Csökkenőben a földközi-tengeri migráció?

Csökkenőben a földközi-tengeri migráció?

Az új olasz magatartási kódex és a líbiai intézkedések hatásai és kilátásai

2017.10  | Olvasási idő: 12 perc

Az elmúlt időszakban két jelentős tényező befolyásolta a földközi-tengeri migrációs útvonal „népszerűségét”. Egyrészt az olasz kormány által júliusban elfogadott új magatartási kódex rendelkezései és a líbiai kormánnyal való fokozottabb együttműködés, másrészt pedig a líbiai kormány által bejelentett új, SAR-zónával kapcsolatos intézkedések. A két esemény egymást kiegészítő és erősítő hatása révén a földközi-tengeri útvonalon a Líbiából az olasz partokhoz érkezők száma úgy tűnt, az elmúlt időszakban csökkenésnek indul. A két lépés hatékonyságát a migrációban jelentkező új tendenciák figyelembevételével érdemes vizsgálni.

2016 áprilisában az olasz média gyakorlatilag napi szinten tárgyalta, hogy a nyugat-balkáni migrációs útvonal lezárásával, illetve az Európai Unió és Törökország között március 18-án létrejött menekültügyi egyezmény intézkedéseinek következtében Olaszország frontországként ismét kulcsszereplő lesz a menekültkérdés kezelésében. Az ezt követő időszakban valóban úgy tűnt, hogy a földközi-tengeri migrációs útvonal szerepe egyre inkább felértékelődik: a korábbi várakozásoknak megfelelően májusban-júniusban az olasz befogadórendszerre olyan mértékű nyomás helyeződött, melynek kezelése a felelős szervek számára egyre nagyobb kihívást jelentett. Eközben a kérdés humanitárius szempontjainak tárgyalása is egyre jobban előtérbe került, többek között azoknak a tragikus eseteknek a következtében, melyek során a menekülteket szállító hajók nem érték el az olasz partokat, így a fedélzetükön lévő személyek vízbe fulladtak.

Mentési akció a Triton-misszió keretében
Forrás: Flickr, készítője: Irish Defence Forces, licenc: CC BY 2.0

Idén augusztusban 81 százalékkal kevesebb potenciális menedékkérő *  érkezett az olasz partokhoz, mint a tavalyi év ugyanezen időszakában, júliusban pedig 66 százalékkal volt alacsonyabb az országba érkezők száma, mint a tavalyi év júliusában – nyilatkozta Dimitrisz Avramopulosz, az Európai Bizottság migrációs és uniós belügyekért, valamint az uniós polgárságért felelős biztosa.

A csökkenő számok hátterében egyértelmű szerepe van annak a magatartási kódexnek, melyet az olasz kormány júliusban fogadott el azzal a céllal, hogy a Földközi-tengeren humanitárius és mentési tevékenységet végző különböző nem kormányzati szervek munkáját szabályozza és átláthatóvá tegye.

A tizenhárom pontból álló magatartási kódex főbb rendelkezései tartalmazzák az NGO-k pénzügyi átvilágítását, valamint tiltják, illetve korlátozzák a radar és a helyzetjelző készülékek kikapcsolását, a fényjelző készülékek használata révén a líbiai partokról induló hajókkal történő kommunikációt, a líbiai felségvizekre való belépést, a líbiai parti őrség munkáját akadályozó magatartást, és a kimentett személyek egyik hajóról a másikra történő továbbadását. A kódex értelmében az olasz hatóságok ellenőrzik továbbá a hajók technikai felszereltségét és alkalmasságát is. Ezzel egy időben a szabályozás lehetőséget ad a hajók fedélzetén való rendőri jelenlétre az embercsempész tevékenység feltárása és kivizsgálása érdekében.

A kódex célja az olyan, a térségben működő nem kormányzati szervezetek munkájának és tevékenységének átláthatóbbá tétele, mint a Save the Children, az Orvosok Határok Nélkül, a Proactiva Open Arms, a Migrant Offshore Aid Station (Moas), a Sea Eye, Sea Watch, Jugend Rettet vagy az SOS Méditerranée.

