Az ukrajnai invázió harmadik hetébe lépve Putyin elnök bejelentette, hogy közel-keleti erőket szándékozik bevetni saját csapatai kiegészítéséül. Mire következtethetünk a döntés kapcsán az orosz-ukrán háború erőviszonyaira nézve és milyen hatása lehet a lépésnek a közel-keleti erőegyensúlyra?
Oroszország február 24-én indította meg csapatait Ukrajna ellen, olyan méretű háborút kirobbantva, amelyet Európa a második világháborút követően nem tapasztalt. A hírszerzési források szerint rövid, három-négy napos offenzívának tervezett művelet a cikk írásának időpontjában már több mint két hete tart, az orosz erők limitált, azonban semmiképpen sem jelentéktelen sikereket értek el a katonai fronton. Miközben több ukrán város is lerombolásra került, a főváros Kijev, az ukrán politikai vezetés, a hadsereg és a társadalom kitartását nem sikerült megtörni. Az orosz oldalon mintegy kétszázezer fős haderő vonult be az invázió során a szomszédos Ukrajnába, a benyomulás azonban az elmúlt héten több fronton lelassult. Putyin katonai céljainak gyors elérését több tényező hátráltatja, saját oldalukon a harcosaik körében uralkodó alacsony morál, logisztikai szervezési hiányosságok, továbbá számos stratégiai és taktikai szinten elkövetett sorozatos hibák sorolhatók fel okokként. Ukrán oldalon ki kell emelni az erődített városok védelmére alapozott és a rugalmas felkelő harcmodor vegyítésén alapuló katonai stratégia sikerét, amely a nagy mértékű nyugati katonai támogatással együtt mindeddig sikeresen lassította és akadályozta az orosz csapatok előrenyomulását. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az orosz fél ne érhetné el a katonai és politikai céljait hetek, hónapok véres és pusztító harcai által. A cikk tárgyát képező friss döntés, miszerint külföldi csapatok bevetésére szánta el magát Putyin, jelzi, hogy a Kreml minél nagyobb katonai erő bevetését határozta el és a harcokban nem várható gyors lezárás.
A nyilvános kommunikációs háború március 11-i fordulata volt Putyin alaposan megkoreografált „egyeztetése” Szergej Sojgu orosz védelmi miniszterével, ahol két lépésről döntöttek. Az első, a cikk fő vizsgált kérdéskörét képező cselekvési terv, a közel-keleti csapatok Ukrajnába vezénylése, a második a zsákmányolt nyugati fegyverek átadása a kelet-ukrajnai orosz bábállamok szakadár erőinek. A második lépés egyszerűen magyarázható, némi bizonytalanságot igyekszik elültetni az Ukrajna védelmi erőfeszítéseit fegyverekkel támogató államok döntéshozói körében, emlékeztetve őket, hogy például bizonyos légvédelmi fegyverekkel, amelyeket Ukrajnának adnak a szakadár erők, akár más célpontokat is lelőhetnek. Tekintettel a néhány évvel ezelőtti holland utasszállítógép lelövésére, a felfegyverzett kelet-ukrajnai szakadárok nem elhanyagolható veszélyt jelentenek (a jelenleg nem létező) regionális stabilitásra nézve. Ez azonban erősen kétséges, hogy visszatartaná Kijev partnerállamait, amelyeknek esszenciális érdeke, hogy Ukrajna a legnagyobb védelmi ellenállást tudja felmutatni az orosz invázióval szemben, így a lehető legkomolyabb árat követelve Oroszországtól a nemzetközi rendszer írott és íratlan szabályait felrúgó inváziójáért. A közel-keleti csapatok átvezénylése azonban jóval több rétegű kérdés és jól jelzi, hogy a Kreml bármilyen eszközt hajlandó bevetni, hogy az Ukrajna elleni háború kirobbantása során elkövetett tervezési és végrehajtási hibákat megpróbálja kiküszöbölni.
