Egy panelbeszélgetés margójára

Egy panelbeszélgetés margójára

Törökország és az energia geopolitikája

2019.05  | Olvasási idő: 8 perc

Az elmúlt években egyre jelentősebb figyelem kíséri Törökország részvételét a nemzetközi energiapolitikai és energiabiztonsági folyamatokban, különös tekintettel a különböző vezetékprojektekre. Ezzel összhangban cikkünk célja, hogy átfogó képet adjon Törökország energiabiztonsági helyzetéről és a török vezetékdiplomácia legfőbb regionális összefüggéseiről. A blogbejegyzés megírásának apropóját az Antall József Tudásközpont által szervezett Turkey and the Geopolitics of Energy című panelbeszélgetés szolgáltatta, melynek során a téma török szakértőinek segítségével a fenti kérdéseket kívántuk körüljárni.

Bármilyen szempontból is vizsgáljuk Törökország helyzetét, az ország sajátos földrajzi elhelyezkedése aligha hagyható figyelmen kívül. Törökország régiók találkozási pontjában helyezkedik el, és ez számos lehetőséget teremt, ugyanakkor sok kihívást is jelent az ország számára, legyen szó akár általános értelemben vett kül- és biztonságpolitikai vagy éppen olyan specifikusabb kérdésekről, mint például az energiapolitika. Fontos látni ugyanakkor, hogy manapság éppen az energiapolitikáról aligha lehet egy szűkebben értelmezett szakpolitikaként beszélni, hiszen a terület egyre inkább összekapcsolódik a kül- és a geopolitikával, az energiakapcsolatok pedig mindinkább átpolitizálódnak. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy egyes szakértők, így például Michael T. Klare amellett érvelnek, a nemzetközi kapcsolatok elemzése során a klasszikus „hard power/soft power”-felosztás mellett egyre inkább felismerhető a hatalmi képességek egy specifikus kategóriája is. Ezt Klare „energy power-nek nevezi, és a nemzetek azon képességeként definiálja, hogy azok miként tudják energiatermelésüket és technológiai adottságaikat saját hatalmi pozíciójuk előmozdítása és a rivális államok hatalmi pozíciójának aláásása érdekében bevetni. Ez a megközelítés kétségkívül támogatja azt a nézetet, miszerint egyre kevésbé választhatjuk el egymástól egy ország energiapolitikai képességeinek, illetve külpolitikájának vizsgálatát. Ebben a kontextusban érdemes Törökország helyzetét és regionális energiakapcsolatait is vizsgálni, megjegyezve, hogy ugyan az ország nem bővelkedik energiahordozókban, de kedvező földrajzi elhelyezkedését több módon is a saját javára tudja fordítani, az energiabiztonsági folyamatokban való aktív részvételén keresztül pedig képes lehet a térségen belül elfoglalt hatalmi pozíciójának erősítésére.

Törökország földrajzi helyzetét jellemzi, hogy az ország területe energiaszállítási útvonalat képez energiaexport-orientált és energiaimport-függő államok között, ez pedig számos lehetőséget, felelősséget, de egyben kihívást is jelent a török energia- és külpolitika számára. Törökország emellett maga is jelentős mértékben függ az energiahordozók behozatalától: az ország teljes energiakeresletének mintegy 74%-át fedezi importból. Ebből is kiemelkednek a szénhidrogének importjára vonatkozó adatok, hiszen ezekből az ország szinte teljes mértékben behozatalra szorul: az állam kőolajszükségletének mintegy 92%-át, földgázszükségletének pedig 98%-át fedezi külső forrásokból. Törökország környezete ellenben éppen ezekben az energiahordozókban meglehetősen gazdag: a világ ismert kőolaj- és földgázkészleteinek körülbelül 70%-a Törökország közelségében található, ez pedig számos lehetőséget teremt az ország energiaszükségletének biztosítására. Törökország legfontosabb kőolaj-beszállítói között azonosíthatjuk Iránt, Oroszországot és Irakot: ezek rendre az ország kőolajimportjának 26,94, 18,87, illetve 16,55%-át adják. Földgáz területén még jelentősebb, orosz dominanciájú függési viszonyokról beszélhetünk. Csővezetékes formában ugyanis a teljes török földgázimport 51,93%-a Oroszországból, míg 16,74%-a Iránból, 11,85%-a pedig Azerbajdzsánból érkezik. Ezenkívül cseppfolyósított földgáz formájában Algéria és Nigéria is Törökország jelentős gázszállítói közé tartozik.

