Az unalom királysága?

Az unalom királysága?

Rejtélyes összeesküvés Jordániában

2021.05  | Olvasási idő: 12 perc

Derült égből villámcsapásként érte a nemzetközi közösséget, amikor április elején országos méretű letartóztatáshullám indult Jordániában, de még ennél is nagyobb meglepetést váltott ki, hogy II. Abdalláh király azt nyilatkozta, az akcióra egy, a trón ellen irányuló összeesküvés felszámolása miatt került sor, ebben pedig az uralkodócsalád egyik vezető tagja is érintett volt. Habár négy nappal később az uralkodó mindenkit biztosított arról, hogy a válság véget ért, a kedélyek azóta sem csillapodtak le teljesen, mivel a résztvevők egy részének, illetve azok külföldi támogatóinak a kiléte még továbbra sem ismert.

A megalapítása után eleinte a Transzjordánia nevet viselő Jordánia történetében eddig sem voltak ismeretlenek az uralkodóellenes összeesküvések. Az „államalapító” I. Abdalláh királlyal 1951. július 20-án például egy palesztin merénylő végzett, amikor a magyar köznyelvben hásemita néven meghonosodott hásemí uralkodócsalád feje a jeruzsálemi Al-Akszá mecsetben járt. Az uralkodó erőszakos halála következtében öröklési válság robban ki az országban, mivel jogos utódját annak elmeállapota miatt csak egy évig engedték uralkodni, majd ezt követően I. Abdalláh másik fia, az akkor még alig tizenhét éves Huszejn került a trónra.

Pár évvel később aztán neki is komoly fenyegetéssel kellett szembenéznie: a kormány nacionalista és baloldali politikusai 1957 áprilisában válságot idéztek elő, miközben a hadseregben szervezkedő Szabad Tisztek elnevezésű mozgalom ugyancsak hatalomátvételre készült. Az ő szervezkedésüket Huszejnnek csak az Egyesült Államok anyagi, titkosszolgálati támogatásával és Hásemí-dinasztiához hű törzsek segítségével sikerült megakadályoznia. A monarchia intézménye ekkor állt a legközelebb a bukáshoz, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy az azóta bekövetkezett kisebb válságok ne ingatták volna meg a trón pozícióját. Az 1970-ben kitört és majdnem egy évig húzódó ún. fekete szeptember előtt is voltak olyan híresztelések, hogy a Jordániában működő palesztin szervezetek külső (szíriai) segítséggel az uralkodó éltére törnek, illetve puccsot készülnek végrehajtani. A monarchia stabilitását gyengítették az 1980-as években kitört éhséglázadások vagy az Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL) 2014-es expanziója is, mivel egyes jordániai településeken szimpatizáltak a terrorszervezettel, és segítő kezet nyújtottak neki a harcokban.

Korabeli híradófelvétel az 1957-es jordániai válságról
Forrás: British Pathé/YouTube

Az viszont az kétségtelen, hogy a 2021 áprilisában lezajlott puccskísérlet több tekintetben is lényegesen eltér minden korábbi konspirációtól. A jordániai hatóságok április 3-án ötven személynél jelentek meg, és közülük tizenkilencet le is tartóztattak. II. Abdalláh király pedig az általa kiadott közleményben egy olyan gyanúsítottat is megnevezetett az összesesküvés szervezői között, aki a Hásemí-ház szűk belső köréből származik: Hamza ibn Huszejnt. Ez nem kis meglepetést okozott, hiszen a trón ellen korábban főleg katonatisztek, politikusok vagy az országon kívüli szereplők szervezkedtek, nem pedig a királyi család tagjai, illetőleg az azon belüli frakciók. Hamzával, a mostani uralkodó féltestvérével kapcsolatban érdemes felidézni, hogy eredetileg ő volt a kijelölt koronaherceg, de 2004-ben II. Abdalláh elvette tőle ezt a címet, és pár évvel később inkább a saját legidősebb fiát nevezte meg az utódjának. Bár évekig úgy tűnt, mintha Hamza beletörődött volna a sorsába, de 2018-tól egyre gyakrabban bukkant fel különböző hazai és külföldi konferenciákon, ezeken pedig szokatlanul éles hangon ítélte el a korrupciót, követelte a királyság szomszédos országokhoz (elsősorban Izraelhez és Szíriához) fűződő viszonyának a rendezését, mutatott rá hazája fiatalságának rossz helyzetére, illetve folyamatos elvándorlására, ráadásul a kormányzatot fel is szólította a gazdasági és szociális problémák megoldására.

