Silvio Berlusconi

Silvio Berlusconi

Az olasz politikai élet halhatatlan figurája?

2018.01  | Olvasási idő: 10 perc

Miután a nyári időközi helyhatósági választások is Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország!, illetve szövetségesei diadalát hozták magukkal, a politikus magát halhatatlannak és az olasz jobbközép motorjának nevezte. Az említett események, azaz a júniusi helyhatósági, valamint a novemberi szicíliai választások eredményei valóban azt mutatják, hogy a politikától hat évig távol maradó Berlusconi most újra képes lendületet adni pártja számára, mindezt a Matteo Salvini vezette Északi Ligával, illetve az Olasz Testvérek elnevezésű párttal koalíciót alkotva.

Berlusconi 2011-ben kényszerült lemondani és kivonulni a politikai életből azt követően, hogy Olaszország súlyos adósságválságba került, a politikus magánéletével kapcsolatban pedig számos botrány látott napvilágot. Ekkor úgy tűnt, politikai karrierjének gyakorlatilag vége. Az utolsó ciklusára jellemző ügyek (adócsalás, korrupció), illetve 2016-ban végrehajtott szívműtéte ellenére azonban úgy látszik, a nyolcvanegy éves Berlusconi mégis visszalavírozta magát a politikai életbe.

2012-ben Berlusconira négy év börtönbüntetést szabtak ki adócsalás miatt. Az ítéleten később enyhítettek, és a politikus büntetését végül egy milánói idősek otthonában végzett szociális munkával töltötte le. A napjainkban sem lezárt Berlusconi-ügy egyik lényeges eleme egy, az ítélet után elfogadott szabályozás, az úgynevezett Severino-dekrétum, melynek értelmében legalább hat évig távol kell maradnia a közügyektől minden olyan személynek, akit jogerősen két év vagy annál hosszabb ideig terjedő börtönbüntetésre ítéltek. A politikust 2013-ban kizárták az olasz parlament felsőházából, a szenátusból, a fenti törvény értelmében pedig eltiltották a közügyektől. Ez a tiltás a jogszabály szerint 2019-ben járna le. 2013-ban azonban Berlusconi az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult az üggyel, érvelésének középpontjába pedig azt helyezte, hogy a fent említett törvényt retroaktív módon, vagyis visszamenőlegesen alkalmazták vele szemben. A kérdés azért is érdekes, mert a jelenlegi kormány parlamenti ciklusa idén tavasszal jár le, így az olasz parlamenti választásokra márciusban kerül majd sor. Ez viszont azt is jelenti, hogy Berlusconi a politikai életbe való bravúros visszatérése ellenére nem lehet újra miniszterelnök, a strasbourgi bíróság ítélete ugyanis a márciusi választásokig nagy eséllyel nem fog megszületni. Ennek ellenére pártja mindenképpen profitálhat negyvenéves politikai tapasztalatából.

A politikai visszatérés nagymestere?
Forrás: Flickr, készítője: paz.ca, licenc: CC BY 2.0

 

Az elmúlt fél évből két olyan eseményt érdemes kiemelni, amelyek alkalmával Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország! (Forza Italia, FI) jelentős sikereket ért el, a politikus visszatérése szempontjából pedig lényegesnek tekinthetőek: egyrészt a már említett nyári helyhatósági választásokat, másrészt a novemberi szicíliai tartományi választásokat. A helyhatósági választások alkalmával a jobboldal alkotta koalíció (Hajrá Olaszország!, Északi Liga, Olasz Testvérek) legnagyobb eredménye az volt, hogy győzedelmeskedni tudott Genovában, abban a városban, mely ötven éven keresztül a baloldal fellegvárának számított. A jobbközép szövetség a választásokat l’Aquilában, Veronában, Comóban, Monzában, Pistoiában és Sesto San Giovanniban is megnyerte, pedig ez utóbbira korábban Olaszország „Sztálingrádjaként” is szokás volt utalni a baloldal itteni, korábban hosszú időn keresztül töretlen népszerűsége miatt. A helyhatósági választások második fordulóján, június 25-én több mint négymillió olasz állampolgár szavazott abban a 111 olasz városban, ahol a június 11-én tartott első forduló alkalmával a szavazatok nem érték el az érvényességhez szükséges ötven százalék feletti határt.

A választások mindkét fordulóját figyelembe véve azt láthattuk, hogy a jobbközép huszonöt új város szavazóinak bizalmát elnyerve hetvenkilenc városban tudott sikert elérni, míg a balközép harminc korábban balközép vezetésű város szavazatait elveszítve hetvenhat városban győzedelmeskedett. A választások egyértelmű vesztese így a balközép Demokrata Párt (Partito Democratico, PD) volt, ez pedig jelentős kudarc a korábbi miniszterelnök, Matteo Renzi számára, aki 2016 decemberében mondott le az alkotmány reformját célzó referendum sikertelensége következtében. Renzi a választásokat így értékelte: „Jobban is mehetett volna, de a parlamenti választás egy másik történet.”

