Ellenforradalmak a Közel-Keleten

Ellenforradalmak a Közel-Keleten

Egyesült Arab Emírségek

2019.06  | Olvasási idő: 8 perc

Az Öböl arab monarchiái nemcsak a Közel-Kelet többi alrégiójában, hanem saját térségükben is hatással vannak egymás bel- és külpolitikájára. Ennek speciális esete a föderális államformájú Egyesült Arab Emírségek. Nemcsak Szaúd-Arábia külpolitikája befolyásolja a kicsi, de gazdag monarchia működését, hanem Abu Dhabinak is komoly befolyása van Dubai és a többi emírség működésére. Dubai az elmúlt évtizedekben Irán legfontosabb kereskedelmi partnere volt az Öbölben. Ez a kapcsolat azonban folyamatosan alárendelődik Abu Dhabi konfrontatív külpolitikájának. Az Egyesült Arab Emírségek növekvő politikai és katonai asszertivitása és Irán gazdasági és katonai nyomás alá helyezése akár limitált katonai konfliktushoz is vezethet az arab monarchia és Irán között.

Korábbi bejegyzéseimben azzal foglalkoztam, hogy Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és Katar az arab tavasz óta aktív külpolitikát folytatnak, és ennek részeként politikai és gazdasági eszközökkel törekednek Algériában és a Magrebben, illetve Szudánban és Afrika Szarván a helyi politikai folyamatok befolyásolására. Az Öböl államainak nemcsak a politikai és gazdasági, hanem katonai asszertivitása is észlelhetővé vált elsősorban Líbiában, majd 2015 óta a jemeni háborúban. Szaúd-Arábia militarista identitáspolitikája visszanyúlik az ország alapításáig, az Öböl kisebb államaiban azonban ez későbbi fejlemény. Az Egyesült Arab Emírségekben ez a folyamat az arab tavaszt követően a két legfontosabb vélt fenyegetéshez, az iszlamista és az iráni fenyegetéshez köthető. Abu-Dzabi bel-, kül- és identitáspolitikája szimbiózisban működik Szaúd-Arábia azonos politikáival. A Szaúd-Arábiát vezető Ál Szaúd, illetve az Abu-Dzabit vezető Ál Nahján család egyaránt az Anazza törzsi konföderáció tagja – ez a kötelék az arab tavasz óta tartó közös külpolitika alapja. Míg korábban a két ország között területi viták is voltak, az arab tavasz óta a szaúdi és abu-dzabi vezetők teljes egyetértésben militarizálják államaikat és együttesen lépnek fel az iszlamista és iráni fenyegetések ellen.

Az Egyesült Arab Emírségeket alkotó hét emírség hagyományosan eltérően vélekedik az iszlamista és az iráni fenyegetésről. Rász al-Khajmában az elmúlt évekig jelentős volt a Muszlim Testvérekhez köthető Iszláh-mozgalom politikai befolyása, illetve a két ország közötti szigetvita miatt az emírség ellenséges viszonyban állt Iránnal. Dubajban az Iszláh szerepe már az 1990-es években megszűnt, Iránt pedig elsősorban a virágzó kereskedelmi kapcsolatok alapján értékelte az emírséget vezető Ál Maktúm család. Mivel azonban Abu-Dzabi felelős az Egyesült Arab Emírségek erőforrásainak az elosztásáért és az ország külpolitikájáért, az elmúlt években képes volt arra, hogy felszámolja az Iszláh bázisait és korlátozza az iráni kereskedelmi kapcsolatokat a többi emírségben. Abu-Dzabi elsősorban gazdaság- és identitáspolitikai eszközökkel befolyásolja a többi emírség működését.

