„Die Würfel sind gefallen.”

„Die Würfel sind gefallen.”

A CDU/CSU megválasztotta jelöltjét, a kancellári székig azonban még hosszú és rögös az út

2021.04  | Olvasási idő: 12 perc

Die Würfel sind gefallen, azaz a kocka el van vetve – állt a német újságok és hírportálok címlapján, miután április 20-án, egy maratoni tárgyalássorozatot követően megszületett a CDU/CSU unió döntése, miszerint Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke és a CDU (Christlich Demokratische Union Deutschlands, vagyis Kereszténydemokrata Unió) nemrégiben megválasztott új elnöke lett a pártunió kancellárjelöltje. Kihívója, a CSU (Christlich-Soziale Union in Bayern, vagyis Bajor Keresztényszociális Unió) jelöltjeként ringbe szálló Markus Söder bajor miniszterelnök pedig vereségét elismerve, illetve a CDU vezetésének döntését elfogadva korábbi ígéretéhez híven visszalépett a jelöltségtől, valamint támogatásáról biztosította a CDU-s pártelnököt.

Az éjszakába nyúló és nehéz tárgyalásokat, valamint egy igazán izgalmas versenyt követően április 20-án végül megszületett a CDU/CSU unió döntése: Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke és a CDU nemrégiben megválasztott új elnöke lesz a pártunió kancellárjelöltje a szeptemberi szövetségi választásokon.

A választás igazán szorosnak ígérkezett, s órákkal a döntés előtt sem volt még teljesen világos, hogy ki is lesz a győztes. Míg a CSU egyértelműen Markus Söder bajor miniszterelnök mögé sorakozott fel, addig a CDU-ban nem volt ennyire egyértelmű a nagyobbik uniópárt elnökének támogatása. Jól mutatja ezt, hogy a CDU-s miniszterelnökök között sem volt teljes az egyetértés, hiszen hárman közülük, nevezetesen Reiner Haseloff, Szász-Anhalt, Tobias Hans, Saar-vidék és Michael Kretschmer, Szászország miniszterelnöke legszívesebben Södert látta volna a pártszövetség kancellárjelöltként, míg Laschet mellett Volker Bouffier, Hessen és Daniel Günther, Schleswig-Holstein tartomány miniszterelnöke tette le voksát. Fontos megjegyezni azonban, hogy egy héttel a döntést megelőzően még maga Haseloff és Kretschmer is inkább Laschetet támogatta volna. Preferenciájának hirtelen változását Szász-Anhalt miniszterelnöke azzal magyarázta, hogy meglátása szerint érdemesebb lenne a döntést a jelöltek népszerűségi indexének figyelembevételével meghozni, s eszerint egyértelműen Söder a befutó. Mint Haseloff fogalmazott, ebben a helyzetben nem a személyes szimpátiára vagy bizalomra kell alapozni a döntést, hiszen az nem növeli a CDU/CSU unió esélyeit, ha valaki ugyan az általános vélekedés szerint alkalmas a kancellári szerepre, ezt a pozíciót azonban nem tudja megszerezni, mert a választópolgárok másképpen döntenek. A mérsékeltebb politikát követő, illetve Európa-párti Laschetet azonban – a fenti két tartományi vezetőn kívül – olyan politikai nagyágyúk is támogatták, mint Wolfgang Schäuble, a Bundestag, a német szövetségi parlament alsóházának elnöke, illetve Angela Merkel kancellár, aki az általa követett centrista politikai irány folytatását reméli az új CDU-s pártelnök esetleges kancellárságától. Hasonlóképpen Laschetet támogatta Jens Spahn, szövetségi egészségügyi miniszter, valamint a CDU türingiai vezetője, Mike Mohring is.