A török energiabiztonsági helyzet szemléltetésére egy olyan kettős szempontrendszert állíthatunk fel, amely egyfelől arra fókuszál, miként tudja Törökország saját belső energiaszükségletét kielégíteni, másfelől azt vizsgálja, az ország hogyan kapcsolódhat be a nemzetközi energiabiztonsági folyamatokba. Utóbbi vonatkozásában fontos megjegyeznünk, hogy Törökország energiatranzit-tevékenysége nagyobb mértékben a Kirkuk–Ceyhan kőolajvezeték megépítésével és az iraki olaj azon keresztül történő exportjával indulhatott meg az 1970-es évek végén, majd jó két és fél évtizeddel később a Baku–Tbiliszi–Ceyhan kőolajvezeték révén került fel az immáron átalakulóban lévő energiabiztonsági térképre. Az utóbbi projekt geopolitikai jelentősége az, hogy egy Törökországot is érintő infrastruktúra segítségével juttat azerbajdzsáni kőolajat világpiacra, a Kaszpi-térségben tradicionálisan erős Oroszország bármilyen fokú bevonása nélkül. Törökország tehát stratégiai játékossá vált a regionális energia-geopolitikai viszonyokban, és ez a folyamat a 2000-es évek elejétől még inkább felerősödött. Igaz, a kőolajról idővel fokozatosan egyre inkább a földgázra került át a hangsúly, és a nyugati országok mind határozottabban kívánták bevonni – az egyébként Oroszországtól erősen függő – Törökországot azokba a kezdeményezésekbe, amelyek Európa energiabiztonságának növelését és az orosz gáztól való európai függés csökkentését célzó diverzifikációt irányozták elő. Eddig már számos, Törökországot ilyen-olyan mértékben érintő vezetékinfrastruktúra ötlete felmerült, különösen az elmúlt másfél évtizedben. Ugyanakkor ezek többsége a tervezőasztalon maradt, köztük az oly sokat emlegetett, Törökországot keresztülszelő Nabucco-projekttel vagy az ország kizárólagos gazdasági övezetén keresztülhaladó Déli Áramlattal. Ma már látszik, hogy ezekből a tervekből csupán az Európai Unió által szorgalmazott Déli Gázfolyosó és a Gazprom Török Áramlat nevű projektjének gázvezetékei jutottak el a kivitelezés fázisába. Ezek várhatóan 2020-ban lesznek teljes egészében üzemkészek, és ekkortól rajzolják majd át bizonyos mértékben a régió energiaszállítási térképét.

20190507blog_02_m.jpg

Képaláírás: Vlagyimir Putyin és Recep Tayyip Erdoğan a Török Áramlat gázvezeték tengeri szakaszának befejezése alkalmából tartott ceremónián 2018 novemberében
Forrás: Shutterstock

 

