Mesterséges intelligencia

Mesterséges intelligencia

Kockázatok és lehetőségek

2017.09  | Olvasási idő: 12 perc

Szinte nem múlik el úgy nap, hogy ne olvasnánk hírt a médiában a mesterséges intelligencia (MI) újabb térhódításáról, legyen szó a mindennapi életben használt szoftver fejlesztéséről, mint a fordító vagy keresőprogramok, vagy a magas intelligenciát és adatfeldolgozást igénylő programokról, mint a Google AlphaGo-ja, amely idén megverte a világ legnagyobb Go játékosát. 

Egyre több tevékenységet el tudnak végezni a gépek, és már a kreatív alkotó folyamatokban is versenybe szálltak velünk, hiszen létezik verset és novellát író MI, klasszikus zenét szerző MI, illetve 2016-ban kiadták az első MI által megírt popdalt is, Daddy's Car címmel. Hollywood fantáziáját pedig már jó ideje foglalkoztatja az emberi elmével és fizikummal versengő robotok lehetősége és az emberre gyakorolt hatása, gondoljunk itt Kubrick kultikus sci-fijére, az Űrodüsszeiára (1968), vagy a legendás sci-fi akciófilmre, a Terminátor 2 – Az ítélet napjára (1991), esetleg a könnyedebb műfajból a Her (2013) és az Ex Machina (2015) című filmekre.

Az MI kutatás végső célja egy olyan intelligencia, amely bármilyen feladat elvégzésére képes, amit az emberi elme el tud végezni.
Forrás: Shutterstock

De mit is nevezünk valójában mesterséges intelligenciának, és hol tart most a mesterségesintelligencia-kutatás? Az okosnak tűnő algoritmusok, amelyek intelligensre vannak programozva, és egy adott részfeladatra jelentenek megoldást, már mesterséges intelligenciának tekinthetők. Az IBM Deep Blue sakkprogram az első ilyen szintű program, amely 1997-ben legyőzte az akkori világelső sakkozót, Garri Kaszparovot, de ez még csak az MI-kutatás kisiskolája volt. Azóta olyan gépeket fejlesztenek, amelyek nemcsak intelligensek, hanem folyamatosan képzik is magukat, hogy egyre okosabbá váljanak. Ez a jelenség, melyet gépi tanulásnak neveznek, megtalálható a spamszűrőkben, az egyre tökéletesebb fordítóprogramokban, vagy a Netflix keresőjében. A gépi tanulásban mesterfokozatot elért programok, vagyis deep learning gépek pedig már nem csak szöveges minták felismerésére és szerkesztésére alkalmasak, de képi felismerésre és átalakításra is, aminek például az önvezető autókat szabályozó programokban van kulcsszerepe.

Ahogy korábban említettük, ezek a programok egy adott részfeladat elvégzésére képesek, így nem tekinthetőek teljes vagy általános MI-nek. Ugyanakkor az MI-kutatás végső célja egy olyan intelligencia létrehozása, amely bármilyen intellektuális feladat elvégzésére képes, amit az emberi elme el tud végezni, illetve fejleszteni is tudja saját magát. Azonban ez az általános MI egy felhasználói programmal ellentétben már komoly veszélyeket jelenthet az emberre. Kontrollálhatja az emberiség gazdasági fejlődését, a piaci folyamatokat, biztonságpolitikai kérdéseket, valamint saját céljára fordíthatja az emberiség erőforrásait. A tudósok ezért arra figyelmeztetnek, hogy az általános MI létrejötte után nem sokkal meg fog jelenni az önmagát fejlesztő szuperintelligencia, amely a valaha élt legokosabb ember képességeit és teljesítményét meghaladó entitás lesz. Neumann János már az 1950-es években megjósolta, hogy csak idő kérdése, hogy az általános MI kifejlesztése után az önmagát fejlesztő szuperintelligencia is megjelenjen, ami mindenképpen nagy hatással lesz majd a jövőnk alakulására. Ezt az eseményt a gravitációs szingularitás analógiájára technológiai szingularitásnak nevezték el.