Armin Laschet kihívója: Markus Söder bajor miniszterelnök
Forrás: Foto-berlin.net/Shutterstock

Hosszú politikai pályafutása során Laschet megtanulta, s úgy tűnik, hogy a jelöltségért folytatott küzdelemben ennek nagy hasznát vette, hogy az elszántság még a reménytelennek tűnő helyzetekben is sikerre vezethet. A szavazás napján ugyanis a CDU elnökének nem csak hogy sikerült előzetes hátrányát lefaragni, de végül döntő, 77,5%-os többséggel választották kancellárjelöltté. Megválasztását követően a CDU pártelnöke – párttársai döntését elfogadva – megerősítette, hogy kész indulni a kancellári posztért a szeptemberi szövetségi választásokon. Noha a verseny komoly volt, de mindent egybevetve a Laschet melletti döntés „elég egyértelmű” volt – fogalmazott a CDU szövetségi elnökségi tagja, Henning Otte. Szerinte ennek az az oka, hogy jelen helyzetben nem csak Bajorország, hanem egész Németország politikai irányvonalának sorsa a tét, s ennek képviseletére kétségtelenül Armin Laschet az alkalmasabb jelölt. Függetlenül attól, hogy melyik jelölt mellett tették le a voksukat, az eredményeket követően a CDU vezető politikusai is elismerték, hogy a Laschet elegendő legitimációval rendelkezik ahhoz, hogy ő legyen az unió őszi kancellárjelöltje. Kihívója pedig – a szavazás előtti napon tett ígéretéhez híven, miszerint a döntést a CDU vezetőségére bízza – az eredmények ismeretében kijelentette, hogy innentől kezdve ő és pártja is teljes mértékben és fenntartások nélkül támogatja Laschetet a kancellári székért folytatott küzdelemben. Söder emellett saját jelöltségéről is lemondott, hiszen – ahogy fogalmazott – kizárólag egy egységes unió lehet sikeres. Az egységre törekvés nyomatékosítása azért is volt fontos, mert a választás előtt Södert számos kritika érte, hogy heves magatartásával és a közvélemény-kutatási eredmények figyelembevételét hangsúlyozó utalásaival károsítja az unió megítélését.

Armin Laschet egy lépéssel közelebb került a kancellári székhez: őt választották a CDU/CSU kancellárjelöltjévé
Source: photocosmos1/Shutterstock

A CDU elnökének ugyan sikerült elnyernie a kancellárjelöltséget, a szeptemberi szövetségi választásokig vezető út azonban nem lesz zökkenőmentes. Jóllehet Laschetet a CDU vezetőség (CDU-Bundesvorstand) döntő többséggel választotta meg, azonban továbbra is vannak a pártban olyanok, akik szerint Söderrrel nagyobb eséllyel vághatott volna neki a pártszövetség a szeptemberi választásoknak. Markus Blume, a CSU főtitkára például az hangsúlyozta, hogy Söder a „szívek jelöltje” volt, ezzel is utalva a pártelnök népszerűségére, amelyet nemcsak több CDU-s politikus, de a német választók körében is élvez. Széleskörű elfogadottságához karizmatikus személyisége, valamint a koronavírus-válság alatt meghozott sikeres válságkezelő intézkedései is hozzájárultak. Nem meglepő tehát, hogy a kancellárjelölt-választás előtti közvéleménykutatások szerint, amennyiben lehetőség lenne közvetlenül kancellárt választani, a választópolgárok 63%-a szavazott volna Söderre, míg Laschetre mindössze 29%-uk adta volna le a voksát. A közvéleménykutatást a többi párt kancellárjelöltjére is kiterjesztve a választópolgárok 40%-a döntött volna Söder mellett, míg Annalena Baerbockot, a Zöldek (Bündnis 90/Die Grünen, Szövetség ’90/Zöldek) jelöltjét 23%, Olaf Scholzot, az SPD-s (Sozialdemokratische Partei Deutschlands, Németország Szociáldemokrata Pártja) jelöltet 16%, Armin Laschetet pedig 19% látta volna szívesen Angela Merkel utódaként a kancellári székben. Ennek tükrében nem nehéz megérteni, hogy miért voltak többen is meglepve, amikor a CDU vezetőség döntése után Söder „feladta a küzdelmet”, és lemondott a kancellárjelöltségről Laschet javára. Az is igaz ugyanakkor, hogy a bajor miniszterelnök a kancellári posztért folyó versenyben azáltal, hogy a CDU/CSU pártszövetség kisebbik pártját vezeti kényelmesebb helyzetből indult, hiszen kevesebb vesztenivalója volt, mint Laschetnek. A CDU/CSU kancellárjelöltjét ráadásul majdnem minden alkalommal a CDU soraiból választották korábban is, és abban a néhány esetben, amikor ez nem így történt, az eredmény nem a konzervatív pártszövetségnek kedvezett. Az is lehet tehát, hogy Söder nem akarta megismételni a történelmet azzal, hogy „kierőszakolja” jelöltségét, ahogyan ez 1979-ben, Franz Josef Strauß CSU-s politikus esetében történt. Ő ugyanis a kancellárjelöltséget a CDU-s alsó-szászországi miniszterelnök, Ernst Albrecht ellen (aki egyébként a jelenlegi európai bizottsági elnök, Ursula von der Leyen édesapja is) meg tudta szerezni, az 1980-as szövetségi választásokat viszont elveszítette az SPD-s Helmut Schmidt ellen. Hasonlóképpen járt 2002-ben az akkori bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber is, aki Angela Merkel ellenében lett az uniópártok jelöltje, azonban Gerhard Schrödert, az éppen regnáló SPD-s kancellárt már nem tudta legyőzni.

