Együtt-működés

Együtt-működés

India és az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai a Brexit fényében

2019.02  | Olvasási idő: 8 perc

Jóllehet az India és az EU közötti kapcsolatok története már több évtizedre tekint vissza, a kettejük között folyó szabad kereskedelmi egyezménnyel kapcsolatos tárgyalások igencsak elhúzódnak. De vajon milyen kilátásai vannak a megállapodásnak manapság, amikor India a világ egyik vezető gazdaságává kezd előlépni, az EU pedig a saját sorainak rendezésével és a brexittel van elfoglalva.

Ma már az úgynevezett hindú növekedési ütem a múlté, és az indiai gazdaság 1991-es liberalizációja óta az ország világkereskedelembe való integrációja, illetve nagyarányú növekedése megállíthatatlannak látszik. Az indiai gazdaság éves 7,4% körüli növekedési ütemével a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága, és úgy tűnik, hamarosan már Kínát is lehagyhatja. Ez a növekedés azonban részben az ország demográfiai tulajdonságainak tudható be: India több mint 1,3 milliárdos népessége az Európai Unió lakosságának két és félszerese. Míg azonban Európában a lakosság elöregedése jelent egyre komolyabb problémát, addig Indiában a demográfiai robbanás következtében az átlagéletkor 28 év – az ország tehát bőségesen el van látva fiatal munkaerővel. A Nemzetközi Valutaalap adatai szerint India a világ hatodik legnagyobb gazdasága, ám ha a népességét is figyelembe vesszük, egy főre jutó bruttó nemzeti összterméke még mindig csak egynegyede a nagyjából hasonló demográfiai mutatókkal rendelkező Kínáénak.

India Európával mint gazdasági egységgel való együttműködése még az Európai Gazdasági Közösség idejére, az 1960-as évekre nyúlik vissza. Az 1994-ben aláírt kooperációs egyezmény már túlmutatott a pusztán gazdasági együttműködés gondolatán, és megteremtette a politikai dialógus feltételeit is. Napjainkban az EU külkereskedelmének mindössze 3%-át teszi ki az Indiával való árucsere, azonban India legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió: az ország külkereskedelmének majd egyötöde az Unió országaival történik. A kettejük közötti árucsere legfontosabb elemeit a féldrágakövek, a vegyiipar, az autóipar, a repülőgépgyártás és az acélipar termékei jelentik.

A szabadkereskedelmi egyezmény

Az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi egyezmény tárgyalásai 2007-ben kezdődtek, de 2009-ben a világgazdaság lassulása miatt háttérbe szorult a kezdeményezés, és 2013 óta semmilyen érdemi előrelépés nem történt ezen a területen. A tavaly október folyamán Újdelhiben megtartott 14. India–EU csúcstól a vezetők a szabadkereskedelmi tárgyalások felélesztését remélték. A találkozón az India–EU kapcsolatok három alappilléreként a klímaváltozás elleni küzdelemben és energiapolitikában, a biztonságpolitikában, illetve az urbanizáció kihívásaival való küzdelemben való együttműködést jelölték ki. Míg azonban a biztonságpolitika és a terrorizmus elleni küzdelem területén való kooperáció a jelek szerint megbukik, az indiai megavárosok, illetve az itt összpontosuló népesség magas száma miatt az okosvárosok kérdésében történő tudás- és technológiatranszfer kérdése aktuálisabb, mint valaha. Évenkénti, szép szavakban bővelkedő, de kézzelfogható eredményeket nem igen hozó csúcstalálkozóik mindkét fél számára csalódással szoktak járni.

Elina_0219_1.jpg

Az indiai kormányfő Narendra Módí, illetve az Európai Tanács elnöke, Donald Tusk és az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Junker 2016-ban brüsszeli találkozójukon
Forrás: Press Information Bureau/Government of India, szerző: Prime Ministers’ Office, Government of India, licenc: Government Open Data License – India

A bilaterális kereskedelmi és befektetési egyezmény évek óta húzódó tárgyalása ugyanis több sebből is vérzik. Az Európai Unió egyik fő feltétele az indiai piachoz való könnyebb hozzáférés lenne, ám ezt meggátolja India protekcionista gazdaságpolitikája. Az ország ugyanis aránytalanul magas vámokat szab ki az Európából érkező autókra, alkoholra és tejtermékekre. Az európai országok exporttermékeinek különbözősége viszont nagymértékben befolyásolja az Európai Unió preferenciáit a vámok kérdésében. Míg az alkohol exportja Franciaország és az Egyesült Királyság számára lenne fontos, addig a német prioritást egyértelműen az gépjárművek vámjának csökkentése jelenti.

