Afganisztán igencsak megváltozott az a szűk egy év alatt, amióta a Talibán újra átvette a hatalmat. Ezt mi sem jelképezi jobban, minthogy 2022. augusztus 2-án Joe Biden amerikai elnök bejelentette, hogy dróncsapás során végeztek Ajman az-Zavahirivel, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjével Kabulban. Ezzel gyakorlatilag előállt az egyik rémálomforgatókönyv Afganisztán kapcsán: nem elég, hogy a Talibán újra megszerezte az ország feletti irányítást, de az al-Kaidai is nyíltan visszatért az országba.
Egy évvel ezelőtt az Egyesült Államok kivonta csapatait Afganisztánból, véget vetve a húsz éve tartó háborúnak. 2021. augusztus 15-én, miközben az utolsó amerikai katonák kivonását, illetve a diplomaták és más nyugati személyzet, valamint az őket segítő afgánok evakuálását készítették elő, a tálibok bevonultak Kabulba. Biden másnap azt nyilatkozta: „Afganisztán politikai vezetői feladták és elmenekültek az országból. Az afgán hadsereg összeomlott, néha anélkül, hogy megpróbálták volna felvenni a harcot [a tálibokkal] (…) az elmúlt hét fejleményei megerősítették, hogy az Egyesült Államok katonai szerepvállalásának megszüntetése Afganisztánban a helyes döntés volt.”
A tálib hatalomátvételt követően megindult a találgatás, hogy nézhet ki az új afgán kormány, és vajon a Talibán hogy fogja kormányozni az országot. A szakértők két véleményt fogalmaztak meg. Vagy visszatérnek az 1994 és 2001 közt gyakorolt kemény elnyomáshoz és erőteljes iszlamizmushoz, vagy láthatunk egy úgynevezett „Talibán 2.0-át”, egy enyhébb, mondhatni „liberálisabb” tálib uralmat.
Kezdetben úgy tűnt, utóbbi forgatókönyv válik valóra. Először egy tanácsot hoztak létre, aminek a feladata a hatalomgyakorlás kidolgozása és az új (tálib) hatalom megszilárdítása volt. A vezetésben olyan, korábban Afganisztán irányításában komoly szerepet betöltő politikusok is szerepet kaptak, mint Hamid Karzai korábbi elnök, Abdullah Abdullah, aki a tálibokkal való béketárgyalásokat vezette, Gulbuddin Hekmatyar, az egyik legerőseb hadúr, és Haneef Atmar, aki kétszer is betöltötte a külügyminiszteri posztot. Ez a döntés azt vetítette előre, hogy a tálibok egy kevésbé szigorú kormányzatot szeretnének bevezetni, de legalábbis hajlandóak tárgyalni arról, hogyan is nézzen ki a jövő Afganisztánja.
Ráadásul a korai időszakban valóban igyekeztek rendet tenni a nagyvárosokban. Az afgán Hadsereg menekülése és a karhatalom gyakorlatilag teljes megszűnése nyomán kialakult káoszban igyekeztek rendet teremteni. Egyezkedni kezdtek a hadurakkal és erősemberekkel, akik a helyi rendőrségeket és milíciákat uralták, valamint saját erőik is rendfenntartó feladatokra vezényelték. A kabuli reptér – ahonnan a diplomatákat és civileket evakuálták a NATO erők – védelmében is szerepet vállaltak: igyekeztek a menekülő tömegben valamelyest rendet tartani, illetve elősegíteni a külföldiek bejutását a reptérre. Persze a Talibán is érdekelt volt abban, hogy amíg rájuk figyelt a világ, addig ne történjen komoly atrocitás.
De miután augusztus 31-én az utolsó nyugati katonai is távozott, a helyzet is változni kezdett. Az észak-keleti tartományokban megvetette a lábát a Nemzeti Ellenállás Front, amit az Északi Szövetség 2001-ben meggyilkolt vezetőjének fia, Ahmad Massoud vezet. Hozzá csatlakozott több tadzsik és üzbég gyökerekkel rendelkező hadúr, valamint az Ashraf Ghani vezette afgán kormány több tagja is, hogy innen folytassák a – korábban gyakorlatilag nem létező – fegyveres ellenállást a tálibokkal szemben.
Ezt követően a Talibán is változtatni kezdett. 2021. szeptemberében már arról jöttek hírek, hogy a mérsékelt politikusok, akik az átmeneti tanácsban helyet kaptak, a végleges kormányba nem kerülnek be. Hamid Karzai úgy nyilatkozott, hogy reméli, hogy inkluzív lesz a tálib kormány, ami a helyi legitimációra épül. Ironikus szavak, miközben az ő kormánya a korrupcióra és az amerikai katonai jelenlétre épült. A Talibán esetében se sokat változott a helyzet, csak ezúttal a hadurak és a saját katonai erejük vette át az amerikai csapatok helyét. Az ország vezető pozícióit a Talibán prominens tagjai szerezték meg.
