„Stranded assets”

„Stranded assets”

Az európai földgázberuházások csapdája

2021.06  | Olvasási idő: 15 perc

Az Európai Unió befejezés előtt álló, éppen megkezdett, vagy még csak a tervasztalon létező földgázvezeték-projektjeit egyre kiélezettebbé váló vita övezi. A külső szemlélő számára mindinkább zavarossá válik a kép: a politikai és üzleti érdekek ütközőzónáiban meglehetősen nehéz eligazodni, az ellátás diverzifikálása mellett pedig egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az éghajlatvédelmi szempontok is. Az energiaellátás kérdése mindig is a geopolitikai, üzleti, technológiai csatározások színtere volt, az új technológiák megjelenésével pedig egyre érdekesebbé válik az átmeneti időszak mikéntje: vajon mibe érdemes pénzt ölni? A kísérletezés viszont igencsak költséges dolog, ezért a nagy kérdés, hogy inkább a technológiai vagy a geopolitikai kísérleteket illetően lesz-e megengedőbb az EU.

Földgáz minden formában

A fosszilis tüzelőanyagok közül a földgáz a kisebbik rossz elve alapján nagy valószínűséggel még huzamosabb ideig Európa kellemetlen társa marad a kontinens klímaváltozás elleni törekvései során. Az Európai Unióban felhasznált földgáz közel 90%-a importból, ennek az importnak a 40%-a pedig orosz forrásból származik. Oroszország a fosszilis energiahordozókat gazdasági érdekein túl mindig is a politikai befolyásszerzés eszközeként kezelte, igaz olybá tűnik, hogy manapság ez az eszköz Európa esetében már inkább csupán a balkáni országokban működik. A nyugat-európai tagállamok diverzifikációs törekvései ugyanis látszólag egyre kevesebb teret engednek az ilyen jellegű befolyásszerzésnek, ráadásul ezek a tagállamok egyre inkább igyekeznek piaci alapon nyugvó döntéseket hozni, kerülve a szokásos geopolitikai játszmákat.

Az európai földgázkereskedelmi térképre az is rányomja a bélyegét, hogy az elmúlt évtizedben jelentősen nőtt a cseppfolyósított földgázzal (LNG-vel) való kereskedelem: a legnagyobb exportőrök között ott van az Egyesült Államok, Ausztrália és Katar is. Mindhárom ország megfelelő mennyiségű kitermelhető földgázzal rendelkezik ugyan, ám földrajzi helyzetük miatt nincs módjuk arra, hogy az energiahordozót vezetéken keresztül exportálják Európába, így tengeri úton, a nagyobb kikötőkben található terminálokba szállítják azt. A globális színtéren elsősorban Japán és Kína számít az LNG fő felvevőpiacának, mivel megfelelő földgáz-vezetékrendszer hiányában ez a megoldás fontos alternatívát jelent számukra. Térségünkben, ahová sok orosz betáplálású vezeték vezet, az LNG-infrastruktúra kiépítésének ötlete korábban inkább biztonsági tartalék létrehozásaként merülhetett fel, és először a 2009-es orosz–ukrán gázvita után került komolyabban előtérbe.

A vezetékes földgáz alternatívájaként szolgáló LNG behozatala az elmúlt években azonban jelentősen emelkedett a kontinensen, és évi 84 milliárd köbméteres fogyasztásával az EU a már említett, 102, illetve 91 milliárd köbméter cseppfolyósított gázt importáló Japán és Kína mögött világszinten a harmadik legnagyobb LNG-fogyasztóvá lépett elő. Az európai LNG-terminálok 2015 és 2018 közötti átlagos kapacitáskihasználtsága ezzel együtt is csak 27% körül mozgott. Az általában alacsony kihasználtsággal üzemelő, 2009 után épült új LNG-termináloknak viszont nem mellékes funkciója, hogy az ellátásbiztonsági szempontok mellett megfelelő alkupozíciót is biztosítsanak Európa számára. Kiépítésük az Egyesült Államok szempontjából is kitűnő eszköz lehet arra, hogy Oroszországot megfossza az egyik legfőbb bevételi forrásának jelentős hányadától. Az Európai Bizottság mellett éppen ezért Washington is régóta szorgalmazza, hogy új LNG-terminálok és vezetékek kiépítése révén a többségében orosz állami tulajdonban lévő Gazpromnak legyen minél több versenytársa a térségben. Oroszország azonban gyorsan reagált: cégei révén 2020 első negyedévében az Egyesült Államok mögött már ő volt az EU második legfontosabb LNG-importforrása.

