NATO 2030

NATO 2030

Egységben egy új korszakért?

2021.05  | Olvasási idő: 10 perc

A NATO jelenleg hatályos stratégiai koncepciója több mint tízéves, ezért már éppen időszerű a megreformálása. Részben ezzel a céllal született meg tavaly év végén a „NATO 2030: Egységben egy új korszakért” című jelentés, amely a későbbiekben alapjául szolgálhat a politikai konszenzus kialakításának. A következő blogbejegyzés a jelentés tartalmát tekinti át, és elemzi azt a jövőbeni stratégiaalkotásra gyakorolt hatások szempontjából.

Az új NATO-jelentés megírására egy tízfős, ún. „bölcsekből” álló tanácsot kért fel a szövetség főtitkára Wess Mitchell és Thomas de Maizière vezetésével. Olyan befolyásos szakértőket vontak be a munkafolyamatba, mint Greta Bossenmaier, visszavonult kanadai nemzetbiztonsági tanácsadó; Anja Dalgaard-Nielsen, a Scandinavian Journal of Military Studies főszerkesztője; Marta Dassù, az olasz Istituto Affari Internazionali igazgatóságának tagja; Anna Fotyga volt lengyel külügyminiszter; Tacan Ildem korábbi NATO-főtitkárhelyettes; a holland Herna Verhagen, az ING Group felügyelő bizottságának tagja vagy Hubert Védrine egykori francia külügyminiszter.

Egy ilyen kaliberű jelentés, ahogy Mártonffy Balázs is érvel, hatással van a NATO napirendjének témáira, valamint befolyásolja a különböző ügyek előzetes interpretálását és a problémameghatározás folyamatát mindez a készülő új stratégia szempontjából különös jelentőséggel bír. Jelen dokumentum igyekszik értékelni a NATO előtt álló kihívásokat, amelyek közül Kína felemelkedésével és az Egyesült Államok hegemóniájának megkérdőjelezésével összefüggésben kiemelkedik a nagyhatalmi vetélkedés kiújulásának kérdése. A szerzők jelentős próbatételként tekintenek az új típusú biztonsági kihívásokra (emerging and disruptive technologies, EDTs), amelybe a kvantum- és biotechnológiai eszközök, a drónok és a kiberfegyverek is beletartoznak. Annál érdekesebb jellemzője a jelentésnek, hogy – ahogy azt Marton Péter is kiemeli – a koronavírus-világjárvány kellős közepén e közvetett hivatkozáson kívül szinte egyáltalán nem esik szó a biohadviselés veszélyeiről vagy a járványkezelés katonai aspektusairól. Az EDT-k növekvő jelentőségét viszont alátámasztják a témában egyre szaporodó publikációk, amelyek közül kiemelkedő a lublini Institute of Central Europe gondozásában „NATO in the Era of Unpeace” címmel megjelent könyv.

A jelentés rögzíti, hogy a terrorizmus elleni küzdelem és a válságkezelés továbbra is a szövetség prioritásai közé tartozik, amelyekre megfelelő mennyiségű költségvetési forrást kell biztosítani. Viszont arra is felhívja a figyelmet, hogy az olyan újkeletű fenyegetések, mint a járványok vagy a klímaváltozás – illetve azok közvetett hatásai – valószínűleg csökkenteni fogják a NATO cselekvőképességét a hagyományos kihívások elleni küzdelemben. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a COVID–19-járvány okozta gazdasági válság hatására várhatóan összességében kevesebb költségvetési forrás jut majd az egyéb területekre. A szövetség cselekvőképességének javítása tehát a közös gondolkodás egyik központi témájává vált, ami az előzményeket – így az Obama-adminisztráció Ázsia felé forduló külpolitikai doktrínáját, valamint a Trump-kormányzat NATO-költségvetéssel kapcsolatos kritikáját – ismerve egyáltalán nem meglepő.

A NATO cselekvőképességét hagyományosan az USA vezető szerepe biztosította. Ez azonban ma már korántsem olyan egyértelműen garantált, mint a korábbi legitimációs válságok során. A szövetség az 1960-as években élte meg az első nagy válságát, és az elkövetkezendő évtizedekben a transzatlanti közösség európai tagállamainak szuperhatalmi vetélkedésben betöltött szerepe nem volt mindig nyilvánvaló. Elég, ha az 1956-os szuezi válságra, az 1965 közepétől 1966 elejéig tartó üres székek politikájának időszakára vagy az 1980-as években zajló eurorakéta-válságra gondolunk, amelyek mind rávilágítottak a politikai egységben keletkezett repedésekre. A szövetség ennek ellenére képes volt megújulni azáltal, hogy szerepet vállalt a détente sikerre vezetésében. Az 1990-es években, az ellenségkép megszűnése után a NATO eredményesen alkalmazkodott az új helyzethez, és a továbbiakban egyfajta válságkezelő szervezetként feladatokat vállalt a transzatlanti térség szomszédságának stabilizálásában. Habár mindig is voltak viták a szövetségen belül az USA és az európai tagállamok között – például a szuezi válság kapcsán vagy a vietnámi háború miatt –, minden esetben sikerült megoldani a nézeteltéréseket. Adódik tehát a kérdés: A 2020-as években vajon szintén könnyen elsimítható összezördülésekre kell számítanunk, vagy sokkal nehezebb lesz megoldást találni a felmerülő vitás kérdésekre?