Hamza herceg egy, az események után a BBC-nek megküldött videófelvételben tagadta, hogy puccsot szervezett volna az uralkodó ellen, azt azonban elismerte, hogy házi őrizetben tartják, és hogy kapcsolatban áll a jordániai állammal szemben kritikus csoportokkal. Egy azóta napvilágra került újabb hangfelvételen pedig Hamzának a hadsereg vezérkari főnökével folytatott beszélgetése hallható: ezen a vezérkari főnök ugyan elismeri, hogy Hamza nem szervezkedett a király ellen, de azt is kijelenti, hogy sok olyan megnyilatkozása volt, amelyet az ellenzék fel tudott használni a kormányellenes bírálatai során. Közös nagybácsijuk, Haszan herceg közbenjárásának köszönhetően végül megállapodás született a király és a fogvatartott herceg között, ennek folyományaként pedig nyilvánosságra hoztak egy olyan, Hamza kézjegyével ellátott levelet, amelyben a herceg elkötelezi magát az ország alkotmánya iránt.

Magát Jordániát, ahogyan az egész régiót is, valóságos hidegzuhanyként érték a történések. A helyi sajtó azóta sem tudósít érdemben az eseményekről, a témával kapcsolatos közösségi oldalakat blokkolják, a regionális és a nemzetközi média pedig többször bocsátkozik feltételezésekbe vagy hivatkozik ellenőrizetlen forrásokra. A jelen bejegyzés megírásakor még azt sem lehetett tudni, hogy Hamzát továbbra is házi őrizetben tartják-e, vagy hogy egyáltalán perbe fogják-e. Az sem világos, hogy milyen körökből kerültek ki a letartóztatott személyek – a kormány egyedül a hadsereg „érintetlenségét” erősítette meg. A titkolózás ellenére a tizennyolc letartóztatottból kettő kilétére már fény derült. Az egyikük Bászem Avadalláh, a király és az állam közötti összeköttetésért felelős adminisztratív és politikai szerv, az Al-Makuar egykori vezetője és az ország korábbi pénzügyminisztere volt. A leginkább a hazai és a külföldi – különösen az egyesült arab emírségekbeli – befektetéseiről ismert személy szoros viszonyt ápolt az uralkodóval, aki Avadalláhot 2016-ban különleges megbízottnak nevezte ki Szaúd-Arábiába. Az üzletember csakhamar szaúdi állampolgárságot szerzett, és Muhammad ibn Szalma koronaherceg közeli tanácsadója lett. A másikuk pedig Haszan ibn Zaíd, aki ugyancsak az uralkodócsalád tagja, igaz, nem közeli rokona II. Abdalláhnak. Ő elsősorban az üzleti életben volt aktív, befektetései és az édesapja miatt gyakran járt Szaúd-Arábiába, illetve szintén sikerült szaúdi állampolgárságot szereznie.

Prince_Hamzah_Bin_Husein.jpg

Hamza ibn Huszejn herceg
Forrás: Wikipedia Commons, szerző: Ali Abd Alrahman Wreikat, licenc: CC BY 2.0

A térséget azonban nem kizárólag az összeesküvők kiléte izgatja, hanem a jordániai hatóságok azon megjegyzése is, miszerint az összeesküvésnek „külföldi szálai” is vannak. A történéseket a régió országai és a világ nagyhatalmai azonnal elítélték, II. Abdalláhot pedig támogatásukról biztosították. Ennek ellenére az elmúlt hetekben három állam – Irán, Izrael és Szaúd-Arábia – érintettsége is felmerült a jordániai vezetők, az ország médiumai, valamint az elemzők körében. Mindegyik ország esetében találni olyan pró és kontra érveket is, amelyekkel alá lehet támasztani vagy meg lehet cáfolni, miért vehettek részt az összeesküvés szervezésében, ahogyan mindőjük esetében arra is rá lehet mutatni, hogy az adott állam milyen lehetőségeket tudna kihasználni, vagy milyen korlátokba ütközne, ha részt akarna venni egy, a mostanihoz hasonló összeesküvés megszervezésében.

