Interjú Dr. Ibtiszám al-Kitbivel, az Emirates Policy Center elnökével

Interjú Dr. Ibtiszám al-Kitbivel, az Emirates Policy Center elnökével

2021.03  | Olvasási idő: 12 perc

Hogyan látja 2021-ben az Egyesült Arab Emírségek vezető agytrösztje a világot? Milyen feladatok, illetve nehézségek elé nézhet a térség idén, és milyen tervei vannak a neves intézménynek? Exkluzív interjúnkból ez is kiderül.

Az Egyesült Arab Emírségekkel kapcsolatban közismert, hogy nemcsak innovációs központ, de agilis külpolitikai szereplő is. Ha ez utóbbit vesszük alapul, milyen prioritásai vannak az önök országának 2021-ben, a még most is tartó válság idején, és milyen szerepet játszhat a koronavírus-járvány elleni globális harcban?

Az Egyesült Arab Emírségek földrajzi értelemben kis ország, ám rugalmasságának, erőforrásainak, pragmatizmusának és innovatív hozzáállásának köszönhetően befolyásos tényezővé vált a környezetében.

Az emírségi külpolitikának szerves részét képezi a humanitárius segítségnyújtáson alapuló diplomácia. Dubaj 2021 februárjában új nemzetközi kezdeményezést indított az Emirates légitársaságra, a DP World globális kikötői hálózatára és a dubaji repülőterek, valamint az International Humanitarian City (IHC) logisztikai műveleteire alapozó Oltóanyag Szállítmányozási Szövetség szakértelmének és képességeinek mozgósításával annak érdekében, hogy a COVID–19 elleni vakcinát gyorsabban és hatékonyabban lehessen célba juttatni, különösen azokban a világjárvány által erőteljesen sújtott fejlődő országokban, amelyeket az orvosi ellátmányok szállítása és terjesztése komoly feladat elé állítja.

Az Egyesült Arab Emírségek nyilatkozatai szerint ez a projekt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „COVAX” néven ismert kezdeményezéséhez fog hozzájárulni annak érdekében, hogy 2021 során sikerüljön kétmilliárd adag COVID–19 elleni vakcinát a rendeltetési helyére juttatni.

A COVID–19 elleni küzdelem során az IHC a jelenlegi globális válság kezdete óta a WHO nemzetközi egészségügyi szállítmányozásának több mint 80%-ában nyújtott segítséget. Az Egyesült Arab Emírségek 2020. augusztus 12-én indította útjára a Vízesések elnevezésű globális oktatási projektjét azzal a céllal, hogy a járványok és az egészségügyi katasztrófák által sújtott területeken speciális foglalkozások, képzések, szemináriumok és előadások révén folyamatosan új ismereteket nyújtson mintegy egymillió, a kórházirányítási szektorban, illetve humanitárius területen dolgozó orvos, gyógyszerész, technikus és szakember számára.

Mindez csupán néhány mozzanat azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Arab Emírségek milyen módon igyekszik másokat támogatni a mostani járvány idején, hiszen az ország a világ számos államának biztosított egészségügyi támogatást és oltóanyagot, hogy azok is úrrá tudjanak lenni a betegségen. A nemzetközi közösséggel, valamint a regionális és nemzetközi szervezetekkel együttműködésben logisztikai képességeit, fejlett infrastruktúráját, kedvező földrajzi helyzetét és külpolitikáját is mind latba tudja vetni a világjárvány hatásainak enyhítése és az egészségbiztonság növelése érdekében.

Ha most rátérünk a tágabb közel-keleti régióra, tíz év távlatából hogyan értékelné az „arab tavasz” következményeit? Ön szerint miként befolyásolták ezek az események a régió biztonsági napirendjét?

Az „arab tavasz” abban a regionális keretrendszerben robbant ki, amelyben Irak 2003 óta már nem volt jelentős szereplő, a népfelkeléseiket követően a saját belső válságai által lekötött Egyiptom és Szíria pedig már szintén nem volt befolyással a térség napirendjének alakítására.