Az USA változó szerepe mellett konkrét tényezők is befolyásolták az Öböl arab államainak a külpolitikáját, illetve hosszú távú katonai stratégiáját. A 2003-as iraki háborút követő káosz, az arab tavasz utáni bizonytalanság és a szíriai polgárháború, illetve az Iránnal kiújult szigetvita mind az előzményei annak, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek 2012 óta példátlan fegyverkezésbe kezdett. Míg Irán fegyverkezését jelentősen korlátozták az ország gazdaságát célzó szankciók és ezért nem tudott közel-keleti stratégiájának megfelelően fegyverkezni, az arab monarchiák folyamatosan fegyverkeztek. A fegyverkezés és a helyi védelmi ipar megteremtésért tett jelentős erőfeszítések oka az is, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek a két legjelentősebb tagja a jemeni háborúban résztvevő nemzetközi katonai koalíciónak, ehhez pedig folyamatos utánpótlásra van szükség.

shutterstock_716253349.jpg

Fegyver-expó Abu-Dzabiban
Forrás: Shutterstock

A 2015-ben aláírt nukleáris egyezmény (JCPOA) ratifikálása csalódás volt az Öböl arab államai számára, mivel arra vonatkozó rendelkezés hiányában Irán folytathatta ballisztikus rakétaprogramját és katonai befolyásának kiterjesztését Irakban és Szíriában. Az egyezmény sikeres végrehajtása azt a veszélyt vetítette előre az Öböl arab államai számára, hogy Irán a térség vezető gazdasági és katonai hatalmává válhatott volna. Ezért nem meglepő módon az Öböl arab monarchiái üdvözölték Donald Trump választási győzelmét, mivel bízhattak abban, hogy keményebben lép fel Irán katonai asszertivitása ellen, mint elődje. A jelenleg a Perzsa-öbölben kialakult katonai feszültség a Trump-adminisztráció, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek vezetőinek a közös akarata. Ők valamennyien abban érdekeltek, hogy fenntartsák a feszültséget maguk és Irán között, kilátásba helyezve a katonai válaszcsapás lehetőségét.

Ismeretes, hogy az Egyesült Arab Emírségek és Irán között fennáll egy területi vita a Kis- és Nagy-Tunb, illetve Abú-Músza-szigeteket illetően. Ez a vita azonban sokáig Rász al-Khajma és Sardzsa emírségek és Irán viszonyára korlátozódott. Sem ez, sem pedig az Irán ellen bevezetett gazdasági szankciók nem korlátozták Irán és Dubaj kereskedelmi kapcsolatainak fellendülését. Ez olyan mértékű volt, hogy 2015-ben Kína után az Egyesült Arab Emírségek lett Irán legfontosabb kereskedelmi partnere. Abu-Dzabi külpolitikai doktrínájának fejlődése azonban előrevetítette, hogy a kedvező iráni kapcsolatokat Dubaj nem lesz képes fenntartani. Abu-Dzabi nyomására az utóbbi években megkezdődött az arab monarchia és Irán közötti kereskedelmi kapcsolatok korlátozása és ezáltal leépülése, ami Dubaj és Abu-Dzabi között feszültségekhez vezetett, Irán pedig egyre inkább Katar, Omán és Törökország vonzáskörébe került.

shutterstock_402139297_m.jpg

Az Egyesült Arab Emírségek és a Perzsa-öböl
Forrás: Shutterstock

Az iráni kapcsolatok leértékelése egyértelműen identitáspolitikai döntés. Éppen ezért felmerül a lehetősége annak, hogy Abu-Dzabi következő döntése a Hormuzi-szoros stratégiai pontján lévő Kis- és Nagy-Tunb, illetve Abú-Músza-szigetek katonai visszaszerzésére tett kísérlet lesz. A szigetvita eszkalációjának lehetősége időnként napirendre került az elmúlt évtizedekben, azonban az Egyesült Arab Emírségek mindvégig diplomáciai eszközöket keresett ennek rendezésére. A Egyesült Arab Emírségek jelenlegi külpolitikája, katonai felkészültsége és a Trump-adminisztráció Iránra történő jelentős nyomásgyakorlása mind olyan tényezők, amelyek bátoríthatják az arab monarchia vezetőségét a szigetvita katonai eldöntésére. A 2003-as iraki háború óta nem mozgósítottak olyan jelentős amerikai katonai kontingenst, mint jelenleg. Intő példa lehet Irán számára, bár a jemeni háború kontextusában értelmezhető, hogy az Egyesült Arab Emírségek hadserege a közelmúltban elfoglalta, és irányítása alá helyezte a Jemenhez tartozó Szokotra szigeteket. A nagy kérdés jelenleg, hogy Abu-Dzabi ambiciózus külpolitikájának hol vannak a határai.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!