Teherán esetében az indokot az szolgáltatná, hogy Ammán a nyugati országokkal együtt aktívan, fegyverrel és kiképzéssel támogatja a Bassár el-Aszad ellen harcoló erőket, ráadásul gyakran biztosít információkat és a légterén való szabad áthaladást az amerikai, illetve az izraeli gépeknek, ha azok Iránhoz közel álló csoportokat bombáznak Irakban vagy Szíriában. Nem kevés ellenérv is akad azonban, ha valaki azt próbálná bizonyítani, miért valószínűbb, hogy Teherán nem vett részt a szervezkedésben: az iráni államot túlságosan leterheli a koronavírus, az Izraellel való egyre több és súlyosabb konfrontáció vagy az atomprogramja körüli számos megoldandó kérdés, illetve több más ezekhez hasonló külső és belső probléma.

A legtöbb kérdőjel viszont nem is az esetleges indokok, hanem sokkal inkább a megvalósítás terén merül fel. Bár nem elképzelhetetlen, hogy Teheránnak lehet valamekkora befolyása a Jordániában élő kétmillió palesztin menekült körében, arra azonban semmiféle bizonyíték nincs, hogy iráni vezető politikusok vagy az ország titkosszolgálatai akár Hamzával, akár a Hásemí-dinasztia más tagjaival kapcsolatba kerültek volna.

Az összeesküvés kapcsán a jordániai kormányban többen is megemlítették Izrael nevét, noha Beni Gantz védelmi miniszter már az elején leszögezte, hogy az egész puccskísérletet belügynek tekinti, Jeruzsálemnek pedig semmi köze hozzá. Izrael egyébként a Jordániával 1994-ben kötött különbéke óta eléggé hullámzó viszonyt tart fenn nyugati szomszédjával, kettejük kapcsolata pedig 2021 elején (ismét) mélypontra süllyedt. A jeruzsálemi Templom-hegyet meglátogatni készülő jordániai koronaherceget és kíséretét az izraeli hatóságok március 11-én visszafordulásra kényszerítették. Erre válaszul a jordániai hatóságok nem adtak belépési engedélyt Benjamin Netanjahu Emírségekbe tartó repülőgépének. További konfliktust jelentett például az is, hogy Izrael elutasította Jordánia vízkérelmeit (ezeket a miniszterelnök egyébként végül április közepén jóváhagyta). Iránnal ellentétben itt már egy „összekötő kapocs” is felmerült: Roy Shaposhnik izraeli üzletember évek óta együttműködött a Hamza-családdal és még a saját repülőgépét is felajánlotta a kimenekítésükre. Ez utóbbit ugyan ő is elismerte, de az izraeli titkosszolgálattal való kapcsolatát tagadta.

Izrael számára egy jordániai puccs azonban valójában jóval több gondot okozna, mint amennyit megoldana. Egy államcsínnyel ugyanis megnő annak a veszélye, hogy az ország destabilizálódik, és polgárháborúba süpped. Az pedig aligha hiányzik az izraeli vezetésnek, hogy Szíria után egy újabb szomszédjában is eluralkodjon a káosz, főleg, mivel az a jordániai palesztinok miatt Izrael területére is könnyen átterjedhet. Az izraeli vezetést ráadásul túlságosan lefoglalja az Iránnal egyre jobban elmérgesedő viszonya, a koronavírus, vagy akár az ország két éven belül megtartott negyedik választását követő újabb koalíciós tárgyalások.

