Ellenforradalmak a Közel-Keleten

Ellenforradalmak a Közel-Keleten

Algéria

2019.05  | Olvasási idő: 12 perc

Az arab tavasz eseményei a Magreb altérségét korábbi marginális helyzetéből az arab térség politikai centrumába sodorták. Algéria sok évig megőrizte stabilitását, és ennélfogva az euromediterrán biztonsági komplexum legfontosabb észak-afrikai aktorává vált. Bár az altérségben nem ők a legfontosabb szereplők, az Öböl arab monarchiái pénzügyi eszközeiket felhasználva a rezsimváltozások irányának befolyásolására törekedtek az elmúlt években. Részben ennek köszönhetően 2013-ban katonai rezsim vette át a hatalmat Egyiptomban. A Magrebben azonban eddig csupán mérsékelten érződött a fenti államok befolyása. Algériában most két évtized és négy kitöltött mandátum után Abdelaziz Bouteflika lemondott elnöki pozíciójáról. Az ország vezető pozícióinak újraelosztása az Öböl államai számára (is) lehetőséget teremthet, hogy befolyásolják a politikai átmenet folyamatát.

20190523blog_kep01m.jpg

Forrás: Saddek Hamlaoui / Shutterstock

A Magreb és az Öböl két alrégió abban a részben virtuális egységben, amelyre gyakran „az arab térségként” hivatkozunk, és amelyet az Öböl államai egy összefüggő „stratégiai térnek” tekintenek. A térség részben virtuális, mivel a nyelvi és kulturális rokonság alapján kis túlzással koherens egésznek tekinthető, ugyanakkor más szempontból viszont sokkal kisebb az EU–Magreb, mint a Magreb–Öböl távolság. A Magreb államai számára az EU a legfontosabb kereskedelmi partner, a két térség pedig egy biztonságpolitikai komplexumnak tekinthető. A Magreb–Öböl viszonyrendszer az arab tavaszt követően aszimmetrikussá vált: a Magreb államai nem függnek az Öböl gazdasági támogatásától olyan mértékben, mint amennyire az Öböl számára az arab tavasz során kialakult dominóeffektust látva stratégiai prioritást jelent a Magreb stabilitása. Az Öböl államai különböző szerepeket vehetnek fel a Magrebben. Megjelenhetnek donorállamokként, békéltetőkként, illetve közvetítőkként, vagy éppen „spoilerekként”, vagyis olyan szereplőkként is, akik saját stratégiai céljaik elérése érdekében blokkolják a béketeremtést. Amikor az Öböl államainak ellenforradalmi tevékenységét vizsgáljuk, akkor elsősorban spoilerként tekintünk rájuk. Korábban írtunk arról, Szudánban az Öböl államai keresik a lehetőséget, hogy a Basír-rezsim bukását követően a hatalom konszolidálása a saját elképzelésük alapján történjen. A Magreb és az Öböl közötti távolság, az eltérő külpolitikai érdekek miatt azonban Algériában ez a „spoilerhatás” nem érvényesülhet olyan mértékben, mint Afrika szarván. Ugyanakkor az arab monarchiák aktív diplomáciával itt is kísérletet tesznek érdekeik érvényesítésére. Most ezt a korlátozott befolyást fogjuk röviden elemezni.

Az arab tavasz Tunéziában, Líbiában és Egyiptomban lezajlott eseményei két módon is veszélyt jelentettek az algériai politikai rezsim stabilitására. A legközvetlenebb veszély az volt, hogy a fegyveres konfliktusok átterjednek Algéria területére. Ez végül nem történt meg, viszont bekövetkezett egy másik dolog, amitől nagyon sokan féltek: a régióban nagyszámú könnyű- és nehézfegyver szóródott szét, és ebből Algéria területére is jelentős mennyiség jutott. A másik komoly veszélyt az jelentette, hogy az általános népi elégedetlenség esetleg Algéria területére is átterjed. Ez valóban be is következett, viszont az algériai kormánynak elegendő pénzeszköze volt ahhoz, hogy elejét vegye a népi elégedetlenség országossá növekedésének. Az arab tavaszt követő öt évben az algériai kormány rendkívüli erőfeszítéseinek köszönhetően stabilizálódott a gazdaság, fejlődött az infrastruktúra, megerősödött a honvédelem, miközben a kormány átfogó reformokat hajtott végre a rezsim népi támogatottságának növelése érdekében. A rendszerszintű korrupció fenntartása és az olaj- és gázáraktól függő gazdaság azonban előrevetítették, hogy hosszú távon politikai válság következhet be. A civil társadalom szervezetei már a fejlesztésekkel és reformokkal egyidejűleg megfogalmazták a rendszerváltás igényét. A 2019-es, tehát jelenleg is zajló népi tüntetések ezeket a korábban megfogalmazott igényeket hangoztatva a korrupt elit leváltását követelik.

