A közelgő hatodik „16+1” csúcstalálkozó

A közelgő hatodik „16+1” csúcstalálkozó

Az Unió gyanakvással figyeli Kína kelet- és közép-európai jelenlétét

2017.11  | Olvasási idő: 12 perc

November végén Budapest ad otthont a közép- és kelet-európai országok és Kína kapcsolatának hatékonyabb működtetése céljából létrehozott platform, az ún. „16+1 együttműködés” idén hatodszor megrendezett éves miniszterelnöki csúcstalálkozójának. Az eseményt a magyar és regionális politikai, üzleti és akadémiai élet részéről élénk figyelem kíséri, hiszen az együttműködés az elmúlt években a régió és Kína kapcsolatának legfontosabb szervezetévé nőtte ki magát. Ennek ellenére európai uniós szinten meglehetősen kevés érdeklődés tapasztalható a kooperáció iránt, sőt, döntően inkább szkeptikus vagy gyanakvó hozzáállás érezhető az irányába.

A közép- és kelet-európai (KKE) régió és Kína kapcsolata a 2008–2009-es globális pénzügyi válságot követően kezdett gyors ütemben elmélyülni a két fél válság nyomán kialakuló közös érdekei mentén. A kapcsolatok intenzívvé válását hamarosan követte az igény, hogy a partnerek valamilyen intézményi keretet is adjanak az együttműködésnek. A 2011 júniusában Budapesten megrendezett első Kína–Kelet-Közép-Európa Üzleti Fórumon Ven Csia-pao, a Kínai Népköztársaság akkori miniszterelnöke vetette fel, hogy a kapcsolatok hatékonyabb működtetése céljából egy rendszeresen ülésező platformra lenne szükség. A következő év során Varsóban megrendezett üzleti fórum tekinthető a „16+1 együttműködés” (amely a 16 közép- és kelet-európai államot, illetve Kínát öleli fel) tulajdonképpeni első csúcstalálkozójának, amelyet azóta évről-évre újabbak követtek, mindig egy-egy tagállam fővárosában. Így került idén hazánkra a sor.

Az együttműködés rövid fennállása óta aránylag gyors fejlődésen ment keresztül, és az intézményi keretet adó szükséges szervek megalakítását követően az elmúlt három évben megkezdődött az operatív tevékenység, illetve a közös projektek megvalósítása. Mindehhez az elmúlt években megindult az együttműködés pénzügyi hátterének megteremtése is. Az ígéretesnek tűnő kezdet és az érintett felek – különösen a V4-országok, Szerbia valamint Kína – lelkesedése ellenére azonban az együttműködés iránt európai uniós szinten egyrészt csupán mérsékelt érdeklődés tapasztalható, másrészt a fellelhető vélemények – különösen az EU vezető országaiban – döntően szkeptikus, gyanakvó hozzáállást tükröznek.

Ennek egyik oka, hogy egyrészt nem egyértelmű az együttműködés pontos szerepe az európai–kínai kapcsolatok szintjén. A tisztánlátást az sem könnyíti, hogy a 2014-es bukaresti csúcstalálkozón Li Ko-csiang elnök bejelentette a „16+1” integrálását az „Egy övezet, egy út” (Belt and Road Initiative – BRI) kezdeményezésbe. A „16+1” szempontjából ez pozitív fejleménynek tekinthető, hiszen a BRI az elmúlt évek legfontosabb kínai külpolitikai kezdeményezése, így a kettő összekapcsolása arról tanúskodik, hogy a kínaiak valóban komoly potenciált látnak a térségben. Ugyanakkor a „16+1” meghirdetését követő évek során eddig nem sikerült kialakítani egy egységes, uniós szintű álláspontot, illetve stratégiát a kezdeményezéssel kapcsolatban. Ez annak fényében nem is meglepő, hogy a sokkal nagyobb szabású BRI-vel kapcsolatban sincs közös EU-s álláspont.

