A nem egész egy éve hivatalba lépett izraeli kormánykoalíciót súlyos csapásként érte Idit Szilman képviselő kilépése, mellyel a kormány eddigi egy fős parlamenti többsége megszűnt. A Naftali Bennett izraeli miniszterelnök hátországában kialakuló válság komoly kihívást jelent, azonban rövidtávon nem érdemes a Bennett-Lapid kormányt temetni, a belpolitikai krízis lefolyása hosszú hónapokat fog igénybe venni.
A tavalyi évben Izrael népe és minden bizonnyal a zsidó állam nemzetközi partnerei is nagy megkönnyebbüléssel fogadták, hogy 2021. június 13-án sikeresen hivatalba lépett Naftali Bennett és Jáir Lapid kormánykoalíciója. A sajtóban gyakran „szivárványkoalíció”-nak is nevezett kormányzó politikai blokk az erősen jobboldali Jamina párttól kezdődően a centrista erőkön át a baloldali pártokon keresztül egészen az iszlamista arab pártig egyesít nyolc izraeli pártot. A kormánykoalíció létrejötte véget vetett a 2018 vége óta tartó izraeli belpolitikai válságnak, amelynek során csupán a negyedik választást követően volt lehetséges egy viszonylag stabil, vagy legalábbis annak látszó kormánykoalíció létrehozása. A jelenleg kormányzó erők mindig is csekély, mindösszesen egy fős többségre építhettek a százhúsz fős izraeli parlamentben, a Knesszetben. A potenciális instabilitást a kormány víziója szerint azzal szándékozta tompítani, hogy igyekezett konszenzusos, az állami működést és fejlődést zavartalanná tevő intézkedésekre fókuszálni, amelyre Izraelnek súlyos szüksége volt a Netanjáhú-éra utolsó három évének diszfunkcionális kormányzását követően. Jellemző példa, hogy a jelenlegi kormánynak két év után először sikerült elfogadnia éves állami költségvetést. Tehát a 2021-es év és az idei esztendő első három hónapja alapvetően a belső konszolidációs folyamatokkal telt el, melyben a diverz koalíció igen nagy bölcsességről tett tanúbizonyságot a konszenzuskereső kormányzásával.
Ez az idealista megközelítésű politikai kísérlet tört meg Idit Szilman, a koalíció elnökének 2022. április 6-i kilépésével, melyet nem egyeztetett sem kormányon belüli képviselőtársaival, sem pártvezetőjével, Naftali Bennett miniszterelnökkel. Az izraeli sajtóhírek szerint a Likud és annak feje, Benjámin Netanjáhú ajánlott neki alkut, melyben, ha létrejön egy új Netanjáhú vezette kormány, abban Szilman egészségügyi miniszter lehet. Az akció megtervezettségét igazolja, hogy a reggeli kilépést követően már aznap késő délután Netanjáhú és szövetségesei hatalmas, szervezett tüntetést tartottak a kormányból való kilépésre szólítva fel a koalíció többi jobboldali tagját. A tüntetésen használt professzionális épített színpad és nyomtatott anyagok megléte valószínűsíti, hogy a nap eseményei gondosan meg voltak koreografálva a Likud által. A válság előzményeként három szempontot szükséges megemlíteni: a vallási kérdést, a koalíciós fegyelmet és Bennett miniszterelnökként való működését. Szilman, aki eddigi miniszterelnökéhez Bennetthez hasonlóan (és Netanjáhúval ellentétben) maga is vallásos cionista politikus, kilépését azzal igazolta, hogy „nem tűrhette el”, hogy baloldali egészségügyi miniszter megsértse a Pészáchot, azaz az egyiptomi kivonulásról megemlékező zsidó ünnepet. A miniszter korábban felszólította az izraeli kórházakat, hogy a Legfelsőbb Bíróság vallásszabadságot megerősítő ítéletét be kell tartaniuk és nem tilthatják ki az ünnep alatt a zsidó vallás szerint nem fogyasztható kovászolt ételeket intézményeikből. Látni kell azonban, hogy ez pusztán ürügy volt, az elmúlt évtizedekben is képes volt Izrael kezelni az ehhez hasonló vallási eredetű nézeteltéréseket. Arra azonban tökéletes ügy, hogy Szilman tettét igazolja törzsszavazói számára, akiknek Pészách alatt bármilyen kovászolt termékkel való közvetett érintkezés lehetősége (itt főleg konkrétan a kenyérre kell gondolni, amely helyett pászkát esznek a zsidók az ünnep alatt) egyszerűen elfogadhatatlan és felháborító. Az ürügy megválasztása mutatja, hogy Izraelnek a legfőbb kihívása a következő években a zsidó állam demokratikus, továbbá az etnikai és vallási dimenziói közötti viszony és egyensúly megtalálása lesz. A második szempont, amelyet maga Bennett is empatikusan említett Szilman kilépése kapcsán, az a Likud és szövetségeseinek hónapokon át tartó lejárató kampánya a koalíció jobboldali tagjai ellen. A kampány keretében igyekeztek megtörni a jobboldali, vallásos kormánytagokat és családjaikat. Őket az ellenzéki aktivisták folyamatos zaklatásnak tették ki, nyilatkozataikban „a Tóra és a vallás árulói”-nak nevezték őket, a koalíció tagjai folyamatosan fenyegetéseket kaptak. Érthető, hogy Idit Szilman anyaként sem bírta eltűrni gyermekei ellen is zajló hónapokon át tartó hadjáratot. Bennett pártjának tagjai fel is szólították a miniszterelnököt a kilépést követően, hogy tegyenek többet a koalíció tagjainak védelme érdekében, akár rendvédelmi eszközökkel. Ez a kérdés elvezet Naftali Bennett miniszterelnöki tevékenységéhez, amelyben a kilépés tükrében látható, hogy súlyos mulasztást követett el. Bennett kormánya sikeresen konszolidálta az országot a belpolitikai válságot követően, Izrael nemzetközi pozíciói pedig soha nem voltak kedvezőbbek, mind a régiójában, mind globálisan. Emellett azonban a miniszterelnök éppen politikai hátországát hanyagolta el, amely egy fős mandátumtöbbséggel rendelkező törékeny koalíció esetében nem megengedhető. Idit Szilman, mint koalíciós elnök kizárólag saját pártvezetőjéhez, Naftali Bennetthez fordulhatott segítségért, támogatásért. Ezt viszont úgy tűnik a miniszterelnök nem tudta megfelelő mértékben biztosítani a kormányzás terhe mellett, elvezetve a mostani válsághoz.