A bejelentés kapcsán először is szükséges leásni a valódi üzenetig és lefejteni a propaganda rétegeket a Putyin és Sojgu közötti egyeztetés közben elhangzott kijelentésekről, illetve rámutatni azokra a kulcstényezőkre, amelyek éppen hogy nem hangzottak el. Elsőként, egyszerűen megválaszolható kérdés, hogy kiket is értett az orosz vezetés a bevetendő, eufemisztikusan „közel-keleti” önkénteseknek nevezett erők alatt. Alapvetően szíriai csapatok megjelenésére számíthatunk az ukrán fronton, azaz a Putyin által hatalmában megmentett Bassár el-Aszad szír elnök csapatai közül kerülnek majd ki az expedíciós erők. Nem kell tehát arra számítani, hogy minden egyes közel-keleti országban az orosz nagykövetségek toboroznak erőket, itt nyilvánvalóan vagy már előre kijelölt csapatokról, vagy meghatározott, megbízható elit egységekből toborzandó katonákról, esetleg a kettő módszer elegyéről van szó. Mindez azt is jelenti, hogy egy helyről, gyakorlatilag egy hadúrtól, Aszadtól kerül elvonásra, a bejelentés szerint akár tizenhatezer fős erő. Putyin szerint ezek a harcosok nem fognak szolgálataikért fizetést kapni, ami természetesen nem igaz, de lehetséges, hogy közvetlenül nem az oroszoktól kapják majd a zsoldjukat, hanem a Damaszkuszon keresztül lesz átfolyatva a fizettségük. Az anyagiak tekintetében a szíriai toborzással kapcsolatos sajtóértesülések szerint háromezer amerikai dolláros zsoldban részesülnek a katonák, ami ilyen missziónál reális összeg. Tizenhatezer fős keret kihasználása esetében ez már egy hónapos szolgálat esetében is mintegy ötvenmillió dolláros kiadást jelentene Moszkva számára, csak a zsolddal számolva. Tekintettel a nemzetközi szankciók és a háború amúgy is jelentős költségeire, Oroszország csakis akkor döntene egy ilyen további kiadás mellett, amennyiben számottevő hasznot remél belőle a harci területen. Azt is szükséges figyelembe venni, hogy a külföldi zsoldosok nem csupán a hazai bérükhöz képest kapnak kiemelkedő összegeket, hanem orosz társaikéhoz képest is. Ez pedig komoly feszültségekhez vezethet a fronton is.
A szíriai harcosok bevetése a Kreml részéről több okból is logikus lépés, tekintettel az ukrajnai harcok fent vázolt állapotára. Egyrészt a szíriai fegyveresek minden bizonnyal a legkeményebb küzdelmekben lesznek bevetve frontszolgálatra, olyan területeken, ahol az orosz tábornokok nem akarnak, nem mernek, vagy nem tudnak saját katonákat bevetni az áttörés érdekében. A tizenhatezer fős szíriai kontingens minden bizonnyal a leginkább feláldozható katonák közé fog számítani, akik azonban ha túlélik a háborút, hosszú évekre elegendő jövedelmet szereznek és amennyiben meghalnak, ki tudják segíteni családjukat. Persze, ezzel feltételezzük, hogy az összekötő tisztjeik nem lopják el a zsoldjukat, illetve nem vesznek le belőle irreálisan magas „jutalékot”. Tekintettel arra, hogy az orosz katonák harci morálját komoly kritika érte az elmúlt két hétben, a szíriai erők bevetése ezt küszöbölheti ki kulcsfontosságú célpontok gyalogsági megrohamozásánál. Itt elsősorban városi harcokra kell gondolni, mindez azt jelenti, hogy az eddig az orosz erők által körülzárt, de szárazföldi erőkkel be nem vett városoknál meg fognak jelenni a szíriai zsoldosok és igyekezni fognak az tüzérség és rakétatámadások által meggyengített védvonalakat emberéletet nem kímélve bevenni. A bejelentés szerint a szíriai csapatok csak a donbaszi erőket segítenék, azonban tekintettel arra, hogy az ostromlott városok többsége nem itt helyezkedik el, ennek az állításnak az igazságtartalma több mint kétséges, több városban is számíthatunk arra, hogy a gyalogsági roham és a háztól házig tartó küzdelem élén szír csapatok lesznek. Mindez azt is jelzi, hogy még brutálisabb háborús bűnök elkövetésére kell számítani az elkövetkezendő hetekben, mind a harci cselekményekben, mind azokon kívül, mivel a külföldi erőknek jóval kevesebb fenntartása lesz a civil lakosság megölése és az ellene elkövetett kegyetlenkedések kapcsán, mint az orosz alakulatoknak. A szíriai erők bevetése, hasonlóan a korábban bevetett csecsen csapatokhoz, így természetesen a pszichológiai hadviselés eszköze is az ukránokkal szemben.
