Variációk geopolitikára

Variációk geopolitikára

Hölgyválasz orosz módra

2017.08  | Olvasási idő: 12 perc

Az orosz geopolitikai iskola a 19. században, a pánszláv eszmék kialakulásának időszakában jött létre. Ennek az iskolának az egyik legfontosabb jellegzetessége az a belső ellentét volt, amely a Nyugat által inspirált eszmék, illetve az ország területszerzéséhez és saját identitásának kialakításához kötődő célkitűzései között feszült. Ennek következtében az orosz geopolitikai iskola javarészt a Nyugathoz vagy Kelethez tartozásról szóló polémia mentén formálódott ki. A szocializmus időszakában hivatalos orosz geopolitikai iskola nem létezett, de hatása a politikai gondolkodásra továbbra is megfigyelhető maradt. A rendszerváltozás óta eltelt időszakban pedig az egykori irányzatok jelentősége új erőre kapott.

Arisztotelész több mint 2300 éve tett megfigyelése szerint „Az ember társas lény. […] Aki nem képes a társas egyesülésre […] az állat vagy az isten.” Ennek alapján beláthatjuk, hogy társas lényként az egyik leglényegesebb jellegzetességünket az emberi kapcsolatok jelentik. A férfiak és a nők közötti viszonynak pedig még az emberi kapcsolatokon belül is különleges jelentősége van, mivel ez hordozza magában az új élet ígéretét. Hasonló elgondolások mentén Nyikolaj Bergyajev és más, hozzá hasonlóan jelentős orosz gondolkodók a mind kulturális, mind pedig földrajzi értelemben Kelet és Nyugat között fekvő Oroszországot egy kérőjére váró leányhoz hasonlították. Ez a hasonlat az orosz geopolitikával kapcsolatban is helytálló, mivel ezt is folyamatosan kínozta a meghasonlottság amiatt, hogy kapcsolatait Európával vagy Ázsiával erősítse-e jobban, illetve, hogy megtalálja saját identitását, és két vonzó udvarlója között a saját lábán is meg tudjon állni.

Nehéz döntés előtt az orosz leányzó
AJTK Research grafika, készült a következő elemek felhasználásával: Eurázsia térképe (készítője Caspiax), lánykérő fiú (készítője: waldryano), női alak (készítője: OpenClipart-Vectors).
Licenc: CC BY-SA 3.0.

 

Az orosz geopolitikai gondolkodás egyik megteremtője Nyikolaj Danyilevszkij (1822–1885) volt, akinek Oroszország és Európa: egy pillantás a szláv világ és a germán-római világ közötti kulturális és politikai kapcsolatokra című, 1869-es munkájára a pánszlávizmus bibliájaként szokás hivatkozni. A mű érvelése szerint túlzott absztrakció azt gondolni, hogy az egész emberiségnek közös jellegzetességei vannak; a kézzelfogható valóságot igazából a nemzetek jelentik. Minden nemzet, vagyis inkább civilizáció, illetve az ezekre jellemző sajátos kultúra és nyelv egyedülálló. Ebből a feltevésből Danyilevszkij végül arra a következtetésre jutott, hogy a fiatal szláv történelmi-kulturális típusnak ellen kell állnia a germán-római típussal szemben, és el kell utasítania a nyugatosítást. Danyilevszkij geopolitikai nézőpontját kulturális és spirituális tényezők is nagyban formálták, ennek következtében pedig könyvében Konstantinápolyt (vagyis Cárgrádot) tette meg a pánszláv egység politikai és vallási fővárosává. Noha hangsúlyozta, hogy megközelítésében mindenekelőtt a kulturális aspektus a meghatározó, a szláv nemzetek egyesítésének területi dimenziói is voltak, Oroszország befolyási övezete az elmélet szerint jelentős mértékben megnövekedett volna. Ha a férfiak és nők közötti kapcsolatra akarnánk lefordítani, akkor Danyilevszkij elmélete szerint Oroszország egy magabiztos nő lenne, aki szeretné szorosabbra fűzni kapcsolatait szláv barátnőivel, miközben arra készül, hogy európai kérőjének kosarat adjon.

