Elhozza-e a Brexit Írország egyesülését?

Elhozza-e a Brexit Írország egyesülését?

2018.08  | Olvasási idő: 12 perc

2019. március 29-étől Nagy-Britannia nem lesz többé az Európai Unió tagja. Bár a dátum biztosra vehető, a brexithez vezető folyamat a vártnál bonyolultabbnak bizonyult, ráadásul a brit társadalomra és Nagy-Britannia tagországaira is megosztóan hat. Ennek legnyilvánvalóbb példája Észak-Írország esete: itt a kérdés a már eleve megosztott társadalom további polarizálódásához vezetett. Mivel elképzelhető, hogy Nagy-Britannia megegyezés nélkül fog távozni az Európai Unióból, a két Írországot pedig ismét fizikai határ választja majd el egymástól, az országban újra felparázslott az ír egyesítésről szóló, az utóbbi időben szunnyadó vita.

Ahogy az várható volt, Nagy-Britannia Európai Unióból való kiválásának folyamata újra reflektorfénybe helyezte az Észak-Írország és az Ír Köztársaság közötti kapcsolatok ügyét. Az sem elképzelhetetlen, hogy a kemény, illetve a megegyezés nélküli brexit az elmúlt évtizedek során Észak-Írországban elért eredményeket is veszélybe fogja sodorni, és ezáltal komoly fenyegetést jelent majd a térség stabilitására.

Az ír szigetek 1921 óta két különálló részből állnak. A déli, illetve nyugati területek alkotják az Ír Köztársaságot, az északi rész pedig, miután a nyolc ulsteri megyéből hatot – ahol a protestánsok voltak többségben – kihasítottak, Észak-Írország néven Nagy-Britannia részévé vált. A kettészakadástól kezdve a pártos erőszak az egész szigetet elborította, és a Nagy-Britanniával való egységre törekvő unionisták, illetőleg az elszakadáspárti nacionalisták közötti fegyveres összetűzések nyomán Észak-Írországban dicstelen polgárháború bontakozott ki.

A helyzet normalizálásának irányába az első jelentősebb lépést 1973-ban tették meg, amikor az Ír Köztársaság és Nagy-Britannia is csatlakozott az Európai Közösséghez. A közös piac a 499 kilométer hosszú határ két oldalán lakó írek számára lehetővé tette a szabad mozgást, ezáltal pedig feleslegessé váltak a katonai ellenőrzőpontok és őrtornyok. Ám az északír békefolyamatban jelentősebb előrelépés csak 1998-ban, a belfasti megállapodás (vagy más néven nagypénteki egyezmény) aláírása után történt. Ekkor ugyanis az ír és a brit kormány bábáskodásával és Washington közvetítése mellett az összes északír párt hozzájárult, hogy véget vet az erőszakos cselekedeteknek, és ezt követően „kizárólag demokratikus és békés eszközöket használ a különböző politikai kérdések megoldása érdekében” – ahogy az a britek és írek által 1998. április 10-én aláírt egyezmény szövegében is olvasható.

A Orániani Rend tagjai az északír elszakadás alapjait megteremtő 1912-es ulsteri egyezményről megemlékező felvonuláson Belfastban
Forrás: Wikimedia Commons, szerző: Ardfern, licenc: CC BY-SA 3.0

A fontos eredmények ellenére az északír szuverenitás kérdése továbbra is megoldatlan maradt – és az sem túl valószínű, hogy a brexit folyamata megoldást hoz majd ezzel kapcsolatban. Sőt, valójában a sorsdöntő 2016. június 23-iki dátumot követően Észak-Írországban a politikai vita a korábbi években megszokottnál sokkal intenzívebbé vált, és újra megelevenedett az igény arra, hogy Írországot egyesítsék. A nagypénteki egyezmény szerint a kérdéssel kapcsolatban mind az Ír Köztársaságban, mind Észak-Írországban népszavazást lehet tartani, és amennyiben a többség Írország egyesítése mellett dönt, a britek Észak-Írország felett gyakorolt fennhatóságának vége szakad.

Noha a brexit hívei előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a brexitről szóló szavazást csakis országos szinten lehet értelmezni (így érvelésük szerint a népszavazáson a brexit Észak-Írországban is nyert, ugyanis az ország Nagy-Britannia részét képezi), mégis fontos rá felhívni a figyelmet: az országban a szavazók 55,8%-a az EU-ban való maradás mellett tette le a voksát. Az Európai Unió melletti támogatás tehát túlnyúlt az országot megosztó vallási választóvonalakon, mivel az északírek 45,1%-a vallja katolikusnak magát – hagyományosan pedig a katolikusok számítanak az európai integráció támogatóinak, miközben a protestánsok általában az országot 2007 óta irányító euroszkeptikus Demokratikus Unionista Pártot (Democratic Unionist Party, DUP) támogatják.

Az északír választásokon nyertes pártok 1997 és 2017 között
Forrás: Wikimedia Commons, szerző: Nickshanks, licenc: CC BY-SA 4.0

A 2017. március 2-án lezajlott északír nemzetgyűlési választásokat követően a helyzet még a korábbinál is bonyolultabbá vált. Ezen ugyanis – 1921 óta először – az unionista pártok nem kapták meg a nemzetgyűlési helyek többségét, a nacionalista Sinn Féin pedig – jelentősen faragva a fő riválisa és közte addig meglévő különbségből – 27 helyet szerzett, és így csupán egyetlen székkel maradt el a DUP-tól. Az eredmények patthelyzethez vezettek: mivel a Sinn Féin és a DUP nem tudnak egyességre jutni, Észak-Írországnak tizenhat hónapja nincs kormánya. A jelen körülmények között elképzelhető, hogy London vissza fogja állítani a közvetlen kormányzást az ország felett, jóllehet ez addig aligha fog megtörténni, amíg a brexit-tárgyalások során az ír határ kényes kérdésére nem találnak valamilyen megoldást.

