Izraeli választások, 2021

Izraeli választások, 2021

Lehetséges-e Netanjáhu trónfosztása?

2021.01  | Olvasási idő: 5 perc

2021. március 23-án Izrael polgárai újra az urnákhoz járulnak, hogy döntsenek országuk jövőjéről, mindenekelőtt pedig Benjámin Netanjáhu miniszterelnök további sorsáról. Az előrehozott választás viszont joggal nevezhető korszakváltásnak a zsidó állam belpolitikai erőviszonyait és dinamikáit tekintve is.

A politikatudomány egyik legérdekfeszítőbb kérdése, hogy egy adott ország vezetője milyen mértékben alakítja hazája politikáját, illetve mennyiben formálják a vezetőt államának adottságai, helyzete és a külső körülmények. A soron következő – az elmúlt két évben immár negyedik – izraeli parlamenti választásból pedig, mint látni foguk, mindkét megközelítés alátámasztására lehet példákat hozni.

Izrael polgárai 2021. március 23-án újra az urnákhoz járulnak, hogy döntsenek országuk jövőjéről, legfőképpen pedig Benjámin Netanjáhu, az Izraelt eddig összesen másfél évtizede vezető miniszterelnök további sorsáról. Gondolhatnánk, hogy ez a választás sem különbözik az eddigi tizenkét év és különösen az utolsó két esztendő szavazásaitól, az országban viszont az utóbbi időben olyan új politikai folyamatok indultak be, amelyek miatt joggal nevezhető korszakváltásnak a mostani kampány, illetve a márciusban esedékes politikai megmérettetés. Ez attól függetlenül is igaz, hogy a választás okai messzemenően személyi jellegűek. A hatalmon lévő kormánykoalíció tagjai között megszületett paktum értelmében Netanjáhunak 2021 őszén át kellene adnia a hatalmat jelenlegi helyettese, Beni Ganc védelmi és kommunikációs miniszter részére. Netanjáhu ezzel szemben a miniszterelnöki pozíció megőrzése érdekében a soron következő költségvetés megszavazása körüli politikai machinációkkal sikeresen alakította úgy a törvényhozási folyamatokat, hogy a koalíciós válság és a kormány felbomlása újabb előrehozott választásokat eredményezett. Ennek következtében tehát Netanjáhunak esélye nyílt arra, hogy hatalmát 2021 után is megőrizze.

A mostani választás ezzel együtt mégiscsak más, mint az előzőek. Fontos leszögezni, hogy a Netanjáhu vezette Likud továbbra is messze a legnépszerűbb párt az országban: a nemrég készített közvélemény-kutatások eredménye szerint a százhúsz fős Knesszetből jelenleg harminchat széket birtokló párt harmincegy helyet a jelen állás szerint is megőrizne, ez pedig a koalíciós kormány felállításához szükséges hatvanegy mandátum fele. Netanjáhu legfőbb kihívói viszont a korábbi választásokkal ellentétben ezúttal nem a baloldalról vagy a centrumból kerülnek ki, hiszen jelenleg éppen korábbi, a Likudból indult harcostársai váltak a legfőbb ellenfeleivé. Az elkövetkező időszakban két személy politikai sorsára kell majd különösen odafigyelni. Az egyikük Naftali Bennett, korábbi oktatási miniszter, Netanjáhu egykori közvetlen pártmunkatársa, aki a vallásos-cionista Jamina (Jobbra) pártformáció élén tizenegy mandátumot szerezne a Netanjáhu politikai platformjától jobbra pozícionált programjával. A másik kihívó pedig Gideon Szár, a Likud nagy múltú vezetője, illetve Netanjáhu mögött a párt örök második önálló politikai karakterként értelmezhető vezetőaspiránsa. Ő számos korábbi, Netanjáhu Likudon belüli leváltására tett sikertelen kísérletét követően most úgy döntött, az idei választásokra önálló pártot alapít Új Remény néven. Ez a formáció számos likudos képviselőt elcsábítva a Jaminához hasonlóan ugyancsak jobbról előzné a Likudot, népszerűségét pedig jelenleg tizenhat mandátumra mérik.