Törökország tehát sajátos energia-geopolitikai pozícióval rendelkezik: egyszerre számít az orosz földgáz második legnagyobb piacának és fontos jövőbeli tranzitútvonalának, eközben pedig kiemelkedő szerepet játszik azokban az európai érdekeket elősegítő kezdeményezésekben is, amelyek éppen az EU-tagállamok orosz földgáztól való függését kívánják csökkenteni. Szűkebben értelmezve Törökország helyzete energiabiztonsági szempontból ma tehát leginkább egy Oroszországból, az Európai Unióból és Törökországból magából álló energia-geopolitikai háromszögben vizsgálható. Fontos ugyanakkor arra is rávilágítanunk, hogy földrajzi elhelyezkedésénél fogva Törökország egy olyan tágabb térség középpontjában fekszik, ahol egyre intenzívebbé válnak az energiaügyekben létrejövő interakciók. Az ország déli szomszédságában fekvő Kelet-Mediterráneumban felfedezett izraeli, ciprusi és egyiptomi gázmezők energiabiztonsági szempontból fontos hatással lehetnek a térség jövőjére, de ugyanígy megemlíthetjük a Kaszpi-térséget is, mivel innen szintén Törökországon keresztül áramolhat majd az azerbajdzsáni gáz Európa irányába – ahogy bizonyos feltételek teljesülése mellett a későbbiekben akár a türkmén és az iráni gáz is. Ezzel kapcsolatban azt is szükséges megjegyezni, hogy Törökország számára a korábban megfogalmazott energia-tranzitország szerep ma már egyre kevésbé megfelelő és a valós stratégiai célkitűzés mindinkább az energiahubbá válásban fogalmazható meg. Ez pedig azt implikálja, hogy Törökország nem passzív, hanem aktív szereplő szeretne lenni: a regionális energiapolitikát és az árakat is formálni kívánja, amellett, hogy re-exportáló szerepet tölt be.

Fontos ugyanakkor látni, hogy a fejlődő energiabiztonsági aktor Törökországnak számos tényezőt kell szem előtt tartania energiakapcsolatainak szervezésekor. Annak ellenére, hogy a regionális energiabiztonsági architektúrában tranzitországként vagy energiahubként betöltött szerepe egyre jobban fejlődik, a prioritás továbbra is az ország belföldi energiaigényének kielégítése marad számára. Az országon belüli ellátás biztonságát pedig a diverzifikáltabb beszállítói struktúra és energiamix létrehozása növelheti. Különösen fontos kérdés, hogy a jövőben miként alakulnak az orosz–török energiakapcsolatok, hiszen Törökország kőolaj-, földgáz- és szénimportja is jelentősen függ Oroszországtól, miközben az akkuyui atomerőmű megépítésével és üzembe helyezésével az atomenergia területén is függő viszony jön létre a két ország között. Szükséges arra is kitekinteni, hogy Törökország energiahubként betöltött szerepében kiemelt jelentősége van a földgázhoz köthető projekteknek. Ezekkel kapcsolatban ugyanakkor az is felmerül, hogy milyen hosszú távú kilátásai vannak a régió gázszektorának. A megújuló energiahordozók előretörésével, valamint az európai dekarbonizációs törekvések előrehaladtával egy idő után vélhetően csökkenni fog a földgáz iránti kereslet Európában, ennek tükrében pedig kérdéses, hogy mindez milyen hatással lehet Törökország gáztranzitországként vagy gázhubként betöltött szerepére. Hasonlóképpen fontos kérdés, hogy a várhatóan 2020-ban elkészülő Déli Gázfolyosó évenkénti 16 milliárd köbméteres kezdeti szállítási kapacitását a jövőben bővíteni fogják-e. Ez ugyanis az egész projekt geopolitikai relevanciáját és életképességét meghatározhatja. Szintén sarkalatos kérdés, hogy Törökország nyugati határaitól milyen szállítási útvonalakon lehet továbbszállítani az építés alatt álló Török Áramlat vezetéken keresztül érkező orosz gázt az európai piacokra. Ezzel együtt általánosságban véve is felmerül, hogy a regionális energiabiztonsági dinamikákban betöltött fejlődő szerepe mennyiben tudja befolyásolni Törökország regionális súlyát és hatalmi képességeit, és ezt mennyire tudja a török külpolitika a saját érdekeinek érvényesítésére használni.

 

Nyitókép forrás: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!