Katalónia és Oroszország

Katalónia és Oroszország

Az igazság egyetlen szava az egész világnál súlyosabb?

2018.02  | Olvasási idő: 10 perc

A 2016-os amerikai elnökválasztások óta újra meg újra előkerülő beszédtéma, hogyan próbálja Oroszország más országok belügyeit befolyásolni a kibertérben, így nem véletlen, hogy a kérdés szinte az összes tavaly tartott európai választás kapcsán felmerült. Spanyolországban ugyan nem voltak választások 2017-ben, ám úgy tűnik, a tavaly őszi katalán elszakadási kísérlet is jó alkalmat nyújtott az oroszoknak a beavatkozásra.

Január 17-én az Európai Parlament vitát rendezett az orosz propaganda uniós országokra gyakorolt hatásáról. Az eszmecserén az elmúlt fél év eseményei kapcsán a parlament néhány spanyol képviselője is felszólalt, egymással szöges ellentétben álló véleményeknek adva hangot. Míg az Európai Néppárt tagja, Esteban González Pons szónoklatában határozottan kijelentette, az oroszok internetes eszközök használatával próbáltak hasznot húzni a katalán függetlenségi törekvések miatt kialakult zavaros helyzetből, addig honfitársa, Javier Couso Permuy, az Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal képviselőcsoportjának a tagja teljesen más véleményen volt. Szerinte ugyanis a spanyol kormány a vádaskodáson kívül eddig még semmilyen olyan bizonyítékkal nem tudott előállni, amely ténylegesen bizonyítja, hogy az oroszok bármilyen módon beavatkoztak Spanyolországban. Ezzel kapcsolatban idézte a spanyol Centro Criptológico Nacional (Nemzeti Kriptológiai Központ) vezetőinek nyilatkozatát is, mely szerint intézményük munkatársai a katalán események kapcsán nem érzékeltek semmilyen, az orosz kormányhoz köthető kibertámadást, és egyúttal felszólította képviselőtársait, fejezzék be az oroszok miatti állandó pánikolást.

Bár látszólag a két nyilatkozat ennél jobban nem is mondhatna ellent egymásnak, nem teljesen feloldhatatlan a köztük feszülő ellentét. A vizsgálatok alapján úgy tűnik, tényleg nem történt az orosz államhoz köthető kibertámadás a katalán események kapcsán – bár az eddigi tapasztalatok alapján talán inkább az lenne a furcsa, ha bármi ilyesmi köthető lenne hozzájuk, hiszen még a 2007-es Észtország elleni támadások esetében sem jelenthető ki teljes bizonyossággal, hogy az orosz állam állt az események hátterében. A helyzet azonban ennél némileg összetettebb, ahogy azt a Real Instituto Elcano elnevezésű spanyol intézet kutatója is megfogalmazta. Szerinte ugyanis Oroszországól nyugatra a szakértők hajlamosak különbséget tenni a kiberháború és a stratégiai kommunikáció között, miközben az oroszok a dezinformációt általában más eszközökkel kombinálva használják ellenfelük meggyengítésére.

A spanyolországi orosz beavatkozás nyomait tehát ebben az esetben nem feltétlenül a konkrét kibertámadások szintjén kell keresni, eltérően mondjuk az amerikai vagy a francia választásoktól, melyek során például egyes kampánystábtagok levelezésének feltörése miatt tényleges bűncselekményekről (is) beszélhettünk. Spanyolországban vélhetően ugyanis az oroszok nem ezekkel az eszközökkel, hanem inkább a dezinformáció széles eszköztárával éltek. A két nagy állami támogatással működő orosz hírforrás, a Russia Today (RT), illetve a Sputnik hírügynökség oldalán tudniillik bőségesen jelentek meg hamis vagy legalábbis elfogult hírek a katalán eseményekkel kapcsolatban, amelyek erős színekkel festették meg az erőszak esetleges eszkalációjának lehetőségét. A híreket aztán rögtön átvették olyan, a közösségi oldalakon létrehozott, általában valószínűleg robotok által üzemeltetett fiókok, amelyek a témához kapcsolódó leginkább megoszott tudósítások közé repítették őket. Egyes szakértők szerint mindössze a megosztásban részt vevő fiókok 3%-a köthető valódi profilokhoz, míg a többi jelentős hányada anonim volt, és tevékenysége nagy részében kizárólag a fenti oldalakról származó hírek megosztásával foglalkozott. Ezeknek a fiókoknak azonban nem csupán az orosz híroldalakról származó információkat sikerült felfuttatniuk, hanem olyan személyiségek Katalóniáról szóló tweetjeit is, mint Julian Assange és Edward Snowden, akik így hamarosan a Catalonia hashtaggel ellátott üzenetek megosztásainak élére kerültek.

