Szerbia és Koszovó

Szerbia és Koszovó

A megbékélés útján

2017.10  | Olvasási idő: 8 perc

Szerbia és Koszovó viszonya igen összetett. A volt Jugoszláviában és a Szerb Köztársaság alkotmányában a mai napig Koszovó és Metóhia Autonóm Tartományként szereplő terület 2008-ban kiáltotta ki függetlenségét. Szerbia, továbbá néhány más ország – köztük Oroszország, Kína és öt uniós tagállam – nem ismeri el Koszovó függetlenségét. A két fél közötti viszony az évek során több, burkolt és kevésbé burkolt feszültségtől terhes szakaszon is keresztülment. A következő időszakban azonban a megbékélés irányába mozdíthatja el őket egy közös, ám egymástól függetlenül kitűzött cél: az Európai Unióhoz való csatlakozás.

Szerbia Koszovót saját részének tekinti, Koszovó pedig Szerbiát egy vele Északon és Keleten határos országként kezeli. A történelem során Koszovó területe több országnak, birodalomnak is részét képezte: tartozott többek között a Római Birodalomhoz, majd Bizánchoz, aztán a 12-ik században a Szerb Királyság részévé vált, később pedig az Oszmán Birodalom több évszázados uralma alá került. A 13-ik században a mai Koszovóhoz tartozó Prizren szerb királyi székváros volt, Peć pedig a szerb ortodox pátriárka székhelye. Koszovó területén számos szerb ortodox kolostor és kulturális hagyaték található, amelyek a történelem során többször – legutóbb a Koszovói háborúban – kerültek a konfliktusok középpontjába. Ahhoz, hogy megértsük Szerbia és Koszovó mai kapcsolatát, nem feltétlenül kell a rigómezei csatáig visszanyúlnunk, elég csak a közelmúlt eseményeit szemügyre vennünk.

A két világháború között Koszovó területe többször is gazdát cserélt és a szerb–albán lakosság demográfiai viszonyai is ennek függvényében változtak. A terület Koszovó és Metóhia Autonóm Tartományként 1945-ben lett Jugoszlávia része. A koszovói albánok (ún. koszovárok) függetlenségi törekvései a volt Jugoszlávia alatt kezdtek kibontakozni, majd Josip Broz Tito halála után tovább erősödtek. Egy év múlva, 1981 áprilisában pedig „Koszovó köztársaság!” kiáltásokkal egyetemista zavargások törtek ki Pristinában. A tüntetések erőszakos leverését követően a koszovói helyzet egyre jobban destabilizálódott, a szerb–albán ellentétek pedig elmérgesedtek. Az 1989-es antibürokratikus forradalom után Slobodan Milošević felszámolta a Szerbiához tartozó Koszovó és a Vajdaság autonómiáját, 1991-ben pedig kezdetét vette a délszláv háború, amely Jugoszlávia széteséséhez vezetett, több mint százezer áldozatot követelt, és olyan nyitott kérdéseket, rendezetlen viszonyokat hagyott hátra maga után, amelyeket az utódállamoknak a mai napig nem sikerült elsimítaniuk maguk között.

Koszovó a kilencvenes évektől a függetlenség kikiáltásáig

Majd tíz évvel Koszovó függetlenségének kikiáltása előtt, a Koszovói háború és a NATO 78 napig tartó Jugoszlávia elleni bombázásait követően, 1999. június 10-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata értelmében Belgrádnak át kellett adnia a Koszovó és Metóhia tartomány feletti ellenőrzést a Koszovói Békefenntartó Missziónak (UNMIK) és az ENSZ felhatalmazásával felállított Kosovo Force-nak (KFOR). A konfliktusnak demográfiai következményei is voltak, ugyanis 1998–1999 között több százezer koszovói albán, szerb és más nemzetiségű személy menekült el Koszovó területéről. A fent említett 1244. számú határozat értelmében a konfliktus után biztosítani kellett a kitelepített lakosság biztonságos visszaköltözését; a koszovói szerbek jelentős része azonban nem tért vissza korábbi otthonába. Ez egyrészt a szerb–koszovár lakosság között fel-felmerülő konfliktusokkal, másrészt pedig a területet sújtó gazdasági kihívásokkal magyarázható. A szerb lakosság térségből való el-, illetve az albánoknak a térségbe történő fokozottabb bevándorlása már 1690-es években kezdetét vette az Arsenije Čarnojević vezette nagy szerb kivándorlással. A 20. század demográfiai változásai, háborúi következményeként jelenleg Koszovó 1,8 millió lakosának 92%-a albán, 8%-a pedig szerb vagy más nemzetiségű.