A Matteo Renzi vezette Demokrata Párt plakátja
Forrás: Flickr, készítője: Mai Dire PD, licenc: CC BY 2.0

 

„Visszatértem a politikai életbe, és ennek eredményei már láthatóak” – nyilatkozta Berlusconi azt követően, hogy a választások a jobbközép sikerét hozták magukkal. A politikus ezzel együtt azt is hangsúlyozta, hogy véleménye szerint amennyiben a jobbközép koalíció meg tudja őrizni egységét, képes lesz megnyerni a tavaszi parlamenti választásokat is. Matteo Salvini, az Északi Liga (Lega Nord, LN) vezetője az eredményeket szintén úgy kommentálta: „Arra számítok, hogy a helyhatósági választások eredményeit sikerül nemzeti szinten, a parlamenti választásokon is megismételni.” Salvini szerint figyelembe véve azt, hogy évtizedek óta először sikerült elnyerni Genova, Pistoia, illetve Sesto San Giovanni választóinak bizalmát, a jobbközép szövetség jó esélyekkel indul a parlamenti választásokon is.

A választások eredményét sokan értékelték úgy, hogy azok nemzeti szinten való megismétlésére is esély mutatkozik. Elemzők egy tábora azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyi szinten látható eredmények nem feltétlenül jelzik előre a parlamenti választások kimenetelét. Az kétségkívül megállapítható, hogy a helyhatósági választások olyan időszakban „tesztelték” az állampolgárok politikai hangulatát, amikor a gazdasági növekedés továbbra is törékeny, a munkanélküliség magas, az Unióval és a bevándorlókkal szembeni ellenérzés pedig egyre erőteljesebben érzékelhető a nyár folyamán még intenzíven jelentkező észak-afrikai migrációs hullám következtében.

Egy másik figyelemreméltó esemény, amely szintén Berlusconi és a jobbközép koalíció megerősödését mutatja, a novemberi szicíliai tartományi választás és annak eredménye. A választások alkalmával Nello Musumeci, a jobbközép koalíció jelöltje a szavazatok megközelítőleg 40%-ával végzett az első helyen, míg Giancarlo Cancelleri, az Öt Csillag Mozgalom (Movimento Cinque Stelle, M5S) jelöltje közel 35%-kal a második helyen szerepelt. Eközben viszont a Demokrata Párt jelöltje mindössze 19%-kal kullogott kettejük mögött. Ezzel a harmadik hellyel pedig meglehetősen súlyos vereséget könyvelhetett el magának a párt. Berlusconi az eredmények kapcsán úgy nyilatkozott, hogy Musumeci sikere azoknak a mérsékelt erőknek a győzelmét jelenti, amelyek hisznek egy jobb jövőben, illetve a valódi változás lehetőségében. Egy, a Facebook-oldalán közzétett videóban a politikus kiemelte, az eredmények azt támasztják alá, hogy a szicíliaiak egy valódi, konstruktív, az őszinteségen, a hozzáértésen és a tapasztalaton alapuló politikai változás lehetőségét választották. Az eredményt sokan ebben az esetben is úgy értékelték, hogy az a Berlusconi vezette jobbközép koalíció sikerét, illetve Matteo Renzi és a Demokrata Párt kiesését vetíti előre a 2018-as olasz parlamenti választásokon.

Lényeges kérdés tehát, hogy a tavasszal esedékes választások hogyan alakulnak a fenti előzmények tükrében, illetve milyen eséllyel lehet számítani az ismertetett eredmények megismétlődésére. Felmérések szerint a jobbközép blokk támogatottsága január elején 36,1%-on állt, míg a balközépé 28,4%-on, a pártok egyéni esélyeit tekintve pedig az látható, hogy továbbra is az Öt Csillag Mozgalom szerepel az első helyen 28,2%-kal, melyet a Demokrata Párt (24,1%) és a Hajrá Olaszország! (14,8%) követ. A sor végén pedig az Északi Liga (13,6%), illetve az Olasz Testvérek (5,5%) áll.

Az esélyeket tekintve lényeges megemlíteni az Öt Csillag Mozgalom vezetőjének, Luigi Di Maiónak azt a decemberi bejelentését, mely szerint a párt korábbi álláspontjával ellentétben mégiscsak készen áll szövetséget alkotni más politikai pártokkal, amennyiben nem képes elérni a kormányzáshoz szükséges 40%-ot. Kommunikációjukban ez jelentős fordulatnak számít, az M5S korábban ugyanis teljes mértékben elzárkózott attól, hogy bármelyik párttal együttműködést alakítson ki, ezzel lényegesen csökkentve a saját kormányra jutásának esélyeit. A párt növekvő népszerűségének hátterében sokak szerint lényeges szerepe van annak az elképzelésnek, mely alapvetően a hagyományos, korrupt politikai elit eltávolítását célozza, ezzel együtt pedig a nagyobb átláthatóságot tűzi zászlajára.

