Kínai könnyűzene

Kínai könnyűzene

(Hosszú) út a világszínvonal felé

2021.05  | Olvasási idő: 10 perc

Az elmúlt évtizedben Kína végérvényesen a világ vezető gazdasági hatalmainak sorába lépett, sőt, a vásárlóerő-paritáson számított GDP alapján felállított globális rangsorban 2014 óta az Egyesült Államokat is megelőzve az első helyen áll. Katonai erejét tekintve szintén a világ élvonalába tartozik; ráadásul immár Kína rendelkezik a legnagyobb méretű haditengerészeti flottával, ami a Dél-kínai-tengeren zajló konfliktusok geostratégiai mivoltából adódóan kiemelt jelentőséggel bír. Ezen tényezők együttes hatására a kelet-ázsiai ország diplomáciai érdekérvényesítő képessége is jelentős mértékben megnőtt. Azonban a valódi nagyhatalommá válásnak – a kemény erő fejlesztésén túl – a kulturális befolyás kiterjesztése is elengedhetetlen feltétele. Ebben Kína hagyományosan és régtől fogva kiemelkedő teljesítményt nyújt. Cikkünkben körüljárjuk, hogy a világ legnépesebb országának kortárs könnyűzenei „termése” az iparágra jellemző globális tendenciák mellett, és a jelenlegi kínai jogi környezetben képes lesz-e hozzájárulni az ország további kulturális expanziójához.

A kínai nyelv és a klasszikus értelemben vett kínai kultúra – elsősorban gazdag történelmi hagyományuk, valamint a nyugati közízléshez mérten erősen egzotikus jellegük miatt – máig töretlen népszerűségnek örvendenek világszerte. Nélkülözhetetlen eszközeit képezik továbbá annak a Kínában már az ókor óta jól működő gyakorlatnak, amely az ország nemzetközi befolyását puha erejének (soft power) kiterjesztésével igyekszik növelni. Különösen nagy jelentősége van ennek az érdekérvényesítő képességnek napjainkban, amikor a multipoláris világrend szabályalapú kereteiből adódóan a kemény erő (hard power) túlzott alkalmazása kockázatossá és rendkívül költségessé vált. A kínai politikai vezetés a kelet-ázsiai ország vonzerejének fokozása érdekében kezdeményezte például 2004-ben az első Konfuciusz Intézetek létrehozását. Öt évvel később ugyancsak ezzel a céllal indították útjára a „Going Global”-politika keretében megvalósuló „China Classics International” elnevezésű kulturális projektet. A hagyományos kínai kultúra nemzetközi népszerűsítésére tehát mára jól működő hálózatok épültek ki, amelyek bizonyos kereteken belül sikeresnek mondhatók. Ehhez képest a kortárs kultúra, azon belül pedig a kínai könnyűzene népszerűsítése jelentős lemaradásban van, és kérdéses, hogy egyáltalán megfelelőek-e a körülmények ahhoz, hogy ez a zenei szegmens hatékony puha hatalmi eszközként funkcionáljon a közeljövőben.

Kína könnyűzenei piaca rendkívül kiterjedt és összetett, amely a számos lehetőségen túl komoly kihívásokat is tartogat. A zeneipar érdekeit világszinten képviselő szervezet, a londoni székhelyű Nemzetközi Hanglemezgyártóipari Szövetség (International Federation of the Phonographic Industry, IFPI) évente elkészíti az iparág aktuális fejleményeit elemző kiadványát. A jelentésben rendszerint helyet kapnak a legjelentősebb zenei piaccal rendelkező országok zenei statisztikái. Ezen jelentések és az abban vizsgált paraméterek szerint a kínai zenei piac nemzetközi összehasonlításban az elmúlt bő tizenöt év alatt a gyenge középmezőnyből a világ élvonalába került. Szembetűnő, hogy a kelet-ázsiai ország zeneiparának felemelkedése a fizikai eladások globális csökkenésével és a digitális értékesítés elterjedésével párhuzamosan zajlott a 2010-es évek első felétől kezdve. Az elmúlt néhány évben stabilan a hetedik helyet megszerző kínai piac növekedésének alapját továbbra is elsősorban a digitális eladások, azon belül pedig egyre inkább a fizetős zenei streamingszolgáltatások töretlen népszerűsége jelenti. Fontos kiemelni azonban, hogy a felfelé ívelő tendenciák alapvetően az ország és a lakosság méretéből adódnak. Mindezt remekül szemlélteti, hogy az egy főre jutó zenei árbevétel a kelet-ázsiai országban mindössze 0,2 dollár körül mozgott a 2019-ben közzétett adatok szerint. Ez nagyjából százszor alacsonyabb az olyan fejlett piacok értékeihez képest, mint például a popkultúra fellegvárának számító Egyesült Államok. Az adatokból úgy tűnik tehát, hogy a kínai könnyűzenei piac egyelőre az extenzív növekedésre épül.