A nemzetközi sajtóbeszámolók hangvételével szemben az izraeli kormánykoalíciót nem kell még temetni. Szilman kilépését követően Bennett válságmegbeszéléseket tartott és a hírek szerint más politikus nem készült a kilépésre. A magmaradt hatvan mandátum arra elegendő, hogy a kormány ellen ne lehessen bizalmatlansági indítványt benyújtani a parlamentben, tehát a koalíció működőképes mindaddig, ameddig a következő költségvetést nem szükséges elfogadni, ez pedig még közel egy évig nem aktuális. A következő napokban természetesen Netanjáhú vezette jobboldali ellenzék igyekezni fog a törést kihasználva megdönteni a kormányt és újra hatalomra kerülni. Netanjáhú számára ez igen sürgető, mivel az ellene folyó bírósági eljárások előrehaladott szakaszba értek, immunitást pedig kizárólag a miniszterelnöki pozíció jelenthet és még ezt elérve is rá kell vennie szövetségeseit, hogy a megfelelő jogi kereteket biztosítsák számára. Netanjáhúnak két lehetősége van, az egyik, hogy hatvanegy képviselő meggyőzésével megdönti a kormányt és előrehozott választásokat írat ki, vagy pedig választások nélkül igyekszik egy kormánykoalíciót létrehozni. Mindkét forgatókönyvhöz meg kell győznie a jelenlegi ellenzék jobboldali tagjai mellett (ötvennégy fő) további hét képviselőt. Előrehozott választások szorgalmazásánál potenciálisan számíthat az ellenzéki arab párt, a Közös Lista szavazataira, azonban ez a támogatás sem garantált. A jelenlegi közvéleménykutatások szerint egyedül a Likud nyerne jelentős mértékben plusz szavazatokat egy előrehozott választáson, más pártnak ez nem áll érdekében. Amennyiben pedig Netanjáhú a jelenlegi Knesszetben akar miniszterelnök lenni, úgy hét jelenleg kormánykoalícióban lévő képviselő meggyőzése szükséges, amely tavaly sem sikerült. Egy harmadik opció lehetne, ha feladja miniszterelnöki ambíciót és a Likud másik politikusa alakíthatna kormányt, azonban erre Netanjáhú eddig se volt hajlandó és nem valószínű forgatókönyv. A másik oldalon a kormánykoalíció is igyekezni fog meggyőzni jelenlegi ellenzéki jobboldali politikus(okat), hogy üljenek át a kormányba, kormányzati pozícióért cserébe. Régi terv volt a Likud frakciójának szétszakítása, amelyről a kormányzás prioritásai mellett letett a Bennett-Lapid koalíció. Biztosak lehetünk benne, hogy a knesszeti politikai küzdelmek a nyugalmas hónapokat követően, éppen a három monoteista világvallás megújulást és megtisztulást előtérbe helyező tavaszi ünnepei, a Pészách, a Húsvét és a Ramadán ünnepei alatt és azokat követően fel fognak erősödni.
Összességében tehát arra számíthatunk a következő hetekben, hogy a történelmi izraeli kormánykoalíció meggyengülve ugyan, de képes lesz tovább működni, azonban egyre nagyobb ellenzéki nyomás alatt lesznek jobboldali tagjai. Ezzel szemben a koalíció is újult erővel fog összezárni és igyekezni megnyerni jelenlegi ellenzéki politikusak a kormányzásnak. Éppen olyan időszakban érkezett Izrael számára a belpolitikai kihívás, amelyben már sikerült konszolidálni a belső viszonyokat és jelentős külpolitikai sikereket elérni, tehát rendkívül károsak mind a zsidó államra, mind a közel-keleti régióra, mind Izrael további nemzetközi partnereire nézve a mostani események. Ugyanakkor arra felhívják a figyelmet, hogy még nagyobb erőfeszítéseket szükséges tenni egy harmonikus izraeli társadalom megteremtése érdekében, mivel kizárólag a különböző társadalmi szektorok, vallásosok és világiak, zsidók és arabok közötti hatékony együttműködés révén valósítható meg a prosperáló közel-keleti regionális rend alappilléreként működő Izrael.
A nyitókép forrása: Gil Cohen Magen/Shutterstock