Az átfogó szabályozás megalkotására azért volt szükség, mert bizonyos szervezetek esetében felmerült az embercsempész-hálózatokkal történő közvetlen kommunikáció, illetve az együttműködés gyanúja. A humanitárius és mentési tevékenységet végző hajók esetenként a fényjelző berendezések használatával jelezték elhelyezkedésüket, ami nagyban megkönnyítette az embercsempészek működését. Emellett a szervezetek finanszírozása és pénzügyi háttere is számos kérdést vetett fel. A kódexet bizonyos szervezetek (Save the Children, Moas, Proactiva Open Armselfogadták, más szervezetek (többek között az Orvosok Határok Nélkül, illetve a német Jugend Rettet) viszont elutasították. Az Orvosok Határok Nélkül egyértelműen fenntartásokat fogalmazott meg a kódex rendelkezéseivel kapcsolatban, mivel tevékenységével összeegyeztethetetlennek tart bármilyen fegyveres jelenlétet a mentőakciók során. A másik szervezet, a Save the Children operatív vezetője, Rob MacGillivray szerint az intézkedés gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a vízi járműveknek a jövőben vissza kell fordulniuk (sok esetben ugyanis olyan egyszerű gumicsónakokról van szó, amelyek megfelelő mennyiségű üzemanyag nélkül indulnak útnak), máskülönben fennáll annak a lehetősége, hogy nem érik el az olasz partokat, ami pedig a halálesetek számának növekedéséhez vezethet. A Jugend Rettet azzal érvelt, hogy a kódex ellehetetleníti a szervezet munkáját, kérdésessé téve annak hatékonyságát, ráadásul a humanitárius mentést végző önkéntesek biztonságát sem garantálja.

Az olasz kormány július végén egyértelműen kimondta, hogy a kódex aláírását elutasító szervezeteket kizárja a szervezett humanitárius és mentési tevékenységből. Így a Földközi-tengeren működő NGO-k száma gyakorlatilag már magának a kódex elfogadásának köszönhetően csökkent. A tendenciát tovább erősítette a líbiai Fájez esz-Szarrádzs vezette egységkormány bejelentése, melynek értelmében Líbia módosítja az ország határkörébe tartozó tengeri mentési övezet, az úgynevezett SAR (vagyis search and rescue – „felkutatás és mentés”) -zóna** határait.

Az intézkedés a kérdés szempontjából azért lényeges, mert az NGO-k ezen a zónán belül ezt követően már nem végezhetnek mentési tevékenységet. Líbia tehát gyakorlatilag kizárta a hatáskörébe tartozó zónából a menekülteket mentő civilek hajóit. A döntés értelmében a korábban a partvonaltól tizenkét tengeri mérföldig terjedő SAR-zóna határát Líbia a jövőben megnöveli. Az olasz médiában az intézkedés kapcsán közölt adatok (vagyis az, hogy a kiterjesztett SAR-zóna pontos határa meddig terjed) nem voltak egybehangzóak. Egy augusztus 10-i közlemény szerint a határ akár a líbiai partoktól számított 97 tengeri mérföldig (vagyis nagyjából 180 kilométerig) is terjedhet. Más, a Save the Children szervezet hivatalos oldalán augusztus 13-án közzétett források szerint a líbiai hatóságok 70 tengeri mérföldre módosítják a SAR-zónát. A bejelentés következtében mind az Orvosok Határok Nélkül, mind a Sea Eye felfüggesztette tevékenységét, majd utóbb a Save the Children is csatlakozott hozzájuk. Utóbbi aggodalmát fejezte ki a mentési tevékenység jövőbeni hatékonyságának, illetve a mentési tevékenységet végző személyzet, valamint a kimenteni kívánt személyek biztonságának garanciái tekintetében.

A kérdés kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az olasz kormány az elmúlt időszakban egyre jobban elköteleződött a líbiai egységkormánnyal való kooperáció iránt: 2017 februárjában egyebek mellett például egy olyan egyezmény kidolgozására is sor került a két ország között, melynek értelmében a felek fokozott együttműködést vállalnak a líbiai kormány további stabilizálása, valamint az embercsempész-hálózatok és az irreguláris migráció elleni küzdelem tekintetében. Az egyezmény több területen fogalmazott meg kötelezettségeket a két ország részére, kiemelve a líbiai intézményi struktúra, illetve a líbiai parti őrség megerősítésének szándékát. Paolo Gentiloni olasz kormányfő az egyezmény aláírásával összefüggésben kiemelte, hogy az olasz és a líbiai kötelezettségvállalás mellett elengedhetetlen, hogy többek között a finanszírozásában történő részvétele révén az Európai Unió is szerepet vállaljon a kérdés kezelésében. Fájez esz-Szarrádzs líbiai kormányfő ezzel egy időben hangsúlyozta, hogy kulcsfontosságú Líbia stabilitásának megteremtése, ebben pedig számít az olasz fél támogatására. Július végén az olasz kormány bejelentette, hogy Olaszország logisztikai-technikai segítségnyújtás formájában két hadihajóval fogja támogatni a líbiai parti őrséget az embercsempészet és az irreguláris migráció elleni fellépésben.