Kérdés, hogy az euroszkeptikus, zöldpolitikát és energiatakarékosságot (a párt neve, az „öt csillag” az alábbi elemeket szimbolizálja: víz, környezet, közlekedés, fejlődés, energia) hirdető M5S mennyire lehet sikeres politikai tapasztalat hiányában. A civil mozgalomból született párttal szemben megfogalmazott egyik fő kritika ugyanis éppen az, hogy nem rendelkezik megfelelő tapasztalattal a kormányzáshoz. Berlusconi az Öt Csillag Mozgalom választási esélyei kapcsán korábban azt nyilatkozta, hogy egy „ország kormányzását nem lehet improvizálni vagy kitalálni, döntéshozási tapasztalat kell hozzá”. Silvio Berlusconi kiemelte azt is, hogy ezen a téren ő negyven év tapasztalattal bír.

A jobbközép korábbi sikereit látva joggal merül fel a kérdés, hogy miben rejlik egy olyan politikus sikere, akit adócsalásért elítéltek, és akinek úgy tűnt, politikai karrierjét a magánéleti és belpolitikai botrányok végleg aláásták. A cikk írója szerint a politikai tapasztalat és a jobbközép egységbe kovácsolásának képessége lényeges ütőkártya Berlusconi kezében, emellett pedig sikerült két olyan kérdést – nevezetesen a migrációt és a biztonságot – politikai kampányának középpontjába állítania, amelyek az elmúlt években meghatározták az olasz társadalmi és politikai élet mindennapjait. Berlusconi egyike azon politikusoknak, akik úgy gondolják, az Európába irányuló migráció megfékezésére egy új, Afrikára fókuszáló Marshall-tervet szükséges kidolgozni, vagyis a problémát helyben, a kiváltó okoknál szükséges kezelni. Annak ellenére, hogy az Észak-Afrikából érkező migráció megfékezése az év második felében a kormányzó Demokrata Párt egyik lényeges sikereként könyvelhető el, a bevándorlás még mindig egyike az olasz társadalmat jelentősen megosztó kihívásoknak. Az pedig nem vitatható, hogy Berlusconi Líbia egykori vezetőjével, Moammer Kadhafival olyan együttműködést és kapcsolatot alakított ki, amely garantálta a Líbia partjaitól Itáliába induló bevándorlók feltartóztatását. Politikája sok ember emlékezetében talán még mindig úgy él, hogy ezzel – legalábbis a migráció területén – sikerült egyfajta stabilitást biztosítania Itália számára – amely egyike a jövőben is elérni kívánt céloknak.

Silvio Berlusconi Líbia egykori elnökével, Moammer Kadhafival
Forrás: Flickr, készítője: LIBero libeEros, licenc: CC BY-ND 2.0

A választások kimenetelét egyelőre nehéz előre látni, és az elemzések egy része a belpolitikai válság lehetőségét is elképzelhetőnek tartja azon forgatókönyvből kiindulva, hogy a következő parlamenti választásokon egyetlen politikai erő sem tudja megszerezni a kormányzáshoz szükséges többséget. A jelenlegi részben többségi, részben arányos elvet alkalmazó új választási rendszer ugyanis egyik pártnak vagy koalíciónak sem garantálja a kormányzáshoz szükséges többséget, és alapvetően olyan formációkat jutalmaz, amelyek készek koalíciót alkotni, miközben bünteti az önmagukban fellépő erőket, valamint a szövetségesek nélküli kis alakzatokat. Az elkövetkezendő időszak Olaszországban a választási előkészületekről fog szólni, valamint egyrészt arról, hogy az egyes pártok mennyire lesznek rugalmasak a más erőkkel való esetleges szövetségekkel kapcsolatban, másrészt pedig, hogy a már működő szövetségek mennyire lesznek képesek egységesek maradni. Jelenleg az látható, hogy a korábban kétpólusú olasz politikai erőtér az Öt Csillag Mozgalom növekvő népszerűségével három egymással szembenálló részre szakadt, és ehhez az új helyzethez egyelőre úgy tűnik, a jobbközép koalíció képes leginkább alkalmazkodni. December végén Sergio Mattarella államfő feloszlatta a parlamentet, az elnöki hivatal pedig bejelentette, a parlamenti választások hivatalos időpontja március 4. lesz, és az új olasz parlament március 23-án tartja majd alakuló ülését.

 

A nyitókép forrása: paz.ca/Flickr

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!