Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés

Menni vagy nem menni, ez itt a kérdés

2018.09  | Olvasási idő: 10 perc

Az elmúlt években a brexitről szóló népszavazás mindig a viták középpontjában volt, mégis, az ötlet, hogy esetleg egy második népszavazást is tartsanak a kilépésről korábban még egyszer sem bizonyult annyira népszerűnek, mint az elmúlt hónapokban. Ennek ellenére Nagy-Britanniát igencsak szorítja az idő, ha el akarja kerülni a legrosszabb forgatókönyvet, vagyis azt, hogy az EU-ból végül mindenféle megállapodás nélkül távozzon.

Brexit
Forrás: Shutterstock

„Menni vagy nem menni?” – egy modern Hamlet valószínűleg ezt a kérdést tenné fel magának, ha Nagy-Britannia éppen aktuális politikai problémáival találná szembe magát. Ám ma a shakespeare-i herceg nem maradna magára kétségeivel, mivel a brexit tárgyalásokból kiábrándult britek hatalmas tömegei töprengenek ugyanezen a kérdésen. (Talán az a helyzet, hogy valaki elmulasztotta elmagyarázni nekik, a negyvenéves tagságot és az ezzel járó kötelezettségeket nem olyan egyszerű felmondani, mint egy klubból kilépni?)

Noha a miniszterelnöki tisztet ellátó és egyben a Konzervatív Pártot is vezető Theresa May ünnepélyesen megfogadta polgártársainak, a brexitet sikertörténetté fogja tenni, nehéz lenne azt állítani, hogy az angolok a jövő év március 29-én átütő sikerre számítanak. A NacCen Social Research által nemrég lefolytatott felmérés szerint a megkérdezettek 59%-a döntene a maradás mellett, ha újra megkérdeznék, és csak 41%-uk tenné a távozás mellé az ikszet. Ez pedig a 2016-os szavazás óta mért legmarkánsabb maradáspárti eredményt jelenti. Egyben világos jele annak, a britek bizalma meglehetősen megcsappant azzal kapcsolatban, hogy a kormányuk tényleg képes lesz-e sikeresen levezényelni a brexitet. Éppen ezért kezdik egyre többen azt gondolni, egy új szavazással talán le lehetne állítani a kilépési folyamatot.

A felesleges kockázatvállalást mindig kerülő May kizárta annak a lehetőségét, hogy a brexit esetleg elmarad, és azt is hozzátette, az EU-s tagságról „semmi szín alatt” nem fognak új népszavazást tartani az országban – igen, ugyanaz a Theresa May mondta ezt, aki korábban kizárta annak a lehetőségét, hogy miniszterelnöksége alatt előrehozott választásokat rendezzenek. Mindazonáltal May helyzete ma már sokat gyengült azóta, hogy a Downing Street 10. alatti miniszterelnöki rezidenciát elfoglalta.

Nagy-Britannia miniszterelnöke, Theresa May
Forrás: Shutterstock

Azt követően, hogy 2017 júniusában egy majdnem öngyilkossággal felérő előrehozott választást rendezett, Maynak csupán úgy sikerült új kormányt alakítania, hogy a Demokratikus Unionista Párt (Democratic Unionist Party, DUP) képiviselőinek támogatásával csekélyke többséget szerzett a parlamentben. Jóllehet végül Maynek sikerült megtartania a hatalmát, miniszteri székére most mind a párton kívüli kihívói, elsősorban Jeremy Corbyn napról napra erősödő Munkáspártja, mind a párton belüli ellenlábasai egyre nagyobb veszélyt jelentenek.

A kabinet néhány tagja és más kormányon kívüli tory képviselők brexittel kapcsolatos eltérő nézetei már eddig is sok esetben – így például a az ír határ kérdésében – nyilvánvalóak voltak, ám a brexit főtárgyalójának, David Davisnek, illetve a külügyminiszteri posztot betöltő Boris Johnsonnak a lemondása világosan megmutatta, a kérdéssel kapcsolatban milyen mértékű megosztottság uralkodik a kormányzó párton belül. Davis és Johnson lemondására May brexit utáni teendőket összefoglaló és a kabinet által júliusban elfogadott terve, az ún. Chequers Plan után került sor. A terv a brexit enyhébb változatát tartalmazta, és jóllehet az EU is nyilvánvalóvá tette, hogy az jelen formájában biztosan nem fog működni, a keményvonalas tory képviselők úgy döntöttek, az ügy kapcsán nyílt lázadásba kezdenek May ellen. A May esetleges bukása esetén a miniszterelnöki poszt kinevezett várományosa, Boris Johnson a terv ellen szavazva olyan „megaláztatásról” beszélt, melynek nyomán Nagy-Britannia csupán a szabályok elfogadására kényszerülne, anélkül, hogy különösebb ráhatása lenne azok tartalmára. Ilyen körülmények között Maynek nem lesz könnyű összegyűjtenie annyi szavazatot, amennyivel a parlamenten keresztül tudja verni a tervét. Így aztán most Corbyn pártja felé kacsingathat, hogy onnan szerezzen segítséget a helyzet holtpontról való elmozdításához. Ennek a szokatlan húzásnak pedig kizárólag az lehet a célja, hogy az ország elkerülje az EU-ból való megegyezés nélküli kilépés katasztrofális következményeit.