Az orosz geopolitika másik atyjának tekinthető Lev Nyikolajevics Mecsnyikov (1838–1888) viszont Danyilevszkijhez képes sokkal kevésbé volt orosz-centrikus. Szerinte a haladás megegyezik a társadalmi kötelékek átalakulásával, a társadalmi élet legfőbb alapelvének pedig az együttműködés számít. Mecsnyikov haladásról alkotott elgondolása azonban jelentősen eltért a hasonló nyugati elképzelésektől. Miközben Nyugaton a diskurzust ekkoriban a darwinista és organikus fejlődési modellek uralták, az orosz gondolkodó az együttműködést tekintette a progresszió alapjának. Azt is leírta, hogy a társadalmak a történelem során milyen fejlődési szakaszokon mennek végig, ezeket pedig A civilizáció és a nagy történelmi folyók című könyvében a földrajzzal hozta összefüggésbe. Műve alapvetően három eltérő földrajzi környezet között tett különbséget: a folyómenti, a tengerparti vagy mediterrán, illetve az óceáni környezet között. Elmélete szerint a folyómenti civilizációkban ott rejlik a lehetőség, hogy továbbfejlődjenek tengerparti vagy óceáni civilizációvá. Ezt Európából, Kínából és Afrikából vett történelmi példákkal támasztotta alá. Azt is hangsúlyozta, hogy a víz magában rejti ugyan a fejlődés lehetőségét, de magában sem a civilizációk sikeréért, se pedig a sikertelenségéért nem tehető felelőssé. Magyarán Mecsnyikov geopolitikai elmélete alternatív megoldások után kutatott, elsősorban a fejlődés lehetőségeivel kapcsolatban. Korábbi hasonlatunkkal élve ezt úgy lehetne megvilágítani, mintha az orosz leányzó nem osztaná európai udvarlója világnézetét, ennek ellenére azonban értékesnek tartaná a vele ápolt kapcsolatot, gondolatait inspirálónak, vitára serkentőnek találná.

Danyilevszkij és Mecsnyikov munkássága úttörő jelentőségűnek számít az orosz geopolitikai iskola kialakulásában. Mellettük azonban olyan új törekvések is megjelentek az orosz társadalomban, amelyek nem csupán a Nyugat elméleti tanításait kérdőjelezték meg a szlávságra helyezve a hangsúlyt, hanem további területekkel kapcsolatban is felfedezték, hogy stratégiai hasznuk lehet Oroszország számára. Ennek a tendenciának az egyik kulcsfigurája Pjotr Nyikolajevics Szavickij (1895–1968) volt. A korszak más jelentős gondolkodóival, például Nyikolaj Trubeckojjal és Jevgenyij Trubeckojjal együtt őt tekinthetjük az eurázsiai geopolitikai irányzat megalapítójának. Danyilevszkijhez hasonlóan Szavickij is az orosz jellegzetességekre helyezte a hangsúlyt, és azt állította, földrajzi értelemben Eurázsia igazából orosz területnek számít. A Kárpátoktól a Hingan-hegységig terjedő régiót egy olyan önálló területként írta le, amely sem Európának, sem pedig Ázsiának nem képezi a részét, mivel saját földrajzi sajátságokkal bír. Ezeket a jellegzetességeket pedig Szavickij a térség történelmével és kultúrájával hozta összefüggésbe. Következtetése szerint a számos etnikum, kultúra és vallás ellenére Eurázsiában létezik egy közös lelkület, amelynek a gyökerei a mongolok, a kazárok és más hasonló nomád népek egykori diadalaira nyúlnak vissza. Az orosz tudós Mackinder munkáját is beépítve elméletébe úgy gondolta, hogy Eurázsia alkalmas a szárazföldi hatalom biztosítására, területe megfelelő körülményeket biztosít a gabona, a gyapot, valamint a rizs termesztésére, de emellett adottságai az ipar fejlesztéséhez is megfelelőek. Szavickij célja tehát egy önellátó Oroszország megteremtése lett volna. Ez azt jelenti, hogy az orosz leány legszívesebben nyugati és keleti udvarlójától is függetlenül, egyedül élt volna, mégis egy kicsit szorosabb kapcsolatot ápolt volna ázsiai lovagjával.

