Már csak a sírás maradt

Már csak a sírás maradt

Olaszország az európai parlamenti választások után

2019.05  | Olvasási idő: 10 perc

A Liga most hétvégi szavazáson elért kirobbanó sikere Salvinit sokkal magabiztosabbá, illetve a végrehajtó hatalmon belül sokkal dominánsabbá teszi, miközben valószínűleg egy új korszak kezdetét is kijelöli. Miután Salvini hónapok óta úgy viselkedett, mintha ő lenne Olaszország nem hivatalos miniszterelnöke – és ennek során gyakran még a belügyminiszteri hatáskörét is túllépte –, most lehetőséget kapott rá, hogy a korábbinál is keményebben képviselhesse a saját irányvonalát, vagy legalábbis előrehozott választásokkal fenyegetődzve arra kényszerítse az Öt Csillag Mozgalmat, hogy az enyhítsen a Liga által támogatott reformokkal – így a biztonsági kérdésekkel, a regionális autonómiával, az adócsökkentéssel és az infrastrukturális fejlesztésekkel – szemben tanúsított ellenállásán.

A Liga feszületet megcsókoló és a Mindenhatónak közvetlenül hálálkodó vezetője, Matteo Salvini láthatólag nagy örömét leli a múlt vasárnapi európai parlamenti választásokon elért győzelmében. Az eredmény egyértelmű, hiszen a most megválasztott Európai Parlamentben megszerzett huszonnyolc székével a Liga a második legerősebb párt lesz Strasbourgban, közvetlenül Merkel huszonkilenc helyet elnyerő CDU-ja és Farage szintén ugyanennyi mandátumot elhozó Brexit Partyja mögött. Ráadásul a Salvini által szervezett parlamenti csoportnak összesen hetvenegy képviselője lesz: huszonkettő Marine Le Pen Nemzeti Gyűléséből, tizenegy a német AfD-ből, három pedig az Osztrák Szabadságpártból (ez utóbbi egyébként a közelmúltban kirobbant botrányok ellenére sem szerepelt rosszul). Ennek ellenére azonban a Salvini szövetsége, illetve a más euroszkeptikus erők – jelesül az ECR és az EFDD – által elért jó eredmény, valamint ezeknek a csoportoknak az Európai Parlamentben játszott valós jelentősége között nincs igazi átfedés. Ugyan igaz, hogy Olaszországban a Liga lett az első, hogy Le Pen közvetlen párharcot vívott Macronnal, hogy Farage elsöprő győzelmet aratott Nagy-Britanniában, és hogy a Jog és Igazságosság minden eddiginél jobban megerősítette a lengyel politikában birtokolt pozícióit, mégis világos: a pár éve Európán gyorsan és nagy erővel végigsöprő populista hullám lendülete alábbhagyott.

20190531blog_kép03m.jpg

Salvini jelszava az EP-választásokon: „A józan ész Európája felé”
Forrás: Shutterstock

Ezzel szemben a legtöbb Európa-párti erő, így az ALDE-ban tömörülő liberálisok és demokraták vagy éppen a zöldek igencsak megerősödtek a vasárnapi választásokon. Ahogy az várható volt, a főárambeli pártok által elszenvedett szavazatveszteség az Európai Néppártot és az Európai Szocialisták Pártját arra fogja késztetni, hogy lépjenek túl a hagyományos nagykoalíciós felálláson, és nézzenek további partnerek után. Az azonban igencsak valószínűtlen, hogy a „jobboldalon” valamiféle egyetértés alakulhat ki, noha korábban volt, aki szívesen látott volna ilyesmit. Éppen ellenkezőleg, a következő Európai Parlament még a mostaninál is sokkal Európa-pártibb képet fog mutatni, mivel egy olyan, az eddiginél szélesebb nagykoalíció alkotja majd, amelynek a kékek, a pirosak, a sárgák, és a zöldek is tagjai lesznek. Ha tényleg ez a felállás érvényesül, akkor Salvini és társai továbbra is egy, a partvonalon ragadt, fragmentált politikai erőt alkotnak majd, és kevés ráhatásuk lesz a következő bizottság összetételére, illetve a nagy európai ügyekre. Ennek eredményeképpen pedig Salvini stratégiája Olaszország Európán belüli további elszigetelődéséhez vezethet majd.

