Variációk geopolitikára

Variációk geopolitikára

Egy alvó sárkány ébredése

2017.08  | Olvasási idő: 12 perc

A japán geopolitikai iskola az 1920-as, 1930-as években alakult ki, mintegy válaszul a terület európai, elsősorban német művelőinek eredményeire. Míg egyes japán gondolkodók több, európaiak által megfogalmazott elméletet is kritizáltak, hovatovább a geopolitika mint tudományterület létjogosultságát is kétségbe vonták, mások meglátták lehetőséget, és elfogadták a geopolitikai gondolkodásmód létjogosultságát a kor nemzetközi viszonyrendszerében. A japán geopolitika önálló iskolává alakult, mely az egyik legkompetitívebb hatalmi zónában, Kelet-Ázsiában jött létre. 

Képzeljünk el egy kígyószerű sárkányt egy szigeten fekve, ahogyan a szomszédos partok elképesztően értékes kincsét tartja szemmel. Amikor a sárkány hatalmas karmaival éppen meg akarja ragadni a kincset, idegenek érkeznek hajókon, és annak tetejére másznak, versenyre kelve a sárkánnyal a zsákmányért. Ez a pillanat jelöli a japán geopolitika születését. 

A sárkány szigetének közelébe érkező hajók hasonlóak az európai gyarmattartók, Nagy-Britannia, Oroszország, Németország és Franciaország kísérleteihez, hogy kiterjesszék befolyási övezeteiket Kelet-Ázsiára. Ezen kísérletekre válaszul Japán az északi terjeszkedési doktrínában (Hokusin-ron) Mandzsúria és Szibéria, a déli terjeszkedési doktrínában (Nansin-ron) pedig Délkelet-Ázsia befolyási övezetbe vonásának igényét fogalmazta meg. Ezzel párhuzamosan japán tudósok felfedezték a geopolitikát mint olyan eszközt, mellyel legitimálhatták a japán akciókat, illetve egységes tervet dolgozhattak ki a japán célok elérésére. A 20. század kezdetének konfliktusai és a területen elért jelentős tudományos eredmények szimbolizálják a szunnyadó sárkány ébredését.

A sárkány első mozdulataiként az 1920-as években a német tudományos cikkekre adott japán válaszok értékelhetők. A német geopolitikából származó bizonyos fogalmak, mint például Haushofer „Lebensraumja” (Szeikacuken) ekkor jelentek meg először szakmai és politikai vitákban és kerültek az ország helyzetének megfelelően értelmezésre. Bár a kor vezető földrajztudósai, mint Isibasi Goró vagy Ogava Takudzsi megkérdőjelezték a geopolitika mint külön tudományág létjogosultságát, és Szaszaki Hikoicsiró is kritizálta a politikát és a területi viszonyokat ok-okozati kapcsolatba hozó német gondolkodókat, mások, mint Komaki Szanesige, felismerték a geopolitikában rejlő politikai és tudományos lehetőségeket, és továbbfejlesztették azt – például a tennóizmus, vagyis az uralkodó istenítésén alapuló komplex spirituális és társadalmi megközelítés beépítésével.

A későbbiekben a hasonló gondolkodók gyakran élvezték a kormányzat támogatását, mely kutatóintézeteket és szakértői csoportokat hozott létre. Az egyik ilyen kutatóintézet a változatos háttérű értelmiségieket tömörítő Sóva Kenkjúkai (Sóva Kutatói Egyesület) volt, mely Konoe Fumimaro korábbi miniszterelnök számára gyűjtött reformtervei megvalósításához szükséges információkat. Az idők során két fő japán geopolitikai iskola alakult ki. A katonai és kormányzati hatóságok által a Kiotói Birodalmi Egyetemen alapított Kiotói Geopolitikai Iskolát Komaki Szanesige és követői tanításai dominálták, akik Japánhoz kötődő politikai koncepciók kidolgozását tűzték ki célul. A Tokiói Birodalmi Egyetem kereti között működő Tokiói Geopolitikai Iskola ennél sokrétűbb volt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy Szató Hirosi sokat tett Karl August Wittfogel szocialista írásainak megismertetésért, míg Ezava Dzsódzsi a humán- és gazdasági földrajz természettudományok segítségével történő újraértelmezésének német koncepcióját tette magáévá. Bár nyilvánvalóak az átfedések a korabeli japán politika és a geopolitika között, és egymásra hatásuk felgyorsította az utóbbi fejlődését, összefoglalóan annyit mondhatunk, hogy a geopolitika viszonylag későn és ellentmondásos formában jelent meg a szigetországban. A következőkben néhány japán kutatónak a területhez tett hozzájárulása kerül bemutatásra, annak érzékeltetésére, hogyan is ébredt fel fokozatosan a szunnyadó sárkány.

Egy alvó sárkány ébredése
AJTK Research grafika, készült a következő elemek felhasználásával: Dragon (készítője: OpenClipart-Vectors), Asia 1870s Map (készítője: James Monteith), SailingShip (készítője: Con-struct), Flag of German Empire (készítője: Jwnabd), Flag of Russian Empire (készítője: TRAJAN 117).
Licenc: CC BY-SA 3.0.