Ugyan Westminster és Brüsszel ígéretet tett rá, mindent meg fog annak érdekében tenni, hogy az Ír-szigeten ne vezessék be újra a fizikai határokat, az még nem világos, ezt pontosan hogyan akarják elérni. A két oldal abban is egyetértett, hogy történjen óvintézkedés arra az esetre, ha semmiféle brexit-megállapodás nem jönne létre. Ennek révén Észak-Írország a vámunión és az egységes piacon belül maradna, s így ezen a rendkívül kényes határszakaszon nem lenne szükség a határellenőrzésre. Ám az északír unionisták azóta ezt a megoldást elfogadhatatlannak nyilvánították – érvelésük szerint ugyanis egy ilyen lépés az új határt az Ír-tengeren kijelölve valójában Nagy-Britannia szétszakadásához vezetne.

A May-kormány bizonytalan lépései eközben napról napra egyre növelik a fizikai határ visszaállításának lehetőségét. A lépések nyomán pedig Észak-Írország-szerte határozottabbá válik azoknak az álláspontja, akik azt szeretnék, ha az ország az EU része maradna. A belfasti Queen’s Egyetem tanulmánya szerint az EU-támogatók aránya mára már eléri a 69%-ot. A számok tükrében néhány politikai szereplő úgy véli, itt az ideje, hogy közvetlenül a polgárokat kérdezzék meg arról, kívánatos eshetőség-e számukra a sziget egyesítése. Eközben pedig Enda Kennynek, vagyis a Taoiseachnek is nevezett miniszterelnöknek Brüsszelben tett nyilatkozata azt is megmutatta, az Ír Köztársaság készen áll arra, hogy a kérdést megvitassa, illetve megfontolás tárgyává tegye, az északíreknek joguk van-e továbbra is az EU-hoz tartozni.

Bár az északírek több mint kétharmada továbbra is az EU-ban maradna, azonban ha a kérdést úgy vetik fel számukra, hogy egy határról szóló felmérés esetén támogatnák-e az Ír Köztársasággal való egyesülést, vagy inkább Nagy-Britannia részei szeretnének maradni, a helyzet már némileg más képet mutat. Az északírek preferenciáival kapcsolatban több felmérés is készült a 2016. júniusban lezajlott brexit-szavazást követően, ezek eredményei pedig változatos képet mutatnak. A North Ireland Life and Times Survey (NILT) által nemrég készített felmérés szerint az ír egység támogatottága csupán 25%-ra rúg, ez pedig nagyjából egybevág a Queen’s Egyetem felméréseinek 21%-os eredményeivel. Ettől eltérően viszont egy, a BBC megbízásából a YouGov által készített tanulmány szerint a hat kérdéses megyében az emberek több mint egynegyede mondja azt, hogy a brexit-szavazás óta meggondolta magát, és most már Írország egyesülését támogatja. A tanulmány szerint jelenleg tulajdonképpen az északírek 42%-a támogatná az ír egységet – ez pedig csupán 3%-kal marad el azoknak a számától, akik továbbra is úgy gondolják, országuk számára nincsen jobb alternatíva annál, ha Nagy-Britannia része marad. Két másik tanulmány ugyancsak hasonló következtetésekre jutott. A Lucid Talk 2017 decemberében készített felmérése szerint az egységet a megkérdezettek 48%-a támogatná, jóllehet azon feltétel mellett, hogy a kemény brexit valósul meg, és a két Írország között újra bevezetik a fizikai határt. A Lord Ashcroft közvéleménykutató felmérése viszont az ír egység híveinek arányát 44%-ra teszi. Jól látható, a fenti közvéleménykutatások két csoportja erős szórást mutat, és amennyiben a YouGov, a Lucid Talk, illetve a Lord Aschroft által készített felméréseket tekintjük valószerűbbnek, az ír egység a közeljövőben helyreállhat.

A három északír békefolyamatot monitorozó jelentés elkészítéséről ismert Paul Noran akadémikus és független kutató szerint ráadásul a protestánsok számát a katolikusok száma Észak-Írországban valószínűleg már 2021-ben meg fogja haladni. Míg a 2011-es népszámlálás eredményei szerint a protestánsok aránya 48%, a katolikusoké pedig 45% volt, a 2016-os frissebb eredmények szerint a dolgozó korú népesség 44%-a volt katolikus és csupán 40%-a protestáns. A tanuló korú népességben pedig a katolikusok aránya 51%-ot, míg a protestánsoké csupán 37%-ot tett ki. Ez az arány mindössze a hatvan év felettiek között fordult meg, ahol a protestánsok aránya 57% volt, szemben a katolikusok 35%-ával. Jóllehet ezen trendek nem bizonyítják egyértelműen, hogy a katolikus népesség számának emelkedésével együtt Írország egyesítésének a támogatottsága is nőni fog, azt azért a London és Brüsszel közötti tárgyalások közelmúltban lezajlott fejleményeit, valamint az északír gazdaságra nézve nem túl optimista brexit utáni jóslatokat elnézve nehéz lenne tagadni, hogy jelenleg a hat ulsteri megye Ír Köztársasághoz – és ezáltal az EU-hoz – történő visszacsatolása minden korábbinál valósabb lehetőségnek tűnhet.

 

Nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!