Ezen felül Söder elhatározása, hogy a CDU-ra hagyta a döntést, azt mutatja, hogy nem kívánt törést okozni az unión belül, ártva ezáltal az amúgy is nehéz időszakát élő CDU/CSU népszerűségének. A 2021-es ún. Superwahljahr-t, amikor nem csupán szövetségi, de számos tartományi és helyhatósági választásra is sor kerül, a CDU ugyanis rögtön két tartományban vereséggel indította, hiszen március 14-én mind Baden-Württembergen, mind pedig a Rajna-vidék-Pfalzban veszített. Ezek a történelmi vereségek pedig –amelyeket Laschet „kiábrándítónak” nevezett – nehéz helyzetbe hozták az uniót a szeptemberi szövetségi választások előtt. Baden-Württembergben a zöldpárti Winfried Kretschmann tarthatta meg miniszerelnöki székét, ráadásul a Zöldeknek rekorderedményt sikerült elérniük az utóbbi években általuk vezetett tartományban azzal, hogy 32,6%-os győzelemmel zárták a választást. A kereszténydemokratákra adott szavazatok aránya ezzel szemben a 2016-os 27%-os eredményről 24,1%-ra esett vissza. Rajna-vidék-Pfalzban pedig a szociáldemokraták győztek 35,7%-os eredménnyel, és ezen a választáson is a CDU veresége volt az egyik legszembetűnőbb, hiszen a párt népszerűsége a 2016-os 31,8%-os eredményről 27,7%-ra esett vissza. A vereségekhez sokak szerint nagyban hozzájárult a CDU/CSU-s politikusokhoz köthető maszkbotrány, illetve a koronavírus-járvány okozta válság bizonytalan kezelése. Két uniópárti politikus, a CSU-s Georg Nüßlein, az uniópártok szövetségi parlamenti frakcióvezető-helyettese, valamint Nikolas Löbel, baden-württembergi CDU-s Bundestag-képviselő ugyanis még a koronavírus-járvány kezdetén orvosi maszkok importjának szervezéséből több mint kétszázezer eurót profitált. Az ezzel kapcsolatos, s nem sokkal a tartományi választások előtt kirobbant korrupciós botránnyal pedig komoly károkat okoztak a CDU/CSU uniónak. A botrány persze nem csak lokálisan befolyásolhatja a választások kimenetelét, de néhány hónappal a szövetségi választások előtt a pártszövetség kilátásait is ronthatja. Az eset önmagában azonban még nem ad elég magyarázatot a CDU/CSU támogatottságának erőteljes csökkenésére, s úgy tűnik, hogy a népszerűségvesztéshez a járványügyi korlátozások részleges feloldása körüli bizonytalanság, illetve még általánosabban a szövetségi kormány sokszor tétova és ellentmondásos járványkezelési stratégiája is erőteljesen hozzájárult. Ebben a helyzetben a nagyobbik uniópárt jelöltjének esetleges visszalépése vagy a kancellárjelöltség elveszítése további komoly következményekkel járt volna, ráadásul tovább nehezítette volna a Merkelt követő átmenetet is. Öt hónappal a választások előtt tehát Laschet legfontosabb feladata, hogy népszerűségét úgy legyen képes növelni, hogy ne csak saját pártját, hanem a választópolgárokat is meggyőzze arról, hogy alkalmas a kancellári szerepre. A helyzete nem egyszerű, hiszen a legfrissebb közvéleménykutatások szerint Laschet és az SPD-s jelölt, Olaf Scholz fej-fej mellett, 15%-os értéken áll, míg – meglepő módon – a választópolgárok 32%-a látná szívesen a kormány élén a Zöldek jelöltjét.

