Kínai könnyűzene

Kínai könnyűzene

(Hosszú) út a világszínvonal felé

2021.05  | Olvasási idő: 10 perc

Az elmúlt évtizedben Kína végérvényesen a világ vezető gazdasági hatalmainak sorába lépett, sőt, a vásárlóerő-paritáson számított GDP alapján felállított globális rangsorban 2014 óta az Egyesült Államokat is megelőzve az első helyen áll. Katonai erejét tekintve szintén a világ élvonalába tartozik; ráadásul immár Kína rendelkezik a legnagyobb méretű haditengerészeti flottával, ami a Dél-kínai-tengeren zajló konfliktusok geostratégiai mivoltából adódóan kiemelt jelentőséggel bír. Ezen tényezők együttes hatására a kelet-ázsiai ország diplomáciai érdekérvényesítő képessége is jelentős mértékben megnőtt. Azonban a valódi nagyhatalommá válásnak – a kemény erő fejlesztésén túl – a kulturális befolyás kiterjesztése is elengedhetetlen feltétele. Ebben Kína hagyományosan és régtől fogva kiemelkedő teljesítményt nyújt. Cikkünkben körüljárjuk, hogy a világ legnépesebb országának kortárs könnyűzenei „termése” az iparágra jellemző globális tendenciák mellett, és a jelenlegi kínai jogi környezetben képes lesz-e hozzájárulni az ország további kulturális expanziójához.

A kínai nyelv és a klasszikus értelemben vett kínai kultúra – elsősorban gazdag történelmi hagyományuk, valamint a nyugati közízléshez mérten erősen egzotikus jellegük miatt – máig töretlen népszerűségnek örvendenek világszerte. Nélkülözhetetlen eszközeit képezik továbbá annak a Kínában már az ókor óta jól működő gyakorlatnak, amely az ország nemzetközi befolyását puha erejének (soft power) kiterjesztésével igyekszik növelni. Különösen nagy jelentősége van ennek az érdekérvényesítő képességnek napjainkban, amikor a multipoláris világrend szabályalapú kereteiből adódóan a kemény erő (hard power) túlzott alkalmazása kockázatossá és rendkívül költségessé vált. A kínai politikai vezetés a kelet-ázsiai ország vonzerejének fokozása érdekében kezdeményezte például 2004-ben az első Konfuciusz Intézetek létrehozását. Öt évvel később ugyancsak ezzel a céllal indították útjára a „Going Global”-politika keretében megvalósuló „China Classics International” elnevezésű kulturális projektet. A hagyományos kínai kultúra nemzetközi népszerűsítésére tehát mára jól működő hálózatok épültek ki, amelyek bizonyos kereteken belül sikeresnek mondhatók. Ehhez képest a kortárs kultúra, azon belül pedig a kínai könnyűzene népszerűsítése jelentős lemaradásban van, és kérdéses, hogy egyáltalán megfelelőek-e a körülmények ahhoz, hogy ez a zenei szegmens hatékony puha hatalmi eszközként funkcionáljon a közeljövőben.

Kína könnyűzenei piaca rendkívül kiterjedt és összetett, amely a számos lehetőségen túl komoly kihívásokat is tartogat. A zeneipar érdekeit világszinten képviselő szervezet, a londoni székhelyű Nemzetközi Hanglemezgyártóipari Szövetség (International Federation of the Phonographic Industry, IFPI) évente elkészíti az iparág aktuális fejleményeit elemző kiadványát. A jelentésben rendszerint helyet kapnak a legjelentősebb zenei piaccal rendelkező országok zenei statisztikái. Ezen jelentések és az abban vizsgált paraméterek szerint a kínai zenei piac nemzetközi összehasonlításban az elmúlt bő tizenöt év alatt a gyenge középmezőnyből a világ élvonalába került. Szembetűnő, hogy a kelet-ázsiai ország zeneiparának felemelkedése a fizikai eladások globális csökkenésével és a digitális értékesítés elterjedésével párhuzamosan zajlott a 2010-es évek első felétől kezdve. Az elmúlt néhány évben stabilan a hetedik helyet megszerző kínai piac növekedésének alapját továbbra is elsősorban a digitális eladások, azon belül pedig egyre inkább a fizetős zenei streamingszolgáltatások töretlen népszerűsége jelenti. Fontos kiemelni azonban, hogy a felfelé ívelő tendenciák alapvetően az ország és a lakosság méretéből adódnak. Mindezt remekül szemlélteti, hogy az egy főre jutó zenei árbevétel a kelet-ázsiai országban mindössze 0,2 dollár körül mozgott a 2019-ben közzétett adatok szerint. Ez nagyjából százszor alacsonyabb az olyan fejlett piacok értékeihez képest, mint például a popkultúra fellegvárának számító Egyesült Államok. Az adatokból úgy tűnik tehát, hogy a kínai könnyűzenei piac egyelőre az extenzív növekedésre épül.

