Kurdisztán

Kurdisztán

Egy szavazással közelebb a függetlenséghez?

2017.09  | Olvasási idő: 8 perc

Az Iszlám Állam rohamos összeomlásával a hatalmi harc újabb fázisa kezdődik meg a Közel-Keleten. Az egymással szembenálló erők közül a legerősebb nem állami szereplő, a Kurdisztán Regionális Kormány szeptember 25-én tart szavazást a független államiságáról az általa ellenőrzött iraki területeken. A referendum nem fog azonnal egy új állam kikiáltásához vezetni, azonban rámutat a közel-keleti konfliktus új területeire és dimenzióira.

A kurdok, a világ legnépesebb önálló államisággal nem rendelkező etnikai csoportja, két fronton is meghatározó szerepet játszanak majd a közel-keleti hatalmi harc következő fázisában. Miközben a kurd autonómia kérdése Szíriában kiemelten fontos lesz a polgárháború következő szakaszában, a jelenleg soron következő fejlemény az iraki kurd magterület, a Kurdisztán Regionális Kormány (KRK) függetlenségi népszavazása. A voksolást júniusban jelentette be Masszúd Barzani, a KRK elnöke. A bejelentés számos regionális és globális szereplő tiltakozását váltotta ki Washingtontól Bagdadig – Izrael kivételével.

Erbil, a Kurdisztán Regionális Kormány fővárosa
Forrás: Shutterstock

Az Egyesült Államok szerint a szavazás megzavarná az Iszlám Állam (IÁ) elleni hadjáratot, annak ellenére, hogy az IÁ mint területi entitás végnapjait éli. Kurd, iraki síita és a Bassár el-Aszadhoz hű szíriai lojalista erők sorban szabadítják fel a szunnita dzsihádista szervezet által uralt városokat, az iráni/síita szárazföldi erők és amerikai és orosz légierő támogatásával. Az IÁ a vereséget követően nem fog megszűnni, hanem alámerül a civil lakosság körében, ahogy a korábbi amerikai csapaterősítések során tette, és folytatja harcát hagyományosabb terrorista, felkelő jellegű erőként. A helyén kialakuló hatalmi vákuum arra sarkallja az összes szereplőt, hogy kihasználják ezt a fejleményt, területeket szálljanak meg, és legitimitást nyerjenek ezen megszerzendő – a kurdok esetében már megszerzett – területek fölött.

A közel-keleti szereplők, különösen Törökország és Irán, az utóbbi regionális szövetségeseivel, Aszad szír erőivel és a síita vezetésű bagdadi kormánnyal vállvetve, logikusan ellenzik a történelmi jelentőségű kurd referendumot. Egy független, vagy akár egy névleg továbbra is csupán autonóm, de függetlenségét egyre növelő iraki kurd politikai entitás világítótoronyként fog hatni a Törökországban, Iránban és Szíriában élő kurd közösségekre, szimbolikus és valós értelemben is. A függetlenségi referendum továbbá láncreakciót indíthat be további kisebbségek körében is a térségben. Ennek Irán van a legjobban kitéve, hiszen lakosságának mindössze alig több mint a fele perzsa, etnikai kisebbségei pedig jól körülhatárolható földrajzi blokkokban élnek. Irak központi kormánya alkotmányellenesnek és szuverenitásával szembeni támadásnak tartja a soron következő népszavazást, különösen, hogy az évek óta tartó Iszlám Állam elleni harc során a kurdok kiterjesztették katonai fennhatóságukat olyan térségekre is, melyek jogilag nem tartoznak a KRK alá, mint például a kőolajban gazdag Kirkuk városának környéke. A függetlenségi népszavazás ugyanakkor megoldást jelenthet az alavita és síita elit által háttérbe szorított szunnita arabság számára Szíriában és Irakban, hiszen az Iszlám Állam uralma alóli felszabadulás nem oldja meg ezen közösségek legitim igényeinek kérdését, vagy elégedetlenségüket Damaszkusz és Bagdad hatalomgyakorlási módszereivel szemben. A függetlenségi népszavazás természetesen egy sor nem térségbeli államot is aggodalommal tölt el, hiszen belpolitikai okokból a Kínai Népköztársaság, az Orosz Föderáció, de kisebb hatalmak, mint Nagy-Britannia és a Spanyol Királyság is küzd saját szeparatista mozgalmaival.

Kurdish populated territories in the Middle East and beyond
Source: Shutterstock

A kurd függetlenedési szándék Irakban csábító fejlemény egy sor regionális állami szereplő, így Izrael és a szunnita arab államok számára. Az izraeli geostratégia messzemenően épít azokra a regionális aktorokra, amelyek csökkenthetik a rá nehezedő nyomást az ellenséges környezetben. Ha a kurd függetlenségi törekvések egy ütőképes politikai entitás létrejöttéhez vezetnének, az közvetve Izrael érdekeit támogatná, hiszen az új állam feszült viszonyt tartana fenn Izrael jelenlegi nemezisével, Iránnal, illetve ellensúlyt képezne Törökországgal szemben.  Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök támogatásáról biztosította a kurd függetlenségi törekvéseket. Bár a szavak számítanak, a fegyverek még fontosabbak. A fejlett izraeli hadipar képes páncélozott harci eszközöket, rakétavédelmi rendszereket és lőfegyvereket legyártani, továbbá nem korlátozza szövetségi szerződés, így elegendő mozgásszabadsággal rendelkezhet ahhoz, hogy támogassa a kurdok függetlenedési törekvéseit. A szunnita arab államok ennél összetettebb kérdést jelentenek, azonban számukra is előnyös lenne a hatékonyabban szervezett nem arab regionális nagyhatalmakat egy kurd „tüske” megteremtésével ellensúlyozni egymást átfedő befolyási övezeteikben.

A szeptember 25-én megrendezésre kerülő referendum, amely borítékolhatóan a KRK vezetésének szándékai szerinti eredményt fog hozni, nem vezet majd azonnal a kurd állam kikiáltásához, hanem intenzívebb politikai manőverezést gerjeszt Erbil és Bagdad között. A kötélharc a hatalomról, a vitatott területekről és a pénzforrások megosztásáról fog szólni elsődlegesen. A kurdok valószínűleg nem is állnak teljesen készen az önálló államiságra, hiszen közösségeik különböző dialektusokat beszélnek, és eltérő politikai csoportokba tömörülnek. Külső fenyegetés nélkül (amelyből azonban jelenleg nincs hiány) a függetlenség akár egy kurd polgárháborúhoz is vezethet, Dél-Szudán mintájára. A soron következő szavazás így csak az első fázisát jelenti annak a következő korszaknak, amelyben a hangsúly a politikai manőverezés meghatározó szerepe felé tolódik el a nagyszabású katonai hadjáratokkal szemben. Mindezek ellenére a közeljövőben nem számíthatunk egy vesztfáliai, stabil államstruktúra kialakulására a Közel-Keleten. Amit ezzel szemben nagy valószínűséggel tapasztalni fogunk, az a további hatalmi küzdelem a már meglévő regionális hatalmi aktorok között a köztük elterülő befolyási zónák (Libanon, Szíria, Irak) folyamatosan változó politikai és katonai színterein, mialatt egy újabb erőközpont, a kurdok igyekeznek erősebb pozícióból, akár független állam formájában kitölteni a hatalmi vákuumot.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!