Ez a három ország stratégiai vákuumot hagyott a pánarab rend struktúrájában. Az említett fejlemények aláásták a közös pánarab cselekvést, csökkentették az arab csoportosulások és egységszervezetek hatékonyságát, és végső soron gyengítették a pánarab biztonságot. A nem arab regionális hatalmak a harmadik évezred második évtizede során felismerték az ezekben a válságokban, valamint a számos arab ország sebezhetővé válásában és felbomlásában rejlő lehetőséget. Ezt a helyzet végső soron a rossz kormányzás, az elszámoltathatóság hiánya, valamint a kérdéses országok sikertelen fejlődése miatt állt elő, ám kialakulásához az információs és a „közösségimédia-forradalom” révén mind összetettebb formákat öltő terrorfenyegetettség fokozódása is hozzájárult. A nem állami szereplők pedig arra törekedtek, hogy ezt a kontextust, illetve ezeket a körülményeket és fejleményeket a saját javukra tudják fordítani.

Natan Sachstől, a Brookings Intézet kutatójától származik az az igen lényeges megállapítás, miszerint ha 2011 előtt megkérdeztek valakit, hogy mi történik a Közel-Keleten, akkor ő először azt nézte meg, hogy mi Washington, majd utána azt, hogy mi Kairó, Damaszkusz (és 2003 előtt természetesen Bagdad) álláspontja. Ám 2011 után már a Közel-Kelet más fővárosai, például Rijád és Abu Zabi váltak fontosabbá, és az is lényeges szempont lett, hogy az egyes kérdésekkel kapcsolatban mi Teherán, Ankara vagy Tel-Aviv hozzáállása. Washington mellett pedig immáron Moszkva (és Peking) véleménye is számítani kezdett. Ez a felállás viszont már egy új, 2011 után kiformálódott geopolitikai struktúrát tükröz.

A regionális dinamikákban az úgynevezett „arab tavasz” 2011-es kitörésétől egészen napjainkig bekövetkezett változások egyik megnyilvánulása az a befolyásos szerep, amelyet egy, az erőforrásaira, illetve gazdasági és fejlesztési sikereire, valamint növekvő katonai képességeire építeni kívánó országként az Egyesült Arab Emírségek tölt be saját nemzetbiztonságának megőrzésére és a régióra leselkedő fenyegetések elhárítása során. Mindezt nem lehet elválasztani ennek az országnak az Egyesült Államok Barack Obama kormányzata alatt kiformálódó „tehermegosztási” stratégiájában játszott aktív szerepétől. Az elődje által kijelölt utat aztán Donald Trump is követte annak érdekében, hogy az Egyesült Államok közel-keleti katonai jelenlétét csökkenteni tudja, és így figyelmét a nemzetközi politika más jelentős kérdéseire fordíthassa, ám eközben az arab régióban se hagyjon olyan biztonsági vákuumot maga után, amelyet aztán Washington nemzetközi, illetve regionális vetélytársai és szövetségesei igyekeznének betölteni.

Az arab régió szempontjából fontos, hogy egységes erőfeszítéseket tegyen a biztonság, a stabilitás, a mértékletesség alapjainak, illetve a fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében. A térségbeli kormányoknak a saját hasznukra kell fordítaniuk az arab tavasz jelentette tapasztalatból leszűrt tanulságokat azáltal, hogy lépéseket tesznek a kormányzás javítása, a jogállamiság, az intézmények megteremtése, a korrupció elleni küzdelem, valamint a fokozatos reformok előmozdítása, illetve az ezekkel kapcsolatos közmegegyezés kialakítása érdekében. Emellett együtt kell működniük az extrémizmus, a terrorizmus és a szektarianizmus elleni küzdelemben, hiszen ez utóbbiak manapság a nemzetállam aláásásából veszik erejüket, és saját milíciáik felhatalmazását a nemzeti hadseregek, valamint a hivatalos intézmények kárára erősítik.

Napjainkban a nemzetközi politika egyik legvitatottabb kérdését azt jelenti, hogy az Egyesült Államok külpolitikája milyen irányba fog majd elmozdulni. Ön milyen Közel-Kelet-politikát vár a Biden-kormányzattól?

Az elemzők egyetértenek abban, hogy a Biden-adminisztráció energiáját java részt az Egyesült Államok belső nehézségei (a koronavírus elleni küzdelem, a gazdaság fejlesztése, az amerikai nép egyesítése és megosztottságának csökkentése, az intézményekhez, a szövetségekhez, valamint a nemzetközi megállapodásokhoz való visszatérés, a multipoláris világrend élbolyába való tartozás, továbbá a globális vezetői státusz megőrzése) foglalják majd le, és ezek jelentik annak prioritásait is.