LNG-terminál a horvát Krk szigetén
Forrás: xbrchx/Shutterstock

Az európai lakosság 2009-ben szó szerint a bőrén érezhette meg az ellátásbiztonság törékeny mivoltát. A már említett orosz–ukrán gázvita ugyanis ellátáskimaradáshoz és az árak jelentős növekedéséhez vezetett. Az EU ezután kezdte határozottan sürgetni, hogy tagállamai kezdjék meg gázimportforrásaik diverzifikálását.

Ami a keresletet illeti

Az orosz szankciókra reagálva tehát 2009 után jelentős, európai uniós pénzeken finanszírozott hálózatfejlesztés zajlott a kontinensen, ezek következtében pedig igencsak átalakult a kínálati piac. Az európai fogyasztók számára immár több forrásból is biztosítani lehet a földgázt, hiszen az elmúlt évtizedben számos új vezeték létesült, ezek némelyike pedig már a kétirányú szállítást is lehetővé teszi. Eközben viszont az Európai Unió földgázkereslete nem nőtt radikálisan az elmúlt években.

Az európai piacon a földgázfogyasztás java része az iparhoz, a gáztüzelésű erőművekhez és a lakossági fűtéshez köthető. Ezek együttesen a teljes európai gázfogyasztás 86%-át teszik ki. A sokrétűen felhasználható energiaforrás köbméteréért Európában néhány évvel ezelőtt 0,4-0,5 dollár körüli nagykereskedelmi árat kellett fizetni, a prognózisok pedig a földgázfelhasználás növekedését vetítették előre. Tíz évvel ezelőtt elsősorban Katar tűnt az orosz földgázimport egyik reális alternatívájának, vagyis a kontinens ellátása korántsem volt diverzifikáltnak mondható.

Tavaly, 2020-ban azonban már csak 0,202-0,205 dollár között mozgott az orosz földgáz köbméterenkénti ára. A világpiacon a cseppfolyósított földgáz jóval nagyobb arányú megjelenése is okozott némi túltermelést, és ezzel hozzájárult az árak leszorításához. Bár a földgázárak a korábban említett előrejelzésekkel ellentétben csökkentek, és a kontinens eddig valóban nem tapasztalt jelentős földgázszükséglet-növekedést, azt is érdemes figyelembe venni, hogy a brexittel az EU az egyik legnagyobb gázkitermelőjét is elveszítette. Ráadásul az unió másik nagy gáztermelője, Hollandia jelen tervei szerint 2022-ben felhagy a gázkitermeléssel, mivel az növeli a földrengések kialakulásának kockázatát. E két jelentős forrás kiesésével, továbbá a csökkenő európai termelés következtében jelenleg az uniós import növekedésére lehet számítani.

Az európai lakossági energiafelhasználás 64%-át 2018-ban a fűtés tette ki. Belegondolni is ijesztő, hogy napjainkban hány európai háztartás fűtése, melegvíz-ellátása függ a földgáztól. Ennek a fogyasztási struktúrának az átalakítása rendszerszinten óriási beruházást és ezzel együtt egy jelentősen elhúzódó átmeneti időszakot jelentene.

A hidrogén és a „stranded assets” csapdája

A legalacsonyabb károsanyag-kibocsátású fosszilis tüzelőanyagnak számító földgáz az Európai Unió által 2050-re kitűzött klímasemlegesség eléréséig hátralévő átmenetinek tervezett időszakban előreláthatólag továbbra is kellemetlen szövetségesünk marad. Addig legalábbis mindenképp, amíg az unió elsődleges céljai között szereplő lépésként ki nem vezetik a széntüzelésű erőműveket az európai energiatermelési piacról. A tervek szerint ezt aztán a nukleáris erőművek kivezetése követné. Oroszország nyilvánvalóan arra számít, hogy ezek a törekvések vagy meghiúsulnak, vagy csak jelentős földgázhasználat mellett valósulhatnak meg.

Épülő földgázvezeték
Forrás: Maksim Safaniuk/Shutterstock

Az átállás időszaka alatt az Európai Unió hidrogénstratégiája biztosít kiskaput a vezetékes földgáz számára. Érthető tehát, hogy a hidrogénlobbi leghangosabb szószólói között azok a földgázipari nagyvállalatok is fellelhetőek, amelyek egyébként nyílt levélben szorgalmazzák, hogy az Európai Bizottság átmeneti megoldásként fogadja el a hidrogén földgázba keverését Európa azon részein, ahol a tagállamok nem engedhetik meg maguknak a kimondottan hidrogén szállítására szolgáló új hálózatok kiépítését. Az esetlegesen megvalósuló bekeverési megoldás támogatói azzal érvelnek, hogy a keverékek használatával alacsonyabb költségek mellett rövid és hosszú távon is nagyobb mértékű csökkenés érhető el az üvegházhatású gázok kibocsátásában, mintha kizárólag a hidrogén számára épített új infrastruktúrát alkalmaznák. Az ágazatban sokan reménykednek abban, hogy az elegyítés révén az épülő és jelenleg tervezés alatt álló földgázvezetékek fontos szerepet játszhatnak a jövőbeli európai hidrogénszállításban, így kevésbé félő, hogy a most befektetett eurómilliók nem megtérülő eszközökként, úgynevezett „stranded assets”-ként végzik az uniós beruházások listáján.