Milyen hatása lesz a most nyilvánosságra hozott erők bevetésének a forrásterületen, Szíriában és a Közel-Keleten? Véleményem szerint nem kell arra számítani, hogy a tizenhatezer fő egyszerre kerülne kivonásra Szíriából és bevetésre az orosz erők mellett Ukrajnában. Valójában arról lehet szó, hogy egyszerre a keret legfeljebb negyede kerülne bevetésre egy bizonyos célpontkör ellen. Ez a csapat pár hét leforgása alatt intenzív harci cselekmények során jelentős veszteségeket szenvedne, a túlélőket hazavinnék és újabb néhány ezred kerülne átszállításra az ukrán frontra. Tizenhatezer fő egyszerre történő bevetése az orosz erők mellett azt jelentené, hogy az inváziót végrehajtó erők közel tíz százaléka szíriai zsoldos lenne, ez pedig nehezen megvalósítható logisztikai terhet jelentene az amúgy is átszervezés alatt álló orosz erők számára. Mindettől függetlenül még amennyiben egyszerre csak az erők negyedét vetnék be az ukrán fronton, Aszad elnök elit csapatainak így is jelentős része kiesne a szír frontról. Összehasonlításképpen a Hezbollah összesen hat-nyolcezer főt vetett be Szíriában Aszad oldalán. Az, hogy Putyin erre a lépésre szólította fel Aszadot azt jelenti, hogy egyrészt a damaszkuszi kormány uralma viszonylag szilárd és nem számítanak rá, hogy akár tizenhatezer kiképzett harcos kiesése olyan katonai vákuumot eredményezne, ami a felkelők hatékonyan kihasználhatnak. Másrészről jelzi azt is, hogy Putyinnak szükségesek a kiegészítő csapatok, amelyeket bátran fel lehet áldozni a legkeményebben védekező ukrán célpontokkal szemben is. Tekintettel arra, hogy a hírszerzési információk alapján Aszad erőit a polgárháború legvéresebb éveit követően közel sem sikerült újjá szervezni és feltölteni, a második indok tűnik valószínűbbnek. Putyin mostani lépése jól jelzi minden partnere számára, hogy a segítségért előbb-utóbb Moszkva nagyon komoly árat követel meg, Aszad pedig tekintettel a speciális orosz katonai jelenlétre országában, nem mondhat nemet. Minden bizonnyal Irán az, amely talán a legnagyobb figyelemmel és aggodalommal követi a szíriai erők ukrajnai bevetését, mivel amennyiben Aszad hatalma meggyengül, Teheránnak kell a kieső erőket valamilyen módon pótolni. Érdemes hangsúlyozni az orosz elszigeteltség demonstrálására, hogy Aszad az egyedüli, aki olyan szinten függ Oroszországtól, hogy erőket kell áldoznia az ukrajnai invázióra Moszkva mellett. Mindeddig nem bocsátott Putyin rendelkezésre csapatokat az ukrajnai invázióhoz egyetlen korábbi szövetségese vagy partnere, sem Belarusz, sem a Moszkva vezette Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete más tagállama.
Összességében tehát Putyin bejelentése a szíriai csapatok ukrajnai bevetéséről jelzi, hogy szüksége van szabadon feláldozható gyalogsági erőkre az ukrán védelemmel szemben, különösen a városi harcok esetében. Attól nem kell tartani, hogy a tizenhatezer fős keret egyszerre jelenne meg az ukrán hadszíntéren, azonban az átszállított néhány ezer fős erő is komoly harctéri hatást érhet el és jelentős pszichológiai nyomást helyez az ukrán civil lakosságra és az őket védő fegyveres erőkre is, előrejelezve a kegyetlenkedések megsokszorozódását. A közel-keleti hatalmi egyensúlyban rövid távon nem számíthatunk gyors eltolódásra, azonban nagy veszteségek esetén Aszad elit egységei jelentősen gyengülhetnek, amelyek a szíriai harcok kiújulásához vezethetnek a 2022-es év hátralévő részében. Biztosak lehetünk benne, hogy a nyugati hírszerzés nagy figyelemmel fogja kísérni a szíriai csapatok átcsoportosítását és megfelelő információkkal fogják ellátni az ukrán felet, hogy a lépés hatását minimalizálni lehessen a fronton. Mindenesetre a következő hetekben számíthatunk az expedíciós erők feltűnésére az ukrajnai városi harcokban és így a sokasodó szír áldozatokra.
A nyitókép forrása: Wikimedia Commons / kremlin.ru
