Macedónia név-kérdés történelmi és politikai hátterének áttekintése

Macedónia név-kérdés történelmi és politikai hátterének áttekintése

2018.10  | Olvasási idő: 8 perc

A névvita Görögország és Macedón Köztársaság (a továbbiakban Macedónia) között 1991 – Jugoszlávia szétesése és Macedónia függetlenségének kikiáltása – óta tart. Történelem és hagyományok, valamint politikai kérdések is megnehezítik e balkáni ország számára a NATO és az EU felé vezető utat. Ennek fontos tényezője Macedónia elnevezés pontos meghatározása.

Macedónia térképe
Forrás: Shutterstock

Macedónia a történelem során

Tágabb földrajzi értelemben Makedónia régió Délkelet-Európában, a Balkán-félszigeten terül el. A történelem során a régió határai és uralkodói, valamint elnevezése is gyakran változott. A többi között az ókori Makedónia (Makedón Királyság) része volt, amely fénypontját Nagy Sándor (Kr. e. 356–Kr. e. 323) uralkodása alatt érte el. A római hódítás után Macedonia Provinciaként volt ismert. A középkorban bolgár és bizánci uralom váltotta egymást, majd az 1400 körüli oszmán hódítás következett, ahonnan kevés olyan forrás maradt fenn, amelyben a régiót Macedóniának neveznék, ugyanis a terület szétosztva az Oszmán Birodalom más területi egységeihez, a koszovói, a monastiri és a szaloniki vilajetekhez került.

A balkáni háborúk után valamennyi macedón terület Szerbia, majd később Macedón Szocialista Köztársaság néven Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia szétesését és Macedónia függetlenségének kikiáltását követően kezdődött az ország névvitája Görögországgal. Mi a kiinduló pontja a viszálynak?

1000px-Macedonia_overview.jpg

A történelem során Macedónia, mint elnevezés a Balkán-félsziget különböző részeit foglalta magába
Forrás: Wikipedia

Jugoszláviától való függetlenség kikiáltását követően az ország alkotmányos neve Macedón Köztársaság lett – ez alatt a név alatt mára már több mint 120 ország ismeri el az országot világszerte (a többi között Magyarország, USA, Nagy-Britannia, Oroszország, és Kína). Az 1993-ban az ENSZ által elismert Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság (angol rövidítése FYROM) elnevezést azon országok használják, amelyek nem ismerik el alkotmányos nevét, melyek közül a leghangosabb Görögország. Az Athén–Szkopje névvita fő oka abból a kérdésből indul ki, hogy egy ország felveheti-e egy tágabb földrajzi régió nevét (Makedónia), ha maga az ország annak csak egy részét foglalja magába (az ún. Vardár-menti Macedónia). A görögök meglátása szerint nem, ugyanis Görögország északi és második legsűrűbben lakott tartományát szintén Macedóniának hívják, ezért területi követelésektől tartanak. Athén és Szkopje ezen kívül más kérdésekben sem ért egyet – mint például Nagy Sándor etnikai hovatartozása, valamint a görög–macedón közös múlt és történelem elválasztása kapcsán – viszont a névkérdés miatt Görögország az elmúlt években blokkolta Macedónia NATO- és EU-csatlakozási folyamatát, a két ország közötti viszonyokat pedig már majd három évtizede állandó feszültség jellemzi. Szélsőséges nézőpontok vannak jelen mindkét oldalon – egyesek azt követelik, hogy a Macedónia szó egyáltalán ne szerepeljen az ország nevében, míg a másik tábor nem hajlandó elfogadni semmilyen változást sem. A mindenki számára elfogadhatónak tűnő megoldás földrajzi meghatározás lenne – mint amilyen az Észak-Macedónia elnevezés. Erre a történelmi jelentőségű megállapodásra jutottak Zoran Zaev és Aléxisz Cíprasz macedón és görög miniszterelnökök 2018 júniusában, amikor aláírásra került az ún. Prespa-egyezmény. De a névkérdés még korántsem ért véget.

