Katalónia: de miért jobb kint, mint bent?

Katalónia: de miért jobb kint, mint bent?

2017.10  | Olvasási idő: 12 perc

Túl a nemzeti érzéseken, a katalánok önállóság utáni vágya részben gazdasági okokra is visszavezethető, amire a 2008-ban kezdődő válság után eltelt időszak igen élesen rávilágított. Noha sokan kétlik, hogy a függetlenség jót tenne az egyébként igen fejlett tartomány gazdaságának, számos katalán közgazdász mégis meggyőződéssel vallja, az elszakadás nemhogy nem ártana az új országnak, de kifejezetten jót tenne neki.

Ugyan a katalán önállóság követelése nem ma kezdődött, legutóbbi fellángolása mégis nagyban köthető a 2008-ban kirobban gazdasági világválság következményeihez, ami jól megvilágítja, az elszakadás utáni vágyat jelentős anyagi megfontolások is tüzelik. A katalánok szerint ugyanis sokkal jobban járnának, ha önállóan folytatnák tovább. Jóllehet ezt sokan sokféleképpen próbálják cáfolni – Magyarországon legutóbb például a Külügyi és Külgazdasági Intézet munkatársai szenteltek hosszú tanulmányt a kérdésnek –, érdemes megismerni, mégis mi az a gondolatmenet, amely alapján ma számos katalán gondolhatja úgy, országa nem járna rosszabbul – sőt egyenesen jobban járna –, ha a függetlenség útjára lépne.

Az alaptétel, amelyből számos bizonyítás kiindul az, hogy az önálló Katalónia gazdaságilag igenis életképes lenne, mivel európai és globális viszonylatban is léteznek hozzá hasonló méretű és lakosságszámú, teljesen működőképes országok. Ráadásul a katalán régió gazdasági teljesítménye alapján ezek közül is a jobbak közé tartozik (a legutóbb 2013-ban publikált adatok alapján alig valamivel szorul csak az európai régiók felső 20%-a mögé).

Katalónia közel a legjobbakhoz – Európa régiói az egy főre jutó GDP szerinti megoszlásban
Forrás: Wikipedia, szerzők: CGN2010Jolly JannerEurostat, licenc: CC BY-SA 2.5

Ezzel együtt többen azt is elismerik, bár tény, a katalán gazdaság magában is életképes, nyitott gazdaság lévén ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy nemzetközi elszigeteltségben, autark módon is működni tudna. Következő lépésként ezért is tartják sokan fontosnak annak igazolását, hogy egy esetleges elszakadást követően a katalán állampolgárok nem találnák magukat hirtelen a világtól teljesen elzárva. Mivel a katalán export nagyjából fele irányul a Katalónián kívüli Spanyolországba, a másik fele pedig a világ többi részébe, az elszigeteltség megcáfolására vonatkozó érveket általában két részre bontva szokták tárgyalni: miért nem lenne az új ország se Spanyolországtól, se pedig Európától (illetve a világ többi részétől) elszigetelve.

Spanyol vonatkozásban rövid távon legfőbb veszélyként egy esetleges gazdasági bojkott jelenthetne problémát, vagyis az, hogy a függetlenség kikiáltását követően a spanyolok bosszúból nem engedik be, vagy nem vásárolják meg a katalán termékeket. A függetlenségpárti katalán közgazdászok szerint viszont nem hihető, hogy egy, a katalán gazdaságnak valós károkat okozni képes bojkott a spanyoloknak valóban érdekében állna, illetve hosszú távon képesek lennének kitartani mellette. Ráadásul a Katalóniában (is) működő multik esetében nehéz lenne kimutatni, pontosan milyen termékekkel szemben kellene bojkotot alkalmazni, miközben egy ilyen lépéssel a spanyolok saját vállalataikat is károsítanák. Főleg, hogy a Spanyolországba irányuló kivitelnek csak kisebb részét teszik ki a fogyasztási javak, a termelési eszközöket, illetve a félig feldolgozott termékeket pedig – szól a katalánok érvelése – nem valószínű, hogy jelentős mértékben vissza akarná fogni a hátrahagyott testvérországuk.

