Olaszország nigeri missziója

Olaszország nigeri missziója

Új irány a migráció, a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni fellépésben

2018.05  | Olvasási idő: 10 perc

Csapatleépítés Afganisztánban és Irakban, fokozottabb részvétel a Mediterráneum térségében, különös tekintettel Líbiára és Nigerre. Roberta Pinotti olasz védelmi miniszter tavaly év végi bejelentésében világosan definiálta Olaszország külpolitikai céljait, ezek szerint pedig 2018-tól jelentős stratégiai irányváltás veszi kezdetét: a közel-keleti katonai részvétel csökkentése, ezzel együtt a Mediterráneum és a Száhel-övezet előtérbe helyezése várható. Cikkünk a döntés hátterében álló okokat, valamint a misszió céljait és stratégiai jelentőségét vizsgálja.

Az Iszlám Állam meggyengülésének következtében Olaszország 1500 fős katonai részvételét a tervek szerint felére csökkenti Irakban. Ezzel párhuzamosan Afganisztánban 900 főről 700 főre redukálódik majd az országban állomásozó katonák száma, hívta fel rá a figyelmet az olasz védelmi miniszter korábbi nyilatkozatában. Roberta Pinotti a döntés bejelentésével egy időben azt is hangsúlyozta, hogy az olasz nemzetközi katonai részvétel átszervezése mögött meghúzódó szándék világos: előtérbe kell helyezni az ország szempontjából stratégiai és geopolitikai tekintetben prioritást élvező területeket. Ezek a kiemelt fontosságú területek magukban foglalják a tágabb értelemben vett Mediterráneum térségét a Balkántól egészen a Száhel-övezetig, illetve Afrika szarváig. A Száhel-övezeten belül Olaszország számára Niger kiemelt stratégiai jelentőséggel bír, az új megközelítésnek pedig lényeges elemét képezi az országban nemrég indult katonai misszió.

A Nigerben állomásozó olasz kontingens az előzetes tervek szerint összesen 470 katonával, 130 szárazföldi járművel, két katonai repülőgéppel, illetve logisztikai felszerelésekkel támogatja majd a nigeri kormányt és az ország biztonsági erőit, emellett pedig világos célja a líbiai Misrata városában működő, a helyi kórház támogatását ellátó “Ippocrate” (Hippokratész) művelet kiegészítése és megerősítése. A nigeri misszió teljes költsége a korábbi döntés alapján a 2018-as évben összesen 50 millió euró lesz. Ebből 30 millió euró a januártól szeptemberig tartó időszak költségeit fedezi, a fennmaradó összeg felhasználásának módját pedig a következő kormány feladata lesz meghatározni. Olaszország helyi erők kiképzését előtérbe helyező missziójának központja a nigeri főváros, Niamey, illetve a Líbia déli határától megközelítőleg 100 kilométerre található város, Madama. Az olasz–nigeri bilaterális kapcsolatok újradimenzionálásának szándéka egyébként 2016 októberéig nyúlik vissza, ekkor született ugyanis döntés a Niameyben működő olasz nagykövetség megnyitásáról.

A nigeri misszió céljait tekintve számos tényezőt szükséges megemlíteni, többek között a líbiai–nigeri határszakasz megerősítésének szándékát a nigeri biztonsági erők logisztikai támogatásán és kiképzésén keresztül azzal a szándékkal, hogy a nigeri erők hosszú távon képesek legyenek hatékonyan ellenőrizni az ország határait, illetve a terrorizmus, szervezett bűnözés és embercsempészet elleni fellépést. A katonai misszió kiemelt célja a helyi erők kapacitásnövelése és megerősítése. Ez lényeges eszköz ahhoz, hogy ezek az erők biztosítani tudják a líbiai–nigeri közös határ védelmét. A művelet stratégiai jelentősége pedig legfőképpen ebben áll, hiszen a határszakasz védelmén keresztül Olaszország hatékonyabban hozzá tudna járulni a migráció megfékezéséhez, illetve a Nigerből Líbiába is átszivárgó szervezett bűnözői csoportok és terroristahálózatok feltartóztatásához. A líbiai kormány szétesése és az országban a mai napig tartó instabil állapot következtében Olaszország minden lehetséges módon igyekszik támogatni az észak-afrikai országot, és törekszik rá, hogy ezt ne csak a Földközi-tenger irányából tegye, hanem az ország déli része felől is. Ennek a célnak a megvalósításában pedig kiemelt szerep jut a nigeri missziónak.