Mivel meglehetősen szerények a kilátások arra, hogy nemzeti egységkormányt lehessen alakítani, az új szavazás kiírása egyre kézzelfoghatóbb közelségbe kerül. Úgy tűnik, az előrehozott választásoknak mindkét pártból lennének támogatói, ám a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a választóknak ezúttal nem a toryk lennének a favoritjai. Mindamellett ha győzelmét biztosítani kívánja, a Munkáspártnak arra is szüksége lesz, hogy világos, a brexittel kapcsolatos új szavazás megtartásának ötletét is magába foglaló stratégiával álljon elő. Mivel Corbyn pártja igen jelentős mértékben függ a maradást támogatók szavazataitól, ha hivatalosan is állást foglalna a brexittel szemben, azzal minden valószínűség szerint megnövelné támogatottságát.

A brexitről szóló szavazás érvényessége már eddig is a viták középpontjában volt, mégis, az ötlet, hogy esetleg egy második népszavazást is tartsanak a kilépésről korábban még egyszer sem bizonyult annyira népszerűnek, mint az elmúlt hónapokban. Az erről szóló elképzelés különösen akkor kapott jelentős lendületet, amikor júniusban a választási bizottság vizsgálata arra jutott, a kilépés mellett kampányoló Vote Leave elnevezésű szervezet túllépte a kampányköltések maximális felső határát. A bizottság szerint pedig emiatt a 2016-os szavazás eredményei érvénytelennek tekinthetőek. Ráadásul az újbóli népszavazásról szóló elképzeléseket más prominens politikai szereplők mellett olyan korábbi miniszterelnökök is támogatják, mint Tony Blair, vagy Sir John Mayor, sőt, április 15-én még egy People’s Vote névre elkeresztelt, az új népszavazás kiírásának témáját a zászlajára tűző kampánymozgalom is indult.

2018. június 23-án Londonban több ezren vettek részt az EU-s népszavazás második évfordulójáról megemlékező brexitellenes és EU-barát felvonuláson
Forrás: Shutterstock

Jeremy Corbyn a legutóbbi időkig csak mérsékelt érdeklődést tanúsított az ország EU-ban maradásáról szervezendő újbóli szavazás irányában – ehelyett inkább a választások kiírása mellett kardoskodott. Ennek ellenére párttársai és a People’s Vote aktivistái jelentős nyomást gyakorolnak rá, hogy álljon ki a másodszori népszavazás ügye mellett. A hónap végén tartandó munkáspárti nagygyűlés kiváló fórumot fog teremteni a téma megvitatására, és egyáltalán nem a valóságtól elszakadt elképzelés az a várakozás, hogy Corbyn egy már jelentős, szervezett, a népszavazást támogató és az erről szóló indítványt benyújtani kész mozgalommal találja majd szemben magát.

Ám ha a Munkáspárt ki szeretne állni az új szavazás ügye mellett, akkor nem árt észben tartania, hogy könnyen kifuthat az időből. Nagy-Britannia várhatóan 2019. március 29-én fog kilépni az Unióból, ezért az esetleges népszavazásról szóló jogszabályi anyag elkészítéséhez időre van szüksége – még akkor is, ha feltételezzük, hogy az EU maradék huszonhét tagállama valószínűleg belemenne a határidő meghosszabbításába. A 2016-os népszavazásról szóló törvényt például tizenhárom hónappal a szavazás napja előtt terjesztették be, ám a beterjesztést követően még a kampányidőszak és a szavazás lefolytatása is időbe telik. Elméletileg a folyamat felgyorsítása érdekében a parlament át tudja emelni a korábbi jogi anyag egyes részeit; ám még ebben az esetben is további fejtörésre adna okot, hogy pontosan milyen kérdést is kellene feltenni a szavazáson. A választási bizottság ugyanis már korábban kinyilvánította, egy új, „világosan, egyszerűen és elfogulatlanul” megfogalmazott kérdést kell a szavazópolgárok elé terjeszteni.

Végül, de nem utolsó sorban pedig még ott van az Egyesült Királyság részeinek problémája is, mivel a brexitről szóló vita újbóli megnyitásának elutasítása az itteni követelések felelevenítéséhez vezethet. 2016-ban Skócia és Észak-Írország szavazóinak jelentős része az EU mellett tette le a voksát, és ez világosan megmutatta, a brexit nem opció az itt lakók számára. Éppen ezért egy közelmúltban készített felmérés eredményei szerint a kilépés nyomán újra fellángolnának a skót függetlenségi követelések, miközben a kilépés az Ír Köztársasággal való egyesülés kérdésének a szavazók elé vitelét szorgalmazó észak-ír pártok álláspontját is tovább erősítené. Ezek a folyamatok pedig az Egyesült Királyság darabjaira hullásához vezetnének.

Jeremy Corbyn, a Munkáspárt vezetője
Forrás: Shutterstock

A folyamatoknak van még egy olyan további lehetséges kimenetele is, amelyet nem árt észben tartani – Nagy-Britannia számára pedig minden bizonnyal ez lenne minden elképzelhető forgatókönyv közül a legrosszabb. Ugyanis az is előfordulhat, a maradást pártolók tulajdonképpen túlságosan biztosak lesznek abban, hogy végül újra népszavazásra fog kerülni a kérdés, miközben Brüsszel – bízván a távozásról szóló döntéssel kapcsolatos fordulatban – ugyancsak nem érez ösztönzést arra, hogy a brit kormánynak jobb feltételeket ajánljon. Így aztán ha az új szavazás kiírásáról szóló kampány elbukik, könnyen megtörténhet, hogy Nagy-Britanniának megegyezés nélkül kell majd távoznia az Európai Unióból. Ezzel az eshetőséggel pedig valójában se London, se pedig Brüsszel nem szeretné szembe találni magát.

Így a kérdés, kedves Hamlet, továbbra is csak ez marad: „Menni vagy nem menni?”

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!