A Biden-kormányzattól érkező különféle jelzések, különösen pedig a Kelet-Ázsiával és Kínával kapcsolatos posztokon történő kinevezések azt mutatják, hogy az új elnök és csapata figyelmét, illetve energiáját Kelet-Ázsiára összpontosítja, hiszen az jelenleg minden más régiónál fontosabb az amerikai gazdaság számára. Kína viszont ezt a térséget a saját érdekszférájának tekinti, és az ottani politikai és katonai befolyását az elmúlt években megpróbálta fokozni.

Egyes elemzők talán úgy vélik, hogy az amerikaiak közel-keleti katonai jelenlétének már nincs olyan stratégiai és pénzügyi magyarázata, amely az Egyesült Államokban széles körű támogatást élvezne. A közel-keleti problémák és válságok kezelése viszont nem tűr halasztást. Az Egyesült Államok részéről fontos lenne, hogy okos módon vállaljon szerepet a térség ügyeiben, meghaladva azt a kettősséget, miszerint az ország vagy kivonul a Közel-Keletről vagy részt vesz annak háborúiban.

E logika mentén haladva az Egyesült Arab Emírségek amerikai nagykövete, Júszuf al-Utajba a régiós ügyek elemzésével foglalkozó Washington Institute for Near East Policy webináriumán kijelentette, a Biden-kormánynak régiós partnereit el kellene látnia a megfelelő eszközökkel, ha úgy gondolja, a Közel-Kelet nem jelent prioritást számára, és inkább a Washington számára nagyobb feladatot jelentő globális hatalmakra, például Kínára és Oroszországra koncentrálna.

E megfogalmazásával a nagykövet valószínűleg arra utalt: Washington nem várhatja el a partnereitől, hogy jobban vegyék ki a részüket a regionális biztonság és stabilitás védelmével és a kihívások kezelésével kapcsolatos közös tehermegosztás terén, ha az Egyesült Államok csökkenő mértékű közel-keleti kötelezettségvállalásával és jelenlétével eszköztelenné teszi őket.

Az Egyesült Arab Emírségek a regionális konfliktusok és problémák, így Irán kérdésének, a jemeni, líbiai és szíriai háborúknak, az izraeli–palesztin szembenállásnak és más megoldatlan kérdéseknek a kezelésére diplomáciai megoldásokat javasol. Fontos, hogy bármilyen, ezeknek az ügyeknek a kezelésére irányuló globális vagy regionális megközelítés járuljon hozzá a térség biztonságának és stabilitásának a fokozásához, a feszültségek enyhítéséhez, a válsággócok felszámolásához, ne pedig ezzel ellentétes irányba hasson. Ha ez megtörténik, akkor az valószínűleg a Biden-kormány számára is megfelelő jelzés lesz azzal kapcsolatban, hogy kemény munkára van szükség az olyan diplomáciai éleslátáson alapuló igazságos és tartós megoldások megtalálása érdekében, amelyek segíthetnek elkerülni, hogy a térségre a háború árnyéka vetüljön, és nem fokozzák tovább a régió konfliktusait, illetve polarizációját, hanem elősegítik annak fejlődését, az ott lakók számára pedig biztosítják az emberi méltóságot.

Mintegy fél év telt el az arab államok és Izrael közötti kapcsolatok javításában mérföldkövet jelentő Ábrahám-megállapodások aláírása óta. Hogyan értékelné a normalizációs folyamat eddigi eredményeit?

Az Egyesült Arab Emírségek 2020. augusztus 13-án jelentette be, hogy átfogó békeszerződést ír alá Izraellel, majd az erről szóló dokumentumot 2020. szeptember 15-én hivatalosan is aláírták. A lépés fordulópontot jelentett az ország külpolitikájában, és változást hozott a közel-keleti konfliktussal kapcsolatos hagyományos megközelítésekben is.

Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael közötti békeszerződés aláírása jelentős fordulatot jelentett a régióban, és Abu Zabit, valamint Tel-Avivot is arra késztette, hogy mozdítsák elő kétoldalú érdekeiket és stratégiai együttműködésüket, fokozzák a regionális biztonságot, álljanak neki a mindkettejük számára problémát jelentő kérdések megoldásának, és kezdjenek értelmes párbeszédbe az Egyesült Államokkal annak „tehermegosztási” politikával kapcsolatban. A három állam közös lépése tovább konszolidálta az Egyesült Államok, Izrael, és az Egyesült Arab Emírségek közötti szövetséget, és segített abban, hogy a régió új pályára állhasson.

Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael között megszületett békeszerződéshez fűzött kommentárjában David Ignatius, a The Washington Post munkatársa kifejtette: „A Közel-Kelet jövőjét az Egyesült Államok hatalmának hanyatlása, valamint a vákuumot kitöltő új – pozitív és negatív – belső dinamikák határozzák meg.”

Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael közötti együttműködés kiterjed a kereskedelemre, illetve a számos ágazatot – így egyebek mellett az egészségügyet (ennek részeként pedig a COVID–19 elleni küzdelmet), a mezőgazdaságot, a víz sótalanítását, az idegenforgalmat, a mesterséges intelligenciát, a technológiát, a biztonság és a védelem területét – érintő beruházásokra.

A dubaji vámhivatal statisztikája szerint a Dubaj és Izrael között lebonyolított kereskedelem értéke az elmúlt fél évben elérte az 1 milliárd emirátusi dirhamot (vagyis a 272 millió amerikai dollárt). A mostani nyitány a tervek szerint fordulópontot jelent a két ország gazdasági és befektetési kapcsolataiban: egymással folytatott kereskedelmük a következő években várhatóan 15 milliárd dirhamra növekszik majd, ez pedig a DP World Group elnöke és vezérigazgatója, Szultán Ahmad bin Szulajjim szerint vélhetően több mint tizenötezer új munkahelyet teremt majd.

A DP World úgy látja, az Izraellel most kiépülő kereskedelmi kapcsolatok a közel-keleti térségben zajló áruforgalmat is javítani fogják. Az említett kivételes mértékű növekedést tekintetbe véve az új piacok megnyitása és a Dubaj és Izrael közötti kétoldalú kereskedelem ösztönzése a vállalatokat termelésük növelésére fogja sarkallni, ez pedig további gazdasági növekedéshez és új befektetési lehetőségek megjelenéséhez vezethet majd.

Az Egyesült Arab Emírségek és Izrael között megszületett békeszerződés emellett a palesztin–izraeli békefolyamatnak és az erről szóló tárgyalások újrakezdésének is lendületet adott, a megállapodás feltétele ugyanis az volt, hogy a Netanjáhu-kormány fagyassza be vagy függessze fel azokat a terveit, melyek alapján Ciszjordániának, illetve a Jordán völgyének 30%-át Izraelhez csatolná. Fontos lenne, hogy a most kínálkozó lehetőséggel minden szereplő éljen, mindenki ragaszkodjon a kétállami megoldáshoz, a két fél közötti béketárgyalások támogatása érdekében segítse a palesztinok és az izraeliek közötti bizalom kiépítését, illetve tartózkodjon attól, hogy egyoldalú lépéseket tegyen. Ezzel meg lehetne őrizni a palesztin nép törvényes jogait, illetve azt a jogosítványát is, hogy úgy alapíthassa meg a saját államát, hogy azzal Izrael biztonságát is védi. Az Egyesült Államok továbbra is kiváló helyzetben van ahhoz, hogy a konfliktus valamennyi szereplőjére nyomást tudjon gyakorolni a béke és a fenti célok elérése érdekében.

Még mindig korai lenne azonban megbecsülni, az Ábrahám-megállapodások megkötése milyen stratégiai lehetőséget kínál arra, hogy hidakat, ne pedig akadályokat építsünk magunk közé, és a konfliktusok, a militarizáció és az extrémizmus helyett a béke, a stabilitás, a párbeszéd, az együttműködés, a tolerancia, a jólét és az igazságosság értékeit mozdítsuk elő.

Az Emirates Policy Centert a Global Go To Think Tank Index néven ismert jelentés 2020-as kiadása a MENA-régió második legjobb agytrösztjének minősítette. Ön szerint mi az intézetük sikerének kulcsa, mi teszi azt egyedivé? Mely kutatási területek jelentenek prioritást az önök számára 2021-ben?