Az érvénytelen referendum és a várható fejlemények

A macedón kormány júliusban hozta meg a döntést, hogy az országban konzultatív népszavazást tartanak (melynek eredménye tehát jogilag nem kötelezi semmire a kormányt) a következő kérdéssel: Támogatja-e Ön az EU- és NATO-tagságot, és elfogadja-e Macedón Köztársaság és Görögország közötti megállapodást a névváltoztatásról? A referendumot szeptember 30-án tartották meg, viszont a választópolgárok mindössze egyharmada járult az urnák elé. Habár a voksolók több mint 90 százaléka igennel szavazott, ahhoz, hogy a népszavazás érvényes legyen, a részvételi arány meg kellet volna, hogy haladja az 50 százalékot. Az alacsony részvételi arányra több tényező is kihatással lehetet. Először is, hivatalos adatok szerint az országban 1,8 millió választásra jogosult polgár él ami – annak tükrében, hogy Macedóniában 2002 óta nem tartottak népszámlálást – megkérdőjelezhető. Egyes jelentések szerint,a macedón diaszpóra a hivatalos adatoknál sokkal nagyobb, a külföldön élő választópolgárok pedig csak akkor tudtak szavazni, ha augusztus végéig nyilvántartásba vették őket valamelyik macedón nagykövetségen vagy konzulátuson. Ezen kívül az interneten és a közösségi médiában erős volt a népszavazás elleni kampány, amely a #Бојкотирам (bojkottálom) hashtag használatával buzdította az internet felhasználókat, hogy ne vegyenek részt a referendumon. Maga a macedón elnök, a Gjorge Ivanov VMRO-DPMNE ellenzéki párt tagja is felszólította a polgárokat, hogy bojkottálják a szavazást. Egyes feltételezések szerint orosz beavatkozás is történt a népszavazáson, ugyanis Oroszországnak nem érdeke Macedónia NATO és EU csatlakozási folyamatának előrehaladása.

Ennek ellenére Zoran Zaev macedón kormányfő elkötelezett abban, hogy október 15-ig meggyőzze az ellenzéket a névváltozással kapcsolatos alkotmánymódosításról, amelyhez a parlamentben kétharmados többségre van szükség. Ha viszont így sem sikerül közös nevezőre jutni, az előrehozott parlamenti választások az egyetlen mód arra, hogy bekövetkezzen a névváltozás. A folyamat utolsó szakasza a görög parlament jóváhagyása lesz, amelyre remélhetőleg a görög 2019-es választási kampány előtt kerül majd sor.  

Macedón kormányépület, Szkopje
Forrás: Shutterstock

További kérdések

A Macedón Köztársaságnak vegyes az etnikai arculata. Többségben macedónok lakják, akik a délszláv népcsoporthoz tartoznak, vallásuk szerint ortodox keresztények, és a macedón nyelvet használják. Számos más etnikai közösség is él az országban a többi között: albánok, bolgárok, vlachok, törökök, romák és szerbek. Az elmúlt évtizedek során az országban a politikai és társadalmi stabilitás gyakran kérdésesé válik, ugyanis Macedóniának a névvitán kívül vannak más nyitott kérdései is. Ilyen a folyamatosan felmerülő feszültség a macedónok és az ország legnagyobb etnikai kisebbsége, az albánok között, amely 2001-ben néhány hónapig tartó fegyveres összecsapássá nőtte ki magát. A konfliktusnak az ún. Ohridi megállapodás vetett véget. A viszály egyik kiváltó oka – rögös út után – 2018 első felében megoldódott, miután az albán nyelv az ország egész területén hivatalos nyelvvé vált, ugyanis a korábbi jogszabály szerint – amelyet az Ohridi egyezmény keretein belül hoztak meg – az ország azon részein, ahol az albán kisebbség tagjainak a száma meghaladja az összlakosság 20 százalékát, hivatalos nyelvként használható az albán. Ezen kívül Macedóniának más vitatott kérdései is vannak a környező országokkal: Bulgáriával a nyelv – egyesek szerint a macedón nyelv valójában a bolgár nyelv egyik dialektusa – továbbá Szerbiával a vallás kérdésében merülnek fel nézeteltérések.  A Macedón Ortodox Egyház 1967-ben önállósult a Szerb Ortodox Egyháztól, viszont autokefál státuszát azóta sem ismeri el egy ortodox egyház sem.

Ezért, figyelembe véve az ország múltját és jelenét – továbbá a legutóbbi 2017-es belpolitikai vállságot – nem kellene alábecsülni egy olyan kezdeményezést sem, amely ebben a viharos régióban a viszonyok javulását és a stabilitást serkenti.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!