Közvéleménykutatások szerint a Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock a legnépszerűbb kancellárjelölt jelenleg
Source: Foto-berlin.net/Shutterstock

Laschet helyzetét tehát a Zöldek közvéleménykutatások alapján kirajzolódó, s láthatóan megállíthatatlan népszerűség növekedése is komolyan megnehezíti. A párt jelöltje, a negyven éves Annalena Baerbock, akit pártelnök társa, Robert Habeck eltökélt, koncentrált és vasakaratú nőnek írt le, minden bizonnyal a kancellári szék egyik esélyese. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a Zöldeknek esélye nyílhat arra, hogy ismét bekerülhessenek a szövetségi kormányba. Az esélyeiket növeli, hogy a párt egységesebb, mint valaha, valamint az általuk képviselt politikai irány egyre több választót vonz. Fontos azonban jelezni, hogy jóllehet a közvéleménykutatások valóban nagy jelentőséggel bírnak a választópolgárok előzetes politikai preferenciáinak megértésében, de – ahogyan ez a CDU-ban szállóigévé vált – nem szabad elfelejteni, hogy „a választásokat választásokkal lehet megnyerni.”

A szeptemberi választásokig persze még sok minden megtörténhet, de egy olyan forgatókönyvet egyre nehezebb elképzelni, amely nem számol a Zöldekkel a következő szövetségi kormányban. A kérdés azonban továbbra is nyitott a tekintetben, hogy milyen politikai koalíciónak van a legnagyobb esélye arra, hogy a következő négyéves ciklusban Németországot vezesse. Több esetben felkerült már az esélyesek listájára egy konzervatív-zöld társulás, és erre Laschet kancellárjelöltségével (akár a szabaddemokratákat is bevonva a koalícióba) talán nagyobb esély nyílik. A lehetséges szövetségesek latolgatása mellett természetesen a CDU/CSU elsődleges célja az, hogy minél több szavazatot szerezzen, és így akár önállóan kormányozhasson, vagy legalábbis vezető szerepet töltsön be a választások után megalakuló koalícióban. Ráadásul a CDU-ban már többen felszólaltak az ellen, hogy néhányan túlzott lelkesedéssel pártolják, sőt szinte egyértelműnek vesznek egy konzervatív-zöld koalíciót. Ahogyan Christoph Ploß, a hamburgi CDU vezetője fogalmazott, a Zöldekkel való kacérkodás teljesen téves út, és nem lenne szabad, hogy ez határozza meg a CDU/CSU irányvonalát. Nem mellesleg a Zöldek bevándorlási, illetve gazdaságpolitikája is teljesen különbözik a CDU/CSU követte polgári politikától, s így – ahogyan korábban Laschet is mondta – a CDU/CSU FDP-vel (Freie Demokratische Partei, vagyis Német Szabaddemokrata Párt) való együttműködése sokkal működőképesebb társulásnak tűnik egy konzervatív-zöld kormányzásánál.

Laschet, az iparra erősen támaszkodó Észak-Rajna-Vesztfália tartomány vezetőjeként azt is hangsúlyozta, hogy bár a klímavédelem nagyon fontos szerepet tölt be az országos politikai irányvonalak meghatározásakor, ennek azonban nem szabad veszélyeztetnie Németország globális iparban betöltött szerepét. Kérdés azonban, hogy a Zöldek jelenlegi népszerűségét látva a CDU/CSU milyen kérdésekben lesz hajlandó az együttműködésre. Bármi is lesz a választások eredménye, a kormányalakításhoz mindenképpen komoly kompromisszumkészségre lesz szükség, előtte pedig a közvéleménykutatásokra sem árt odafigyelni egy kicsit.

 

Nyitókép forrása: Chris Redan/Shutterstock