Variációk geopolitikára

Variációk geopolitikára

A francia sör társadalmi összetevői

2017.08  | Olvasási idő: 12 perc

A francia geopolitikai iskola a 19. és 20. század német geopolitikai irányzataira való reakcióként született meg. Már a kezdetektől fogva hangsúlyozta, hogy a tudományágon belül az emberi tényezőt is fontos vizsgálat tárgyává tenni, és elutasította a németek által használt determinisztikus megközelítést. A legtöbb francia geopolitikai gondolkodó igen nagy fontosságot tulajdonított a társadalmi tényezőknek, mivel úgy gondolta, ezek csökkentik az emberek földrajzi körülményeknek való kiszolgáltatottságát. A francia geopolitika a többi klasszikus iskolától eltérően a második világháborút követően is továbbfejlődött, és fontos szerepet játszott a kritikai geopolitika kialakulásában.

A mai francia konyha a 17. századtól kezdve számos szakács, pék, hentes és borkóstoló együttes munkája nyomán alakult ki, mára pedig már világszerte ez jelenti a zsinórmértéket a kifinomult ízlésű éttermek és a luxushotelek számára. A gall konyhaművészet sokszínűsége és magas minősége manapság mindenki számára közismert, így nem véletlen, hogy 2010-ben még az UNESCO is felvette a világ szellemi kulturális örökségeit tartalmazó listájára. Kétség nem férhet hozzá, a francia tudományos eredmények színvonalát csakis a francia konyha által az egyetemes gasztronómia számára felállított magas mércével lehet mérni. Azt is érdemes azonban észben tartani, hogy egyetlen példakép sem tekinthető tökéletesnek: az orosz geopolitikához hasonlóan a francia geopolitikát is a tudományágban meghatározónak számító német és angolszász iskolára adott reakcióként lehet felfogni. Ennek ellenére azonban a franciák sok új elemmel is gazdagabbá tették a tudományterületet. Más szóval, a francia sörfőzdéket megihlette a német sörök sokszínű választéka, és elhatározták: finomítani fognak a germán receptúrán.

A francia földrajztudós, Paul Vidal de la Blache (1845–1918) a német környezeti determinizmussal szemben kidolgozta a posszibilizmus fogalmát. De la Blache szerint a földrajzi adottságok ugyan korlátokat jelentenek az emberek számára, ám ezzel egy időben választási lehetőségeket is nyújt nekik. Ezek a választási lehetőségek egyrészt a természeti környezethez kapcsolódnak, másrészt viszont a kulturális miliő és az emberek, vagy inkább a civilizáció egésze közötti kapcsolaton nyugszanak. A francia tudós ezt a fajta kapcsolatot életformának (genre de vie) nevezi. De la Blache francia kontextusban ezt az antropogeográfiai megközelítést használja az ország régióival kapcsolatban, amelyeket véleménye szerint nem elősorban a táj adottságai, hanem az ember által kialakított formák határoznak meg. A fentihez hasonló módon a nemzetközi kontextust illetően de la Blache szintén amellett érvelt, hogy a francia geostratégiai célok eléréséhez a társadalmi körülmények figyelembevételére is szükség van. A németek által főzött sör ízét tehát a francia sörmester de la Blache újabb összetevőkkel – a határozott társadalmi komponenssel, vagy még inkább a posszibilizmus és az antropogeográfia fogalmával – tette még gazdagabbá.

A nagy vetélytárs: a német sör
Forrás: Shutterstock

A francia geopolitikai gondolkodás másik jelentős alakja Élisée Reclus (1830–1905), aki lefektette az emberföldrajz alapjait. De la Blache-hoz hasonlóan a társadalmi tényező az ő elméletében is azt jelenti, hogy fontos szerep jut az embereknek, a földrajz pedig főképp annak az eszköze, hogy az emberiséget a környezethez fűződő kapcsolatán keresztül a maga teljességében meg tudjuk érteni. Reclus elképzelése szerint tehát az emberek a természetbe ágyazódva léteznek. Az emberiség azonban nincsen tudatában ennek a beágyazódottságnak, és ahhoz, hogy az érzékelését korlátozó gátaktól megszabaduljon, muszáj a természeti és társadalmi tényeket alaposabban is megértenie. A fentiek alapján Reclus társadalmi haladásról alkotott víziójának a lényege talán az emberi önmegvalósítás és a világ gyarapodásának kettős célkitűzésében foglalható össze. Elméletének igazolására Reclus a témáról több könyvet is publikált, amelyekben a világot feltérképezve elemezte a Föld különböző részeinek társadalmi és földrajzi jellemzőit. Sörös hasonlatunkat használva Reclus nemcsak új összetevőket adott hozzá a geopolitika főzetéhez, de magát az italt is új megvilágításba helyezte. Holisztikus szemléletének és haladással kapcsolatban megfogalmazott álláspontjának határozott politikai üzenete is volt, nevezetesen az emberiség öndeterminizmusa. Ezt úgy lehet jobban elképzelni, mintha a francia tudós végül egy olyan saját sörrecepttel akart volna előállni, amelyet az egész világgal meg szeretett volna osztani. Így aztán Reclus sörmesterként nemcsak egy új, barackízű sört fejlesztett ki, hanem egy újszerű üzleti modellt is kidolgozott ahhoz, hogy ezt el tudja adni.