A hidrogén földgázzal való elegyítését egyébként még mindig komoly vita övezi, ráadásul maga a technológia sem dolgozik különösebben egzakt számokkal, hiszen az értékek a bekeverési arányról szóló ajánlásokban meglehetősen tág határok között, az 5%-tól a 15%-ig terjedő sávban mozognak. A hidrogén szállítására alkalmas kiterjedt hálózat hiánya, illetve a csak nehezen és költségesen átalakítható jelenlegi hálózat megléte miatt tehát mindenképpen érdemes lehet megfontolni a technológia alkalmazása mellett kardoskódók érveit is.

A legfőbb környezetvédelmi ellenérvek között viszont ott szerepel, hogy az átmeneti megoldásnak címkézett bekeverési megoldás valójában a földgáz hosszú távú használatának kedvez. Amennyiben az EU tartani szeretné magát a klímavédelmi elképzeléseihez – vagyis ahhoz a fent említett célhoz, miszerint energiaellátása 2050-re teljes mértékben megújuló energiaforrásokra támaszkodik – az átmeneti időszakban mindenképp szüksége lenne gyorsan reagáló energiaellátó rendszerekre. A gázerőműveket pedig minden másnál „olcsóbb” ki-bekapcsolni, tehát ha relatíve gazdaságosan üzemeltethető tartalék erőművekre van szükség, akkor jelenleg ezek jelentik a leghatékonyabb ilyen jellegű megoldást.

Gondoljunk csak az Energiewendének nevezett német zöldítési politika és az épülő az Északi Áramlat 2 közötti kapcsolatra: a németek elsősorban az átmeneti időszakra vonatkozó energiaellátási nehézségekre hivatkozva érvelnek a második balti-tengeri földgázvezeték megépítése mellett. „Ha egyszerre szállunk ki az atomenergiából és a szénerőművekből, akkor szükségünk van a földgázra, amely áthidaló megoldást nyújt a hidrogén-korszak felé. Ha innen nézzük, akkor az Északi Áramlat az amerikai cseppfolyós gáz vetélytársa, ami ennél sokkal drágább és szennyezőbb. De ez hasznot hajt az Egyesült Államoknak. Akár Trump, akár Biden van hatalmon, az Északi Áramlat nem a biztonsági kérdésekről, hanem az ő üzleti érdekeikről szól, de a kéregrepesztéses technológia károsítja a környezetet” – mondta 2021 elején a német európai parlamenti képviselő, Markus Pieper.

Félbemaradó földgázprojektek

A németek hajthatatlansága következtében az Északi Áramlat 2 valószínűleg hamarosan „átmegy a rostán”. Az Európai Unió kasszáját azonban több hasonlóan függőben lévő, bizonytalan sorsú földgázvezeték-projekt is jelentősen megterhelte az elmúlt években. Becslések szerint 2013 óta 440 millió eurót költött hét olyan „közös érdekű”, azaz PCI-projektre, amelyek aztán végül nem valósultak meg, vagy ugyan részben vagy egészben befejezték, de nagy valószínűséggel soha nem fogják ténylegesen használni őket – legalábbis ezt állítja a Global Witness nevű nemzetközi szervezet. A földgázprojektekre szánt uniós támogatások közel 10%-a ment így veszendőbe.

Ennek a 440 milliós összegnek a túlnyomó részét – több mint 430 millió eurót – az ún. BRUA-vezetékre költötték, melynek célja, hogy a fekete-tengeri gázkészleteket Bulgáriába, Romániába, Magyarországra és Ausztriába juttassa. A BRUA-vezeték első, romániai szakasza 2020 novemberében készült el. Ezen keresztül évi 1,75 milliárd köbméter gázt lehetne szállítani Románia és Magyarország között, mindkét irányban. A tengeri gáz kutatása Bulgária esetében viszont teljesen leállt, jóllehet az mind itt, mind Romániában kiemelt témának számított a közelmúltban. További kellemetlen részlet, hogy a romániai Transgaz által megálmodott BRUA eddig megépült szakasza teljes egészében Romániában található, így nem éri el sem a Fekete-tengert, sem pedig az ország szomszédait.