A fentieken túl azonban az indiai jogi rendszer átláthatatlansága is elbátortalaníthatja az ország gazdasági partnereit. Ez ugyanis számos olyan kérdést vet fel, amely a befektetések biztonságát is nagyban befolyásolhatja. A külföldi befektetési hajlandóság elősegítésére 2017 júliusában az indiai kormány bevezette az indiai piac egységesítését szolgáló Áruk és szolgáltatások adóját (Goods and Services Tax, GST). Részben ennek, illetve a 2016-ban Módí miniszterelnök által véghezvitt, a gazdaság kifehérítését szolgáló demonetizációnak köszönhető az, hogy a Moody’s tizenhárom év után felminősítette az indiai gazdaságot, ezzel is ösztönözve az ott megvalósítani szándékozott befektetéseket. A legutóbbi csúcstalálkozó ezeknek a pozitív folyamatoknak az ellenére sem vezetett számottevő eredményre, mivel az egyeztetésekkor egyik fél sem mutatott túl sok hajlandóságot a változtatásra. Az Unió által szabott jogi feltételek része az európai termékek származási szabályainak adaptálása is. Ugyancsak fontos tényező, hogy India még nem nyerte el az Európai Unió által a harmadik országoknak odaítélt, az internetes adatcsere biztonságát garantáló minősítést. Az adatbiztonsági minősítés kulcsfontosságú kérdés India számára, mivel külkereskedelme nagymértékben függ az információ- és kommunikációtechnológiai áruk és szolgáltatások exportjától.

A brexit és a BTIA

Míg India Európával mindenekelőtt gazdasági kapcsolatokat ápol, addig az ország – gyarmati múltjának köszönhetően – az Egyesült Királysághoz sokkal többrétűen kapcsolódik. Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló döntése számos kérdést vetett fel. Indiai szemszögből nézve az Unió átmeneti időszakon megy keresztül: a brexit szerintük az Európai Unió jelentős, többek között a nemzeti szuverenitásról szóló belpolitikai küzdelmeinek egyik tünete, és akár az Unió egységét is megkérdőjelezheti. A tény, hogy az Unión belül számos politikai és gazdasági témában nincs egységes érdek – és ezáltal egységes álláspont – kérdésessé teszi az indiaiak számára, hogy országuk tényleg érdekelt-e egy az EU-val, mint egésszel kötendő megállapodásban, és nem jobb választás-e számára a tagállamokkal való bilaterális kereskedelmi egyezmények megkötése. Emmanuel Macron és Angela Merkel 2017-es választási győzelme reményeket ébresztett az indiai vezetésben a szabadkereskedelmi együttműködés tárgyalásainak újranyitásával és egy, a két európai nagyhatalom által vezetett egységes Unióval való együttműködéssel kapcsolatban.

Elina_0219_2.jpg

Az EU-s kereskedelmi megállapodások világszerte
Forrás: Európai Tanács

2017-ben az Egyesült Királyság volt az Európai Unió tagállamai közül az indiai áruk legnagyobb importőre, és ezzel kicsivel megelőzte Németországot (az Egyesült Királyság ugyanis 8, míg Németország 6,8 milliárd euró értékben hozott be árukat Indiából). Az uniós országok közül Németország és Belgium hasítják ki a legnagyobb részt az Indiába irányuló áruforgalomból (a két ország 10,7, illetőleg 8 milliárd euró értékben szállít árukat Indiába), míg az Egyesült Királyság exportja nem annyira számottevő, csupán 4,6 milliárd eurót tesz ki. Indiával szemben tehát Németországnak kereskedelmi többlete van, míg az Egyesült Királyság esetében jelentős a kereskedelmi deficit. Így a brit gazdaság Unióból való kilépésétől az európai kereskedelmi mérleg javulása várható.

Eddig számos indiai cég az Egyesült Királyságot használta az európai piacra való belépési pontként. Az indiai Tata Group például Európa-szerte számos információ- és kommunikációtechnológiában, illetve autógyártásban érdekelt leányvállalattal rendelkezik. Az Egyesült Királyság Unióból való kilépése több kérdést is felvet az indiai beruházók számára az európai értéklánc szabályozásának és a piacok elérhetőségének szempontjából. Ennek ellenére a szabadkereskedelmi egyezmény fő tárgyalóinak 2018. áprilisi brüsszeli találkozója után mind az európai, mind az indiai fél pozitívan nyilatkozott. A tárgyalások megakadásának két sarkalatos pontját korábban ugyanis a britek fenntartásai jelentették az India által alkoholra kiszabott magas vámok, illetve az indiai munkavállalók európai vízumhoz jutása miatt. Az utóbbi kérdésben London azért élt fenntartásokkal, mert attól félt, hogy az Egyesült Királyság válna az elsődleges célpontjává azoknak a döntő többségben angolul is kiválóan beszélő fiataloknak, akiket a küszködő indiai munkaerőpiac nem képes felszívni. A brexit megvalósulásával ez az akadály elgördülhet a szabadkereskedelmi egyezmény útjából.

A fentiek következtében a brexittárgyalások alakulása nagyban befolyásolja India stratégiáját az Európai Unióval megkötendő szabadkereskedelmi egyezmény kapcsán. Indiából nézve ugyanis a brexit mindenekelőtt az Európai Unió egységként való működését és a bilaterális gazdasági együttműködés stabilitását vonja kétségbe – valójában azonban az Egyesült Királyság kilépése az Unióból a jövőbeni tárgyalásokat technikailag nagymértékben megkönnyítheti.

Azonban a gyarmati múlttal rendelkező India ezúttal egyenrangú partnerként szeretne a tárgyalóasztalhoz ülni: az Európai Unióval kötendő szabadkereskedelmi tárgyalások lassúsága talán annak is a jele, hogy a fiatal India szeretné kijelölni a maga helyét a változó világrendben. Már-már klisé azt mondai, hogy az indai gazdaságban nagy potenciál rejlik – ám ennek a potenciálnak a kihasználásához komoly strukturális reformokra van szükség.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!