Kép1_HU .png

A kínai zeneipar számokban: a legtöbb bevételt hozó élőzenés rendezvények kategóriájából az ázsiai országokban hagyományosan kevésbé népszerű klubkoncertek Kínában is csekély jelentőséggel bírnak. Ezzel szemben a streamingszolgáltatásoknak fontos szerepe van a kínai zenei piac bővülésében
Forrás: Soundcharts Blog

A könnyűzenei ipar fejlesztéséhez és intenzív növekedésének beindításához elengedhetetlen a megfelelő anyagi és szellemi feltételek megteremtése, amelyek aztán együttesen biztonságosabb és optimálisabb működési körülményeket biztosítanak az előadók számára. Mindez kulcsfontosságú ahhoz, hogy nemzetközi szinten is versenyképes kínai alkotások születhessenek. A kínai állam azonban – olyan országokkal ellentétben, ahol a zeneipar támogatásának és szabályozásának már több évtizedes hagyományai vannak – viszonylag későn, csak az utóbbi időben kezdett el jelentősebb hangsúlyt fektetni a kulturális és kreatív ágazatok finanszírozására. A kínai állam kezdetben főként zenei rendezvények és kulturális létesítmények létrehozására irányuló infrastrukturális projektekkel igyekezett felpörgetni a zeneipart. A China Music Industry Promotion Committee (MIPC) adatai szerint ennek keretében 2016-ig összesen tizenhárom „nemzeti zeneipari park” létesült, amelyek a négy legnagyobb kínai iparági központhoz, Pekinghez, Sanghajhoz, valamint Szecsuan és Kuangtung tartományokhoz kötődnek. Ezek a parkok zeneipari vállalatok ezrei számára biztosítanak például adókedvezményeket, az átlagosnál kedvezőbb bérleti feltételeket és különböző egyéb juttatásokat. A különféle zeneipari szegmenseket támogató parkok közül kiemelendő a főként innovatív hangszergyártásra és zeneoktatásra specializálódott, Peking mellett található China Music Valley; valamint a digitális zeneipar fejlesztésére szakosodott Shenzhen Digital Music Industry Park. Az ambiciózus törekvéseket azonban beárnyékolja, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a hatalmas összegeket felemésztő zeneipari parkok működése inkább a vállalatoknak, mintsem a zenészeknek kedvez.

A Hush!! Full Band Festival a 2000-es évek közepén indult Makaón. A kínai kormány által szponzorált ingyenes zenei rendezvény a meghívott külföldi előadók mellett elsősorban makaói pop-rock és hard rock együttesekre koncentrál. A fesztivál az állami és helyi szintű közigazgatási szervek támogatásával kerül megrendezésre
Forrás: Wikimedia Commons Max-Leonhard von Schaper/Wikimedia Commons. CC-BY-SA-3.0-as licensz alatt.

Az átfogó jogi szabályozás teljes hiánya, amely különösen a nyilvános zenefelhasználás terén mutatkozik meg, sokáig leküzdhetetlen akadályt jelentett a kínai zeneipar fejlődésére nézve. A szárazföldi Kínában például évtizedeken át hatalmas sikereket értek el a megfelelően szabályozott hongkongi és tajvani zenei piac előadói, akiknek a pozícióira a bizonytalan jogi környezet miatt motiválatlan kínai művészek alig jelentettek veszélyt. Főként az IFPI hosszan tartó erőfeszítéseinek hatására tavaly végül sikerült elérni, hogy a kínai állam 2021. június 1-jétől kezdve megfelelő jogi hátteret biztosítson a szerzői és előadói jogok szigorú érvényesítéséhez. Mindez várhatóan fokozni fogja a kínai zenészek aktivitását, hiszen az új rendszer jóval ideálisabb körülményeket teremt ahhoz, hogy szellemi termékeiket pénzzé konvertálhassák. Emellett a jogtulajdonosok kifizetései újbóli zeneipari befektetéseket tesznek majd lehetővé, megteremtve ezzel az iparág természetes önfenntartásához szükséges feltételeket. További előrelépést jelent a zenei jogvédelem terén, hogy a tavalyi évben létrejött a Music Industry Legal Professional Committee. A zeneipar jogi és üzleti aspektusaira fókuszáló bizottság olyan nemzetközi zeneipari szereplők képviselőit tudhatja tagjai közt, mint a Universal Music Group vagy a Warner Music Group, illetve a nagy kínai streamingszolgáltatók közül a Tencent Music Entertainment (TME), a NetEase és a Baidu.