Kép1_HU .png

A kínai zeneipar számokban: a legtöbb bevételt hozó élőzenés rendezvények kategóriájából az ázsiai országokban hagyományosan kevésbé népszerű klubkoncertek Kínában is csekély jelentőséggel bírnak. Ezzel szemben a streamingszolgáltatásoknak fontos szerepe van a kínai zenei piac bővülésében
Forrás: Soundcharts Blog

A könnyűzenei ipar fejlesztéséhez és intenzív növekedésének beindításához elengedhetetlen a megfelelő anyagi és szellemi feltételek megteremtése, amelyek aztán együttesen biztonságosabb és optimálisabb működési körülményeket biztosítanak az előadók számára. Mindez kulcsfontosságú ahhoz, hogy nemzetközi szinten is versenyképes kínai alkotások születhessenek. A kínai állam azonban – olyan országokkal ellentétben, ahol a zeneipar támogatásának és szabályozásának már több évtizedes hagyományai vannak – viszonylag későn, csak az utóbbi időben kezdett el jelentősebb hangsúlyt fektetni a kulturális és kreatív ágazatok finanszírozására. A kínai állam kezdetben főként zenei rendezvények és kulturális létesítmények létrehozására irányuló infrastrukturális projektekkel igyekezett felpörgetni a zeneipart. A China Music Industry Promotion Committee (MIPC) adatai szerint ennek keretében 2016-ig összesen tizenhárom „nemzeti zeneipari park” létesült, amelyek a négy legnagyobb kínai iparági központhoz, Pekinghez, Sanghajhoz, valamint Szecsuan és Kuangtung tartományokhoz kötődnek. Ezek a parkok zeneipari vállalatok ezrei számára biztosítanak például adókedvezményeket, az átlagosnál kedvezőbb bérleti feltételeket és különböző egyéb juttatásokat. A különféle zeneipari szegmenseket támogató parkok közül kiemelendő a főként innovatív hangszergyártásra és zeneoktatásra specializálódott, Peking mellett található China Music Valley; valamint a digitális zeneipar fejlesztésére szakosodott Shenzhen Digital Music Industry Park. Az ambiciózus törekvéseket azonban beárnyékolja, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a hatalmas összegeket felemésztő zeneipari parkok működése inkább a vállalatoknak, mintsem a zenészeknek kedvez.

A Hush!! Full Band Festival a 2000-es évek közepén indult Makaón. A kínai kormány által szponzorált ingyenes zenei rendezvény a meghívott külföldi előadók mellett elsősorban makaói pop-rock és hard rock együttesekre koncentrál. A fesztivál az állami és helyi szintű közigazgatási szervek támogatásával kerül megrendezésre
Forrás: Wikimedia Commons Max-Leonhard von Schaper/Wikimedia Commons. CC-BY-SA-3.0-as licensz alatt.

Az átfogó jogi szabályozás teljes hiánya, amely különösen a nyilvános zenefelhasználás terén mutatkozik meg, sokáig leküzdhetetlen akadályt jelentett a kínai zeneipar fejlődésére nézve. A szárazföldi Kínában például évtizedeken át hatalmas sikereket értek el a megfelelően szabályozott hongkongi és tajvani zenei piac előadói, akiknek a pozícióira a bizonytalan jogi környezet miatt motiválatlan kínai művészek alig jelentettek veszélyt. Főként az IFPI hosszan tartó erőfeszítéseinek hatására tavaly végül sikerült elérni, hogy a kínai állam 2021. június 1-jétől kezdve megfelelő jogi hátteret biztosítson a szerzői és előadói jogok szigorú érvényesítéséhez. Mindez várhatóan fokozni fogja a kínai zenészek aktivitását, hiszen az új rendszer jóval ideálisabb körülményeket teremt ahhoz, hogy szellemi termékeiket pénzzé konvertálhassák. Emellett a jogtulajdonosok kifizetései újbóli zeneipari befektetéseket tesznek majd lehetővé, megteremtve ezzel az iparág természetes önfenntartásához szükséges feltételeket. További előrelépést jelent a zenei jogvédelem terén, hogy a tavalyi évben létrejött a Music Industry Legal Professional Committee. A zeneipar jogi és üzleti aspektusaira fókuszáló bizottság olyan nemzetközi zeneipari szereplők képviselőit tudhatja tagjai közt, mint a Universal Music Group vagy a Warner Music Group, illetve a nagy kínai streamingszolgáltatók közül a Tencent Music Entertainment (TME), a NetEase és a Baidu.