2021 vége felé már olyan hangok is kezdtek erősödni, hogy a lakossággal szembeni elnyomás is egyre komolyabb mértéket ölt. A Talibán újra elkezdte a saría törvényei szerinti igazságszolgáltatást, valamint az ennek megfelelő törvények és rendeletek bevezetését. A törvények különösen súlyosan érintették a nők emancipációját, ami komoly előrehaladást ért el az amerikai megszállás időszakában. Erre példa a fiatal lányok iskolázása: a hatodik osztály fölött a lányok számára az iskolák nem lesznek látogathatók.
Amiben a tálib kormányzás egy komoly előrelépést hozott, az az effektív fellépés az ópiumelőállítás, és az ópiumkészítéshez használt máktermesztés ellen – még ha ez, ez közben gyakran az amerikaiak által épített öntözőcsatorna és vízhálózat-rendszer megrongálásával is jár.
A Talibán számára az egyik komolyabb problémát a nemzetközi nyomás jelenti. Egyelőre a világ vezető hatalmai közül a kormányukat senki sem ismeri el, és csak Peking hajlik valamilyen jellegű kooperációra, de valószínűleg Hszi Csin-ping és kormánya is csak hasznot szeretne húzni Afganisztánból. Érdekes az is, hogy a tálibokat valamelyest már az 1990-es évek óta támogató Pakisztán sem ismerte el eddig az új kabuli kormányzatot. A tálib vezetők szerint az elismerés hiánya az amerikai kormányzat mesterkedése ellenük.
A másik, talán még a diplomáciai elszigeteltségnél is komolyabb probléma, hogy a kabuli vezetés nem fér hozzá az ország bankszámláihoz, illetve a különböző fejlesztési támogatásokhoz, mivel azokat az Egyesült Államok és az ENSZ befagyasztotta. Ez legutóbb a 2022. júniusi, a Pakisztáni határtól nem messze történt földrengés után került terítékre, amiben több ezer otthon megsemmisült vagy megsérült, és ezer főre teszik a halálos áldozatok számát. A humanitárius helyzet már a földrengés előtt is súlyos volt az országban, mivel a táliboktól tartva sok orvos elmenekült az országból, illetve a hatalomváltás során más közművek, illetve az élelmiszerellátás is veszélybe került. A helyzetre különösen negatív hatást gyakorol az orosz-ukrán háború nyomán fellépő élelmezési válság is.
Ezek alapján elmondható, hogy az Egyesült Államok csapatkivonása és a tálib hatalomátvétel negatív hatást gyakorolt Afganisztánra, mind bel-, mind pedig külpolitikai tekintetben. Az országot komoly krízisek sújtják, miközben az igazságszolgáltatás kezd visszatérni a tálibok első, 1996 és 2001 közt tartó uralmának időszakához. Ezt fémjelzik az olyan döntések, amelyek a nők jogait ismét korlátozzák, például az oktatáshoz való hozzáférés korlátozása, vagy a hijab kötelező viselése. A 2022 június végén, július elején tartott Loya Jirgán (nagygyűlés, a népgyűlés egy törzsi formája), melyen 3000 iszlám tudós és törzsi képviselő, illetve a tálib uralom alatt álló országrészek vezetői vettek részt, szintén kifejtette a Talibán vezetője, Hibatullah Akhundzada, hogy az ország a saría szerinti törvénykezést fog követni: "Önök ledobták <minden bomba anyját> [Afganisztánban], de ha az atombombát használnák ellenünk, akkor sem fogunk eltérni az iszlámtól vagy a saríától.”
Bár szintén jelentős a Talibán elszigetelődése a nemzetközi politikai színtértől, ugyanakkor jó kapcsolatra törekszenek a nemzetközi politikai élet szereplőivel. Erről Hibatullah Akhundzada úgy nyilatkozott: „A kölcsönös interakció és elkötelezettség keretein belül jó diplomáciai, gazdasági és politikai kapcsolatokat akarunk a világgal, beleértve az Egyesült Államokat is, és ezt minden fél érdekében tartjuk. (…) Biztosítjuk szomszédainkat, a régiót és a világot, hogy senkinek sem engedjük, hogy területünket más országok biztonságának veszélyeztetésére használja.” Ugyanakkor fenyegetés is rejlett szavaiban: „Ugyanakkor azt akarjuk, hogy más országok ne avatkozzanak bele belügyeinkbe.”
Ezekkel a tálibok lefektették az együttműködés alapjait, ám ezt – úgy látszik – a nemzetközi politikai közösségek nem fogadják el. Ennek egy jelzésértékű része, hogy az Afganisztánt súlytó szankciókat nem oldotta fel az Egyesült Államok, és sem az ENSZ és sem Kína nem igazán aktív az együttműködéseket tekintve.
Ugyanakkor a nemzetközi közösség nem tagadhatja, hogy Afganisztán ura a Talibán, és az ellenállók, ha az ország egy kis része alatt képesek is uralmat gyakorolni, az ország visszaszerzésére nincs reális esélyük, ahogy korábban az Északi Szövetségnek is szüksége volt az amerikai különleges erők támogatására. A kérdés az, hogy a Talibán meddig fog várni a „befogadásra”, és mikor kezd keresni alternatív szövetségeseket – ahogy azt tette korábban. Ebből a szempontból mindenképpen intő jel lehet, hogy az al-Kaida vezérét éppen Kabulban ölték meg.
A kép forrása: Wikipedia