20190523blog_kep02m.jpg

Tüntetés Algírban 2019 márciusában: a nép Abdelaziz Bouteflika elnök távozását követeli
Forrás: Saddek Hamlaoui / Shutterstock

2011 után az Öböl arab monarchiái aktív külpolitikájuk részeként jelentős összegű közvetlen anyagi támogatást, fejlesztési segélyeket és beruházásokat eszközöltek a Magreb valamennyi államában. Mivel Tunéziában, Líbiában és Egyiptomban a helyi iszlamista pártok élvezték a legnagyobb népszerűséget, és ők vették át a vezető szerepet, ezekben az országokban 2013-ig, az egyiptomi katonai puccsig Katar lépett fel a legjelentősebb támogatóként. Ezt követően az iszlamista pártok veszítettek politikai fölényükből, a hatalmi egyensúly átbillentéséhez pedig aktívan hozzájárult Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és a velük szövetséges, szekuláris vagy katonai rezsimeket preferáló arab monarchiák. Bár Marokkó vagy Tunézia sokkal jelentősebb mértékben függnek ezektől a segélyektől és beruházásoktól, mint Algéria, a 2017-ben Szaúd-Arábia és Katar között kialakult politikai konfliktust követően valamennyien semleges álláspontra helyezkedtek a krízissel kapcsolatban. Algériát olaj- és gázkincseinek köszönhetően nem fenyegeti közvetlen veszély, ha az Öböl államai megvonják tőle a támogatásukat. Sőt, az OPEC-ben betöltött szerepének köszönhetően még befolyásolhatja is az utóbbiak cselekvését. Algéria és az Öböl államainak viszonyát azonban nemcsak közvetlen kapcsolataik határozzák meg, hanem az utóbbiaknak a Magreb térségében végzett egyéb tevékenysége is. Szinte evidens, hogy ha egy Öböl menti állam támogatja a marokkói kormányt, akkor ez nem lesz szimpatikus az algériai vezetés számára. Algéria biztonságára azonban jóval nagyobb veszélyt jelent az Öböl államainak spoilertevékenysége Líbiában. Ismeretes: az algériai vezetés már 2011-ben, tehát a polgárháború kirobbanása idején ellenezte, hogy az Öböl államai aktívan, fegyveres erőikkel részt vettek a Kaddáfi-ellenes katonai erők oldalán. Az azóta eltelt évek során Líbia több államalakulatra szakadt szét, de Katar, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek konfliktusba való aktív beavatkozása nem szűnt meg. Utóbbiak fegyverszállítmányai jelentősen hozzájárulnak a Líbia nyugati és keleti területeit uraló hadurak közötti fegyveres konfliktus fenntartásához. Algéria szerint ez ellehetetleníti a konfliktus békés politikai lezárását.

20190523blog_kep03m.jpg

A Sonatrach algériai gáz- és olajvállalat központja. Az Öböl államai szívesen invesztálnak ebbe a két szektorba Algériában
Forrás: Oguz Dikbakan / Shutterstock

Az Öböl államainak a gazdasági befolyása Algériában az utóbbi években néhány pár milliárd dolláros beruházásra korlátozódott, és legfőképpen a bányászati és az ingatlanszektort érintette. Sokatmondó adat, hogy az Öböl monarchiáinak tízévi együttes beruházása alig haladja meg az EU mindössze egyéves beruházási összegét Algériában. Bőven van még tér tehát arra, hogy az Öböl vezetői az algériai gazdaságon keresztül érvényesítsék befolyásukat. Az algériai belpolitikai folyamatokkal (és egyébként a legtöbb arab állammal) foglalkozó elemzők gyakran megjegyzik, hogy a legfontosabb politikai aktorok nehezen azonosíthatók, és azt sem könnyű meghatározni, ki hozza meg a kulcsfontosságú döntéseket. Abdelaziz Bouteflika lemondása után hatalmi bizonytalanság alakult ki, a békés népi tüntetések pedig tovább folytatódnak, ezért kérdéses, hogy a régi rendszer polgári és katonai vezetői közül ki lesz képes a pozícióját a következő rezsimbe átmenteni. Az Öböl államai ezt a bizonytalanságot kihasználhatják érdekeik érvényesítésére, ezzel pedig feltehetően az algériai kulcsszereplők is tisztában vannak. Egy dologban azonban minden bizonnyal az algériai és az öbölbéli vezetők is egyetértenek: az algériai kormányban iszlamista párt nem kerülhet vezető pozícióba.

Az észak-afrikai rezsimváltozások során kiéleződtek az Öböl monarchiái közötti ideológiai ellentétek. Az algériai politikai átmenet bizonytalansága viszont olyan szituációt teremtett, amelyben fontos lenne, hogy az Öböl államai nézeteltéréseiket félretegyék, és Algéria stabilitását tartsák szem előtt, mivel valamennyi nagyhatalom és regionális szereplő számára létfontosságú, hogy Algéria megőrizze vezető szerepét az euromediterrán biztonsági komplexumban.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!