A jeruzsálemi Templom-hegy
Forrás: Wikipedia Commons, szerző: Godot13, licenc: CC BY-SA 4.0

A gyanú árnyéka azonban a Perzsa-öböl menti monarchiákra vetül a leginkább, főleg az eddig nyilvánosságra került letartóztatottak szaúdi állampolgársága, emírségi és szaúdi befektetéseik és a két ország uralkodói köreivel ápolt kapcsolataik következtében. Ugyancsak érdekes mozzanat volt, hogy az államcsínykísérlet bejelentését követően pár nappal a szaúdi külügyminiszter személyesen repült Ammánba. Egyes források szerint célja meglepő módon elsősorban nem az volt, hogy hangot adjon Rijád támogatásának, hanem hogy elérje a szaúdi állampolgárságú Avadalláh kiadatását. Követelését azonban a jordániai hatóságok elutasították.

Elsőre furcsának hathat a feltevés, hogy a két Perzsa-öböl menti monarchia – Szaúd-Arábia, illetve az Egyesült Arab Emírségek – miért akarná megbuktatni a Jordán királyt, hiszen az fontos szövetségesük az Irán elleni proxyháborúban, valamint rengeteg gazdasági szál fűzi őket egymáshoz. Ez viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy az emírségi, szaúdi és a jordániai uralkodócsaládok között felhőtlen lenne a viszony. A Hásemí-ház és a Szaúd-dinasztia már több mint száz éve keményen rivalizál egymással, viszonyuk pedig 2014 óta még feszültebbé vált. Ammán szaúdi nyomásra sem volt hajlandó nagyobb katonai erőt küldeni a jemeni húszik elleni nemzetközi koalícióba, így Jordánia máig csak pár repülőgéppel vesz részt a hadjáratban. A királyság a 2017-es katari blokád idején is semleges maradt: nem csupán elutasította, hogy a csatlakozzon a szaúdiak vezette blokádhoz, de ráadásul még szorosabbra is fűzte Dohával ápolt gazdasági kapcsolatait. Egyes elemzések szerint az uralkodóházak között a legtöbb viszályt a jordániaiak azon felélme szüli, miszerint ha Szaúd-Arábia hivatalosan is normalizálná az Izraelhez fűződő viszonyát, akkor az izraeli vezetés Rijádnak adná át azokat a Templom-heggyel kapcsolatos különleges jogköröket, amelyeket az 1994-es különbékében még Ammánnak garantáltak – ezzel pedig újabb súlyos csorba esne a Hásemí-dinasztia történelmi legitimitásán, hiszen az a múltban a szaúdiak javára már elvesztette az iszlám két legszentebb városa – Mekka és Medina – feletti ellenőrzést.

Bár az Egyesült Arab Emírségek és Jordánia között nincs ilyen, a fentihez hasonlóan éles ellentét, de az elmúlt években egyre több incidens kezdte terhelni a két uralkodócsalád viszonyát. Például az, amikor a dubaji uralkodó felesége – aki egyben II. Abdalláh húga – jordániai segítséggel Nagy-Britanniába menekült, majd ott a jordániai nagykövetség követévé nevezték ki, így biztosítva számára a diplomáciai mentességet. Az Arab Emírségeket szintén rosszul érintette, hogy Ammán a fentebb említett módon meghiúsította az izraeli miniszterelnök országukban tervezett látogatását.

A 2021-es jordániai eseményekkel kapcsolatban tehát nincs hiány a feltételezésekből, az itt leírtak pedig még mindig csak a jéghegy csúcsát képezik. A teljes tisztánlátáshoz valószínűleg még évtizedeket kell várni, és lehetséges, hogy lesz még pár váratlan fordulat és csavar a történetben. Ilyen meglepő csavarra egyébként a cikk lezárása előtt is sor került már, a jordániai uralkodó ugyanis utasította a hatóságokat, hogy a letartóztatott személyeket engedjék szabadon – kivéve Avadalláhot és Zaídot, akiket hamarosan az állambiztonsági törvényszék elé fognak citálni. Bárhogy is alakuljon a történet a továbbiakban, az elmúlt hetek eseményei rámutattak arra, hogy Jordánia korántsem nevezhető az „unalom királyságának”.

 

A nyitókép forrása: Zoe Sottile/Shutterstock

Kapcsolódó tartalom