Fájez esz-Szarrádzs líbiai miniszterelnök és Paolo Gentiloni a Chigi Palotában
Forrás: Flickr, készítője: Palazzo Chigi, licenc: CC BY-NC-SA 2.0

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (Office of the United Nations High Commissioner for Refugees, UNHCR) adatai szerint 2017. január 1. és augusztus 31. között 99 127 migráns és potenciális menedékkérő érkezett tengeri úton a dél-olasz partokhoz. Ez a szám a tavalyi adatokhoz (115 068 fő) képest 14%-os csökkenést jelent. A júliusi időszakot vizsgálva már ennél is jelentősebb visszaesés figyelhető meg, míg ugyanis 2016-ban 23 600-an, addig idén ugyanezen hónapban 11 500-an érkeztek az olasz partokhoz. Az UNHCR 2016 augusztusára vonatkozóan a mediterrán útvonalon keresztül érkezők tekintetében 25 675 főt említ, míg 2017 ugyanezen időszakában 8546 főt, ami számottevő csökkenést jelent.

A tendenciák érzékeltetése végett érdemes kiemelni, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet (International Organization for Migration, IOM2014-ben 170 100, 2015-ben 153 842, míg 2016-ban 181 436 migráns és potenciális menedékkérő érkezéséről számolt be a földközi-tengeri útvonalon keresztül a dél-olasz partokhoz.

A jelenlegi olasz szabályozás, illetve az ezt követő líbiai intézkedések egymást kiegészítő és erősítő hatása egyértelműen hozzájárul az olasz partokra érkező illegális migránsok számának csökkenéséhez. Természetesen a két adminisztratív lépés nem kizárólagos okozója a változó tendenciának, hiszen ebben egyértelmű szerepe van a közel-keleti, az észak-afrikai, illetve a szubszaharai térség belső folyamatainak (többek között a háborúk, etnikai konfliktusok, gazdasági problémák, változó időjárási körülmények alakulásának), illetve egyéb, a probléma gyökerére ható tényezőknek. Gondoljunk például az Iszlám Állam iraki és szíriai jelenlétére, mely az elmúlt években jelentős számú menekültet késztetett arra, hogy útnak induljon Európába. A szervezet térvesztése egyike azoknak a változásoknak, melyek a jövőben a kontinensre érkező menedékkérők számát befolyásolhatják.

Idén szeptember 20-ig 102 887 migráns érkezett Olaszországba a Földközi-tengeren keresztül. Júliusban és augusztusban a számok vitathatatlanul jelentősen csökkentek a tavalyi évhez képest, azt azonban most még nehéz megjósolni, hogy az év végéig hogyan fognak alakulni. Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, azzal, hogy a menedékkérők nem érik el Európa partjait, a probléma még korántsem tűnik megoldottnak. Csupán a lokáció és az eloszlás tekintetében látunk lényeges változást, hiszen a menedékkérők jelenleg gyakorlatilag Líbiában torlódnak fel. Mivel így a sorsuk az itteni kormány kezébe kerül, szempontjukból nem elhanyagolható kérdés, hogy Olaszország, az Európai Unió és a nemzetközi közösség milyen mértékben és eszközökkel támogatja a jövőben az ország további stabilizációját. Elengedhetetlen ugyanis, hogy tranzitországként Líbia egy működő és határait ellenőrizni képes állammá váljon, ezzel együtt pedig képes legyen hatékonyan fellépni az embercsempészek tevékenység ellen.


* A nyilatkozatban nincs definiálva, hogy a Földközi-tengeren keresztül érkező migránsok között milyen arányban vannak a kifejezetten gazdasági céllal érkező „kényszervándorok”, illetve az olyan potenciális menedékkérők, akik a genfi menekültügyi egyezmény értelmében menekült, menedékes vagy oltalmazotti státuszra jogosultak. Az írásban főként „migráns és potenciális menedékkérő” értelemben utalok az a Földközi-tengeren keresztül Európába érkező személyekre, hiszen sok esetben a statisztikák (jelen esetben az IOM, illetve az UNHCR adatai) nem különítik el az egyes jogi kategóriákat.

** A SAR-zóna definíciója a tengeri felkutatásról és mentésről szóló 1979. évi nemzetközi egyezményben került meghatározásra, melyet aláírói azzal a céllal fogadtak el, hogy egyfajta nemzetközi cselekvési tervet alakítsanak ki a tengereken történő mentéssel kapcsolatban. Az egyezmény értelmében mindegy, hogy egy baleset a tenger mely részén történik, a bajba jutott személyek mentését az egyes, SAR-egyezmény alapján kialakított csoportok szervezik meg, szükség esetén együttműködve más, szomszédos országok mentést végző csoportjaival. A feleket az egyezmény arra ösztönzi, hogy a szomszédos országokkal megállapodásokban rögzítsék az egyes SAR-övezeteket, egyesítsék képességeiket, alakítsanak ki közös műveleti rendet, szervezzenek közös tréningeket, illetve kapcsolattartói látogatásokat.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!