EU-s szintről nézve a „16+1 együttműködés” fölöslegesnek tűnhet, ráadásul egy nem kontrollált, plusz csatornát jelent az EU–Kína kapcsolatokban. Kritikaként az is el szokott hangozni, hogy az együttműködés keretében elinduló projektek pénzügyi háttere és lebonyolítása nem feltétlenül felel meg a szabadpiaci verseny szabályainak, illetve az EU-s jogszabályoknak, átláthatósági elvárásoknak. Kritikus pont ezzel kapcsolatban, hogy a 16 ország közül 11 EU-tagállam, 5 viszont nem, tehát a beruházások jogi szabályozása is eltérő, ami viszont az olyan vegyes projektek esetében, mint például a sokszor emlegetett Budapest–Belgrád vasútvonal fejlesztése kifejezett problémát jelent.

Brüsszel szemszögéből a KKE-régióban való aktívabb kínai jelenlét elvi szintű problémát is felvet, ugyanis a KKE-országok kínai beruházásokért egymással folytatott versenyében háttérbe szorulhatnak az EU saját szempontjai, melyek között olykor szerepel az üzleti kapcsolatoknak a politikai engedményekkel (emberi jogok, demokrácia, szabadpiac) való összekapcsolása. Ez az aggodalom jól rezonál az elmúlt időszakban egyes KKE-országokkal (így Lengyelországgal vagy Magyarországgal) szemben megfogalmazott brüsszeli kritikákra, melyek a jogállamiság és az átláthatóság európai sztenderdjét kérik számon.

A „16+1” 2016-os rigai csúcstalálkozója
Forrás: Flickr, készítője: Latvian Foreign Ministry, licenc: CC BY-NC-ND 2.0

Ehhez adódik még a korábbi pénzügyi válság EU-szintű kezelése, illetve a 2015 óta tartó migrációs válság kapcsán az EU-tagállamok között kiéleződő feszültség, valamint a Brexit okozta kihívás. Brüsszeli szemszögből Kína KKE-régiós jelenléte egyelőre inkább gátolni látszik az egyébként is megosztott EU egységének megerősítését azáltal, hogy Kína a KKE-régióval, mint egy egyfajta önálló entitással igyekszik kezelni a kapcsolatait. Ez nemcsak az uniós belpolitikai szintjén, hanem külpolitikai szempontból is negatívan hathat az EU-ra, amelynek a globális politika területén, illetve a globális szintű problémák kezelésében épp, hogy egységesebb európai fellépésre lenne szüksége.

A kérdésnek szűkebb és tágabb értelemben vett geopolitikai vonzata is van. Az előbbi az EU két vezető tagállamát, Németországot és Franciaországot érinti, mivel őket a KKE-régióhoz komoly gazdasági és stratégiai érdekek fűzik, és nem feltétlenül akarják hagyni, hogy egy harmadik erős szereplő is megjelenjen a térségben. Tágabb geopolitikai szemszögből tekintve egyes vélemények szerint Kína szemében a KKE-régió eszközként szolgál ahhoz, hogy az ázsiai ország egyre inkább belefolyhasson az EU belső ügyeibe.

Egyelőre nehéz megmondani, hosszú távon is életképes és sikeres szervezet lesz-e a „16+1 együttműködés”. Ez egyrészt azon múlik, hogy maguk az érintett tagállamok képesek lesznek-e a felmerülő belső kihívásokat hatékonyan kezelni. Erre vonatkozóan az elmúlt évek tapasztalatai reményre adnak okot. Ezen túl azonban sok múlik majd azon, hogy mennyiben sikerül az együttműködést összhangba hozni az EU-jogszabályokkal és -értékkel, és mennyiben sikerül az együttműködésben érintett államok érdekeit összehangolni az EU vezető országai, különösen Németország gazdasági és politikai érdekeivel. Végül, de nem utolsó sorban az is fontos szempont, hogy sikerül-e eloszlatni azokat az aggodalmakat és azt a gyanakvást, amelyek tudatos kínai hatalmi térnyeréstől tartanak Európában.

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!