Erős emberek a Balkánon

Erős emberek a Balkánon

Milo Đukanović, Montenegró örökös vezetője?

2018.06  | Olvasási idő: 10 perc

Nehéz eldönteni, hogy pontosan kicsoda: a tökéletes államférfi ideáltípusa, politikai bábmester, netán politikai kaméleon? Milo Đukanović 27 éve számít Montenegró elsőszámú vezetőjének, aki úgy döntött, hivatalosan is visszatér a nagypolitikába és elindul a 2018-as köztársasági elnökválasztáson. Đukanović nem is taktikázta el magát, már az első fordulóban magabiztosan megszerezte a köztársasági elnöki pozíció betöltéséhez szükséges szavazatokat. Az eredmény különösebben nem lepett meg senkit, hiszen győzelmét a közvélemény-kutatások is előre jelezték, ráadásul Đukanović immáron több mint húsz éve a legerősebb montenegrói párt, a DPS (Szocialisták Demokratikus Pártja) elnöke.

Egy különleges pályafutás: ki is pontosan Milo Đukanović?

A többpárti átalakulást követően a Jugoszláv Kommunisták Szövetségébe tartozó montenegrói kommunista utódpárt képes volt a hatalom megőrzésére. A DPS első korszakának kiemelkedő alakja Momir Bulatović, aki Montenegró első elnökeként, majd később a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság miniszterelnökeként vált ismertté. Bulatović 1991-es hatalomra kerülésekor szoros szövetségese és „legjobb tanítványa”, Milo Đukanović lett a miniszterelnök (akkor még csak 27 évesen). Montenegró ekkor még Szerbiával közös államot alkotott (2003-ig létezett az úgynevezett Kis-Jugoszlávia, majd ezt váltotta fel Szerbia és Montenegró uniója). Mindez azt is jelentette, hogy a mindenkori podgoricai vezetés szorosan függött Belgrádtól, pontosabban Slobodan Milošević-től.

A kilencvenes évek végéhez közeledve Đukanović egyre kritikusabb szemmel nézte a belgrádi történéseket, s komoly kritikával illette a szövetségi vezetést is. Ez végül szakításhoz vezetett Bulatović és Đukanović között. Míg előbbi továbbra is szorosan együtt kívánt működni Szerbiával, addig utóbbi már a függetlenség gondolatától sem riadt vissza. A politikai csatából Đukanović került ki győztesen, s fokozatosan az ország egyedüli irányítójává lépett elő. Mivel határozottan támogatta az önállóságot, a 2006-os függetlenségi népszavazást követően Montenegró kivált az államszövetségből. A népszavazást követően Đukanović, vagy közismerten „Milo” több fontos politikai pozíciót is betöltött. Volt miniszterelnök, honvédelmi miniszter, de köztársasági elnök is (így a mostani lesz a második alkalom, hogy ő Montenegró elnöke).

Milo Đukanović
Forrás: Shutterstock

Mindezek mellett 1997 óta ő a DPS elnöke is, s mivel ez a legerősebb politikai párt 1991 óta, az ország teljes politikai és gazdasági spektrumát képes irányítani. Ennek köszönhetően Đukanović akkor is az ország első számú vezetője volt, amikor a pártelnöki tisztségen túl semmilyen egyéb pozíciót nem töltött be. A politikai élet mellett komoly üzleti érdekeltséggel is rendelkezik, talán ennek (is) köszönhető, hogy több olyan vád is érte, amelyek korrupcióhoz, illetve szervezett bűnözéshez kötötték. Ugyan a vádakat ejtették ellene, 2015-ben az OCCRP (Organized Crime and Corruption Reporting Project) nevű szervezet az év legkorruptabb emberének választotta. Mint politikai vezető, egyébként már kezdetektől fogva törekedett az ország sikeres euro-alanti integrációjára.

Européer vezető, autokrata attitűd?