Catalonia hashtaghez tartozó legfontosabb véleményvezérek (influencerek) a Hashtagify elnevezésű webanalitikai eszköz kimutatása szerint (2011 és 2018. január 29. között)

Persze nem állítható, hogy ők ketten kifejezetten orosz megbízásból cselekedtek volna, de korábbi aktivitásuk nyomán feltételezhető, tetteik nem teljesen függetlenek az orosz szándékoktól. A fenti két személyen kívül orosz kötődésű fiókok gyakran futtatták fel más nyugati hírforrások, például az InfoWars vagy a The Drudge Report kapcsolódó híreit is. Aktivitásukra jó példa, hogy elemzések szerint az október 1-jei függetlenségi népszavazás előtt a katalán voksolást támogató megosztások száma 2000%-kal megugrott a vizsgált, Kremlhez köthető profilok által felkarolt hírek között. A Sputnik és a RT cikkei és tudósításai érdekes módon sokkal nagyobb mértékben kerültek megosztásra a témával kapcsolatban, mint például sok spanyol vagy angol nyelvű vezető hírforráséi.

De vajon honnan lehet gyanítani, hogy ezek a fiókok összehangoltan, tervszerűen működtek? A kutatások szerint a megosztások 10%-a a két orosz hírportál hivatalos fiókjaitól, 30%-a pedig automatikusan működő fiókoktól érkezett – automatikus működésükre többek között az utal, hogy több esetben egyszerre kezdték megosztani ugyanazt a tartalmat. Figyelemreméltó, hogy – túl 25%-nyi kamufiókon és a már korábban említett 3%-nyi valós profilon – egy jelentős, 32%-nyi rész venezuelai, chavista irányultságú fiókokhoz köthető. Venezueláról pedig tudvalévő, hogy immár több mit egy évtizede fűzi egyre szorosabbra az együttműködését a Kremllel – az utóbbi évek gazdasági válságának köszönhetően pedig mostanában ez az együttműködős még a korábbinál is szorosabbá vált.

Forrás: Javier Lesaca/El País

Az orosz kötődésű cikkek és megosztásaik a katalán helyzet kapcsán igencsak sokrétű üzenetet közvetítettek olvasóik felé. Az egyik fő témát maga a spanyol kormány kínálta aranytálcán, hiszen október 1-jén, a népszavazás napján több olyan erőszakos rendőri cselekedetre is sor került, amelyért később magának Madridnak is bocsánatot kellett kérnie. Ezt a magas labdát kihasználva nem volt nehéz a mostani spanyol vezetőket a korábban a nemzetiségek elnyomásában jeleskedő francoista rezsimmel kapcsolatba hozni, illetve az erőszak állítólagos eszkalációja kapcsán egyenesen az 1936 és 1939 között tartó spanyol polgárháborút emlegetni. Túl a spanyol kormány szapulásán, az erőszakos fellépésről szóló hírek terjesztésén, valamint a katalánok iránti rokonszenv kifejezésén, a katalán válság jó apropót jelentett ennél globálisabb kérdéseket érintő üzenetek megfogalmazására is. Így például terítékre került az Európai Unió: a függetlenségi mozgalmak indítóokai mögött az orosz lapok által bemutatott narratívák szerint többek között az Unió nemzeti szuverenitás elleni fellépését kell keresni, és a függetlenség példája ragadós lehet majd más kiábrándult európai országokban is. A katalán eseményeket szívesen állították párhuzamba a Krím elszakadásával, a koszovói eseményekkel, illetve a Szovjetunió felbomlásával is, hipokrita magatartással és korábbi nézeteik megtagadásával vádolva a Nyugatot és az Egyesült Államokat. Persze kár lenne tagadni: az események hasonó ízű tálalása nagy nyugati lapokban is elő-előfordult, azt viszont mindenképp érdemes újra hangsúlyozni, hogy ezektől eltérően mind az RT, mind pedig a Sputnik kormányzati támogatással működik. Ráadásul egyik nyugati vezető hírportál cikkeinek megosztásai mögött sem tapintható ki ilyen abnornálisnak tűnő közösségimédia-aktivitás.