A nemzetközi nigeri jelenlét egyik fő célja a helyi biztonsági erők logisztikai támogatása és kiképzése, amelyhez Olaszország is hozzájárul az országban működő katonai misszión keresztül
Forrás: Flickr, készítője: USAFRICOM, licenc: CC BY 2.0

Az elmúlt években Olaszországba több mint 600 000 migráns és potenciális menedékkérő érkezett Líbián keresztül Afrikából, ennek következtében pedig a migráció vált az olasz belpolitikai diskurzus kiemelt témáinak egyikévé. A kérdés kétségkívül erőteljesen megjelent az olasz választási kampány során is. Ennek egyik példája az volt, amikor a Hajrá Olaszország! (Forza Italia) politikusa, Silvio Berlusconi a migráció jelenségét egy olyan időzített társadalmi bombának nevezte, amely bármelyik pillanatban felrobbanhat. Annak ellenére, hogy a politikus kijelentése első hallásra túlzásnak tűnhet, az biztosan kijelenthető, hogy a migráció kérdésköre jelentős társadalmi feszültséget és elégedetlenséget eredményezett az országban, ennek pedig egyértelmű következménye a Demokrata Párt (Partito Democratico) színtelen-szagtalan migrációs politikáját éles kritikával illető pártok megerősödése. A Ligának (Lega)illetve az Öt Csillag Mozgalomnak (Movimento 5 Stelle) olyan belpolitikai hangulatban sikerült megerősödnie, amelyben a választópolgárok nem kaptak megfelelő és hatékony válaszokat a magas munkanélküliség, a fiatalok nagyarányú elvándorlása, illetve az ezzel párhuzamosan az országra nehezedő migrációs teher jelentette égető problémákra.

Mindezek tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy az olasz külpolitikai prioritásokban stratégiaváltás vette kezdetét, és ennek jegyében kiemelt szerep jut a biztonság, a stabilitás és a védelem fogalmainak. A fenti kérdések externalizációja nyomán egyfajta geopolitikai elmozdulást lehet észrevenni, ugyanis a migráció kezelését célzó eszközök ma már nem kizárólag a Lampedusától Líbiáig terjedő területen kerülnek alkalmazásra, hanem egészen a Száhel-övezetig terjednek. Az új logika értelmében megfigyelhető váltás a probléma gyökereit, a kiváltó okokat, a szakirodalomban pull-faktornak* nevezett taszító, vagyis a migrációt ösztönző tényezőket helyezi előtérbe. Ezek a migrációt kiváltó, illetve azt befolyásoló tényezők rendkívül összetettek, mivel az afrikai kontinensen belüli politikai, társadalmi, demográfiai, gazdasági és környezeti elemek egyaránt szerepet játszanak létrejöttükben.

A jelen elemzésben tárgyalt nigeri misszió a fenti tényezők egy részét igyekszik kezelni, nevezetesen a nigeri gyenge államiságot, a líbiai instabilitást, valamint a radikális, illetve szervezett bűnözői csoportok Száhel-övezetben folytatott tevékenységét. A térség problémáinak figyelembe vétele nélkül a migráció jelentette problémák hosszú távon nem megoldhatóak, így a kérdés kezelésének újfajta megközelítése az elmúlt évek migrációs tendenciáit tekintve egyre indokoltabbá, napjainkra pedig egyenesen elengedhetetlenné vált. Látva az afrikai kontinens demográfiai tendenciáit – vagyis a közelmúlt felméréseiből és előrejelzéseiből is kiolvasható jelentős mértékű népességnövekedést, illetve az ebből várhatóan következő jövőbeli folyamatokat –, a nemzetközi közösség egészének érdeke kell, hogy legyen egy olyan, újfajta megközelítés alkalmazása, amely a problémát logikusan vizsgálva annak gyökereire: a kibocsátó és tranzit országoknak a kivándorlás előidézésben szerepet játszó nehézségeire fókuszál.