Az eurázsiaiság szimbólumai?
Forrás: Shutterstock

A földrajztudós, Venyiamin Petrovics Szemjonov-Tyan-Sanszkij (1827–1914) ezzel szemben kidolgozta a világ uralásának geostratégiai elméletét. Elmélete alapján a tengereket három különböző módon lehet uralni. Az első a hatalombirtoklás körkörös rendszere, amelyet a görög államok, Karthágó, a Római Birodalom, Velence és Genova alkalmazott belső tengeri övezetének ellenőrzésére. A második a Portugália, Spanyolország, Hollandia, Franciaország és mindenekelőtt Nagy-Britannia által is alkalmazott, a stratégiai pontok uralásán alapuló rendszer volt. A harmadik megoldás a kontinensek ellenőrzésén alapszik, és a „tengertől tengerig” paradigmáját követi. Szemjonov-Tyan-Sanszkij elsősorban ezt a megoldást tanulmányozta alaposabban, mivel elképzelése szerint Oroszországnak ehhez ragaszkova kellett volna hathatósabb ellenőrzést gyakorolnia a Jeges-tenger, a Csendes-óceán, illetve a Fekete-tenger felett. Azzal kapcsolatban is konkrét javaslatokkal élt, hogy az orosz területek kulturális és gazdasági súlypontját valahol a Volga és a Jenyiszej, illetve a Jeges-tenger és az ország déli határai közé kellene áthelyezni. Az Eurázsia szót gyakran stratégiai értelemben használta, hogy az erős kontinentális Oroszországról szóló vízióját pontosan le tudja írni. Az orosz leány tehát Szemjonov-Tyan-Sanszkij szerint is úgy viselkedne, ahogy azt Szavickij leírta, ám tanácsa Oroszország centrumának áthelyezéséről olyan, mintha Miss Russia el akarna költözni korábbi lakóhelyéről, hogy döntéseiben senki se tudja befolyásolni.

A második világháború lezárását követően a geopolitika tudományát a Szovjetunióban nem gyakorolták széles körben, mivel a nemzeti érdekek és stratégiák összeütközésbe kerültek a minden területet maga alá gyűrő szovjet ideológiával. Ennek ellenére a geopolitika interdiszciplináris gyakorlatként ezt követően is továbbélt, az 1990-es évek folyamán pedig újra megerősödött. A híres orosz történész és néprajzkutató, Lev Gumiljov például még a szovjet időszak alatt is merített a geopolitikai elgondolásokból, hogy a nomádok helyváltoztatását földrajzi tényezőkkel, az etnikai csoportok kialakulását pedig az egyes etnikumok expanzióját aktivitásuk szakaszaival leíró „passzionaritás” fogalmával magyarázza el. Más eurázsiai gondolkodókhoz hasonlóan szerinte is szoros kapcsolat állt fenn az oroszok és a sztyeppei népek között, és ő is az eurázsiai gondolatot tette meg eszményévé.

