A taxisblokád és ami mögötte van...vagyis aki mögötte van

A taxisblokád és ami mögötte van...vagyis aki mögötte van

2022.03  | Olvasási idő: 10 perc

Folytatom az Antall-kormány idejéből származó mítoszok rombolását. Most a taxisblokádot veszem górcső alá. Naív, aki azt hiszi, hogy spontán szerveződés volt. Vagy azért hiszi, mert nincs megfelelő információja, vagy nem meri elmondani, hogy mi is történt valójában: ez egyrészt fakadhat abból is, hogy kiderült volna az adott emberek személyes felelőssége, vagy éppen inkompetenciájuk. Bőven élnek még ugyanis azok a szereplők, akik akkor olyan pozícióban voltak, hogy információval rendelkezzenek, de valahogy az a fránya igazság nagyon nehezen akar előtörni.

A környezet....

Mielőtt a konkrétumokra rátérnék, nézzük meg, hogy milyen is volt a politikai helyzet a taxisblokádot megelőzően.

A taxisblokád 1990. október 25-én robbant ki, mely több napra megbénította Budapest közlekedését. Országos akcióról volt szó, ugyanis Budapest mellé több vidéki nagyváros is csatlakozott. A taxisokhoz pedig később a magánfuvarozók is csatlakoztak. Az ürügyet a demonstrációra az Antall-kormány által bejelentett drasztikus benzinár-emelés adta. A benzin 65%-kal, a gázolaj 90%-kal drágult (ennek az oka pedig az olaj világpiaci árának emelkedése volt, amit  többek között az 1990. augusztus 2-án kirobbant Öbölháború idézett elő). Ez a fajta intézkedés bármely országban elégedetlenkedést okozott volna, de Magyarországon a társadalom különösen rossz lelki állapotban volt. Pár hónappal a rendszerváltoztatást követően a „nép” becsapva érezte magát: azt hitték, hogy a rendszerváltoztatással majd eljön a „kánaán”, a „jólét” és ugyanolyan szinten lesz az ország, mint a szomszédos Ausztria. Ez azonban nem így történt: drasztikus munkanélküliség vette kezdetét, illetve a piacgazdaságra való átállás számos gazdasági és szociális feszültséget hozott a felszínre. A társadalom úgy érezte, hogy becsapták és a kormány eltitkolja a gondokat. Természetesen, az ellenzék és egyéb erők tettek arról, hogy folyamatosan szítsák a kormány-ellenes közhangulatot a médián keresztül, illetve a kommunista nómenklatúra ugyanezt tette a munkahelyeken és egyéb igazgatási pozíciókban. Az SZDSZ a blokád első napján kiadott egy közleményt, amiben követelte a kormány lemondását. Így az először gazdasági okból indított, illetve gazdasági jelenségnek hitt tüntetés egyből politikai töltetűvé vált.

Az igazság egyébként az, hogy Antall József miniszterelnök még az önkormányzati választásokat megelőzően (1990 szeptemberében) adott egy interjút a Magyar Televíziónak, amiben elmondta, hogy milyen volt a valós gazdasági helyzet, mi volt az, amit a Németh-kormánytól megörökölt a „kamikaze” kormány, milyen nehézségek és kormányzati intézkedések várhatóak a jövőben. Azonban az akkori Tv-elnök, Hankiss Elemér (akivel egyébként Antall személyesen jó viszonyt ápolt korábban) úgy döntött, hogy ezt az interjút csak akkor adhatja le, ha Göncz Árpád köztársasági elnök is ad egy interjút s a kettőt együtt vetítik le a Tv-ben. Természetesen Göncz nem tett eleget a felkérésnek, így Hankiss nem adta le az interjút, ezzel elzárva az információt a társadalom elől. Mai ésszel (is) felfoghatatlan, hogy a Tv-elnök a miniszterelnököt ellensúlyozni akarta az elvileg független köztársasági elnök személyével. Persze az egy másik írás témája lesz, hogy Göncz és maga Hankiss mennyire volt független. De nem bírom ki, hogy egy mondatot ne tegyek ide Göncz-től, ami megmutatja a függetlenségét: 1994-ben, mikor nyert a baloldal, a választás éjszakáján Göncz azt mondta: „Barátaim, győztünk”. Hát ennyit erről...és ez csak egy a sok közül.