„Az Európai Bizottság számára alapvető fontosságú a fekete-tengeri földgáz szállítására alkalmas gázvezeték megépítése, függetlenül attól, hogy a benne szállított gáz melyik nyomvonalon jut el majd Ausztriába” – jelentette ki még 2019-ben Miguel Arias Cañete energiaügyi európai biztos Bukarestben. „Az energiaellátás biztonsága és diverzifikálása prioritás az EB számára, és sok ilyen interkonnektorra lesz szükség ahhoz, hogy Közép-Európa és Dél-Kelet-Európa ellátása biztonságos legyen.” – tette hozzá a politikus. Jelenleg azonban a befektetők attól tartanak, hogy a BRUA-projekt teljes egészében meghiúsul, mivel az ExxonMobil 2020-ban bejelentette, hogy megválna a licencétől. A projektet övező fenti bizonytalanságok eredményeképpen 2020 áprilisában vissza is vonták a BRUA Magyarországra történő kiterjesztéséről szóló terveket.

A Transgaz főigazgatója, Ion Sterian viszont ennek ellenére kijelentette, hogy a BRUA megépülése már önmagában is sikeresnek tekinthető, mivel javítja Románia belső ellátási hálózatát, összekapcsolja Romániát és Bulgáriát, és hozzáférést biztosíthat a Fekete-tengerről érkező gázkészletekhez. Maria Manicuta, a román energiaár-szabályozó hatóság (Autoritatea Naţională de Reglementare în domeniul Energiei, ANRE) vezetője azonban már kevésbé derűlátóan nyilatkozott: „Mivel a fekete-tengeri gázkitermelés mindeddig megoldatlan maradt, kíváncsi vagyok, mit fogunk szállítani ezen a földgázvezetéken.”

Egy idén májusban a magyar sajtóban megjelent cikk szerint a román állami Romgaz jelenleg is tárgyalásokat folytat a fekete-tengeri gázkitermelési projektből kiszálló ExxonMobil részesedésének kivásárlásáról. Az ANRE igazgatóhelyettese, Nagy-Bege Zoltán szerint amennyiben két-három éven belül nem kezdődik meg a Fekete-tenger talapzatából történő a gázkitermelés, aligha valósul meg a projekt. Virgil Popescu román gazdasági miniszter viszont úgy véli, a BRUA-vezeték egyáltalán nem vált feleslegessé, mivel az egyébként is elsősorban az azeri földgáz, illetve az amerikai és a katari cseppfolyósított gáz görög kikötőkből való elszállítása érdekében épül.

A BRUA-projekt becsült értéke eléri a 479 millió eurót. A projektre vonatkozó finanszírozási megállapodást 2016 szeptemberében írták alá. Fontos megjegyezni, hogy a Global Witness költésekkel kapcsolatos elemzése közel sem teljeskörű, az ő számításaik ugyanis csak az EU által ellenőrzött támogatásokat tartalmazzák, vagyis az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Beruházási Bank támogatásait. De a PCI-k további forrásokból, így például a nemzeti kormányoktól vagy éppen az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól is támogatásokhoz juthatnak. Az utóbbi 2017-ben egyébként 60 millió eurót kölcsönzött a BRUA-projekt számára.

Az Artelys nevű adatelemzéssel foglalkozó cég tanulmánya szerint Európának egyáltalán nem lenne szüksége új gázvezetékekkel kapcsolatos beruházásokra, a kereslet kielégítéséhez szükséges infrastruktúra ugyanis már rendelkezésre áll, a szükségtelen gázprojektekre fordított plusz kiadások tehát pusztán a további pénzforrások pazarlását jelentenék. Véleményüket egyébként más szakértők is osztják. A Politico egy tavalyi cikkében huszonnyolc olyan földgázvezeték-projektet sorolt fel, melyeket az Európai Bizottság közös érdekűnek minősített, azaz a gyorsított engedélyeztetési folyamat mellett kiemelt anyagi támogatásban is részesülhetnek. Komoly kérdéseket vet fel, vajon érdemes-e – és amennyiben igen, vajon milyen formában – újabb összegeket költeni a vezetékes földgázinfrastruktúra építésére, fejlesztésére, átalakítására.

A BRUA-gázvezetékprojekt csupán egyike azoknak az eseteknek, amelyek a gazdasági, illetve politikai érdekkülönbségek miatt meghiúsulni látszanak. Érdemes viszont azokra a tervekre is odafigyelni, amelyek még csak papíron léteznek: elvi síkon hogyan illeszkednek az Európai Unió hidrogénstratégiájába, és kinek, kiknek az érdekeit szolgálják valójában?

 

A nyitókép forrása: Roman Sigaev/Shutterstock

Kapcsolódó tartalom

Északi Áramlat 2

Északi Áramlat 2

Gázos ügyek a német–amerikai kapcsolatokban

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!