Julian Assange egyik népszerű, kétségkívül fontos híreket tartalmazó megosztása Katalóniával kapcsolatban
Forrás: Twitter

A hírcsatornák mögötti állami pénz azért is érdekes, mert a hivatalos orosz álláspont ellenére, miszerint Katalónia Spanyolország belügye, maga Putyin is szóba hozta a kérdés kapcsán Koszovó és Krím esetét, kettős mérce alkalmazásával vádolva európai kollégáit. Koszovó, Krím és Katalónia között pedig más orosz politikusok is húztak hasonló párhuzamot.

Persze mindebből kár lenne azt a következtetést levonni, hogy Oroszország a kibertérben történő dezinformációs kampányát azért vezérelte le, mert bármi gondja lenne Spanyolországgal. Ahogy a spanyol hadügyminisztérium elemzőközpontja, az Instituto Español de Estudios Estratégicos által kiadott tanulmány is leszögezte: „Moszkvának nincsen különös érdekeltsége Spanyolországban, mivel befolyási övezetétől meglehetősen messze található. […] Ám Moszkva viszályt akar szítani Katalóniában, hogy a NATO egyik tagállamát meggyengítse.” Ehhez további feltételezhető orosz stratégiai célként még hozzá lehet tenni az Unión belüli széthúzás erősítését, a nyugati politikai berendezkedés problémamegoldó képességébe vetett hit gyengítését, illetve az európai állampolgárok EU-val és annak intézményeivel szembeni ellenérzéseinek felerősítését. A dezinformációs kampány persze nemcsak a külvilágnak szólt, hanem az orosz állampolgároknak is, akikben minden eszközzel erősíteni kell az instabil Európáról, illetve ezzel szemben a stabil Oroszországról szóló, a hatalom megtámogatását szolgáló narratívát. A lehetséges célok között végül érdemes megemlékezni arról az Egyesült Államok szenátusának külügyi bizottsága számára a Demokrata Párt által készített jelentésben is megemlített spanyol hírszerzési információról, miszerint az oroszok katalán válsághoz kapcsolódó kommunikációjukkal ahhoz is megpróbálhatták előkészíteni a terepet, hogy a renegát régióból az instabilitás miatt távozó cégek helyére saját vállalataikkal be tudjanak nyomulni, majd ezt követően az új és független országból be tudjanak hatolni az oroszok ellen hozott szankciók miatt nehezen elérhető európai piacokra.

Bár a kibertérben történő történésekkel kapcsolatban sokszor nehéz kétségbevonhatatlan és sziklaszilárd állításokat megfogalmazni, a katalán példa alapján számítani lehet arra, hogy a fenti folyamatok a jövőben még le fognak zajlani néhányszor – ráadásul néha a legváratlanabb helyzetekben, és akkor is, ha egy ország nem tartozik kifejezetten Oroszország közvetlen ellenségei vagy célterületei közé, sőt diplomáciailag egyébként továbbra is jó viszonyt ápol vele. A célkeresztben ugyanis nem egyes országok vannak, hanem a Nyugat, még pontosabban az Oroszország által fenyegetőnek tarott szövetségi rendszerek, a cél pedig valószínűleg nem az ellenség teljes leigázása vagy felszámolása, hanem a folyamatos, több szinten történő gyengítése, párhuzamosan a saját tábor egységének állandó erősítésével.

 

Nyitókép forrás: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!