Szerbia és Koszovó majdani EU-csatlakozása

2008 a balkáni régiót illetően több szempontból is jelentős év volt. 2008. február 17-én Koszovó kikiáltotta egyoldalú függetlenségét – amelyet Szerbia a mai napig nem ismer el –, április 29-én pedig Szerbia az Unióval aláírta a stabilizációs és társulási megállapodást. Koszovó függetlenségének kikiáltása után a felek között sokáig patthelyzet állt fenn (az ügyben Szerbia az ENSZ hágai Nemzetközi Bíróságához fordult, viszont annak tanácsadó véleménye szerint a függetlenség egyoldalú, koszovói kikiáltása nem ellentétes a nemzetközi joggal). Ez hosszú távon azonban csak súlyosbítja a helyzetet, ugyanis a viszonyok elhidegülése növeli az újabb konfliktusok kialakulásának a lehetőségét, fékezi a gazdasági fejlődést, csökkenti a nemzetközi nyitottságot, illetve gátolja a mindkét állam által kiemelt célnak tekintett uniós közeledést. 2011-ben az Európai Unió közvetítésével megkezdődtek az első kétoldalú tárgyalások a koszovói és a szerb illetékesek között. Az úgynevezett Belgrád–Pristina párbeszéd – amely máig nem zárult le – több problémás kérdésre is keresi a megoldást. Ezek közül az egyik például a szerb községek közösségének létrehozásáról szól, mivel az erről szóló egyezményt a felek már aláírták, ám annak implementálására eddig még nem került sor. A szerb oldal viszont derűlátó a párbeszéd folytatását illetően, ugyanis egy hosszabb szünet után az illetékesek a következő hónapokban újból tárgyalóasztalhoz ülnek. Elengedhetetlen, hogy komolyabban és bátrabban beszéljenek a jövőbeni kapcsolatokról, nyilatkozta ennek kapcsán Aleksandar Vučić szerb államfő. A Belgárd–Pristina párbeszéd, valamint a brüsszeli megállapodás, amely 2013-ban a két ország közötti dialógus eredményeként jött létre, az uniós integrációt is serkenti, ami mindkét ország számára fontos.

Szerbia 2014 januárban kezdte meg az EU-csatlakozási tárgyalásokat, melyek során 35 fejezetet nyitnak meg, és megvizsgálják, hogy a szerb jogszabályok összhangban vannak-e az uniós szabályozással. Szerbia uniós felzárkózását illetően az utolsó, 35-ik, Egyéb kérdések: A Koszovóhoz fűződő való viszony című fejezet mondható a leginkább problémásnak. Habár eddig hivatalosan, közvetett vagy közvetlen módon sem utalt rá senki, hogy Szerbia uniós tagságának feltétele lenne Koszovó függetlenségének elismerése, a szerb közvéleményben és a médiában egyre gyakrabban merül fel ez a feltételezés. Koszovó 2015 októberében írta alá az Európai Unió és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodást. Az Unióba való integráció minden bizonnyal nagy előrelépést jelentene Koszovó és Szerbia egymáshoz való közeledésében, viszont jelenleg még mindig sok a nyitott kérdés, és gyakran merülnek fel újabb problémás ügyek. Ide sorolhatnánk a koszovói UNESCO-tagság körüli vitát, továbbá Ramush Haradinaj koszovói kormányfő megválasztását is. Őt ugyanis a hivatalos szerb álláspont háborús bűnösnek tekinti, mivel Haradinaj a 1998–1999-es koszovói függetlenségi harcok idején a Koszovói Felszabadítási Hadsereg egyik parancsnoka volt. Végül a koszovói illetékesek azon állításai sem segítenek a helyzet enyhítésében, melyek szerint az év végéig Koszovónak saját katonasága lehet, ezt ugyanis Szerbia erősen ellenzi.

Koszovó és Szerbia viszonya a Nyugat-balkáni Alapon belül

Mint már említettük, az EU-csatlakozás lehet az egyik olyan fontos tényező, amely remélhetőleg közelebb fogja hozni Szerbiát és Koszovót egymáshoz. Léteznek viszont más olyan kezdeményezések is – többek között a civil szféra, a kultúra és az oktatás terén –, amelyek serkentőleg hatnak a kooperációra. Ilyenek például a szerb–koszovói együttműködést elősegítő civil szervezetek, valamint a Nyugat-balkáni Alap kezdeményezései is.