Az orosz geopolitikai gondolkodás 1990-es években történő újjászületésének újdonsült csillaga Alekszandr Dugin lett, aki neo-eurázsiai elképzeléseivel nemcsak az orosz tudományos, hanem a politikai életre is hatással volt. Jóllehet a „nyugatosok” és a „keletesek” közötti vita manapság is tovább folytatódik, jelenleg Dugin számít a legidézettebb kortárs orosz geopolitikai gondolkodónak. Jövőt illető elgondolásának lényege, hogy a világpolitikának újból multipolárissá kell válnia, az eurázsiai identitásnak pedig meg kell erősödnie. Végigtekintve az elmúlt évszázadon, érdekes megfigyelni: az eurázsiai elképzelések annyira tartós hatással voltak az orosz geopolitikai gondolkodásra, hogy még a Szovjetunió ideje alatt is merítettek belőlük, majd pedig az 1990 után kialakult új világrendhez is adaptálni tudták őket. Ez is alátámasztja azt, ami a korábban bemutatott gondolkodók kapcsán már előkerült, vagyis, hogy az oroszok Európától való függetlenségre és önellátásra való törekvése az ország geopolitikai gondolkodásában is érezteti a hatását. Az eurázsiai gondolat, ami elválaszthatatlanul kapcsolódik az Ázsiában és a Kaukázusban található területekhez, nemcsak a korábbi korszakok, hanem napjaink tudományos eredményeiben is ott rejlik. Ezért próbáltunk arra is rámutatni, hogy az Európától történő elméleti elkülönülésnek a geopolitika területén is szükségszerűen vissza kellett és vissza kell köszönnie, vagyis az orosz geopolitika elkerülhetetlenül kötődik a nyugati iskolákhoz. Az orosz leány tehát nagyon is jól ismeri európai udvarlóját, sok tulajdonságát pedig egyenesen ki nem állhatja. Szemmel láthatólag jobban érdeklődik ázsiai gavallérja iránt, és inkább vele próbálna rendszeresen randevúzni. Eközben azonban döntési szabadságát is szeretné megőrizni, szeretne független és önálló maradni. Az pedig még továbbra is a jövő zenéje, hogy végül kivel fog összeházasodni, vagy hogy szeretne-e egyáltalán bárkivel is elköteleződni.

A következő bejegyzésünkben a japán geopolitikai iskolába nyerhetsz bepillantást, amely az 1920-as és 1930-as években alakult ki, főként a német geopolitikai fejlődésre reagálva. Ha jövő héten is rákattintasz a blogunkra, azt is megtudhatod, miért tekinthetünk Japánra ébredező sárkányként.

 

Ha pedig még többet szeretnél tudni a témáról, lapozz bele az alábbi művekbe:

Nyikolaj Danyilevszkij: Oroszország és Európa. Тип. братьев Пантелеевых, Szentpétervár, 1895.
Lev Mecsnyikov: La civilisation et les grands fleuves historiques. Libraire Hachette, Saint-German, 1889.
Pjotr Szavickij: В Борьбе За Евразийство. книжный магазин Я.Е. Поволоцкого, Párizs, 1931.
Venyiamin Szemjonov-Tyan-Sanszkij: Oroszország és a nagy területek birtoklása. тип. М.М. Стасюлевича, Szentpétervár, 1915.
Alekszandr Dugin: A geopolitika alapjai. Oroszország geopolitikai jövője. арктогея, Moszkva, 1997. [Magyar kiadása: Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 2006.]
Oroszország és Európa. Orosz geopolitikai szöveggyűjtemény. Szerk.: Ljubov Siselina—Gazdag Ferenc. Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 2004.

 

A nyitókép forrása: Shutterstock

Regisztrálj és fizess elő, hogy hozzáférhess az általunk kínált összes tartalomhoz!

Kíváncsi vagy a kutatóink által írt legfrissebb anyagokra? Szeretnéd elsőként elolvasni az elemzéseket? Akkor regisztrálj most!

Szeretnél egy olyan platform előfizetője lenni, ahol minden tudást megtalálsz egy helyen? Ahol nem csak mélyelemzések, de exkluzív online rendezvények anyagaiba is bepillantást nyerhetsz? Akkor ne habozz, vásárold meg kedvezményes áron elérhető előfizetési csomagjaink egyikét!