A szellemitulajdon-védelem hiánya, valamint az internet nyújtotta ellenőrizetlen lehetőségek következtében a kínai zeneipart egészen a 2010-es évek elejéig a kalózkodással összefüggő problémák szőtték át. A dinamikusan bővülő piac számára tehát egyre fontosabbá vált egy egységes kereskedelmi modell kidolgozása. Ebben a környezetben kezdték meg működésüket az olyan zenei streamingszolgáltatást nyújtó óriásvállalatok, mint a TME vagy az Alibaba Group. Az egymással versengő szolgáltatások sora folyamatosan bővült – a QQ Music és a Xiami Music mellett hamarosan újabb platformok tűntek fel a piacon. Megjelent a mára szintén a TME tulajdonában lévő KuGou és KuWo, valamint az Universallal tavaly nyáron licencszerződést kötő NetEase Cloud Music. Habár az Alibaba éppen az év elején jelentette be, hogy működtetési problémákra hivatkozva megszünteti a több mint tíz éves Xiamit, a kompetitív környezet összességében növelte Kína zenei piacának színvonalát, illetve streamingszolgáltatásainak nemzetközi pozícióját. Míg 2011-ben 99%-os volt az illegális zenefogyasztás aránya a digitális zeneiparban, addig 2018-ban ennek már az ellenkezője volt a jellemző: a kínai fogyasztók 96%-a hallgatott licenccel rendelkező dalokat. Mindez elsősorban a hihetetlen sebességű technológiai fejlődés és a kínai kormányzati törekvések együttes hatására alakult így. Miután az internet, az okostelefonok és a mobilfizetés a társadalom széles rétegei számára vált könnyen elérhető opcióvá, illetve az illegális zenemegosztást egyre szigorúbban szabályozó és szankcionáló törvényeknek köszönhetően a kalózkodás egyszerűen már nem érte meg.

A kínai piacot uraló TME eddig olyan vezető streamingszolgáltatókkal kötött zenei jogok megosztásáról szóló megállapodást, mint az Apple Music vagy a Spotify, 2018-ban pedig stratégiai megállapodást kötött a Modern Sky-jal, Kína legnagyobb független lemezkiadójával
Forrás: rafapress/Shutterstock

A kínai könnyűzenei ipar globális terjeszkedésének fokozását célozza az a kormányzati elképzelés is, amely 2025-re „nemzetközi zenei fővárossá” tenné az indie-szcénájáról nevezetes Pekinget. A kínai fővároshoz hasonló babérokra törne a kínai rap legjelentősebb központjának számító Csengtu is. Az ambiciózus tervek megvalósításához a digitális zeneipar további támogatása és a szerzői jogok maximális védelme mellett azonban a kisebb méretű rendezvényhelyszínek biztosítása is elengedhetetlen lenne. Az egyre optimálisabb körülményeknek köszönhetően viszont ma már a kínai zenészek számára is egyre elérhetőbb cél a világhírnév. Az IFPI által készített 2021-es Global Music Report például külön esettanulmányt szentelt az újabban egyre népszerűbb C-pop műfajában tevékenykedő Chen Linongnak. A tajvani születésű, de a szárazföldi Kínában befutott énekes a belföldi sikerek után kiadójával, a Universal Music Chinával együttműködve most nemzetközi babérokra tör. Ma már tehát korántsem elképzelhetetlen, hogy a kínai könnyűzene ne csupán a mindenütt jelenlévő kínai diaszpóra igényeinek kielégítését szolgálja, hanem a globális piacokon megjelenve hatékony puha erőként jelentősen hozzájáruljon az ország érdekérvényesítő képességének kiterjesztéséhez. Továbbra is jelentős akadályt jelent azonban a rendkívül szigorú állami cenzúra. A Kínai Kommunista Párt „alapvető értékeire és erkölcseire” hivatkozva kevésbé kapnak megjelenési felületet a politikailag kényes témájú alkotások, de például a tetovált művészek vagy a hip-hop zenészek is csak nehezen tudnak érvényesülni. Iparági szempontból az is komoly hátrányt jelent, hogy olyan nyugati fellépőket tiltottak ki az országból, mint Lady Gaga, Katy Perry és Justin Bieber.