Variációk geopolitikára

Variációk geopolitikára

A klasszikus geopolitika kihívói

2017.08  | Olvasási idő: 12 perc

A tudományterület paradigmaváltását eredményező kritikai geopolitika francia és angolszász tudósok munkája nyomán jött létre az 1980-as és 1990-es években. A „kritikai” előtag onnan származik, hogy ennek az irányzatnak a képviselői mindenekelőtt a már létező geopolitikai iskolák elemzésével és kritikájával foglalkoztak. A paradigmaváltás oka, hogy a kritikai geopolitika bevezette a diszciplínába a társadalomtudományok különféle elméleteit és módszereit, mindenekelőtt pedig a konstruktivizmust és a poszt-pozitivizmust. Ez az újfajta megközelítés lehetővé tette a kritikai geopolitikával foglalkozók számára, hogy interpretációs lehetőségeik skáláját kiszélesítsék, vizsgálódásaik során pedig a diskurzuselemzéshez hasonló újszerű eszközökkel tudjanak élni.

Minden nemzedék szükségletei különböznek egymástól. Ennek a magától értetődő kijelentésnek az igazsága a gyermekek korszakról korszakra változó játszási szokásaiban is tetten érhető. Míg száz évvel ezelőtt még társasjátékokat játszottak, ma a társasjátékok mellett már az olyan videojátékok és mobiltelefonos alkalmazások élveznek elsőbbséget, amelyek az interneten keresztül teszik lehetővé a közös játékot. Több olyan videojáték is létezik, amely sok hasonlóságot mutat a társasjátékokkal, ám a játékosok viselkedése alapvetően megváltozott a digitális újdonságok révén, illetve azáltal, hogy a résztvevők saját otthonukból is be tudnak kapcsolódni a játékba. Hasonló paradigmaváltást tükröz a 19. század végi, illetve 20. század eleji klasszikus geopolitikához képest a kritikai geopolitika 20. század végi felemelkedése. A kritikai geopolitika új utakat nyit a geopolitika felé, mivel nem pozitivista, hanem konstruktivista módon áll a tudományterülethez.

Evolúció?
AJTK Research grafika, készült a következő elemek felhasználásával: Chess (készítője Gellinger), Chess Pieces (készítője: Garry Knight), monopoly (készítője: paulbr75), Monopoly (készítője: William Warby), Tetris on Gameboy (készítője: William Warby), Tetris (készítője: Conor Lawless), The original Japanese Mega Drive (készítője Evan-Amos), WWF Wrestling Sega Megadrive (készítője: Peter-Ashley Jackson), Hookblade Hanging (készítője: SobControllersXbox (készítője: InspiredImages), Angry Birds(készítője: thethreesisters), IPhone with icons (készítője: Blurred203).
Licenc: CC BY-SA 3.0.

A kritikai geopolitika egyik első megfogalmazója Yves Lacoste (1929–) volt, aki 1976-ban La géographie ça sert d’abord à faire la guerre (’A földrajz célja elsősorban a háború’) című tanulmányában azt a látásmódot kritizálta, melynek révén az oktatás, a tömegtájékoztatás, illetve a politikai szereplők elősegítik, hogy a geopolitikára tudományként tekintsünk. Művében arra törekedett, hogy leleplezze a politikai hatalomnak az olajválság, illetve a hidegháború során megmutatkozó stratégiai gondolkodásmódját. Túl ezen arra is rámutatott, hogy a geopolitikai ismeretek révén milyen stratégiai előnyökre lehet szert tenni. Ennek következtében Lacoste legfőbb üzenetének azt tekinthetjük, hogy a földrajz tudományát erősen áthatja a politika, vagyis, hogy a földrajz kiváló eszközt biztosíthat a politikai hatalomnak befolyása növelése érdekében. A földrajz ilyen jellegű értelmezése eltér a németek és angolszászok determinista elképzeléseitől, illetve a franciák óvatos emberföldrajzi megközelítésétől is. Lacoste nézőpontjára analógiánk mentén a kritikai geopolitika Tetriseként tekinthetünk, vagyis egy olyan elméletként, ami jelentős újdonságot hozott, de a játékok alapvető átalakulásában csupán az első lépést jelentette.

A kritikai geopolitika másik úttörő alakjának John Agnew (1949–) számított, aki Place and Politics (’Hely és politikum’) című 1987-es művében a tér jelentését boncolgatta. Szerinte a tér alapvetően három értelmezési síkból áll. Az első maga a más helyekhez való viszonyában értelmezhető konkrét hely, a második az a helyszín, ahol a társadalmi interakciók végbemennek, a harmadik pedig az, ahogy a teret személyes és érzelmi viszonyulásunk révén érzékeljük. Agnew szerint ez a fajta hármas elhatárolás függetleníti a geopolitikát az állam-központú szemlélettől. A már korábban említett kategóriákat használva Agnew a helyeket a politikai cselekvésnek helyszínt adó földrajzi keretként fogja fel, miközben a helyszínek változó jellegét a politikai hatalommal, további változásait pedig a szélesebb környezettel hozza összefüggésbe. Párhuzamunkban ez a társasjátékoknak a számítógépes játékokra gyakorolt hatásával rokonítható, hiszen Agnew korábbi elméleteket használ fel saját paradigmája megalapozásához – vagyis online sakkot készít, amibe a pszichológiai vonatkozásokat is beépíti. 