Látható, a jobboldali kihívók önmagukban elégtelenek ahhoz, hogy a most regnáló miniszterelnököt leváltsák, a koalíciós partnerként szóba jövő centrum azonban káoszba merült, miután Beni Ganc és szövetségesei a Kék-Fehért kettészakítva Netanjáhuval alakítottak nemzeti vészhelyzeti egységkormányt. Ganc fenti lépése a járványhelyzet idején kulcsfontosságúnak számított, politikai karrierjét azonban megpecsételte: pártja a jelen állás szerint a Knesszetbe éppen csak bejutva mindössze négy helyet szerezne meg, míg korábbi szövetségesei, a Jáir Lapid vezette Jes Átid politikusai tizenhat helyre számíthatnak. A centrumban kiemelten fontos lenne a választások előtti konszolidáció, amennyiben ugyanis ez nem történik meg, az erős Likud élén álló Netanjáhu a fegyelmezett ultraortodox pártok segítségével és más kisebb erők bevonásával újra könnyűszerrel kormányt tud alakítani. Jelenleg több kisebb párt népszerűsége is csak a bejutási küszöb alatt mérhető, így a következő egy hétben számos összeolvadás és szövetségkötés várható a teljes politikai spektrum mentén.

Két folyamat azonban a pártokon belül és a köztük lévő viszonyokban uralkodó káosz ellenére is mindenképp kiemelésre méltó. Az egyik, hogy a korábbi kampányoktól eltérően most minden párt igyekszik az arab szavazókat megnyerni magának, jóllehet régebben ez a szavazóréteg több jobboldali politikus retorikájában is negatívan jelent meg. A változáshoz az is szükséges volt, hogy az izraeli arabság ügyét képviselő Egyesült Lista egyes politikusai szavazóik szociális körülményeinek javítása érdekében hajlandóak lettek szorosan együttműködni a kormánnyal, és nem csupán zárt ajtók mögött, hanem nyíltan is. Paradox módon viszont ennek következtében az Egyesült Lista támogatottsága harmadával csökkent, mivel annak vezetői között nincs konszenzus a fenti stratégiaváltással kapcsolatban. Így aztán a cionista pártok – a jobboldali Likudtól egészen a baloldali Merecig – joggal számíthatnak a középosztályosodó arab szavazók támogatására. Ez a folyamat üdvözlendő felismerése annak, hogy a zsidó államot csakis a teljes izraeli nemzet együttműködése képes fenntartani és tovább erősíteni. A másik fent említett fontos folyamat, hogy 2020-ban Izraelnek külpolitikai fronton sikerült áttörést elérnie, hiszen az Egyesült Arab Emírségek mellett további három arab állammal is meg tudta indítani kapcsolatai normalizációját, ezzel is elősegítve, hogy a zsidó állam pozitív értelemben is integrált része lehessen a közel-keleti térségnek.

Benjámin Netanjáhu a Fehér Házban az Ábrahám-megállapodások aláírásának napján, 2020. szeptember 15-én
Forrás: noamgalai/Shutterstock

Az országban élő arabság megítélésében beállt kedvező elmozdulás és a térség társadalmaival történő kapcsolatfelvétel viszont új izraeli belpolitikai irányvonalat kíván. Így merül fel tehát a cikk elején már pedzegetett kérdés: vajon Netanjáhu alakította a maga képére Izraelt, vagy pedig Izrael helyzete miatt lett Netanjáhúból a regionális, illetve az államon belüli zsidó–arab együttműködés bajnoka? A válasz nem fekete-fehér, hiszen Netanjáhu a palesztin békefolyamattól függetlenül is hosszú évek óta támogatta az arab államokkal való kiegyezést, sőt, az izraeli jobboldal kormányzati ciklusokon átívelő módon szintén elismerte, hogy az izraeli társadalom mintegy egyötödét kitevő arabság helyzetének javítása elengedhetetlen az állam erejének maximalizálásához. Izraelben 2021-re ezek a folyamatok értek be és teremtettek konstruktívabb politikai hangnemet a napi politikai csatározások hevessége ellenére is.

A kedvező hír, hogy függetlenül attól, Netanjáhu képes lesz-e március 23-át követően is megőrizni a hatalmát, az Európai Unió délkeleti szomszédságának stabilitását nagyban befolyásoló izraeli bel- és külpolitikai trendek bármelyik soron következő izraeli vezető alatt fenn fognak maradni. Addig azonban a most folyó választási kampány során még hosszas politikai csatározásokra és átrendeződésekre kell számítanunk.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!