Donald (Draper) elnöki rendelete

Donald (Draper) elnöki rendelete

2020.06  | Olvasási idő: 5 perc

Donald Trump egy elnöki rendelettel új szintet lépett a közösségimédia-felületek elleni háborújában. De vajon mi köze mindennek a Mad Men című tévésorozathoz? 

Látszólag kevés dolog ragadja meg annyira Donald Trump figyelmét, mint a média. Ennek következtében kevés területen mutat akkora – mind ösztönös, mind pedig az idők során ráragadt – hozzáértést, mint itt. Ennek nemrég akkor adta újabb tanúbizonyságát, amikor úgy döntött, a Twitterrel (és általában a közösségi médiával) szemben érzett sérelmei miatt szintet lép, és egy elnöki rendelettel jelentősen megnyirbálja a törvény által az online felületeknek a felhasználók által feltöltött tartalmak miatti jogi felelősségre vonással szemben biztosított védelmét. A szakértők szerint aligha van esély arra, hogy a lépésből tényleges törvényi változás szülessen, hiszen csak a Kongresszusnak áll hatalmában megváltoztatni a kérdéses törvényt, ráadásul azt a bíróságok eddig rendre meg is védték. Ezzel az elnök és tanácsadói is minden bizonnyal tisztában vannak. Akkor viszont mégis mi értelme van ennek az egésznek?

Röviden: lépésével az elnöknek nem nagyon van vesztenivalója. A latba ugyan kevesebbet nyom, de mindezzel Trump azt a vágyát is kiélheti, hogy keresztbe tegyen az általa már régóta konzervatívellenes elhajlással vádolt közösségimédia-felületeknek – legutóbb például a Twitter azon döntése nyomán fakadt ki, hogy az a tények hitelességét ellenőrző ún. fact-checkinget végzett Trump egyik tweetjén. Az elnök fellépése pedig számos konzervatív támogatását is élvezi. Ennél fontosabb tényező viszont, hogy a rendelet jól illeszkedik az olyan sokat vitatott ügyek sorába, mint amilyen a Barack Obama állampolgárságát firtató Birtherism, a Hillary Clintonnak az Egyesült Államok bengázi nagykövetsége elleni 2012-es támadásban játszott felelősségéről szóló polémia vagy az utóbbi időben az Obamagate néven futó összeesküvés-elmélet volt. Ilyenkor egy jelentős politikai szereplő révén azért kerülhet egy szélsőséges, politikai érdekek által motivált narratíva a média fősodrába, mert az objektivitásra és kiegyensúlyozottságra törekvő sajtótermékek a kérdéses szereplő jelentősége miatt arra kényszerülnek, hogy nézeteinek felületet adjanak neki – erre szoktak úgy hivatkozni, mint „the view from nowhere” („pillantás a semmiből”). A CNN, CNBC, a The New York Times, a The Washington Post és társaik pl. egyszerűen nem engedhetik meg maguknak, hogy figyelmen kívül hagyják, amit az elnök mond, különösen, ha azt rendelet formájában mondja.

A tweet, amelyet az elnök szerint a Twitter „cenzúrázott”

A politikailag polarizált Egyesült Államokban pedig innentől roppant egyszerű a képlet. Az elnök a republikánus oldalon töretlen támogatást élvez, és bázisa az impeachmentepizód után is figyelemreméltóan egységes maradt. Lehet, hogy Trump ritka népszerűtlen elnök és stabilan 50% felett van azok aránya, akik elégedetlenek a munkájával, de ez a stabilitás egyúttal azt is jelenti, hogy a szavazók láthatólag már rég eldöntötték, mit gondolnak róla. Ennek megfelelően az elnöki rendelettel Trump nem is közvetlenül magára szeretné terelni a figyelmet, hanem a kérdéses közösségimédia-platformokra (illetőleg talán még inkább magára a fact-checking intézményére), és okkal hiheti azt, hogy így egy számára jóval kényelmesebb pályára terelheti az uralkodó politikai diskurzust.

Úgy tűnik, a legtöbb amerikai párhovatartozástól függetlenül egyetért azzal a vélekedéssel, hogy a közösségimédia-platformok üzemeltetői politikai cenzúrát alkalmaznak: ezt a véleményt a republikánusok 85%-a és a demokraták 62%-a is osztja. Bár a cenzúra jellegét illetően vannak köztük véleménykülönbségek, azonban a demokraták nem elhanyagolható része – a felmérések szerint 28%-uk – is egyetért azzal a republikánusok körében közismerten népszerű, a megkérdezettek 64%-a által hangoztatott véleménnyel, hogy ilyen téren nem nekik lejt a pálya. Ráadásul a fact-checking reputációja sem sokkal jobb ennél: a republikánusok 70%-a, a demokraták 29%-a, valamint a független szavazók 47%-a is úgy gondolja, hogy ez a gyakorlat politikailag elfogult – tekintet nélkül arra, hogy milyen felületről van szó.

Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy az emberekben jelentős a bizalmatlanság az egyik legfontosabb olyan szűrő iránt, amelyen keresztül a szavazók az elnöktől származó, illetve a vele kapcsolatos információkhoz jutnak. Bármennyire is hatástalan lesz az elnöki rendelet jogilag, könnyen olyan élénk nyilvános vitát eredményezhet, amely ugyan közvetlenül nem biztos, hogy feléleszti az emberekben a Trump iránti szimpátiát, de – lévén, hogy az amerikaiak láthatóan jóval nyitottabbak az ilyen véleményekre – segíthet megerősíteni az azon közösségi oldalakkal és fact-checket végzőkkel kapcsolatos negatív narratívát, akik olykor-olykor akadályozzák az elnök üzeneteinek terjedését és elfogadását. Ezáltal pedig elérhető, hogy az emberek kevésbé tekintsék hitelesnek ezeket a szűrőket. Ez pedig kicsit hasonló helyzetet teremtene, mint az a Trump elleni impeachment alapjául is szolgáló ügy, amely a Biden családot is érintette. Ennek a médiában való tálalása ugyanis egy közvélemény-kutatás szerint a demokrata szavazók 15%-ánál a volt alelnökre való szavazati hajlandóság csökkenését eredményezte. Noha egy másik 13% eközben azt mondta, hogy emiatt még inkább Bidenre szavazna, ez összességében még mindig veszteség Trump kihívója számára – és mint ilyen, nyereség az elnöknek.

„Ha nem tetszik, amit mondanak, válts témát!” – így szól az egyik leghíresebb idézet Don Drapertől a Mad Men című sorozat harmadik évadában. Elnöki rendeletével egy másik Donald láthatólag azt szeretné, ha sok más egyéb ügye mellett nem az lenne a téma, hogy a postai úton történő szavazás során tapasztalható csalásokkal kapcsolatban a Twitteren tett kijelentései félrevezetők voltak-e (egyébként azok voltak), hanem az, hogy milyen politikai elfogultság érhető tetten a közösségimédia-platformok részéről. Tehát elsősorban ne arra számítsunk, hogy a rendelet nyomán hatalmas törvényi változások leszenek a kérdésben, hanem sokkal inkább arra, hogy a nyilvános viták a Twitter és Facebook moderálási gyakorlatáról szóló vakvágányra terelődnek majd – amennyiben persze a koronavírusban elhunytak száma és a George Floyd megölése nyomán kirobbant tüntetéshullám teret hagy ennek.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!