John Agnew tanítványa, Gerard Toal (1962–) mesterének a geopolitikai érveléssel kapcsolatos kutatásait a diskurzuselemzés bevonásával tette teljesebbé. Critical Geopolitics (’Kritikai geopolitika’) című híres, 1996-os művében arról beszél, hogy a geopolitika klasszikusainak számító Rudolf KjellénFriedrich RatzelKarl Haushofer, illetve Halford Mackinder hogyan kapcsolódtak a politikai hatalomhoz, és milyen módon konstruálták meg a teret, a fajokat és a nemeket. A könyvében használt nézőpontok sokasága és az általa felhozott nagyszámú példa még gazdagabbá tette a geopolitikai diskurzust, és megnyitotta az utat az előtt, hogy a geopolitikáról interdiszciplináris vita folyjon. Toal tehát abbahagyta a tetriszezést, és érdeklődése a bonyolultabb videójátékok felé fordult.

Forrás: Shutterstock
Videojáték-kiállítás Németországban

Az ír születésű Simon Dalby (1958–) a kritikai geopolitika vizsgálódási körét olyan területek bevonásával tágította tovább, mint a biztonsági kérdések vagy a klímaváltozás. Az 1990-es Creating the Second Cold War (’Előidézni a második hidegháborút’) című művében a geopolitika mozgatórugójaként a félelmet jelölte meg, és összekapcsolta egymással az ökológia, valamint a biztonság kérdéseit. Ha feltételezzük, hogy Gerard Toal az összetettebb videojátékok felé fordult, akkor Dalby megközelítésére a játék frissítéseiként vagy plusz moduljaiként tekinthetünk. A brit Klaus Dodds (1969–) kiterjedt regionális tanulmányain túl elsősorban a tér vizuális médiumokban történő megjelenítésével foglalkozott, és a popkultúra geopolitikában betöltött szerepét, így például a James Bond-filmekben megjelelő geopolitikai jellegű félelmeket vizsgálta. Klaus Dodds korábbi videojátékokhoz érkező frissítéseit egy újabb lépcsőfoknak tekinthetjük a kritikai geopolitika területén, mivel a vizuális médiumok alternatívát jelentettek a tudományterületre általában jellemző diskurzuselemzés számára.

Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a kritikai geopolitika lehetővé tette a geopolitika területének újszerű vizsgálatát, mivel új, interdiszciplináris, a geopolitika értelmezési mezőjét jelentősen kitágító megközelítési módokat vezetett be a tudományágba. Akárcsak a video- és társasjátékok, a kritikai és a klasszikus geopolitika alapelvei is igen hasonlóak. Mindazonáltal, ahogy a video- és a társasjátékok közé, úgy a klasszikus és a kritikai geopolitika közé sem lehet egyenlőségjelet tenni. A kritikai geopolitikát kiformálódásának idején főleg az adott geopolitikai gondolkodás és a geopolitikai diskurzusban megjelenő társadalmi konstrukciók elemzése foglalkoztatta. A klasszikus geopolitika új paradigmákat gondolt ki, illetve átalakította a már meglévőket, és különösen a 19. század végén, valamint a 20. század elején komoly befolyással volt arra, hogy az egyes országok geostratégiai szempontból miként pozicionálják magukat. Az viszont csak a jövőben fog elválni, hogy a kritikai geopolitikának is olyan hatása lesz-e a politikai döntéshozatalra, mint annak idején a ma már klasszikusszámba menő felmenőinek. Ha viszont tekintetbe vesszük, hogy a társasjátékok és a videojátékok még ma is békésen megférnek egymás mellett, és a maguk módján világszerte több millió fiatal gyerek játszási szokásaira vannak hatással, akkor talán azt is feltételezhetjük, hogy ugyanez a klasszikus és a kritikai geopolitika esetében is megtörténhet.

 

Ha pedig mélyebben is szeretnéd magad beleolvasni a kritikai geopolitika világába, akkor lapozz bele az alábbi könyvekbe:

Yves Lacoste: La géographie, ça sert, d’abord, à faire la guerre. Edition Maspero, Párizs, 1976.
John Agnew: Place and Politics: The Geographical Mediation of State and Society. Allen & Unwin, Winchester, 1987.
Gerard Toal: Critical Geopolitics. University of Minnesota Press, Minneapolis, 1996.
Simon Dalby: Creating the Second Cold War: The Discourse of Politics. Pinter Publishers Limited, London, 1990.
Klaus Dodds: Screening Geopolitics: James Bond and the Early Cold War Films. Geopolitics. 2005/2. 266–289.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!