Elon Musk (SpaceX), Bill Gates (Microsoft), és Stephen Hawking (University of Cambridge), csak hogy néhány nevet említsünk abból a ligából, akik az elmúlt években az MI, azaz mesterségesintelligencia-kutatás jelentőségével kapcsolatban nyilatkoztak, és az emberi elme kapacitását meghaladó szuperintelligencia veszélyeire figyelmeztettek. Elon Musk nemrég többedmagával be is nyújtott egy kérvényt az ENSZ-hez, azzal a céllal, hogy a robotizált autonóm fegyverek (drónrajok, kvadkopterek) korlátozását kérje a világszervezettől. Vlagyimir Putyin pedig nemrég egy diákoknak tartott előadásán azt mondta, hogy „bárki is lesz a vezető hatalom az MI fejlesztésben, az a világ ura lesz”. Nem kérdés, hogy a globális verseny már elkezdődött a vezető szerepért, és ennek során a nukleáris fegyverkezéssel ellentétben egy vezető hatalom is kialakulhat. Nick Bostrom, filozófus, kutató, és a nagysikerű Superintelligence írója szerint az emberiség létének fenyegetettsége szempontjából az egyetlen MI szuperhatalom vezető szerepére épülő és a versengő, kétpólusú MI modell egyaránt veszélyes lehet. Egy biztos, a gépek felett gyakorolt kontroll előkészítése nemsokára az összes állam közös érdeke lesz.

„Bárki is lesz a vezető hatalom az MI fejlesztésben, az a világ ura lesz”.
Forrás: Shutterstock

A tudósok különböző szcenáriókat vázolnak fel a mesterségesintelligencia-kutatás haladásáról; vannak, akik rendkívül gyors lefolyásról beszélnek, és vannak, akik kevésbé aggódnak, abban bízva, hogy az embernek elég ideje lesz felkészülni, a szuperintelligencia pedig korlátozható lesz – egy olyan szerkezethez hasonlóan, ami veszély esetén egy piros gomb révén bármikor lekapcsolható. Talán sokaknak túlságosan futurisztikusan hangzik mindez, pedig a mesterséges intelligenciával foglalkozó szakértők körében végzett közvélemény-kutatás szerint 2050-re nagy valószínűséggel létrejön az emberi elmét helyettesítő gép. Van, aki még ennél is „optimistább” a technológia fejlődést illetően, mint Raymond Kurzweil, feltaláló és futurológus, aki ugyanezt már a 2030-as évekre jósolja. Az előrejelzések szerint az MI megjelenése után nagyon hamar várható az önmagát kirobbantó szuperintelligencia színre lépése, amelyet szintén még erre az évszázadra jósolnak. Ahogy Eliezer Yudkowsky, író és MI-kutató, a Global Catastrophic Risks c. könyvben kifejtette, az MI a mi időérzékelésünknél elképzelhetetlenül (milliószor) gyorsabban fut majd, így mire a neuronjainkon végigfut a gondolat, hogy „valamit tenni kell”, már el is veszítettük a csatát a szuperintelligenciával szemben.

A kutatók szerint feltételezhető, hogy ahhoz, hogy az emberek lépést tartsanak a szuperintelligenciával, egyre okosabbnak kell lenniük, és a megnövekedett agykapacitás elérésére többféle megoldást is lehetségesnek találnak. Van, aki szerint beépített nanobot-ok (miniatűr robotok) fogják felerősíteni az agyunkat, melynek segítségével plusz adatforráshoz is juthatunk a cloud-hoz kapcsolódás által. Van, aki szerint nincs szükség ilyen beavatkozásra, inkább a testen kívül használt digitális eszközök fognak olyan mértékben fejlődni, hogy jelentősen megnövekedjen az emberi elme információfeldolgozó képessége és hatékonysága. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy a genomkutatás következtében lehetségessé váló genomkiválasztásnak köszönhetően olyan egyedek születhetnek majd, akik lépést tudnak tartani a megnövekedett agykapacitás-igénnyel.

Vajon milyen ütemben és hogyan alakítja át a társadalmat, a munkaerőpiacot az MI? Felszívja-e majd a robotizáció miatt feleslegessé váló munkaerőt valamilyen új vagy meglévő ágazat, mint ahogy az ipar felszívta az agrárnépességet, és ahogy a szolgáltatások és kereskedelem az ipari munkaerőt? Erik Brynjolfsson, az MIT Center for Digital Business szakértője szerint máris az új digitális korban élünk, ahol egyre több munkahelyet kiváltanak majd a számítógép által megértett rutinfeladatok lekódolásával. A könyvelői, szolgáltató- és médiaszektorban, a pénzügyekben és kereskedelmi ágazatokban is le fog zajlani ez a folyamat. Előbb vagy utóbb a rendkívül mély lexikai tudást és gyakorlatot igénylő hivatásokat (mint az orvosi, zenei vagy kreatív művészeti tevékenységet) is kiválthatja az MI, hiszen például ha a Watson nevű, IBM által kifejlesztett kognitív számítástechnikai rendszer „elolvassa” az interneten megtalálható összes orvosi kórképet és esetet, úgy egy orvosnál nagyobb eséllyel fog tudni a diagnózisban és a terápiában is helyesen dönteni.