Rójama Maszamicsi, az ország egyik első politikatudósának életútja sokatmondó, mivel a Tokiói Birodalmi Egyetem professzora és a Sóva Kutatói Egyesület tagja is volt egyúttal. Rójama az 1930-as években ismert volt liberalizmusáról és támogatta a régió országai közötti együttműködést. Kritizálta a japán ázsianizmust, mely az ázsiai népek japán vezetéssel történő népközösségé formálást célozta, mert az szerinte a protekcionizmusnak ad táptalajt, és arra szólította fel a kormányt, hogy szerezze vissza a hadsereg feletti ellenőrzést. Rójama ezen túl kritikusan szemlélte a kínai nacionalizmust is, mivel az volt a véleménye, hogy az gyengíti a kínai gazdaságot. Harmadik fő gondolata egy világot átívelő hatékony együttműködési rendszer létrehozása volt, mivel úgy vélte, a Nemzetek Szövetsége megbukott. Rójama elképzelései szervesen illeszkedtek a földrajzi kontextushoz, a történeti események azonban nem ezeknek megfelelően alakultak. Japán 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát, ami Kínában Japánnal szemben ellenséges érzelmeket szült, nemzetközi szankciókat vont maga után, és a japán ázsianizmus megerősödéséhez vezetett. Rójama, felismerve a helyzet konfliktusos jellegét, a hatékony regionalizmus mellett szállt síkra, hogy a mandzsukuói helyzet ellenére együttműködés alakulhasson ki. Rójama elképzelései a gyakorlatba átültetve lehetővé tették volna a kelet-ázsiaiaknak, hogy a japán sárkány hatalmas karmait és testét békés formában, mintegy kereskedelmi hídként használják – ez azonban nem következett be, a sárkány ehelyett teljes erővel igyekezett megszerezni és megvédeni a kincset az érkező versenytársaktól.

A japán geopolitika másik úttörője Komaki Szanesige volt. Komaki nemcsak különböző régiókat tanulmányozó szakértői csoportokat vezetett a Kiotói Birodalmi Egyetemen, hanem az 1940-es években a japán geopolitika kereteinek kidolgozója is volt. A történelem kiemelt szerepet kapott munkáiban: többek között a Tokugava-korszakban (17–19. század) vélte a japán geopolitikai hagyományokat fellelni, amikor is Japán elzárkózási politikát folytatott. Komaki emellett a tennóizmus hatására spirituális összetevőt is adott a japán geopolitikához: szemben a nyugati individualizmussal, az ún. Kódó-szellemiségre épített, mely nem más, mint az istenként tisztelt császár által folytatott politikai gyakorlat. Japán egyedi nemzetközi szerepének és világlátásának legitimációjával megpróbálta meghaladni kora geopolitikai gondolkodását, mely véleménye szerint túlságosan Európa-központú volt, és csak a világpolitika nyugati dominanciájának fenntartására szolgált. Koncepciója egy ideális világ létrehozását célozta, ahol a föld bármely tájáról származók a császár hatalma alatt élhetnek (Hakkó-icsiu). Komaki már létező történeti, kulturális és spirituális fogalmakat épített be saját geopolitikai elméletébe. Komaki sárkánya új geopolitikai gondolatokkal felvértezve hosszú időn keresztül növesztett farkát használná, hogy nagy hullámokat kavarjon, messze sodorja az érkező hajókat, majd felegyenesedjen. 

Rójama és Komaki meglátásait eddig a japán sárkány fizikai mozdulataihoz hasonlítottuk. Ezava Dzsódzsi azonban felismert egy interdiszciplináris problémát a geopolitikában, ami az ébredés előtti mély lélegzetvétellel állítható leginkább párhuzamba. Ezava nem a geopolitikát ért nyugati hatásoknak szentelte figyelmét, hanem a geopolitika és a politikai földrajz közötti különbségeknek. Míg előbbit a társadalomtudományokkal, utóbbit a természettudományokkal rokonította. Véleménye szerint a geopolitika a földrajz jelentőségének az emberi szellem kifejeződéseként történő értelmezését teszi lehetővé. Más szóval, a földrajzi területek az emberi lények által válnak értékessé. A geopolitika feladata Ezava szerint az lenne, hogy a földrajzot osztályozás útján, az emberek által egyes területeknek tulajdonított értékek mentén írja le. Az említett, ébredést megelőző mély lélegzetvétel az alvó sárkány kényelmét ellenpontozza. E kényelem Ezava politikaföldrajza, ami nem veszi figyelembe a földrajzi környezetre gyakorolt emberi hatást, és a teret csupán a természettudományok egyik változójaként kezeli. A természet és az ember közötti ok-okozati összefüggések jelentőségének elhanyagolásával, illetve az ember szerepének feltárásával a földrajz értelmezésében, Ezava azt javasolja, hogy a hatalmas japán sárkány vegyen nagy lélegzetet, annak tudatára ébredve, hogy mit jelent az emberi szellem a földrajz szempontjából. Ezen gondolatok kidolgozásához a korábban Haushofert fordító Ezava Johann Gottfried Herder egy Isten által teremtett környezetben uralkodó harmóniáról szőtt elképzeléseit vette át, Isten helyébe a racionálisan gondolkodó embert állítva.