A spanyolokkal való kereskedelem hosszú távú hatásaként a spanyol közgazdászok az úgynevezett „határhatás” negatív következményeit szokták hangsúlyozni. Eszerint már maga az a tény, hogy két ország között határok húzódnak, csökkenti a köztük folyó kereskedelem volumenét, még akár egy olyan vámmentes övezetben is, mint amilyen az Európai Unió. A katalánok viszont erre azt mondják, a határhatás elmélete csak ott alkalmazható, ahol már meglévő határok bomlanak le (például Kanada és az Egyesült államok között), nem pedig ott, ahol egy egyébként vámmentes övezetben új határok nyílnak – éppen ezért Skócia esetében az angol kormány is csak minimálisan számol ennek következményeivel. Túl ezen a katalánok szerint a határhatás igazán káros következményei csak meglehetősen hosszú távon jelentkeznének, akkor, amikor a két ország joganyaga, az általuk használt nyelv már annyira széttart, hogy az visszahat a hatékony üzletkötésre. Eközben viszont szerintük a két ország kereskedelme már bőven találna annyi új piacot, hogy ez a kiesés ne okozzon valós problémát.

Katalónia helye az Unióban?
Forrás: Shutterstock

Azzal a veszéllyel kapcsolatban, hogy egy esetleges függetlenedés után Katalónia az Unión kívül találná magát, Spanyolország pedig megvétózná a belépését, a függetlenedéspárti gazdasági gondolkodók elég derülátóak. Annyira, hogy egyesek szerint az egész csak ijesztegetés, és ha meg is történne, a Katalóniában működő multik hamar kilobbiznák, hogy Európa valamilyen megoldást találjon a kérdésre. A probléma mielőbbi megoldására szerintük egyébként Spanyolország is szívesen hajlana, hiszen ezt diktálják kereskedelmi és gazdasági érdekei is. Sőt, a katalán kormány által az átmenettel kapcsolatban kiadott fehér könyv szerint akár az is elképzelhető, hogy az új ország ki sem kerülne az Unióból, vagy ha igen, egy ad hoc eljárás keretében hamar újra beléptetnék, hiszen úgyis minden uniós feltételnek megfelel.

Amennyiben mégis az EU-n kívül találnák magukat – fűzik tovább gondolatmenetük a függetlenségpárti szakértők – a spanyol vétó könnyen megkerülhetővé válna. Katalónia, illetve az Unió a tagságtól függetlenül is dönthet úgy, hogy nem alkalmaznak vámokat egymással szemben, sőt, akár bilaterális egyezményt is köthetnek a kereskedelemről, az együttműködésről, vagy a társulásról (a nizzai megállapodás által lehetővé tett dupla többséget igénylő szavazásnak megfelelően egy ilyen esetben a spanyolok szava nem esne olyan súllyal a latba, mint a csatlakozásról szóló vétó esetében). Alternatív megoldásként az új ország megpróbálhatna az Európai Gazdasági Térségbe belépve részesedni az európai közös kereskedelemből.

Mivel pedig a spanyol alkotmány szerint egyetlen állampolgárt sem lehet spanyol állampolgárságától megfosztani, vannak, akik azt is bizton állítják, a katalánok régi anyagországuk állampolgárságát megtartva az Európán belüli szabad mozgástól sem esnének el. Sőt, egyoldalúan dönthetnek úgy is, hogy az eurót megtartják – jóllehet, egy ilyen lépéssel az ország kormányának fiskális eszköztára, bankjainak mozgástere jelentősen beszűkülne.

A fentiek alapján számos katalán szakértő hisz abban, a kiválás, ha nem is lenne ingyen, de csak minimális károkat okozna az új országnak, miközben a veszteségekért bőven kárpótolnák őket az ennek nyomában járó hosszú távú hasznok. De melyek is ezek? Az első és talán legfontosabb, a válság óta sokat hangoztatott érv szerint a gazdaságilag igen fejlett katalán területek fizetési mérlege passzívumban van a többi spanyol területtel szemben, vagyis az adóikból több megy a központi kasszába, mint amennyi onnan a tartományba visszaáramlik. Az eddig a közösbe befizetett pénzt a függetlenség után pedig így végre magukra fordíthatnák.