A fenti logika jelenik meg az Európai Bizottság februári sajtóközleményében is. Ez ugyanis a térség támogatásának jelentőségére hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy az Európai Unió erőteljesebb politikai támogatáson keresztül, valamint a biztonság garantálását és a fejlesztési támogatások hatékonyabb elosztását és felhasználását célzó intézkedések által fogja a jövőben segíteni az itteni államokat. A Száhel-övezet jelentette kihívást a középpontba helyező februári nemzetközi konferencia az Európai Unió, az ENSZ, az Afrikai Unió, illetve a száheli G5 csoport (Burkina Faso, Csád, Mali, Mauritánia, Niger) részvételével valósult meg. Az itt született döntés értelmében az Unió a korábban a térség biztonságának megerősítésére és a terrorizmus elleni fellépésre irányuló támogatás kétszeresével, vagyis 100 millió euróval támogatja a jövőben az öt ország egyesült biztonsági erőit. A konferencia alkalmával a felek célul tűzték ki továbbá a fejlesztési támogatások térségbe juttatásának gyorsabb, hatékonyabb és összehangoltabb módját. A 2014 és 2020 közötti időszakra előirányzott 8 milliárd eurós fejlesztési támogatással egyébként az Európai Unió jelenleg a száheli G5 országok legnagyobb donorországa.

A nemzetközi katonai jelenlét – a térségben ugyanis az olaszokon kívül Németország, Franciaország, illetve az Egyesült Államok is csapatokat állomásoztat – sikeressége, valamint a Száhel-övezetbe irányuló fejlesztési támogatások eredményessége számos tényező függvénye. A nigeri misszió mindamellett, hogy új lehetőséget teremt a térség stabilitásának és biztonságának javítására, ezáltal pedig a migráció visszaszorítására, számos kockázatot is magában hordoz. A művelet olyan területen valósul meg, ahol az illegális tevékenységek számos formáját (ember-, fegyver-, illetve kábítószercsempészet, emberkereskedelem) folytató szervezett bűnözői hálózatok és felkelő csoportok, valamint különböző, regionális dzsihádista szervezetek vannak jelen. Utóbbiak közül kiemelhető az Iszlám Állam helyi szárnya, az Al-Káida Szervezete az Iszlám Maghreb Földjén (melyet a külföldi szakirodalomban némileg helytelen módon általában csak az AQIM mozaikszóval jelölnek), a Mozgalom a Nyugat-afrikai Egységért és Dzsihádért (MUJAO) és a nigériai Boko Haram. Mivel az említett csoportokkal való esetleges konfrontáció nem zárható ki, ez lényeges kockázatot jelent a misszió működése szempontjából.

Olaszország nigeri missziója tehát a benne rejlő előremutató tendenciákon és lehetőségeken túl számos kihívást is hordoz magában, így a misszió jövőbeli eredményei, illetve sikeressége vagy sikertelensége egyelőre még nehezen látható. Figyelembe véve a jelenlegi törékeny olasz belpolitikai helyzetet, egyelőre kérdéses, hogy a leendő új kormány milyen külpolitikai irányvonalat fog meghatározni az ország számára. Az Öt Csillag Mozgalom és a Liga politikusainak korábbi nyilatkozatai több alkalommal utaltak rá, hogy inkább egyfajta izolacionista megközelítést tartanának indokoltnak az ország nemzetközi missziókban való részvételével kapcsolatban. Azt azonban mindenképpen fontos látni, hogy az új megközelítés lényeges lépést jelent abban a geopolitikai átrendeződési folyamatban, amelynek keretében Olaszország fokozott figyelmet kíván szentelni a Mediterráneumnak és a Száhel-övezetnek, vagyis annak a két térségnek, amelyek problémái a migráción és egyéb folyamatokon keresztül közvetlen vagy közvetett módon hatással lehetnek az ország jövőjére. A migráció okozta kihívás csak egy átfogó, szisztematikus, a probléma gyökereit és a kiváltó okokat is figyelembe vevő megközelítés által lesz a jövőben kezelhető, és ennek fontos részét kell, hogy képezzék a kibocsátó- és tranzitországok is.

 

 

* A nemzetközi migrációt kiváltó okokkal kapcsolatban klasszikus elméletként kell tekinteni az úgynevezett push- és pull-modellekre. Az elmélet alapja az, hogy a potenciális migránsokat a célországban meglévő, általuk vonzónak vélt tényezők bevándorlásra sarkalják, míg ennek ellentéteként a hazájukban tapasztalható taszító tényezők kivándorlásra ösztönzik őket.

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!