Forrás: Cseke Csilla, MTI, 1990 július

A spontaneitás cáfolása

A taxisblokád egy stratégiailag (katonailag) kitűnően előkészített, tervezett akció volt. A sajtó már hetekkel az áremelés előtt pánikot keltett, az akkor aktív, illetve volt katonai titkosszolgálatosok már nyáron megkezdték a demonstráció szervezését egy tanyán. A volt titkosszolgálatosok közül egyébként sokan választották a taxit főfoglalkozásnak. Itt megjegyezném, hogy Keleti György, aki korábban a Honvédelmi Minisztérium szóvivője volt, később a Horn-kormány honvédelmi minisztere lett, úgy búcsúzott a szolgálat embereitől, hogy „fél év múlva találkozunk”. Ennyi időt gondoltak az Antall-kormány életképességének. A sajtó hisztéria-keltése egyébként olyan felvásárlási lázat indított el, hogy az ország energia-tartaléka 3 napra csökkent le.

A szervezők kihasználták a romló közhangulatot. Természetesen, az sem volt véletlen, hogy magát a demonstrációt arra a napra időzítették, amikor a miniszterelnök befeküdt műtétre a Kútvölgyi kórházba. Mire Antall felkelt az altatásból, már állt a taxisblokád.

A kormány által bejelentett árnövekedést követően „elszabadult a pokol” és taxisok ezrei tüntettek Budapesten és országszerte. Először a Hősök terén, majd a Kossuth téren gyülekeztek. Második napra teljes mértékig megbénult Budapest belső közlekedése, gyakorlatilag összeomlott, az egész város megbénult. Tulajdonképpen nem lehetett mozdulni, csak a metrók közlekedtek. A kormányszóvivő, László Balázs törvénytelennek nyilvánította a megmozdulást, hiszen a gyülekezési jog szerint előre be kell jelenteni az efféle akciót.  Antallt Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette, aki egyébként nem volt képes kezelni a helyzetet. Kinyilvánította, hogy mindent meg fog tenni azért, hogy a rend törvényes keretek között helyreálljon. Sokan azt hiszik, hogy azért billent meg az Országgyűlés ablakában, mert ittas volt. Tény és való, hogy jó társasági ember volt, de abban a helyzetben nem erről volt szó. A megbillenés azért volt, mert felállt a Parlamentben az ablakpárkányára, hogy üdvözölje a kormány mellett tüntetőket a Kossuth téren, hátulról pedig fogták, hogy ne essen ki az ablakon. A kormány melletti tüntetést Lezsák Sándor szervezte meg.

A belügyminiszter intézkedett a rendőri fellépésről, azonban később a rendőrség visszavonult. Barna Sándor, akkori budapesti rendőrfőkapitány ugyanis azt mondta, hogy ő nem fog tömegoszlatásban részt venni, azt ellenzi és ha ilyen parancsot kap, akkor azt meg fogja tagadni. Nos, ha megnézzük, ki volt Barna Sándor, akkor egyből világossá is válik, hogy miért: Csongrád-megye rendőrfőkapitánya volt és hozzá tartozott az Állambiztonság ügye is. Barna később pedig Demszky Gábor főpolgármester tanácsadója lett. Szokták mondani, hogy mi III-asok tartsunk össze.....

Itt meg kell cáfolnom egyúttal azt is, miszerint Horváth Balázs lövetni akart a tömegbe. Törvényes keretek között rendelte el a tömegoszlatást és a hadseregtől olyan eszközöket kért, amelyekkel a blokádot alkotó taxikat le lehet tolni az utakról. Azonban világossá vált, hogy ezekkel az elavult honvédségi eszközökkel nem lehet mit kezdeni. Azt pedig ellenezték, hogy a rendőrség bármilyen éles lövedéket bevessen, hiszen nem fordulhat elő, hogy az első szabadon választott kormány a rendszerváltoztatást követően pár hónappal ilyen erőszakosan lépjen fel a társadalommal szemben. Horváth Balázs tömegbe lövetésének szándékát az SZDSZ, egészen pontosan Eörsi Mátyás országgyűlési képviselő terjesztette el.

Maga Göncz Árpád is megszólalt-este beszédet mondott a TV-ben és kérte a kormányt, hogy függessze fel az áremelést és kérte a taxisokat a blokád megszűntetésére.