A Szlovéniában szeptember elején megtartott Bledi Stratégiai Fórumon mintegy hetven ország képviselője tárgyalt a Nyugat-Balkán jelenlegi helyzetéről és eurointegrációs folyamatairól. A fórum kiemelt jelentőséggel bír a balkáni országok számára, ugyanis itt tartották meg aNyugat-balkáni Alap első külügyminiszteri csúcstalálkozóját is. Az alap fő célja, hogy elősegítse a régió stabilitását, és azon országok között is növelje az együttműködést, amelyek kapcsolatában más területeken nézeteltérések vannak.

A 2000 óta sikeresen működő Visegrádi Alap példáját alapul vevő nyugat-balkáni szerveződés megindítását 2015-ben kezdeményezték a visegrádi négyek. Az alap székhelye Tirana, tagjai pedig Albánia, Szerbia, Bosznia-Hercegovina, Macedónia, Montenegró és Koszovó. A Nyugat-balkáni Alap különböző határokon átnyúló és régiók közötti projektek révén kívánja előmozdítani a tagállamok együttműködését az oktatás, kultúra, illetve a kutatás-fejlesztés terén. A remények szerint ez közép távon ösztönzőleg fog hatni a nemzetközi színtéren való közös fellépésükre, valamint az uniós integrációjukra is. Az egyezmény értelmében a projektek kivitelezéséhez a partnerországok évi szinten harmincezer euróval járulnak hozzá, miközben beruházásaival a visegrádi csoport is támogatja a szervezetet. A kezdeményezésnek viszont hosszú távon mélyrehatóbb hatása is lehet: mivel a támogatási pénzek elnyeréséhez legalább két tagország közös pályázata szükséges, feltehetően a Szerbia és Koszovó közötti együttműködést is elő fogja mozdítani.

Már maga az a tény is igen előremutató a két ország közötti megbékélés szempontjából, hogy a Nyugat-balkáni Alapban együtt szerepelnek. A szerbiai képviselőház ugyan 2016 novemberében jóváhagyta az alap megalakítását, ám annak elfogadása előtt több ellenzéki párt képviselője is hangot adott fenntartásainak. A Szerb Radikális Párt és a Szerbiai Demokrata Párt szerint ugyanis országuk így egy lépéssel közelebb került a koszovói függetlenség elismeréséhez. Az üggyel kapcsolatban Ivica Dačić, Szerbia külügyminisztere elmondta, hogy a Nyugat-balkáni Alapban való részvétel nem jelenti Koszovó függetlenségének elismerését, ugyanis az alapító okiratban Koszovó neve mellett egy csillag szerepel, az ehhez tartozó lábjegyzet pedig összhangban van az ENSZ 1244. számú határozatával. Ugyanis a már említett Belgrád–Pristina párbeszéd értelmében a felek 2012-ben megegyeztek arról, hogy Koszovó a nemzetközi színtéren nevében nem használja a „Köztársaság” szót, Szerbia pedig részt vesz azokon a nemzetközi tárgyalásokon és fórumokon, amelyeken a koszovói illetékesek is jelen vannak. Ennek következtében a Nyugat-balkáni Alapon belül is közösen szerepelnek.

Stay tuned: Western Balkans Fund activities soon about to START!

A 2017-es Bledi Stratégiai Fórumon a szerb külügyminiszter megerősítette, a Nyugat-balkáni Alap fontos intézmény, amely hozzájárul ahhoz, hogy a résztvevő országok közelebb kerüljenek egymáshoz, és közösen lépjenek fel olyan területeken – így például a kultúra vagy kutatás területén –, amelyekben az elmúlt időszakban nem volt közöttük szorosabb együttműködés. A szervezet hivatalos honlapján található információk szerint 2017 májusában az összes partnerország ratifikálta a Nyugat-balkáni Alapról szóló egyezményt, így hamarosan már az első projektek és pályázatok is kiírásra kerülnek. Vajon a V4-es modell mintájára ez az együttműködés is képes lesz elősegíteni a balkáni térségben uralkodó feszültségek enyhítését és a jószomszédi viszony megtartását, illetve kialakítását? Ezzel kapcsolatban mindenképp érdemes lesz figyelemmel kísérni az alap célkitűzéseinek gyakorlatban történő megvalósítását.

A Koszovó és Szerbia közötti megbékélés tehát több szinten is zajlik. Hogy végül azonban a politikai vagy a civil szféra terén megy majd végbe előbb az áttörés, azt ma még nem lehet előre látni. Viszont függetlenül attól, hogy melyik területen indul el gyorsabban a konszolidáció, a szerb–koszovói viszony normalizálása rendkívül fontos előrelépés lesz nemcsak a régió, hanem egész Európa stabilitásának és biztonságának szavatolásában. Remélhetőleg a közeljövőben az „Egység a sokféleségben” uniós jelmondat Szerbia és Koszovó viszonyára is érvényes lesz majd.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!