A katalán kormány, a Generalitat számításai alapján így alakult a központi kormányzat és a tartomány fiskális egyensúlya 1986 és 2009 között
Adatok forrása: gencat.cat

Számos elmélet létezik azzal kapcsolatban, hogy az önállóság milyen további előnyökkel járna. A függetlenséget támogató katalán üzletemberek szövetsége szerint például Katalónia ezzel mindenképp jól járna, már csak azért is, mivel a spanyol állam egy süllyedő hajó, amelynek fedélzetét, ha valakinek egy kis esze van, azonnal elhagyja. Egyesek úgy vélik, az elszakadással azonnal radikálisan csökkenne az áram ára, mások pedig amellett érvelnek, hogy így akár még a nyugdíjrendszert is kedvezőbb és fenntarthatóbb pályára lehetne állítani. Korábban olyan vélemények is elhangzottak, hogy az eddigi, a központi kormány számára történő kifizetések megszüntetését követően az új állam törleszteni tudná az adósságait, illetve csökkenthetné az adókat, ráadásul a központi kormányzat mellett dolgozó funkcionáriusokat sem kellene tovább fizetni. Eközben viszont Katalóniában új államigazgatási posztok jönnének létre, és az ezeket elfoglaló emberek Katalóniában adóznának, valamint itt költenék el a fizetésük nagy részét is.

Mások szerint a visszamaradt bevételeket arra lehetne fordítani, hogy az új ország a központi kormányzat Madridot előnyben részesítő fejlesztéspolitikájától megszabadulva infrastrukturális beruházásokat foganatosítson. Így a mostani főváros ellenében végre nemzetközi légiforgalmi központtá alakulhatna Barcelona, ami újabb lendületet adhatna a jelenleg sem csekély turizmusnak. Sőt, az infrastrukturális fejlesztéseknek köszönhetően a térség közvetlenebb kapcsolatba kerülne Európa magterületeivel, ami lehetővé tenné kereskedelme kontinensen belüli diverzifikálását, valamint a világ egyik legnagyobb, Lyon–Barcelona–Valencia tengelyre támaszkodó megarégiójának a kialakítását. A jobb infrastruktúra pedig még nagyobb vonzerőt jelentene az országba befektetni kívánó vállalkozások számára.

A képen zölddel látható a spanyol arco mediterraneót (vagyis mediterrán ívet) és Európa többi részét összekapcsoló corredor mediterraneo (mediterrán folyosó)
Forrás: Európai Bizottság

Végül sokan azt is fontosnak tartják megjegyezni, hogy a manapság a tízmillió fő alatti, nyitott gazdaságú országokat lehet a leginkább méretgazdaságosan üzemeltetni – főleg, ha ezeknek különösebb biztonsági kihívásoktól sem kell tartaniuk –, mivel ezekben a legmagasabb az egy főre jutó jövedelem, a legalacsonyabb az állam igazgatásának a költsége, valamint a legkedvezőbb a beruházási arány, ezáltal pedig itt a legjobbak a növekedési kilátások. A katalánok tehát már csak ezért is jobban tennék, ha önálló államként folytatnák tovább.

Az optimista előrejelzések ellenére az elmúlt hetek politikai bizonytalansága már most is sokat ártott a katalán gazdaságnak: káros következményei többek között az ingatlanpiacon, illetve a turizmusban is jól érzékelhetőek. Ugyan ezek csak rövid távú hatások, ám az, hogy október elseje óta már nagyjából hétszáz vállalat döntött úgy, a lábával szavazva mond véleményt a függetlenség kérdéséről, és a kivonul a térségből, már egy fokkal több borúlátásra adhat okot. Ahogy az is, hogy Európa vezető politikusai úgy tűnik, mind Spanyolországot támogatják a kérdésben. Így aztán – főleg, hogy a függetlenség kérdése továbbra is a levegőben lóg – nehéz megmondani, a katalán közgazdászok elméleti okoskodásai mennyire működnének a valóságban – és ezt végül talán soha nem is fogjuk megtudni. Mindenesetre megeshet, hogy a Moody’s hitelminősítő kellően dodonai értékelése jár legközelebb a valósághoz. Eszerint rövid és közép távon Katalónia a most előálló bizonytalan helyzetben nem tartozik a javasolt befektetési célpontok közé, ám ha végül mégis függetlenedne, akkor hosszú távon, intézményrendszerének megszilárdulásával és kiemelkedő gazdasági erejének köszönhetően ez az értékelés könnyen felülvizsgálatra szorulhat.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!