A szellemitulajdon-védelem hiánya, valamint az internet nyújtotta ellenőrizetlen lehetőségek következtében a kínai zeneipart egészen a 2010-es évek elejéig a kalózkodással összefüggő problémák szőtték át. A dinamikusan bővülő piac számára tehát egyre fontosabbá vált egy egységes kereskedelmi modell kidolgozása. Ebben a környezetben kezdték meg működésüket az olyan zenei streamingszolgáltatást nyújtó óriásvállalatok, mint a TME vagy az Alibaba Group. Az egymással versengő szolgáltatások sora folyamatosan bővült – a QQ Music és a Xiami Music mellett hamarosan újabb platformok tűntek fel a piacon. Megjelent a mára szintén a TME tulajdonában lévő KuGou és KuWo, valamint az Universallal tavaly nyáron licencszerződést kötő NetEase Cloud Music. Habár az Alibaba éppen az év elején jelentette be, hogy működtetési problémákra hivatkozva megszünteti a több mint tíz éves Xiamit, a kompetitív környezet összességében növelte Kína zenei piacának színvonalát, illetve streamingszolgáltatásainak nemzetközi pozícióját. Míg 2011-ben 99%-os volt az illegális zenefogyasztás aránya a digitális zeneiparban, addig 2018-ban ennek már az ellenkezője volt a jellemző: a kínai fogyasztók 96%-a hallgatott licenccel rendelkező dalokat. Mindez elsősorban a hihetetlen sebességű technológiai fejlődés és a kínai kormányzati törekvések együttes hatására alakult így. Miután az internet, az okostelefonok és a mobilfizetés a társadalom széles rétegei számára vált könnyen elérhető opcióvá, illetve az illegális zenemegosztást egyre szigorúbban szabályozó és szankcionáló törvényeknek köszönhetően a kalózkodás egyszerűen már nem érte meg.

A kínai piacot uraló TME eddig olyan vezető streamingszolgáltatókkal kötött zenei jogok megosztásáról szóló megállapodást, mint az Apple Music vagy a Spotify, 2018-ban pedig stratégiai megállapodást kötött a Modern Sky-jal, Kína legnagyobb független lemezkiadójával
Forrás: rafapress/Shutterstock

A kínai könnyűzenei ipar globális terjeszkedésének fokozását célozza az a kormányzati elképzelés is, amely 2025-re „nemzetközi zenei fővárossá” tenné az indie-szcénájáról nevezetes Pekinget. A kínai fővároshoz hasonló babérokra törne a kínai rap legjelentősebb központjának számító Csengtu is. Az ambiciózus tervek megvalósításához a digitális zeneipar további támogatása és a szerzői jogok maximális védelme mellett azonban a kisebb méretű rendezvényhelyszínek biztosítása is elengedhetetlen lenne. Az egyre optimálisabb körülményeknek köszönhetően viszont ma már a kínai zenészek számára is egyre elérhetőbb cél a világhírnév. Az IFPI által készített 2021-es Global Music Report például külön esettanulmányt szentelt az újabban egyre népszerűbb C-pop műfajában tevékenykedő Chen Linongnak. A tajvani születésű, de a szárazföldi Kínában befutott énekes a belföldi sikerek után kiadójával, a Universal Music Chinával együttműködve most nemzetközi babérokra tör. Ma már tehát korántsem elképzelhetetlen, hogy a kínai könnyűzene ne csupán a mindenütt jelenlévő kínai diaszpóra igényeinek kielégítését szolgálja, hanem a globális piacokon megjelenve hatékony puha erőként jelentősen hozzájáruljon az ország érdekérvényesítő képességének kiterjesztéséhez. Továbbra is jelentős akadályt jelent azonban a rendkívül szigorú állami cenzúra. A Kínai Kommunista Párt „alapvető értékeire és erkölcseire” hivatkozva kevésbé kapnak megjelenési felületet a politikailag kényes témájú alkotások, de például a tetovált művészek vagy a hip-hop zenészek is csak nehezen tudnak érvényesülni. Iparági szempontból az is komoly hátrányt jelent, hogy olyan nyugati fellépőket tiltottak ki az országból, mint Lady Gaga, Katy Perry és Justin Bieber.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!