Brit pilóták Kína szolgálatában

Október 18-án közölte a Sky News a hírt, miszerint 30, korábbi brit pilóta, elsősorban sugárhajtású vadászrepülőgépek pilótái, szerződtek a kínai Népi Felszabaditó Légierő szolgálatába, mint kiképzők. A hírt egy korábban a brit légierőnél szolgáló tiszt úgy jellemezte, mint “példátlan biztonsági rés”.

Külföldi zsoldosok és kiképzők alkalmazása egyidős a történelemmel. A külföldi, akár más (hadi)kulturális közegből érkezők olyan tudást, taktikai és technikai ismereteket oszthatnak meg a fogadó ország katonáival, ami jelentősen növelheti azok harci tudását, illetve felkészíthetik őket a más haderőkkel szembeni összecsapásokra. Az ilyen jellegű „kémkedés” jelentősége a technológia fejlődésével egyre nőtt.

A modern harcjárművek – tankok, páncélozott csapatszállítók – és repülőgépek megjelenésével fontossá vált, hogy a haderők megismerjék a potenciális ellenségek eszközeinek képességeit és alkalmazásuk módját. Az eszközök megismerésének egyik leghatékonyabb módja volt azok elfogása, zsákmányolása, ellopása az ellenséges erőktől. Így megismerhették közvetlen közelről az eszközök tulajdonságait – például páncélosok esetén a páncélvédelmet, a löveg tulajdonságait, vagy repülőgépek esetén a valós hajtóműteljesítményt, az alkalmazott összeszerelési megoldásokat, vagy például a fedélzeti rendszerek (avionika) valós fejlettségi szintjét. Nem véletlen, hogy a német hadvezetésnek komoly fejtörést okozott, amikor az egyik első Tigris páncélost a szovjeteknek sikerült elfogni 1942 őszén, a Leningrád körüli harcokban.

A dezertőr személyzet megszerzése, esetleg a személyzet elfogása és kihallgatása szintén nagy potenciált rejt magában. A kezelőszemélyzet tisztában van olyan tulajdonságokkal is, amiket a műszaki átvizsgálás, vagy akár a rövid ideig tartó, kísérleti jellegű használat során nem feltétlen lehet megszerezni. Ilyen információ lehet az adott eszköz valós körülmények közti maximális teljesítménye, de az alkalmazás módja, vagy a különböző bevetési szabályok, amiket a kezelőszemélyzetnek be kell tartania.

A leghíresebb esetekre a hidegháború során került sor. Közülük is talán a legismertebb az iraki Munir Redfa, aki 1966-ban szovjet gyártmányú MiG-21-es vadászrepülőgépével repült át Izraelbe a Mossad támogatásával. Ennek köszönhetően először az izraeli, majd később az amerikai mérnökök és pilóták is tanulmányozhatták a híres-hírhedt szovjet repülőgépet.

A másik, az Egyesült Államok számára talán még fontosabb dezertőr a szovjet Viktor Belenko volt, aki 1976 szeptemberében szökött meg MiG-25 típusú repülőgépével, amivel végül Japánban landolt. Az amerikai mérnökök így átvizsgálhatták azt a szovjet repülőgépet, amitől rettegtek, ráadásul Belenkotól fontos információkat is megtudhattak mind a típusról, mind a szovjet légvédelem működéséről. Belenko később konzultánsként az amerikai haderőnél tevékenykedett, oktatott többek közt a híres, „Top Gun” becenévre hallgató haditengerészeti pilóta továbbképző iskolában is.

Kína a fentiekhez hasonló okokból toboroz most brit vadászpilótákat. Ahogy az utóbbi időben látható, egy új, csendes-óceáni versengés bontakozott ki Kína és az Egyesült Államok között, melynek nem kizárt, hogy a jövőben katonai vetülete is lehet tényleges fegyveres összecsapás formájában. Mindkét ország megpróbál információt szerezni a másik fél eszközeiről, azok képességeiről. Elsősorban erre a különböző hivatalos anyagokból származó információkat, felvételeket, illetve a légiparádékon és a spotterek által készített felvételeket használják fel. Természetesen emellett felhasználják a katonai hírszerzések által megszervezett dokumentumokat, illetve komoly szerepet kap az ipari kémkedés is. Érdemes megnézni mennyire hasonlítanak Kína új, 5. generációs repülőgépének, a Shenyang FC-31-esnek egyes részletei az amerikai F-35-ös repülőgép azonos részeire!