Paul de la Blache és Élisée Reclus egyértelműen kijelölték az utat a többi emberföldrajz és társadalmi földrajz területén dolgozó francia tudós, például Albert Demangeon és Jean Brunhes számára. Ők a sört, amelyet a korszak már elfogadott geopolitikai klasszikusainak munkája jelentett, elsősorban a szociális összetevők hozzáadásával és új gyártástechnológiák bevezetésével egészítették ki. Mindezzel együtt talán Jacques Ancel (1882–1943) munkáját lehet a bevett német geopolitikai hagyományok legerősebb ellenpólusának tekinteni. Ő ugyanis a vallási, etnikai, nyelvi és gazdasági tényezők determináló szerepét kétségbe vonva azt hirdette, hogy a határok kialakulásában közrejátszó legfontosabb tényezőt a közös történelem jelenti. Ennek következében a németek terjeszkedési törekvéseit történelmietlennek, földrajzi igényeit pedig irrelevánsnak tekintette, mivel elgondolása szerint a határok abból a közös elhatározásából születnek, hogy a nemzetek békében akarnak élni egymással. Ha Jacques Ancel sörmesterként dolgozott volna, ragaszkodott volna a francia tisztasági előírások betartásához, hogy ezzel is hangsúlyozza, a német tisztasági törvények a sört nem teszik jobb ízűvé.

sor_EN (1)_900px.jpg

A francia recept
AJKC Research

Ahhoz, hogy átfogó képet kapjuk a francia geopolitikai gondolkodásról, meg kell említenünk a francia iskola két legnagyobb hatású kortárs személyiségét, Fernand Braudelt (1902–1985) és Yves Lacoste-ot (1929–) is. Braudel különféle környezeti tényezők, mindenekelőtt pedig a tenger vizsgálatából a világ egyes részeinek társadalmi, kulturális és gazdasági feltételeire vonatkozóan vont le következtetéseket. Ezzel kapcsolatban kidolgozta a longue durée (hosszú időtartam) fogalmát is, hogy ezzel kialakítsa a módszertani hátteret a földrajzi térhez és a környezethez hasonló, nehezen változó struktúrák emberi történelemre gyakorolt hatásának vizsgálatához. Yves Lacoste viszont a kritikai geopolitika egyik legjelentősebb alakja volt, mivel ő merte először megkérdőjelezni a geopolitika már klasszikusnak számító fogalmait, vagyis elsősorban az angolszász és a német iskola tagjainak elképzeléseit. Az ő nézetei szerint a földrajz egyidős az államiság születésével, ennek következtében pedig szoros kapcsolatban áll a területek ellenőrzésével, illetve a háborúval. Értelmezése a határok önkényes voltára helyezte a hangsúlyt: a diplomaták és a katonák a topográfiából nyert ismereteiket arra használják, hogy ellenőrizni tudják a területeket, a kétoldalú kapcsolatokban pedig erőt tudjanak mutatni. Más szóval Lacoste elméletének legfontosabb üzenete az, hogy a földrajztudományt átitatja a politika, vagyis a geográfiát a politika eszközként használja arra, hogy a hatalmát érvényesíteni tudja.

A sörökhöz visszatérve a francia geopolitikai iskola társadalom- és haladásközpontú tanításaira úgy tekinthetünk, mint a német sörreceptek tökéletesítésére vagy még inkább az alapoktól történő újragondolására. Lacoste úttörő munkája a kritikai geopolitikával kapcsolatban azonban különbözik a többi francia geopolitikai gondolkodó elképzeléseitől, mivel a földrajz politikában történő alkalmazásának elutasítását a geopolitika általában vett elutasításaként is fel lehet fogni. Elgondolása tehát olyan, mintha visszautasítaná, hogy a sör alkoholt is tartalmazzon. Lacoste-ra következésképpen a kritikai geopolitika atyjaként úgy tekinthetünk, mintha ő állt volna elő először az alkoholmentes sör ötletével. Zárásként fontos leszögezni, hogy indokolt különbséget tennünk a Lacoste által kidolgozott kritikai geopolitika és a klasszikus francia geopolitikai iskola között. Ezzel együtt azonban az emberek, illetve az emberek által hozott döntések szerepe éppen annyira jól kivehető a jelenlegi és a korábbi francia geopolitikai gondolkodásban, mint az alkohol íze az alkoholmentes sörökben.

A következő bejegyzésünkben az európai hatalmi igényekre határozott választ adó orosz geopolitikai iskolába nyerhetsz bepillantást. Ha jövő héten is rákattintasz a blogunkra, megtudhatod, mi a közös az orosz elméletekben, valamint az emberek párválasztási preferenciáiban.


Ha pedig még többet szeretnél tudni a témáról, lapozz bele az alábbi művekbe:

Paul Vidal de la Blache: La France de l’Est (Lorraine-Alsace). Armand Colin, Párizs, 1917.
Paul Vidal de la Blache: Les genes de vie dans la géographie humanie. Annales de Géographie. 1911/112. 289–304.
Paul Vidal de la Blache: Principes de géographie humanie. Armand Colin, Párizs, 1921.
Élisée Réclus: L’homme et la Terre. Encylopédie en 6 volumes. Librairie Universell, Párizs, 1905–1908.
Jacques Ancel: Géographie des frontières. Gallimard, Párizs, 1938.
Fernand Braudel: La Méditerranée et le monde méditerranéen à l’époque de Philippe II. Armand Colin, Párizs, 1949.
Yves Lacoste: La géographie, ça sert, d’abord,  à faire la guerre. Edition Maspero, Párizs, 1976.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!