Hatalomra kerülése óta Đukanović remek érzékkel ragadta meg a kínálkozó lehetőségeket politikai erejének megszilárdításához, ám mindezek mellett arra is kínosan ügyelt, hogy ne csak Montenegróban, hanem a nemzetközi színtéren is megőrizze hitelességét. Politikáját a hagyományos szociáldemokrata értékek mellett képes ötvözni a kisebbségi pártok célkitűzéseivel, s ez a különleges politikai alkalmazkodókészség egy pragmatikus és racionális képet kölcsönöz Đukanović számára. Ám mindezek mellett populista is. Szemben az EU-kritikus és NATO-ellenes – főként szerb – ellenzékkel, Đukanović fennhangon hirdeti Montenegró európai uniós csatlakozási szándékát. A balkáni populista vezetők körében korántsem számít ritkaságnak az uniós tagság egyfajta legitimációs eszközként való felhasználása.

Azonban Montenegró geopolitikai szerepe – a régió többi országához hasonlóan – a közelmúltban felértékelődött. Ez a geopolitikai „sakkjátszma” igen kényes helyzetbe hozta az országot. A 2016-os parlamenti választásokon ugyanis Oroszország, Montenegró történelmi és hagyományos szövetségese, puccsal kívánt eltávolítani a DPS vezetését. Az orosz akció célja az volt, hogy a Moszkva-barát ellenzék jusson hatalomra, s így meghiúsuljon az ország NATO-csatlakozása. Ez a kísérlet azonban sikertelen volt. Az orosz kudarc, a világos nyugati elköteleződés, valamint a tény, hogy Montenegró a problémák ellenére egyébként is a térség legstabilabb állama, mégis Đukanovićot igazolta a Nyugat szemében. Podgorica továbbá aktív szerepet vállal a regionális együttműködésekben is. Mindezek ellenére fel kell tenni a kérdést, hogy vajon a montenegróiak számára mit is jelent Đukanović kvázi egyeduralma?

Egy politikai erős ember nemcsak az ellenzéket, saját pártját, hanem a társadalmat is megosztja. Az ország belső megosztottsága 2015-ben egy súlyos politikai válsághoz vezetett, amelynek keretében az ellenzéki erők szabad és tiszta választásokat követeltek. Ebben a helyzetben az Európai Unió igencsak kínos helyzetben találta magát: Brüsszel ugyanis nem kívánt egy tagjelölt állam belpolitikai ügyeibe beavatkozni. Az uniós közvetítői szerepvállalás azonban elősegítette a helyzet megoldását és a parlamenti választásokat követően Milo Đukanović helyett Duško Marković került a kormányfői székbe.

Đukanović kezet fog John Kerryvel a Montenegró NATO-csatlakozását megelőző jegyzőkönyv aláírása után
Forrás: Flickr

Mindez természetesen nem jelentett valós változást a politikai élet irányításában, hiszen Đukanović továbbra is a DPS első embere maradt. Uniós berkekben ez nyílt titok volt, az elnökválasztásokhoz közeledve pedig azt is tudni lehetett, hogy Filip Vujanović elnök már nem indulhat új megmérettetésen. A DPS nem engedhette meg, hogy elveszítse az egyik legfontosabb politikai pozíciót az országban, így Milo Đukanović ismét visszatért a nagypolitikába.

Milo Đukanović eddig az egyetlen olyan balkáni vezető, aki képes volt egy komoly és súlyos politikai válságot túlélni. A politikai karizmája és népszerűsége mellett megkérdőjelezhetetlen az is, hogy a kilencvenes évek óta Montenegró megkerülhetetlen politikai és gazdasági szereplőjévé vált. Az Európai Unió pedig, egyelőre úgy tűnik, a stabilitásban jobban érdekelt, mint a valódi és működő demokráciában. Az uniós döntéshozók számára ugyanis fontos, hogy ne jöjjön létre több olyan konfliktus a Balkánon, amely veszélybe sodorhatja egyes országok államiságát.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!