20190531blog_képm.jpg

Az olasz kormány nyílt harcban áll az európai intézményekkel
Forrás: Shutterstock

A közép és hosszú távú stratégia hiánya az olasz politikai osztály veleszületett jellemzője, és ettől az „olasz betegségtől” a Liga vezetője is határozottan szenved. Az Olaszország nemzetközi porondon betöltött szerepével nem törődő Salvininek a kormánykoalíció kisebbik erejének vezetőjeként végigpolitizált elmúlt egy éve lényegében fejvesztett hajsza volt annak érdekében, hogy a politikus végső célját, az Öt Csillag Mozgalom (M5S) kiszorítását és a teljes hatalom megszerzését el tudja érni. A mostani szavazást követően pedig úgy tűnik, még közelebb került ehhez a célkitűzéséhez. Ahogy sokan számítottak rá, a Liga remek választási szereplése a korábbi észak-olasz szeparatista pártot az ország leghatalmasabb erejévé léptette elő. Az Észak-Olaszország-szerte, illetve a korábbi szocialista bástyáknak számító Emilia Romagnában és Umbriában aratott jelentős győzelmeivel Salvininak azt a bonyolult feladatot is sikerült megoldania, hogy Dél-Olaszországban szavazatokat „raboljon” az Öt Csillag Mozgalomtól. Dacára annak, hogy az utóbbi kitartóan hangoztatta, az európai parlamenti választások nem lehetnek hatással a kormány jövőjére, a vasárnapi eredmények Salvinit cselekvésre fogják ösztönözni, és minden bizonnyal jelentős következményekkel járnak majd.

Ha csak egy pillantást vetünk arra, hogyan alakult át az olasz politikai színtér mindössze egyetlen évvel a törvényhozási választásokat követően, akkor láthatjuk, a két kormányzó párt pozíciói drámai módon a visszájukra fordultak. Amikor a sárga-zöld kormány közös „kalandja” megkezdődött, a koalíció meghatározóbb komponensét még az M5S adta, hála az akkori 33%-os eredményének. Most viszont – miközben a Liga átveszi Berlusconi Forza Italiájának a helyét, és ezzel a jobbközép vezető erejévé válik – az M5S csupán 17%-nyi szavazatot hozott el az európai parlamenti választáson. A kormányzó erők továbbra is országszerte széles támogatói bázist tudhatnak maguk mögött, ám szerepeik most vasárnap óta felcserélődtek. A Liga európai parlamenti választásokon elért kirobbanó sikere Salvinit sokkal magabiztosabbá, illetve a végrehajtó hatalmon belül sokkal dominánsabbá teszi, miközben valószínűleg egy új korszak kezdetét is kijelöli. Miután Salvini hónapok óta úgy viselkedett, mintha ő lenne Olaszország nem hivatalos miniszterelnöke – és ennek során gyakran még a belügyminiszteri hatáskörét is túllépte –, most lehetőséget kapott rá, hogy a korábbinál is keményebben képviselhesse a saját irányvonalát, vagy legalábbis előrehozott választásokkal fenyegetődzve arra kényszerítse az Öt Csillag Mozgalmat, hogy az enyhítsen a Liga által támogatott reformokkal – így a biztonsági kérdésekkel, a regionális autonómiával, az adócsökkentéssel és az infrastrukturális fejlesztésekkel – szemben tanúsított ellenállásán.

20190531blog_kép02m.jpg

Vajon meddig tart ki az olasz kormány?
Forrás: Shutterstock

Nagyon fontos lesz látni, hogy az Öt Csillag Mozgalom milyen szerepet játszik majd az elkövetkező hetekben, hiszen a léte forog kockán. Ha meghajol Salvini előtt, és enged a követeléseinek, akkor hamar a Liga segéderejévé válhat, ezzel pedig minden bizonnyal további szavazókat idegeníthet el magától. Ám ha baloldali fordulatot folytat, akkor az kétségkívül a Salvinival való erőteljesebb ütközésekhez és a kormány bukásához vezethet. Az utóbbi forgatókönyv esetén az új választások kiírása szerfelett valószínűnek tűnik. Hogy milyen eredménnyel járna egy ilyen rövid életű kormánykoalíció után pár hónappal megrendezett választás, nehéz lenne megjósolni. Jelenleg azonban minden jel szerint ennek legkézenfekvőbb kimenetele a Liga vezényletével összefogott jobbközép koalíció sikere lenne. A párt ezzel remélhetőleg végre átkapcsolna a „választási üzemmódból”, és megpróbálna a mérsékeltebb jobboldali szavazók szemében is vonzóvá válni.

Az M5S viszont egy előrehozott választás esetén lényegében mindent elveszíthet. Éppen ezért a következő néhány hónap során Di Maio pártja elszántan keresni fogja saját identitását, és új vezetői felől is dönt majd. Sőt, mivel a Liga magabiztosan uralja a politikai spektrum jobb oldalát, a mozgalom azon is igyekezni fog, hogy baloldalról szerezzen szavazatokat. Az M5S számára ugyanakkor az sem kedvező hír, hogy a Demokrata Párt május 26-án elért meggyőző eredménye egyértelműen jelzi, Zingaretti tömörülése még most is a leginkább vonzó választás a baloldalon. A liberális szavazók elcsábítása pedig valószínűleg felettébb nehéz lesz a mozgalom számára, mivel nem túl valószínű, hogy a baloldali választók szívesen adnák voksukat egy olyan populista pártra, amelyik a hatalom megszerzése érdekében még a szélsőjobbal is kokettált, miközben nincs ideológiai platformja, az ország kormányzása során bebizonyította inkompetenciáját, és részben felelőssé tehető a mostani olasz helyzet kialakulásáért is.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!