A technológiai fejlődést helyesen felhasználva a gépek hozzájárulhatnak az emberiség jóllétéhez, biztonságához.
Forrás: Shutterstock

Ugyanakkor az is kérdés, hogy ki fogja megvenni az MI termékeit és szolgáltatásait, ha nincs munkája és jövedelme a társadalomnak? A folyamatot lehet késleltetni (szabályozással, gazdasági ösztönzőkkel, érdekvédelmi szervezetek ellenállásával), de nem lehet megállítani a gépesítést. Nick Bostrom szerint a szuperintelligencia korában elképzelhető, hogy a digitális agyak fogják uralni a gazdaságot, ahol az emberek egy darabig megélnek a tőkebefektetéseikből, de költségessé váló alapszükségleteik miatt (étel, lakhatás) előbb vagy utóbb kiszorítják őket a gépek. A némileg derűlátóbb Brynjolfsson véleménye az, hogyha megtanuljuk, hogyan versenyezzünk a gépekkel együttműködve, és nem a gépek ellen, akkor a hasznunkra tudjuk fordítani a digitális technológia fejlődését. Jóllehet 1997-ben az MI legyőzte Kaszparovot, a világ legnagyobb sakkmesterét, az azóta divatba jött szabad stílusú sakk csapatversenyeket sorra olyan csapatok nyerik, melyek sem szuperintelligenciát, sem sakkmestert nem tartalmaznak, csupán rendkívül jó együttműködést teremtenek meg ember és gép között. Vagyis elérhető céllá válhat, hogy a technológiai fejlődést helyesen felhasználva és azzal lépést tartva, a gépek hozzájáruljanak az emberiség jóllétéhez, biztonságához.

A szuperintelligencia tehát nemcsak veszélyt, hanem óriási lehetőséget is jelent, ugyanis ha az emberiség érdekeit szolgálja, akkor megoldást jelenthet számos súlyos problémára, mint például az éhínségek, ökológiai katasztrófák, járványok, gazdasági problémák vagy nemzetközi konfliktusok. Rendkívül izgalmas kérdés, hogy hogyan lehetne létrehozni egy barátságos szuperintelligenciát, egy etikus MI-t, amely minden esetben a kívánatos módon jár el. A gépeknek nincsenek érzelmeik, sem akaratuk, ezért, ha szembe is kerülnek az ember szándékaival, az valójában nem az akarat megnyilvánulása, csak az előre meghatározott cél végrehajtása érdekében tett lépés. A barátságtalan MI tehát létében fenyegetheti és végeredményben elpusztíthatja az embert annak mellékhatásaként, hogy a megadott cél, kimenetel érdekében cselekszik. Ugyanakkor az emberi értékek nagyon összetettek, és nagyon nehéz kódnyelven megfogalmazni az absztrakt preferenciákat, mint például az emberiség boldogságát. Ez a dilemma hasonló ahhoz a helyzethez, amikor hármat kívánhatunk az aranyhaltól – de ebben az esetben csak egy döntési lehetőség van, mégpedig, hogy megfelelően felkészült-e az emberiség a szuperintelligencia megjelenésére. A megoldás Bostrom szerint egy közvetett normativitáson alapuló motivációs rendszer lenne, amelyben az emberiség túlélése és más alapvető értékek is beépülnének az MI rendszerébe, a végcél azonban indirekt módon lenne megfogalmazva: induljon el egy olyan irányba, amerre az ember is elindulna, amennyiben sokkal okosabb lenne, és több ideje lenne a gondolkodásra. Ilyen módon egy megfelelően kialakított kezdeti feltételrendszerrel és gondolkodási kerettel az MI és a szuperintelligencia olyan eszköz lehet, amely igyekszik pozitív irányba alakítani az emberiség jövőjét.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!