A Japán által a II. világháborúban ellenőrzött terület legnagyobb kiterjedése
Forrás: Wikipedia

Annak érdekében, hogy az előbbiekben említett, két világháború között született elképzeléseket osztályozhassuk, szükséges egy rövid bevezetőt adnunk a Nagy-kelet-ázsiai Közös Felvirágzás Övezetéről (Dai Tóa Kjóeiken), mely magában foglalta Északkelet-Ázsiát, Délkelet-Ázsiát és Óceánia egyes részeit. E politika 1940-ben került meghirdetésre, és az Északkelet-Ázsiára vonatkozóan még 1938-ban kidolgozott Kelet-Ázsiai Új Rend (Tóa Sincsicudzsó) gondolatán nyugodott. A doktrína szülőatyja az e bejegyzésben már említésre került Konoe Fumimaro volt, aki három fő elvet fogalmazott meg a Japánnal szemben kritikus Kuomintang kormányzat felé, melyek egyértelmű geopolitikai felhangokat tartalmaztak. Először is, Japán megsemmisíti a kormányzatot, amennyiben az továbbra is fenntartja japánellenes és kommunista irányultságát. Másodszor, a japán tennóizmust és Japán egyediségét hangsúlyozni kell. Harmadszor, az nyugati terjeszkedést Kelet-Ázsiában vissza kell szorítani. Mindezen konkrét kormányzati tervek nem egy az egyben a japán geopolitikai gondolkodás eredményei, mégis magukban hordozzák annak szellemiségét, melyet a nyugati országoktól való függetlenségre törekvés, Rójama regionalizmusa és Komaki kísérlete a geopolitika és a spirituális hagyományok összeolvasztására jellemeznek. Az ébredő japán sárkány képe tehát egyrészt a két világháború között viszonylag rövid időszak jelentős geopolitikai tudományos fejlődésével, másrészt az állam ehhez nyújtott támogatásával azonosítható. 

Japán 1945-ös kapitulációja után a legfontosabb geopolitikai gondolkodók lemondtak hivatalaikról és újonnan alapított intézményekben folytatták munkájukat. A hivatalos álláspont tagadta a geopolitika mint tudományág létjogosultságát, az akadémiai diskurzusok pedig csupán a geopolitikát ideológia töltettel vádoló kritikusok, többek között Ohara Keisi műveinek újrapublikálására szorítkoztak. Összességében elmondható, hogy a japán akadémiai világ a második világháború után a területhez kapcsolódóan sem megalapozott kritikát, sem új megközelítést nem dolgozott ki. Bár a japán geopolitika sárkánya ismét álomba merült, néhány geopolitikai szakértő az 1962-ben alapított Fejlődő Gazdaság Intézet keretein belül a regionális tanulmányok terén jelentős eredményeket ért el, hozzájárulva a japán gazdasági csoda kibontakozásához, elsősorban a fejlődő országokhoz fűződő gazdasági kapcsolatok értelmezésén keresztül. Hogy a japán geopolitikai sárkány ismét felébred-e, nagyban függ attól, Japán hogyan küzd meg múltjával, mert Japán második világháborús kelet-ázsiai szerepét és a náci Németországgal kötött szövetségét a geopolitika figyelembe vétele nélkül nem lehet teljeskörűen értelmezni. 

Sorozatunk jövő heti, utolsó bejegyzése a klasszikus geopolitika új kihívóját, a geopolitika kritikai iskoláját mutatja majd be. Kövesd az AJTK kutatói blogját a következő héten is, hogy megtudd, mi köze van egymáshoz a kritikai gondolkodásnak és a videójátékoknak. 

 

Ha pedig még többet szeretnél tudni a témáról, lapozz bele az alábbi művekbe:
Joji Ezawa: Keizai chirigaku no kisoriron, sizen/gijyutsu/keizai. Nanko-sha, Tokyo, 1938.
Joji Ezawa: Kokuho chiseigaku no kihongainen. Chiseigaku. 1942/1–2. 77–86.
Joji Ezawa: Chiseigaku gairon. Nihonhyoron-sha, Tokyo, 1942.
Komaki Saneshige: Zoku-nihonchiseigaku. Hakuyo-sha, Tokyo, 1942.
Ohara Keishi: Geopolitik no hatten to sono gendaiteki kadai. Shiso. 1936/211. 391–404.
Royama Masamichi: Nihon seiji dokoron. Koyo-syoin, Tokyo, 1933.
Royama Masamichi: Toa kyodotai no riron. Kaizo. 1938/11. 6–27.
Royama Masamichi: Toa to sekai. Kaizo-sha, Tokyo, 1941.
Sasaki Hikoichiro: Geopolitik to economic geography. Chiriga

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!