Az 1950-es években Európa védelme volt a NATO központi problémája, ami elsősorban katonai természetű kihívás. Habár a napirendet meghatározó politikai kérdésben, vagyis a stratégia tekintetében a tagországok látásmódja rendszerint eltért, az erről szóló viták nem csökkentették jelentős mértékben a védelem hatékonyságát. Ugyan nehezítette a védelem megszervezését, hogy az üres székek politikájának időszakában Franciaország távol maradt a NATO katonai döntéshozatalától, de nem lehetetlenítette el azt. A szövetségnek a détente kapcsán nyújtott teljesítménye kiemelkedően fontos volt. A politikai egyeztetés nélkülözhetetlen szerepet játszott a hidegháború lezárásában, hiszen gyorsította a Szovjetunió felbomlását; csökkentette az olyan véletlen balesetek kialakulásának esélyét, amelyeknek a következménye egy nem szándékosan kirobbantott atomháború; valamint olyan eszközökkel segítette elő a strukturált átmenetet, mint az európai hagyományos fegyveres erőkről szóló szerződés (Conventional Armed Forces in Europe, CFE) vagy Európa demilitarizálása. Az 1990-es évek stabilitást elősegítő NATO-politikája egy jól lehatárolható korszakot ölel fel, amelybe beletartozik a Békepartnerség megalapítása, a nyitott kapuk politikája, a terrorellenes küzdelemben való együttműködés, illetve az USA–Oroszország kapcsolatokat konszolidálni hivatott reset-politika. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadások után a szövetség biztonságfelfogásában egyértelmű hangsúlyeltolódás zajlott a válságkezelés és a területen kívüli műveletek javára. Mindez azonban a 2008-as grúz–orosz háború, majd a Krím 2014-es annexiója után ismét megváltozott: visszatért a kollektív védelemre és elrettentésre koncentráló klasszikus felfogás.

Jelenleg a NATO-nak egyszerre két rendszerszintű kihívással kell szembenéznie, amire jól reflektál az ún. „360 fokos védelem” koncepciója. Az elképzelés szerint mind a négy égtáj felől érkeznek fenyegetések, ezért különösen fontos a rugalmasság és az adaptációs képesség. Ehhez a tárgyalások során politikai akaratra és konszenzusra lenne szükség, ami viszont sokszor nem áll rendelkezésre. Ennek elsődleges oka, hogy a tagállamok különböző módon ítélik meg az Oroszország és Kína jelentette biztonsági kockázatot. A politikai vélemények konvergenciáját nehéz és fáradságos munka elérni, de sokkal kifizetődőbb, mintha a kihívóknak lehetőségük adódna kihasználni az nézeteltérésekből fakadó sebezhetőséget.

A NATO 2030 jelentés legfőbb elvárásai, hogy a szövetség:

  • képes legyen fenntartani globális vezető szerepét és garantálni a békét a világban;
  • ellássa kollektív védelmi feladatait;
  • sikeresen megállapodjon egy közös érdekeket tükröző stratégiában;
  • nagyobb szerepet vállaljon a nemzetközi rendszer formálásban;
  • valamint a kölcsönös tisztelet jegyében ápolja meglévő partnerségeit, és erősítse a NATO–EU kapcsolatokat.

A fent rögzített stratégiai célok eléréséhez számos feltétel teljesülésére van szükség. Ezek közül kiemelkedik a demokratikus elvek érvényesülésének követelménye, amely két szempontból is fontos. Egyrészt biztosítja a társadalmak ellenálló képességét (resilience), ezáltal csökkentve a sebezhetőséget a demokratikus értékeket romboló külső hatásokkal szemben. Ennek megvalósításához külön erre a célra kijelölt kiválósági központ (centre of excellence, COE) felállítását javasolja a jelentés. Másrészt hozzájárul a NATO egységének megőrzéséhez azáltal, hogy a jelentős döntéseket a demokratikus elvek szellemiségében hozzák meg. Nem szabad hagyni, hogy a biztonság oszthatatlanságának elve sérüljön, ugyanis a gyakorlatban ez az elv biztosítja annak elkerülését, hogy a nemzeti szempontok csak a szűken vett biztonsági érdekeket kövessék. Ezzel megakadályozza, hogy például a „keleti szárny” országai kizárólag Oroszországra, a déliek pedig csak a terrorizmus elleni küzdelemre fókuszáljanak. Ez utóbbi forgatókönyvek a szövetség egységének végét jelentenék, ezért fontos, hogy minden tagállam hozzájáruljon a közös biztonsági kihívások elhárításához, még akkor is, ha egyes országok számára bizonyos kérdések másodlagos jelentőséggel bírnak. A 2020-as években a kollektív védelem garantálása továbbra is prioritás marad, ezért – ismételten – ki kell fejleszteni az elrettentéshez szükséges képességeket. Ide tartozik még a döntéshozatal felgyorsításának képessége is, amellett, hogy nem veszít konszenzusos jellegéből.

A jelentés összesen több mint száz konkrét javaslatot fogalmazott meg a NATO előtt álló kihívásokkal kapcsolatban. Ajánlást tett többek között az Oroszországgal és Kínával fenntartott politikai kapcsolat minősége, valamint az egyes partnerekkel, különösen az Európai Unióval folytatott együttműködés fejlesztése kapcsán. Felvetéseket fogalmazott meg a terrorizmus elleni harccal, a fegyverzetellenőrzéssel és azzal összefüggésben, hogy az EDT-k pontosan milyen szerepet töltenek majd be a jövőben. Javaslatokat tett a tagállami vétójog alkalmazásának korlátozásával, továbbá a déli államoknak nyújtott képességfejlesztési csomaggal kapcsolatban. Végül, de nem utolsó sorban, célul tűzte ki a politikai konzultáció szerepének szervezetfejlesztéssel történő növelését, illetve a transzatlanti alku megújítását a politikai egység fenntartása érdekében.

 

A nyitókép forrása: alexskopje/Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!