Október 27-ére, a tüntetés harmadik napjára megbénult az egész ország közlekedése. A demonstráció eddigre vált teljes mértékig országos megmozdulássá. Mindeközben folyamatosan folytak a tárgyalások a taxisok és a kormány között. Az a megállapodás született, hogy október 27-én a taxisok felfüggesztik a demonstrációt és másnap folytatják az egyeztetést a kormánnyal. Azonban az SZDSZ nem hagyta, hogy a tüntetés alább hagyjon, így rábeszélte a taxisokat a blokád további fenntartására.

Forrás: Záray Péter, MTI, 1990 október 26.

Október 28-án a Kútvölgyi kórházban adott interjút Antall József Feledy Péternek. A híres „pizsamás” interjúból kiderül, hogy a miniszterelnök a kórházi szobában sem tétlenkedett, pedig gondoljunk bele, hogy micsoda fájdalmas beavatkozáson ment keresztül. Elérte Kohl kancellárnál, hogy járjon közben az EU-nál a sürgős segély mielőbbi folyósításában.  A segélyt, aminek megítélését a következő évre tervezték, előrébb hozták.  Ennek eredményeként 350-400 millió dollárnak megfelelő támogatás folyósítását helyezték kilátásba. Mindemellett Kohl kancellárral megegyeztek egy úgynevezett gyors szénszállításról is.  Emiatt a közbenjárás miatt tudta megkötni a kormány a kompromisszumot a taxisokkal.

A demonstráció az október 28-án az Érdekegyeztető Tanács ülésén kötött kompromisszummal ért véget. Ebben a kormány vállalta, hogy október 29-én 12Ft-tal csökkenti az benzinárakat és nem fog eljárást indítani a mozgalom résztvevői ellen. Fontos megjegyezni, hogy ez azokra vonatkozott, akik részt vettek a demonstráción, azokra nem, akik garázdaságot vagy egyéb anyagi kárt okozó cselekedeteket hajtottak végre.

A pizsamás interjú kétségtelen tény, hogy nagy szerepet játszott a társadalom lelki megnyugtatásában. Az is világos, hogy a helyzet kezeléséből hiányzott Antall higgadtsága és tisztán látása.

Bod Péter Ákos, akkori Ipari és kereskedelmi miniszter, a tárgyalások alatt azt mondta, hogy „biológiai szükséglet miatt” ment ki a teremből, de a valóságban Antallt hívta fel.

Kérdések...

A taxisok kommunikációja.

Érdekes módon, a taxisoknak olyan kommunikációs eszközük volt, mellyel Budapesten kívül, országos szinten is tudtak egymással kommunikálni. Ilyen technikájuk csak a rendőrségnek és hadseregnek volt. Ez hogyan lehetett? Csak úgy, ha katonai technikával felerősítették a jelet.

Hogy nem tudott az akcióról a Nemzetbiztonsági Hivatal és miért nem jelentett az állami vezetésnek a készülődő akcióról? Vagy ha tudott róla, miért nem adta át a politikai vezetésnek?

Az egykori titkosszolgálat emberei nemcsak az előző kommunista rendszerben voltak jelen, hanem már az első demokratikusan választott rendszerben is. Ahogyan fentebb írtam is, sok volt titkosszolga ment el taxisnak a rendszerváltoztatás idején. Számos elmondás szerint voltak taxisok, akiknél fegyverek is voltak.

A cél...

Tehát a taxisblokád szervezésében részben a volt és aktív katonai titkosszolgálat volt benne, még ha ezt nem is szeretik kimondani. Az is érdekes, hogy akkoriban működött az Elnöki Katonai Iroda, amit Pick Róbert, volt katonai szárnysegéd vezetett. Pick a honvédségi légköri felderítés tisztje volt.  A katonai irodának nagy szerepe volt abban, hogy a kormányzati lojalitás a hadsereg,- illetve a rendőrség-kormány tengelyről áthelyeződött ezen irodához, ugyanis ez a párhuzamos honvédség-irányítási vonal ezt szolgálta.

Az SZDSZ pedig szépen felült ennek a szerveződésnek a hullámára. Hiszen mi is volt az SZDSZ célja? Természetesen az, hogy a gyenge Antall-kormányt a nagykoalícióra rákényszerítse.  

Végezetül, szerettem volna Antall Péter fotóját betenni az eseményekről, azonban furcsa módon, pont a taxisblokád alatt készült képei tűntek el a laborban...

A nyitókép forrása: Cseke Csilla, MTI, 1990 július