Azonban a technikai adatok mellett nagyon fontos az is, hogyan alkalmaznak egyes eszközöket az adott haderők, és ebben segíthetnek a britek. Nagy-Britannia katonai személyzete, mint NATO tag, illetve az Egyesült Államokkal „különleges kapcsolatot” ápoló ország, fontos információkkal szolgálhatnak az Egyesült Államok, az egész NATO, illetve a NATO partnerországok katonai képességeiről, doktrínáikról, eszközeik alkalmazásáról. A hadgyakorlatokon ezek az országok közösen gyakorolják egyes feladatok végrehajtását, így a pilóták beszámolhatnak ezekről új alkalmazójuknak. Természetesen emellett alapos információval rendelkeznek azokról a típusokról és azok képességeiről, amivel ők maguk repültek – jelenleg a Brit Királyi Légierő a Eurofighter Typhoon és az F-35 típusokat repüli, de a pilóták karrierjük során repülhettek Panavia Tornado, Jaguar vagy Harrier repülőgépekkel is, mivel nem tudjuk, hogy mikor szereltek le. A pilótáktól azt is megtudhatják, hogy a hadgyakorlatok alapján mennyire rendelkeznek a NATO országok valós képpel Kína képességeiről.

Ami talán ezeknél is fontosabb, az az, hogy ezek a vadászpilóták szimulált légiharc gyakorlatokban is részt vehettek a szövetséges erők különböző vadászgépéi ellen. Így pedig információval rendelkeznek nem csak a típusról, amivel repültek, hanem arról is, ami ellen repültek a szimulált bevetések során. Ezzel hasznos információkat adhatnak át az amerikai repülőgépek és pilóták képességeiről is, ami kulcsfontosságú lehet egy esetleges, jövőbeli konfliktus esetén.

Természetesen a brit Védelmi Minisztérium sietett leszögezni, hogy minden jelenleg szolgáló, és korábban leszerelt katonát is kötelez a titoktartási törvény és vizsgálják, hogy esetleg megsértette-e valaki ezt. Ha ez kiderülne, az nagyon komoly érvágás lenne mind Nagy-Britannia, mind a NATO számára, de nem valószínű, hogy ezt sikerülne felderíteni – ettől függetlenül ez szükségessé teheti bizonyos működési elvek és doktrínák felülvizsgálatát.

Amit még érdemes kiemelni, hogy hogyan történhet meg, hogy egy olyan fontos területről, mint a katonai repülés, és egy azon belül is kiemelt pozícióból leszerelt katonák egy potenciálisan ellenséges ország szolgálatába kerültek? A pilóták fegyveres erők kötelékében való megtartása régóta probléma a legtöbb ország számára. Anyagi szempontból a különböző civil területek kifizetődőbbek, mint a katonai repülés. Az Egyesült Államokban is már régóta téma, hogy nem tudják az új pilóták képzésével pótolni a keletkező hiányt, s november 2-án Nagy-Britannia védelmi minisztere is arról nyilatkozott, hogy több vadászgépük van, mint pilótájuk. 2019-ben a kaliforniai székhelyű agytröszt, RAND Corporation is kihangsúlyozta egy tanulmányában, hogy milyen fontos volna megtartani a képzett pilótákat a haderők kötelékében.

Kína ezt a helyzetet használja ki azzal, hogy jó fizetést – a Sky News értesülései szerint évi 240 ezer fontot – ajánl pilótáknak, amivel nem képes versenyezni a brit haderő. Összehasonlításként egy brit vadászpilóta, aki századparancsnoki tisztséget is ellát, szolgálati időtől függően körülbelül 56 és 74 ezer font közötti éves fizetéssel számolhat, míg például az amerikai légierő századosa körülbelül 55 ezer és 77 ezer dollár közti összeggel számolhat évente. Csak összehasonlítás ként: az American Airlines pilótái átlagosan 121 383 dollárt, míg a kapitányai 222 ezer dollárt keresnek évente. Látható, hogy ilyen helyzetben miért is nehéz megtartani a legénységet a fegyveres erőknek, miközben a kereslet a képzett pilóták iránt igen magas a piaci keretek közt.

A nyitókép forrása: Wikimédia