Nagy öröm számomra, hogy intézményünknek ilyen előkelő helyezést sikerült elérnie az új rangsorban, különösen azért, mert megalapításunk óta még nyolc év sem telt el. Az eredmény viszont komoly feladatot is jelent számunkra, ha jelenlegi sikerünket meg kívánjuk őrizni, és tovább akarunk fejlődni.

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács országainak valójában több professzionális, a magas színvonalú tanácsadással kompetensen foglalkozó és a politikai döntéshozatalt javaslataival segítő agytrösztre lenne szükségük. Fontos, hogy ezek a kutatóintézetek állandó kapcsolatban legyenek az ezekben az országokban tevékenykedő döntéshozói körökkel. Stratégiai vizsgálódásaik, illetve a kockázatokra és a jövőre vonatkozó előrejelzéseik elkészítése során a legújabb technológiákat és tudományos megközelítéseket felhasználva a kutatási termékeiket és elemzéseiket tovább kell fejleszteniük, hogy ezáltal a találgatások szerepét minél alacsonyabb szintre szorítsák le, az egyes eseményekből megfelelő következtetéseket tudjanak levonni, a jövőre nézve pedig ajánlásokat tudjanak megfogalmazni.

Az nálunk zajló munkát jelentős mértékben segíti, hogy az itt dolgozók nagyfokú szabadságot élveznek a különféle kérdések vizsgálata és elemzése, valamint a lehetséges forgatókönyvek és ajánlások felvázolása során. Kutatóink és elemzőink bármilyen kényes vagy összetett kérdéssel szabadon foglalkozhatnak, feltéve, hogy kutatásukat komoly és objektív tudományos keretrendszerhez ragaszkodva végzik.

Úgy látom, az intézetünk által készített tanulmányok és kutatások egyfajta következetes tudományos megközelítésen alapulnak, mivel a különféle (az európai tanulmányokkal, a Jemennel, az Iránnal, illetve a más egyéb kérdésekkel foglalkozó) kutatási részlegek által készített anyagok között nincsenek egymásnak ellentmondó produktumok. Más szóval nálunk létezik egy olyan központi tudományos felfogás, amely folyamatosan arra törekszik, hogy percepciókat és koncepciókat alkosson, és ezáltal segítséget nyújtson a lehetséges forgatókönyvek, illetve az ajánlások megfogalmazásában.

Ez pedig csakis úgy érhető el, ha mi is alkalmazni kezdjük az adatok nyomon követése, elemzése, értékelése és előrejelzése során már régóta bevált módszereket. Erre az intézet szakértői és kutatói közös erőfeszítéseket tesznek, hiszen gyakran, napi szinten vesznek részt kis- és nagycsoportos ötleteléseken annak érdekében, hogy az általunk vizsgált kérdések újabb és újabb fejleményeit különböző szinteken tudják vizsgálni, illetve elemezni. Ez a megoldás segíti őket abban, hogy a hazai, regionális és globális kérdéseket különböző nézőpontokból megvizsgálva azokat mélyrehatóan értékelni tudják. A fenti megközelítés természetesen intézetünk egyik alapvető küldetésének megvalósításában, vagyis a politika észszerűvé tételében és fejlesztésében is segítségünkre van.

Intézetünk egyik legfontosabb kutatási prioritása 2021-ben az, hogy tanulságokat próbáljon levonni a régiós feszültségek megoldására irányuló korábbi megközelítések kudarcaiból. Ehhez a már letárgyalt megállapodások, a diplomáciai megoldások és a deeszkalációs kezdeményezések támogatása érdekében rendkívül nagy szükség van arra, hogy a megszokottól eltérő megközelítést alkalmazzunk.

Az Egyesült Arab Emírségekben működő agytrösztként az idei egyébként igencsak különleges év számunkra, hiszen az ország 2021-ben ünnepeli alapításának ötvenedik évfordulóját. Munkánk része a tanácsadás és az ajánlások megfogalmazása annak érdekében, hogy az Egyesült Arab Emírségek puha hatalma tovább növekedhessék, politikája racionálisabbá válhasson, a szomszédaival és a világ más tájain fekvő államokkal ápolt diplomáciai kapcsolatai fejlődhessenek, ezáltal pedig fontosabbá váljék számára a párbeszéd és az együttélés, továbbá még mélyebben megérthesse, melyek a másokkal közös érdekei és mi a nemzetközi együttműködés jelentősége.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!