilátások teljes hiányához, ezek pedig együtt közvetlenül elvezethettek az „arab tavasz” kirobbanásához. A fent leírt összefüggés-láncolat ugyanakkor arra is magyarázatot adhat, hogy miért pont 2010–2011-ben vált fékezhetetlenné az a felgyülemlett feszültség, amely Szíria esetében végül véres polgárháborúba torkollott. Jól látszik tehát, hogy a klímaváltozás a „fenyegetések felerősítőjeként” miként nyilvánulhatott meg Szíria esetében is – hasonlóan az előző írásomban vizsgált egyiptomi lázadáshoz. Az éghajlatváltozás tehát közvetett kiváltó faktorként a kritikussá érett vízhiány által vált a társadalmi-gazdasági feszültséget multiplikáló tényezővé, a felhalmozott elégedetlenség pedig a politikai szférában csapódott le, ezáltal kiváltva egy, az ország történelmét nagyban meghatározó tüntetéssorozat kirobbanását.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!